A dió jótékony hatásairól sokan tudnak, a diófalevélről vélhetően kevesebben. Nem túlzunk, ha azt állítjuk: utóbbi sok esetben hasznosabb a termésnél.
A dióról nem lehet lelkesedés nélkül írni. Talán közösségi fának is nevezhetnénk, hisz tavasztól őszig a legtöbb élmény, beszélgetés, eszegetés a diófa hűs árnyékában történik. A régiek nem véletlen tisztelték, hiszen nem csak termése, hanem levele is igazi elixírnek számított.
A diófa ma úgy tűnik reneszánszát éli és egyre többen érdeklődnek a diófa levél gyógyító hatásáról.
Az a sok-sok módszer, amit most átnyújtunk, sok nemzettől származó, vidéki tapasztalati megfigyeléseken alapul, de ma már tudományos alapja is van.
Ha Ti is ki szeretnétek próbálni a diófalevél jótékony sokoldalú, gyógyító hatását, akkor június végéig szedjétek le a leveleket, hiszen ebben az időben tartalmazza a legtöbb hatóanyagot.
Mire használhatjuk a diófalevelet?
Külsőleg borogatásként a diólevél-főzetet, ekcéma, fagyás, égés, napégés, zúzódások, ínszalag megnyúlás, kötőszöveti gyengeség kezelésére, ízületi fájdalmak enyhítésére, ütésből eredő véraláfutások eloszlatására, pattanásokra, kelésekre, továbbá korpás fejbőrre használják. Segít a kiütések, az élelmiszerallergiából eredő bőrkiütések, csalánkiütés megszüntetésében. Jól alkalmazható fagyási sérüléseknél de a fizikailag fáradt lábra is kiváló, mind e mellett az ekcémát és egyéb bőrbetegségeket is jól gyógyítja.
Miután olyan sok jót lehet hallani a diófalévélről, mindenképpen ki szerettem volna próbálni szappanban is.
Jó erős főzetet készítettem, és a kecsketej harmadát erre a főzetre cseréltem.
Az igazán érdekes meglepetés a szappan felvágása után ért.
Láthatjátok a képeken, hogy az oxidációnak kitett külső rész szép barna, belül pedig egy gyönyörű sárga szín fogadott. Az alsó két kép egy órával a felvágás után készült, lehet látni, hogyan barnul be szép lassan.