Na, ilyen sem volt még a blogon, filmajánló. Hát most van.
(Nem hogy filmajánlót nem írtam még, moziban sem voltunk ember(lánya)emlékezet
óta.:-)
Szóval a film… Nagyon tetszett. Mind a látvány, mind a téma,
de még inkább a mögöttes tartalom, az üzenet. Ajánlom mindenkinek.
Amúgy nagyon fura élmény a mozivásznon látni a tájat, ahol
élek. A helyeket, amik mellett hetente elmegyek. A szomszéd fiút, a falunkbeli
fiúkat, akiket régóta ismerek. Jó érzés. Egyszerre éreztem büszkeséget és
hálát, hogy ilyen helyen élhetek.
A film gondolataival abszolút egyetértek. A leginkább „nekem
való” a következő megfogalmazás volt: „mindegy, mibe halok bele, abba, hogy nem
tudok megélni abból, amit szeretek csinálni, vagy abba, hogy nem csinálhatom
azt, amit szeretek”. (Elnézést kérek Kassai Lajostól, ha nem sikerült szó
szerint idézni.) Ez tömör megfogalmazása annak, amit mi éreztünk, amikor
ideköltöztünk. És ez a legfrappansabb válasz arra a kérdésre, hogy miért
választottuk a bizonytalan megélhetést, a biztos városi egzisztencia helyett.
A filmről nagyon jó (minden értelemben) kritikát olvastam a
Kultúrszóda oldalon, ajánlom azt is figyelmetekbe: Viharpatkoló
Egyetlen rossz érzésem volt a film alatt, amikor láttam a
Lovasíjász Világbajnokság képeit.
Itt lakunk, egy utcában a rendezvény színhelyével
(A Kassai völgy tőlünk kb. 1500m) és nem tudtunk elmenni… (Akkor még annyi
állatunk, annyi dolgunk volt, hogy egyetlen délelőttre sem tudtunk elszabadulni
otthonról.:( Pedig nagyon szerettünk volna...
Ja, és még sohasem voltam olyan filmelőadáson, ahol a
vetítés végén tapsolt volna a közönség!
