Örömmel jelentem, hogy a kemence csodálatosan működik. Már többször sütöttünk benne, és rá kellett újra csodálkoznunk, hogy milyen fenséges ételek, kenyerek süthetők benne. Nem hasonlítható máshoz. Már csak azért sem, mert teljesen másként kell használni, mint egy egy sütőt. Ki állna neki 300 fokon húst sütni egy villany vagy gázsütőben? Ép eszű ember biztos nem. A kemencében viszont az a természetes, hogy amikor felmelegedett 300 fokra, akkor széthúzzuk a parazsat és betesszük a tepsiket lefedve. Arra figyelni kell, hogy felülről picit jobban pirul.
A Drágám 50. születésnapján őzet, vadmalacot sütöttünk a nagy családnak.
 |
| Mi ketten |
Sajnos a kész ételeket nem fényképeztem, be kell érnetek az alábbi képekkel. Isten bizony bennük van a sülő őz és vadmalac.:-)
 |
| Azért ez sem utolsó látvány |
A rákövetkező hétvégén barátainknak kecskét barnasörben (sok zöldséggel), aztán kenyeret és végül rétest sütöttünk. Egy hét múlva mustáros, hagymás, fehérboros nyulat és persze megint kenyeret. Itt sült tök volt a desszert.
Most már azt csináljuk, hogy szólunk a szomszédainknak, ha tudjuk, hogy mikor fűtjük fel a kemencét, hogy ha van kedvük, dagasszanak be kenyeret és együtt sütjük meg őket. Ha már fel van fűtve, mindegy, hogy hány kenyér lesz bevetve.:-) Így sült múlt szombaton már 4 kenyér. Jó érzés, hogy kihasználtan működik a kemence.:-)
 |
| Itt még csak három kenyér, ez egy héttel ezelőtt volt |
 |
| Pékmester:-) |
 |
| És íme, a kemencében sült, ropogós kenyér |
Sajnos nem csak jó híreink vannak: megint elvitte egy futókacsánkat a róka.:-( Egyik este (valószínűleg) Lajos barátunknál ültek el a kacsák, a Zuram hiába kereste őket fejlámpával, nem találta őket, nem jöttek haza. Nyitva hagytuk nekik a az istállót, hátha éjjel hazajönnek, de reggel már csak az özvegy bánatos hápogását hallottuk, ahogyan párját kereste... Valószínűleg róka kapta el a Lajoséknál, ahol kutyáink nem tudták megvédeni. Pedig a tojó most kezdett el tojni, sőt tojik azóta is. Szegény félárva tojások...:-(
 |
| Egy archív felvétel tavaszról, pelyhes korukból:-) |
A másik hír, ami jó is és rossz is (kinek hogy:-), hogy eladtuk a kecskéinket. Megint.:-) A rövid laktációs időszak nem áll arányban az általuk okozott bosszúsággal, ahogyan mindig, mindenhonnan kiszöknek és előszeretettel dézsmálják a saját, illetve szomszédaink gyümölcsfáit, sövényét. Hogy Drágámat idézzem: "a kecske egy rohadék állat".:-) Amúgy pedig szeretjük őket, de egyszer minden türelem elfogy.:-) Jó helyre kerültek, Kastélyosdombóra, ahová 2 évvel ezelőtt Milliéket is eladtuk.
 |
| Ez is "archív felvétel" |
Van jó hír is (ami kis gyógyír a kecskék eladása után), még három hét és ellik Fanni, a tehenünk! Ebből következően december közepétől újra saját tejünk és sajtunk lesz!:-) (Nem is beszélve az egyéb tejtermékekről!) Természetesen csak saját részre és a vendégháznak. Lesz itt jóság-bőség megint!:-)
Lapzárta után kaptuk a hírt: kapunk két új futókacsát ajándékba!:-) (Bár lehet, hogy meg sem érdemeljük, hiszen nem tudunk vigyázni rájuk.:-)
