Öko-szatyor kötögetőknek,

...hogy legyen miben hazavinni a szajrét!

Még egy csodás átalakulás.

Úgy látszik, ha valami megtetszik, akkor abból gyorsan elkészítek néhányat. Míg rá nem unok az ízére. Készítettem egy újabb táskát, szintén függönyből.

Az applikációt nem én követtem el. Én csak meghallottam a turiban ahogy a függöny kiabált: vigyél haza, mert táska akarok lenni!

Visszakacsintottam!

Rám kacsintott a varrógépem és én visszakacsintottam...

Már majdnem mesébe illően giccses történet, hogy hogyan lett a napszívta sötétítő függönyből praktikus táska és zsák. Ovis-holmik lapulnak mindkettőben.

Az első őszi modell,

amit még tavassal kezdtem. A klasszikus ufo!

Lidl-s fonal, amint hazaért, hirtelen kötőtűre ugrott és elindította röpke karrierjét. Röpke, mert a lánykám épp a nem veszek fel mellényt korszakát élte. Nem nagyon van vitánk a ruhákkal kapcsolatban, talán egy dolog van amit többszöri próbálkozásra sem hajlandó felvenni, az ing. De egyébként nem válogat, néha-néha színben nem értünk egyet.
Néhány hónap pihenő után most előkerült, alig volt vele dolgom, összevarrás, szemfelszedés, nyaka, ujja. A lánykám pedig nagyon boldog, hogy kapott egy új mellényt.

A háta harisnya kötés, az elejében fut egy csavarás.

Mivel megfelel a feltételeknek ezzel jelentkezem a Fejezzük be együtt- augusztusra!

Csomagolás

Már többször utaltam rá, hogy az sk ajándékokat sk csomagolom. Persze sokan csináljuk így, egy kis papír, szalag, masni és máris kész a díszcsomagolás. Én ettől is eltértem. Mostanság textilbe csomagolok. Ez nemcsak szép, de praktikus is.
Ebben a táskában lapul Melinda ajándéka!

Ebben a táskában Gabella ajándéka lapul.

Azért egy kicsit kikukucskált ez az egyszerű kismaci, amit a lánykájának készítettem.

A harmadik kendőm...

, de ígérem tíz után már nem számolom.

A fonalat legkedvesebb sógornőmtől kaptam ajándékba. Moncsinak udvari festője, festői, nekem családi festőm van. (ez volt a bejegyzés vicces része) Mindig úgy kezeltem ezt a fonalat, hogy olyan hirtelen sárga, és ebből egy telekendőt fogok készíteni. Ne a minta legyen a főszereplő, hanem a fonal színe.

A gombolyítás után megtorpantam, emiles-segítség és majdnem eltévelyedtem az eredeti elképzelésemtől. Beleszerettem egy nagyon mintás kicsi kendőbe. De győzött a fonal színe és lett belőle sima kötéssel, rém egyszerű széllel egy csinos darab. 130X65.

E leírás alapján dolgoztam, de az enyém egy rövidített változat. Nálam még nem ösztönös a yard méter átváltás.

Pónispárna - újabb változat

A lánykám szülinapi zsúrba készül. Ez így nem teljesen fedi a valóságot, a zsúrba csak Ő készül, de az ajándékokat együtt készítettük. Kisbarátnő ötéves lett. Pónifüggő kisbarátnő ötéves lett. Ennek szellemében készültek az ajándékok. Igaz nem volt kitétel az sk ajándék, de azt hiszem szégyen lenne ránk nézve valami bolti cuccal odaállítani.

Hosszas tervezés, anyagválogatás eredményeként készült egy újabb pónis párna. Kicsit változtattam a mintán, ez egy kicsit dúsabb "hajú", itt-ott csillogással...

... csipkeszegéllel...

... szívecske gombbal...

A háta a szokásos, megunhatatlan, egyszerűségében utánozhatatlan megoldással készült, egy kockás ing eleje.

Készítettünk még varázspálcát is. Teljes egészében saját ötlet, saját forma, egyedi díszítés.

Essék néhány szó, ha kép nem is a csomagolásról . Szintén rám jellemző módon a csomagolás is sk készítésű. Varrtam egy nagyon egyszerű zsákot, elég erős anyagból, melyet a buli után bármire, akár még tornazsáknak is használhatnak.

Második kendőm

Tőlem szokatlan módon ismét egy kötés hoztam. (elvileg a kötött dolgaim bemutatására jött létre a blog, és alig mutatok kötést.)
Ahogy a barna kendőt befejeztem ötévesem jelezte igényét egy saját, külön bejáratú kendőre. Persze, mert a barna oly nagy, hogy abban nem tud pózolni, a bokájára tekeredik és esés a vége.
"Anya, abból a lilából kössél nekem!" Ezen a mintán nem sokat kell gondolkodnom, ezért megkötöttem még egyszer.

Tolnai-gyapjúból, hármas tűvel készült, a mintát csak nyolcszor ismételtem. Mérete 120X60.