Sűrű, de igen eredményes. Végre leféregtelenítettük a kecskéket, kicsiket, nagyokat egyaránt, ami nem volt kis mutatvány, tekintve a kecskéink nagy számát (most kb. 50-en vannak összesen), és mozgékonyságát. Segítséget kértünk és kaptuk DrágajóLajosunktól (szokás szerint:-), igen eredményesen vett részt a kecskehajkurászásban. Az az igazság, hogy eddig sem szerette nagyon a kecskéket, és most sem kerültek közelebb a szívéhez. Sőt. A végén, elmenőben csak annyit mondott: "most adjátok el őket".:-) Két féle féregtelenítőt kaptak: egyet injekcióban, bőr alá, egyet pedig szájon át, egy fecskendő segítségével. Én voltam az "állatorvos", egyre rutinosabban adom be a gyógyszereket. (Lehet, hogy praxist nyitok?:-)) (Már a szelént is én adtam be az újabb gidáknak, és a nagyobbaknak az ismétlőt.) Ráment az egész délelőtt, de meglett. Ahogy mondani szokták: "ez jó mulatság, s férfimunka volt".:-)
 |
| Vannak egy páran:-) |
 |
| Legelészve |
Aztán szerdán is Lajosunk segítségét kértük, ez úttal majd' teljes napra, mert könyvtár látogatáson voltunk. No nem kölcsönzési, hanem kóstoltatási illetve eladási céllal. Délelőtt a Kaposvári Városi Könyvtár Egészségnapján pakoltunk ki, délután pedig Pécsett a Tudásközpontban, ahol a fenntartható fejlődés témakörében tartottak előadásokat, bemutatókat, vásárt. Hát volt rohanás. De megérte, mert mindkét rendezvény várakozáson felül jól sikerült. Kaposváron csak két órányit tudtunk maradni, rohantunk haza a következő pakk áruért, és aztán Pécsre. (Közben Lajos látta el az állatokat. Kösz Lajos!:-) Pécsett körülbelül 3 óra alatt az összes portékánk elfogyott, még legalább másfélszer ennyi is elfogyott volna. De hát annyi volt.:-) Hihetetlen jó érzés volt hallani az elismerő szavakat, a dicséreteket. Mindenki kérdezte, hogy hol fogunk árulni, mert ilyet szívesen venne máskor is. A pácolt fetánk volt a sláger, abból még a kóstolós üvegben maradtat is ki kellett mérnem.:-) Azt is elvitték.:-) Gyökérkenyeret sütöttem, reggel frissen, a kóstoláshoz, az is elfogyott. Szóval sikerünk volt, ami nagyon jó érzés.
Kaposvár:
 |
| A mi kis standunk |
 |
| Ez egy lekvárosé |
 |
| Megy a kóstolgatás |
 |
| A Zuram is a pult mögé állt:-) |
Pécsett:
 |
| Olajos és lekváros standok |
 |
| Mi is pakolunk |
 |
| Már majdnem kész |
 |
| Alakul |
 |
| Érkeznek a látogatók |
 |
| Csak tessék, tessék |
 |
| Körbevesznek |
 |
| Ez ilyen sajt, az olyan, az meg amolyan...:-) |
 |
| Zeneszó kísérte a vásárt, nem is akármilyen... |
 |
| Kezdünk kifogyni |
 |
| Szappanjaink |
 |
| Az esti zenekar |
 |
| A végén, kifulladva:-) |
Jövőre is megyünk.-)
Aztán pénteken elindultunk, hogy Zalából gazdagítsuk állatállományunkat. Drágám azt találta ki, hogy az állományt elviszi a núbiai felé (ez egy afrikai kecskefaj, nagyon jól tejelő, kicsit érzékeny), hiszen akkor kisebb állatszám mellett lehet előállítani a szükséges tejmennyiséget. Nem akar tisztavérű állományt, mert azokkal sok baj van, inkább vegyíteni, hogy ellenállóbb legyen. És a szaporulatot is jobban el lehet adni, egyre többen keresik a núbiaiakat. Hát így került hozzánk Lajos a núbiai bak, Pihe (ő szánentáli) és gyerekeik, akik már núbiai keverékek. Bakot eredetileg csak ősszel akartunk venni, de Lajos olyan szép és szelíd, meg olyan jól voltak tartva, hogy végül is elhoztuk (Az ára is baráti volt, ennyiért nem lehet núbiai bakot venni.:-)
 |
| Lajos |
 |
| Pihe |
 |
| A Pihe család |
 |
| Réka (ugye milyen aranyos fülei vannak, olyan "tündés", nem?!:-)) |
 |
| Panna, a kis csíkos arcú |
 |
| Barátkozunk:-) |
Tudtátok, hogy a núbiai még arról híres, hogy a baknak nincs "bakszaga"? (No jó, egy egészen icipici, egészen közelről van.:-)
