Petörke, Te csodás...

A Petörke völgyben fekszik a "hasonló" nevű tó is, amely új otthonunk kiválasztásánál nyomott a latban, hiszen családunk miden tagja kedveli a természetes vizeket. Nagyon szeretjük, és csak 2 km-nyire van tőlünk, ami biciglivel, de gyalogosan sem távolság.
Most, hogy ez az iszonyatos hőség van, mi is "lazázunk", csak a legszükségesebb teendőket végezzük el itt a ház körül (etetés, itatás, fejés, sajtkészítés), így a legszükségesebb teendők elvégzése után marad "legalább" két óránk naponta, hogy lemenjünk  tóra, és úszkáljunk, úszkáljunk, heverésszünk. Ennyi nekünk is jár! (Ha már Claudia Schiffer is megérdemli a L' Oreált.:-)) Az az igaszság, hogy fizikailag kimerültünk, és erre az utóbbi idők hősége is rátett. Úgyhogy most "nyaralunk".:-))
(DrágajóLajos szomszédunk mondta egyszer, hogy innen nincs idő elmenni nyaralni az állatok miatt, de "más ezért fizet, hogy ilyet lásson",  és végignézett a tájon és a birtokán.)
Mi így nyaralunk!:-))

Van egy új hírem is: végre megjelent a vállakozásunk a Facebook-on. Ezt már régóta terveztem, de csak most lett rá idő. Íme az elérhetősége: https://www.facebook.com/#!/szarkafeszekfarm
Hogy mennyi időm lesz blogolni is, posztolni is, amikor ezzel is mindig el vagyok maradva??? Őszintén? Fogalmam sincs!:-))

Alakul az istálló új "arca", már csak festeni kell:

Innen indultunk:

Látszik a két kép közötti kontraszt: hihetetlen szárazság van.:-(( De az istálló sokkal szebb lett.

Ja, és még adós vagyok a logóval:

Az eredeti Balázs Katát dícséri, kézműves barátunkat, szomszédunkat. A digitalizált változat pedig Tamás barátunkat. Mindkettőjüknek köszönjük!

Ugye milyen gyönyörű?

Kaland az élet!

Ha van két virgonc yersey tehened!:-)) Szerdán délután telefonon hívtak minket Alsó-Dadáról, hogy megvannak-e a teheneink, mert kettő arrafelé kóricál. Hátra a legelőre: hűlt helyük! A villanypásztor sértetlen, és mégis. Nosza autóba, irány Alsó-Dada! Drága szíveim éppen a Kassai völgybe vezető poros úton poroszkáltak, be a völgy felé. Ahelyett, hogy apró, rózsaszín kötőféket, vagy patamelegítőt horgoltak volna leendő borjaiknak, lovasíjászni kerekedett kedvük a Kassai völgyben. (Azt nem tudom, hogy találtak volna-e vállakozó kedvű lovat, aki a hátára vette volna őket.:-)) Ha legelni támadt volna kedvük a szomszéd (mindig zöldebb) legelőjén, azt még megértettük volna (sajnos a mi legelőnk elég gyér,és lassan a Janié is kivész, nagyon kéne az eső). De nem, ezeket a kalandvágy (vagy mi) hajtotta. Nem álltak meg az útszéli gyepet legelni, csak mentek, mendegéltek. Amikor Léda meglátott minket, futásnak eredt. Mi meg utána, de csak a Dollyt tudtuk megfogni. Erre viszont Lédának elfogyott a bátorsága, ahogy egyedül maradt, így ő is visszafordult. A Zuram összekötötte a két "pórázzal" őket, amivel vezetni szoktuk őket, és elindult velük hazafele. Én meg hazahoztam az autót. Aztán csörgött a telefonom, hogy ott állnak hárman a 14%-oson (az a hozzánk vezető lejtő), és a Dolly megmakacsolta magát: egy tapodtat sem hajlandó menni, hívjon neki valaki egy taxit, mert ő ebben a hőségben, ezen az emelkedőn nem fog felmenni. Kéri, legyenek tekintettel az állapotára!
Hát nem voltunk: mentem gyorsan segíteni felhajtani őket a dombra és aztán haza. Itthon a Dolly 70 l vizet ivott meg egy álltó helyében, a Léda "csak" 30-at. Természetesen előbb hagytuk őket lehülni.

Az út a Kassai völgybe (már a két szökevény nélkül)

És az elkövetők: Dolly

Léda

A tehenek a sportos életmód ellenére egyre kevesebb tejet adnak, állítólag az a csoda, hogy még adnak egyáltalán, mert olyan régen volt borjuk. Tegnapelőtt reggel ketten 2 litert adtak... Úgy döntöttünk, hogy mostantól csak naponta egyszer fejünk. Lassan úgy is el kellene őket apasztani, hogy a leendő borjaknak menjen az energia. Sajnos a legelő is egyre soványabb, nagyon kéne az eső. Ki kell egészítenünk a takarmányt szemessel, hogy ne éhezzenek a tehenek.

A kecskékkel könnyebb az élet, azok továbbra is legelnek, hiszen bármit megesznek, virágzik a parlagfű, ami a kendvencük.

Legeltetés az alkony "hűvösében"

A kiscicák nagyon aranyosak, már ki-ki szökdösnek. Siessen, aki szeretne kimacskát, mert már "csak" öt van.:-))

A családi fészekben

Kicsi a rakás

Szieszta

A tetőtér aljzata kész, már csak festeni kéne...
Építőmesterünk éppen az istálló ajtaját, ablakát próbálja renoválni, hogy szép legyen. Majd mutatom.

Félkészen

Alakul

A hőség virágai:

Büdöske