Évforduló

Egy éve, hogy elkezdtem szappant készíteni és egyidejűleg blogot írni, tulajdonképpen csak magamnak, amolyan naplóként. Örülök, hogy belefogtam, mert így nehezebben halványulnak el az első szappanok készítésének emlékei, izgalmai, visszalapozva a bejegyzéseket jó felidézni a régebbi eseményeket.  

Hogy hobbimmá válhatott a szappankészítés, sokak érdeme, rengeteg segítséget kaptam innen-onnan. A legtöbbet talán egy fórumon Erikától, Zsuzsitól és Zsuzsutól, Bécótól, Janitól, Kálmántól és Sütitől...voltak, akikkel együtt kezdtünk el szappanozni, így egymástól is sokat tanultunk, ami többet ért bármilyen tanfolyamnál. Biztatok is mindenkit, aki még vacillál, bátran fogjon hozzá, csak olvasson szappanos  oldalakat, kérdezzen fórumokon, nézzen házi videókat: megannyi ingyenes, akárhányszor újranézhető és olvasható minitanfolyam... :) Aki nem sajnálja a rávalót, elnézhet azért szervezett továbbképzésekre, de nem árt tudni, hogy a szappanozás folyamatos tanulás, talán pont ezért nem lehet megunni!

Sok-sok kedves ismerősre, barátra találtam a szappanozás által, és szó szerint sikerélmény-özönt. Egyrészt mert az összekutyult olajokból, zsírokból, folyadékokból és a lúgból   tényleg szappan lett eddig még mindig, habzó, tisztító, illatos vagy kevésbé  illatos kis tárgy, amire minden újabb szappan készítésekor rácsodálkozom, milyen jó kézbe fogni, megszagolgatni, nézegetni...és persze ugyanolyan jó előtte megtervezni, számolgatni, gyógyteát főzni, összetevők után kutatni, öntésnél izgulni, hogy belemegy-e a dobozba (nem "áll-e be", dermed meg idő előtt), másnap pedig azért, hogy kijön-e...hát persze, hogy kijön, de azt hiszem, még ugyanúgy bennem van az első szappan készítésekor érzett izgalom, és ez annyira jó :)

Azt hiszem, a szappankészítést nem lehet megunni. Talán számít, hogy hobbi, és nem munka, nem azért készítem, mert kell, hanem mert örömet okoz. Hogy a használata jó, és hogy másoknak is  segít (száraz, ekcémás, pszoriázisos vagy szeborreás bőrű ismerőseimtől is csupa pozitív visszajelzést kaptam),  tetszik nekik és elégedettek vele, az már csak hab a tortán...
Arra gondoltam, hogy a szappankészítés és blogírás évfordulóját egy ugyanolyan szappannal ünnepelném meg, mint amilyen az első volt: egy kecsketejes-levendulással. Most tettem hozzá egy kevés zöld agyagot (épp csak egy picit, ezért nem lett zöld, csak halványszürke), és az elején lévő virágdíszítés mellett ráadásként, hogy mégiscsak ünnepibb legyen, kapott az oldalára pecsétet is.

Szappanom összetevői : 

szappanosított olívaolaj, kókuszvaj, pálmaolaj, ricinusolaj, méhviasz, shea vaj, kakaóvaj, lenmagolaj, kukoricacsíra olaj, ligetszépe olaj, levendulafőzet, kecsketej, zöld agyag, szárított és friss levendulaszirmok, levendula illóolaj.

Rózsaszappan II.

Maradt még néhány szárított mini rózsabimbóm a múltkori rózsaszappan készítésekor, és most, hogy rátaláltam a krémtúrós kámea formára, nem volt kétséges, hogy rózsásat is fogok készíteni. Ezek a dobozkák nem valami strapabíróak, a szappanok kiszedésekor némelyik behorpad, megreped, így viszont már nem lehet újra felhasználni őket. Szerencsére hatásosan tudtam mozgósítani a családot, hogy fogyasszanak minél több vaníliás krémtúrót, így nem volt gond a pótlás.  

Volt még lefagyasztott rózsavizem és rózsaszín agyagom is, csak az illóolajokat kellett beszereznem a dobozkákon kívül. A rózsabimbókat bucibb formájuk miatt sokkal nehezebb volt a kész szappanba illeszteni,   jobban is kiállnak, mint a levendula ágacskák a levendulás kámeaszappanból, de nem  mertem jobban belenyomni, mert  szárazságuk miatt porladtak. Fürdés közben majd persze ezek is kiesnek, bár nem tudom, mikor veszem majd rá magam, hogy egy ilyen szappankával fürödjek is, és ne csak nézegessem... :)

Szappanom összetevői:

olívaolaj, kókuszvaj, pálmaolaj, ricinusolaj, méhviasz, ligetszépe olaj, shea vaj, kakaóvaj, lenmagolaj, rózsavíz, rózsaszín agyag, pálmarózsa, rózsafa és ylang-ylang illóolaj, szárított mini rózsabimbók.

Magad uram, ha formád nincs...

Ugyan az egyszerű formák tetszenek, és egy natúr háziszappanhoz talán ez is illik leginkább, de azért vágyom néha valami különlegesebbre. Kipróbálnám például Kudos tényleg mesebeli szilikonformáit, egyszer talán meglepem magam néhány ilyennel is ..

Az utóbbi időben többször készítettem levendulás szappant, hiszen ennek van most itt az ideje, addig kell ütni a vasat, amíg van friss levendula... a fadobozból kimaradt plusz masszát pedig most nem a megszokott szilikon muffin formákba öntöttem, hanem kis műanyag krémtúrós dobozkákba. Kámea formához hasonló a dobozka alja, szappannak pont megfelelő, s hogy feldobjam valamivel, friss és szárított levendulával díszítettem.

Kétféle apró vendégszappankát készítettem eddig. Az egyik egyszerű, üde levendulás, ebbe csak levendula illó került és friss levendula ágacska, ami másnapra megbarnult. Először kicsit elkeseredtem, de száradás után a nyers szín és sötétbarna kontrasztja már nem tűnt olyan csúnyának. A másik levendulás masszába tettem egy kevés zöld agyagot is, és sok rozmaring és borsosmenta illót. Ezekbe a szappankákba nem friss, hanem szárított levendulaágacskákat nyomtam, a színűk így megmaradt.

Szappanom összetevői: szappanosított olívaolaj, pálmaolaj, kókuszvaj, kakaóvaj, shea vaj, ricinusolaj, méhviasz, lenmagolaj, ligetszépe olaj, mentafőzet, levendulafőzet, kecsketej, levendula vagy rozmaring és borsosmenta illóolaj, zöld agyag. Frissítő, üde illatú vendégszappanok.

Zöld teás mentaszappan

Szeretem a nyarat, a meleget. Gyerekkoromban is ilyenek voltak, mint a mostani, rekkenő, " még a tücsök sem ciripel " hőséggel. Ebéd után a nagymamám vidéki, vastag falú házának hátsó,  hűvös szobájában volt jó sziesztázni, meg persze a hatalmas, árnyas diófa alatt, a kempingszékekből és kockás plédekből összetákolt "sátorban". A diófa a kert végén volt, a  pipacsos, kakukkfüves rét közvetlen szomszédságában, csak a mogyoróbokrok választották el tőle. Ilyen környezetben nem lehetett abbahagyni az olvasást, ezért olvastam is amit csak találtam, Rejtő Jenőtől Brehm lexikonjáig, napi- és hetilapokig, pöttyös és csíkos könyvekig mindent. Ilyenkorra megérett a finom, ropogós húsú germersdorfi cseresznyénk is, na akkor lett kerek a világ...olvasás "sátorban" a diófa alatt, cseresznyével... :)

Emlékek ide vagy oda, azért igencsak meleg van, és jólesik akár naponta többször is felüdülni egy mentás zuhannyal, pláne kertészkedés közben. Ezért készült a mentás szappan, amibe erős zöld tea főzetet is tettem a mentateán kívül. Mentám kétféle is van, terjed, féken kell tartani, így van miből szárítani télire teába, gondolva a fázós-náthás időszakra is. A szappan színe persze nem olyan lett, mint amire számítottam, talán a sok őrölt mentának köszönhetően  sötétedett-barnult be ennyire, úgyhogy ez nem egy friss, üde színű, de frissítő és üdítő szappan. Hogy az legyen, tettem róla :)

A zöld tea az egyik legnépszerűbb és  leggyakrabban fogyasztott ital a Földön a víz után. Az egyik legjobb méregtelenítőnek  és antioxidánsnak tartják a szakemberek. Kíméletesen élénkít, elősegíti az emésztést, rendszeres fogyasztása jó hatással van a szív- és érrendszerre, a vérnyomásra, sejtmegújító és rákmegelőző hatású. Japánban az igen elterjedt zöld tea fogyasztásnak tudják be, hogy a magas dohányzási arány mellett a tüdőrák halálozási aránya az egyik legalacsonyabb a világon. A zöld tea magas arányban tartalmaz C- és B-vitaminokat, kiemelkedő a magnézium, kálium, fluorid, mangán tartalma is. Bőrön használva  enyhe gyulladáscsökkentő, pórusösszehúzó,  regeneráló, csökkenti a bőr zsírosságát. 

Szappanom összetevői: szappanosított olívaolaj, pálmavaj, kókuszvaj, méhviasz, ricinusolaj, lenmagolaj, shea vaj, kakaóvaj, erős zöld tea  és mentafőzet, szárított - őrölt borsosmenta levél, rozmaring illó, borsosmenta illó. Frissítő szappan lesz forró (augusztusi) napokra, legközelebb előbb készítek majd...

Kamillaszappan levendulával

Régóta szeretnék szép kék, vagy legalább kékes színű - a többihez hasonlóan - mesterséges színezéktől mentes natúrszappant készíteni, most úgy tűnik, legalább hasonlót sikerült. Hogy az érés alatt mennyire változik majd a színe, kiderül, friss még a szappan, bármi lehet belőle...na jó, piros biztosan nem :). Legtöbbször sötétedni szoktak a szappanjaim, de főleg a növényőrleményt tartalmazók okozták eddig  a legtöbb meglepetést : például a narancs színű csipkebogyó por sötétbordó lett szappanban, a zöld diólevél darabkák meggypirossá váltak, a csalánőrleményt is tartalmazó szép, fűzöld teafás szappanom   a fürdő napos végébe kerülve megsárgult, a babérőrleményes pedig a felvágás után élénk zöldből barnás-keki színűre váltott.

Ez a szappan a szokásos finom olajokon és vajakon kívül kamilla és levendula főzetet,  kecsketejet tartalmaz, valamint levendula és kamilla illót. A zöldesszürkébe játszó vízkék színt ez utóbbi kölcsönözte. A kamilla az egyik legfontosabb gyógynövényünk, a legtöbb szakkönyvben megemlítik, mert gyógyhatása és illóolaj tartalma is kimagaslik a többi gyógynövény közül. A germán kamilla, más néven orvosi székfű virágzatából vízgőzlepárlással nyerik a magas azulén tartalmú, ezért kék színű, sűrű illóolajat. Az illóolaj nagyon fontos alkalmazási területe a különféle bőrproblémák kezelése, melyekre terápiás és kozmetikai céllal alkalmazható készítmények sora áll rendelkezésünkre (pl. azulénben gazdag kenőcsök). A kamilla illóolajat gyulladáscsökkentő és bőrápoló tulajdonságai miatt gyakran alkalmazzák a babaápoló készítményekben is.  

  A kamilla illóolaj erős gyulladáscsökkentő hatóanyagainak (matricin, kamazulén) köszönhetően az illóolaj és az illóolaj alkotórészeket tartalmazó szeszes kivonatok jó eredménnyel alkalmazhatók az izom- és izületi gyulladások kezelésére, részben borogatások és gyógyfürdők, részben gyulladáscsökkentő hatással (is) bíró készítmények (masszázsolajok, krémek, kenőcsök) alkotórészeként. Mindezek mellett masszázs-aromaterápiás kezelések során a várandósok szorongásának és fájdalmainak mérséklésében is alkalmazzák a kamilla illóolajat tartalmazó készítményeket, mivel a kamilla könnyű, kíméletes és természetes nyugtatószer. Nemcsak megnyugtat, de el is lazít, oldja a depressziót, az álmatlanságot, a feszültséget.
Sem levendulát, sem kamillát formázó pecsétem nincs, de mivel levendulám az első betakarítás után maradt még valamennyi, azt találtam ki, hogy friss levendulavirágot fogok az épp csak felszeletelt szappanokba nyomni, hátha hagy használható lenyomatot. Az elsőből még ki is szedtem a virágokat, egészen jól mutatott a helye, de a másodikban már benne hagytam, jobban tetszik így...fürdésnél nyilván kijön majd belőle, ahogy a tetejéről is lehullanak a szirmok, de addig is hagy díszítse. :)

Szappanom összetevői: szappanosított olívaolaj, pálmaolaj, kókuszvaj, kakaóvaj, shea vaj, ricinusolaj, méhviasz, lenmagolaj, ligetszépe olaj, kamilla- és levendulafőzet, kecsketej, levendula illóolaj, kamilla illóolaj. Kellemes, enyhe kamilla illatú szappan érzékeny bőrre.
Utóirat : mire a szappankészítés és fotózás után néhány  nappal megírtam a bejegyzést, a szappan sötétebb kékesszürke árnyalatot vett fel, később a szín egyre fakult, majd néhány hét elteltével -hiába tartottam sötét helyen a szappant-, kifehéredett. Így az igazi, tartós kék szín elérése még várat magára... 

Olívaszappan babérolajjal és babérőrleménnyel

Végére jár a tavalyi olívaszappan készletem, a babér macerátum pedig illatosra érett, így olívaszappan készült a héten. A tavalyiakból az utolsót most kezdtem el használni, eltart még majd egy darabig, ha addig nem is, míg ez a mostani majd beérik - a tiszta olívaszappanoknak jóval hosszabb, 3-6 hónapos az érési idejük. A hosszú várakozás azonban nem hiábavaló : az olívaszappan az egyik legfinomabb szappan, amit eddig használtam.

Jó erős babérfőzetet készítettem, és szárított babérlevelekből őrleményt is. A szappanmassza egy része babérőrlemény nélkül készült, sem természetes színezőt, sem illatosítót nem tartalmaz, a maga natúr egyszerűségében hagytam most, még a szappanpecséteket sem vettem elő. Csontfehér, igazi natúr háziszappan illatú, tömzsi szappanok lettek (most más magasságban öntöttem és szeleteltem), én érzem rajta az enyhe babérillatot is.

A másik szappan ugyanebből a masszából készült, de a feléhez kevertem porrá őrölt, szárított babérlevelet is. A babérőrlemény annyira frissen aromás illatú volt, hogy szinte mentolosnak tűnt, ami nem véletlen, hiszen a babérlevél egyik hatóanyaga a cineol, egy kámfor-csoportba tartozó vegyület, ami az eukaliptuszolaj fő komponense is. Gyógyhatásai között a babérolaj nyugtató hatását tartják számon. Forrázatát belsőleg, külsőleg pedig fürdővízbe téve az idegeket elernyesztő és az alvást segítő tulajdonságát tapasztalták.   A legtöbb aromás fűszerhez hasonlóan, a babérolaj gomba és baktérium ellenes hatása is ismert.
Szappanom összetevői: szappanosított olívaolaj és extra szűz olívaolajból készül babér-macerátum (összesen 90%), pálmaolaj, kókuszvaj, ricinus olaj (együttesen a szappan 10%-át teszik ki), extra ápolóként babérolajat tartalmaz.

Rózsaszappan

A levendula és a leanderek mellett legkedvesebb virágom a rózsa. Ahogyan Gombóc Artúrnak mindegy volt a csoki íze, formája, úgy én is minden rózsát szeretek, legyen az fehér, rózsaszín vagy mélybordó, telt virágú angol rózsa, futórózsa, törpe vagy illatos tearózsa... :) Csodálatos, hogy ennyiféle változata létezik, és mind gyönyörű. Amikor házikó tulajdonosok lettünk, a rusztikus és talán eklektikusnak is mondható kerttel örököltünk néhány szép rózsabokrot is. Azóta bővítettük az állományt, és sok-sok levendulát ültettünk a közelükbe : szeretik egymás társaságát, és kiemelik a másik szépségét, arról nem is beszélve, hogy jóval kevesebb tetűvel találkozunk a rózsákon azóta. 

A Rosa név a görög rhodon szóból származik, jelentése piros, mivel az ókori Görögországban termesztett rózsák kárminpiros színűek voltak. A rózsa volt az első virág, amelyből illóolajat és frissítő arcvizet pároltak le egykor Perzsiában. A virág jótékony hatásait bizonyítja, hogy a különböző kultúrájú népek évezredek óta használják szépítő célokra. A rózsa és a rózsavíz a 17. században oly nagy népszerűségre tett szert, hogy gyakran fizetőeszközül is szolgált. Ma Bulgáriában, Ukrajnában, Moldáviában, Törökországban, Franciaországban és Marokkóban is termesztenek olajrózsákat. A szirmokat hajnalban kezdik szüretelni, mert délelőtt már csökken az olajtartalmuk. Egy hektárról egy-másfél millió virágot szednek le, ez 1500–3000 kg szirmot jelent. A szirmokból lepárlással nyerik a rózsa illóolajat. A rózsafajok közül a Centifolia, a Gallica és a Damaszkuszi tartalmazza a legtöbb illóolajat.

  Egy liter tiszta rózsaolaj előállításához körülbelül 5000 kg szirom szükséges, ezért a rózsa illóolaj igen drága. A rózsaesszencia öregedésgátló, erősíti a sejtfalakat, csökkenti a stressz és az irritáció hatásait. A leforrázott rózsalevél nyugtató, tonizáló és antiszeptikus hatású, borogatásként is alkalmazható. A rózsavíz kiváló bőrtisztító, hűsítően hat az arcra. Megnyugtatja a fáradt, irritált szemet. A rózsás kozmetikumok mindenkinek javasoltak. Száraz, vízhiányos és érzékeny bőrtípusra is kiválóan alkalmazhatók. Öregedő bőrre különösen ajánlottak. Mivel a rózsa hatóanyagai gyulladásgátló és fertőtlenítő tulajdonságúak, zsíros és pattanásos bőr kezelésére is kitűnőek a rózsás termékek, valamint enyhítik a pikkelysömör és az ekcéma tüneteit. Aromaterápiás hatása miatt alkalmazható fejfájásra, oldja a szorongást, és csökkentik az izomgörcsöket.

A rózsavíz a rózsaolajból készülő parfüm előállításának folyamán keletkező melléktermék. Indiában és az arab országokban édességeket, tejből készült ételeket ( pl. a rizspuding)  ízesítenek vele. Indiában kedvelt ital a „lassi”, amely joghurt, cukor és gyümölcslevek kombinációja, Indonéziában pedig a „bandung” nevű ital egyik összetevője. A muszlim szakácsok a rózsavizet a vörösbor és az alkoholok helyett használják a konyhában. Nálunk is egyre elterjedtebb a rózsa gasztronómiai felhasználása : lekvárt, szörpöt, fagylaltot is készítenek belőle. Az arcbőrön használva a rózsavíz   a leginkább tisztító hatású arclemosó.  Tökéletesen eltávolítja a bőrről a napi szennyeződéseket, a zsíros lerakódásokat, tonizálja és üdévé teszi a bőrt. Hatásos az arcbőr öregedésének késleltetésében is, mert simává varázsolja az arcbőrt, csökkenti a ráncok mélységét, hűsítő, frissítő hatású.

Nem hagyhattam ki tehát a rózsavíz és a rózsaszappan készítést, és hogy ne csak a bőrünket, hanem a szemünket is kényeztessem átvitt értelemben, illatos, pici minirózsa-bimbókat és rózsaszín agyagot, orvosi szenet is használtam a készítésekor. Szappanom összetevői: olívaolaj, kókuszvaj, pálmaolaj, ricinusolaj, méhviasz, kakaóvaj, ligetszépe olaj, shea vaj, kakaóvaj, rózsavíz, rózsaszín agyag, orvosi szén, pálmarózsa, rózsafa és ylang-ylang illóolaj, szárított mini rózsabimbók.

Levendula, levendula...

Végre megint eljött az én időm, itt van a levendula-szezon...idén nagyot nőttek a bokraim, rengeteg a virág is rajtuk, a sufnicska és környéke a száradó levendulától illatos most. Nem lehet betelni a látványával, illatával. A levendulát nem csak én, hanem a rózsáim és a méhek is kedvelik, de én járok a legjobban, mert nekem télire is lesz szárított levendulám... :)

   

A levendula iránti vonzódásomat nagynénémnek köszönhetem, akivel gyerek- és kiskamasz koromban a Nagymamám házához közel eső vadvirágos, kakukkfüves réten sokat napoztunk és beszélgettünk az élet dolgairól. Foglalkozásából adódóan sokat utazott, kedvenc városa Párizs volt. Amikor Franciaországban járt, és tehette, sosem hagyta ki egyik legszebb részét, Provence-ot sem. Olyan sokat, olyan érzékletesen és szeretettel mesélt arról a tájról, hogy már gyerekként sem volt nehéz elképzelnem az illatos, kék levendulamezőket. Csemegét is hozott mindig, és nem csak szárított levendulás zsákocskát, levendulaolajat, hanem finom sajtokat, levendulamézet és bort is. Sokszor ebédeltünk nála - remek konyhát vitt- , és ínyenc lévén az asztalán gyakran szerepeltek igazi francia fogások is. 

Az idén - attól tartva, hogy a levendulabokraim hamarosan elöregszenek - a már meglévő öthöz vettem még kilencet....sikerült más fajtát kifogni, mint az eddig meglévőek, de persze számomra egyik szebb, mint a másik. Az új növendék bokrocskák is virágzanak lassan, ugyan még nem olyan bőséggel, na de majd jövőre... Levendula-szappan recept után kutakodva tavaly találtam egy finom levendulás linzer és egy frissítő levendulaszörp receptet is. Érdekes, a számunkra megszokottól eltérő, de kellemes ízek, azt hiszem, legalább egyszer mindenkinek érdemes kipróbálnia.

  Mindkettőre Limara oldalán bukkantam, a linzer receptje itt, a levendulaszirupé pedig itt található. Én a linzer krémjét egy kis bodzaízzel is megbolondítottam, nagyon jól megy egymáshoz a két friss aroma.. A levendulaszirupot jéghidegen, illetve jéggel, friss kútvízzel, citromkarikákkal jó tálalni, keverőeszköz gyanánt egy-egy szál frissen szedett és megmosott levendulát is tettem bele. Enyhén levendulaízű, sütikbe, frissítő italba tehető cukrot is egyszerű készíteni: friss, kissé megdörzsölt levendulavirágot kell csak szórni a cukrosbödönbe, és néha lazán átkeverni. A levendula illót sem csak szappanba használom, saját gyártmányú, este használatos finom házi arckencémet aromaterápiás célzattal ezzel illatosítom, és az ágynemű öblítővizébe is előszeretettel keverem mosásnál.

 S végül, de nem utolsó sorban, legelső és máig legkedvesebb (és legtöbbször ismételt) szappanom alapanyaga is a levendula. Erős levendula-főzetet, friss és szárított levendulavirágot, levendula illóolajat teszek bele a többi, szintén jóféle hozzávalón kívül. Szappanom összetevői : szappanosított olívaolaj, kókuszvaj, pálmaolaj, ricinusolaj, méhviasz, shea vaj, kakaóvaj, lenmagolaj, kukoricacsíra olaj, levendulafőzet, kecsketej, szárított és friss levendulaszirmok, levendula illóolaj.

Levendulás-kecsketejes, indigóval

Legkedvesebb színem a kék, de igazán szép, élénk kék színű szappant még nem sikerült készítenem, mivel a természetes színezők között még nem találtam olyanra, amivel ez megoldható, ahhoz pedig ragaszkodom, hogy mesterséges színezőket ne használjak.

Volt azért egy próbálkozásom nemrég, rendeltem kék indigót. Az indigó növény (Indigofera tinctoria) a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágzatúak családjába tartozó, trópusi éghajlaton honos, 1,5 m magas, ágas félcserje,levele 4-6 párjával szárnyalt, virága apró, rózsaszin vagy fehér. Indiában, Szumátrán és Ázsia egy-két területén él. A növény levelében található indigotin anyagot megközelítően Kr.e. 3000 óta használják színezésre. Bár létezéséről már a 13. században tudósított Marco Polo, csak a 17. század végén szorította ki Európában a festőcsülleng (Isatis tinctoria) használatát. A színezőanyagot a növény leveléből - mivel vízben nem oldódó anyag - fermentáció, vagy kémiai úton lehet előállítani. 

A kék indigópor valóban nagyon szép színű, egészen sötét acélkék. Mivel az útmutatóban a használatát illetően óvatosságra intenek, nem mertem túlzásba vinni az adagolását. Legközelebb lehet, hogy bátrabb leszek, mert így csak épp szürkéskék lett a szappanmassza indigóval színezett fele. Nehezen oldódott olajban is, és az általam elképzelt kék színtől is messze van a kapott eredmény, de a levendulás-kecsketejes szappanalap biztosíték arra, hogy ez a szappan is ugyanolyan jó legyen, mint a többi.

Szappanom összetevői: 

szappanosított olívaolaj, kókuszvaj, pálmaolaj, ricinusolaj, méhviasz, shea vaj, kakaóvaj, lenmagolaj, levendulafőzet, kecsketej, kevés levendula és ylang-ylang illóolaj. Enyhe illatú háziszappan minden bőrtípusra.