hogyan fotózom

pont pár napja gondolkodtam egy bejegyzésen, amiben a fotózási technikáimat fejteném ki, mikor is wiselady megírta a sajátját. hasznos tudnivalókat írt, íme az egyes és a kettes rész. én nem használok white box technikát (sem white bath technikát, ahogy szamóca említette:D ), pedig be kellene ruháznom egy fotólámpára, mert a vásárolt plussz vaku annyira nem váltotta be az ígéreteket. és sötétedés után, így ősz-tél tájékán bizony nehéz megfelelő fény hiányában jó fotót csinálni. és ilyenkor a fotosopp sem segít.

de ne haladjunk annyira előre. nekem egy canon eos 300d tükörreflexes gépem van (ld a fotón), aminek annyi meg annyi beállítása van, hogy csak na. régebben a program (P), vagy automata üzemmódban fotóztam, sötétben a beépített vakuval. most már általában természetes fénynél készítem a fotókat, mert a természetes fénynek nincs párja. mivel az őszi/téli időjárás nem bővelkedik a napsütéses időszakokban (vagy csak akkor, amikor nem szeretnék fotózni), ezért a fotók állvány nélkül, rövid expozíciós időnél sötétek, szürkék, kontraszttalanok lennének.

manapság már mindig állványról fotózok (úgy értem, ételt). az automata és a program (P) beállításokat sem használom már, csak a manuális beállítást (M), ahol az ember maga állítja be az expozíciós időt is és az apertúra értékét is (azaz, hogy mekkora legyen a blende nyílása). többnyire máskor is csak az M beállításokat használom, de ha lusta vagyok, vagy sok-sok képet csinálok egyszerre, akkor megelégszem a könnyebb verziókkal.

az objektívem egy sigma modell (fotó), 18-200-as tartománnyal. meg vagyok vele elégedve, mert elég jól tudok zoomolni vele (hiszen ez már majdnem teleobjektív :D ), de azért a 18-as értékben a látószöge is elég jó. pont ekkora a gyári objektívnek a kezdőmérete is. azt egyébként már nem használom (18-50 volt).

általában az erkélyen szoktam fotózni, vagy egy széken, vagy a földön. ha napsütéses idő van, és a témát közvetlenül érné a nap, el szoktam árnyékolni. ez egy konyharuhával/törölközővel simán elérhető. állványos fotózásnál maximum kicsit hosszabb lesz az expozíció (azaz, amíg a fotó készül, tehát amikor nyitva van a blende).

egyszerre több fotót is szoktam készíteni, van, hogy 30 is sikerül. ennyi képpel eljátszadozom egy darabig, mert kioldóval készítem, hogy ne mozduljon be a gép. azután szépen letöltöm a pc-re, a jól sikerült(ek)et kiválasztom, és egy is kis utómunkával (photoshop) rásegítek a kép minőségére. mindenekelőtt lekicsinyítem (így a blogon egyik fotóm sem haladja meg a 800 pixelt), fényerőt és kontrasztot javítok, meg odabiggyesztem a 'starfokker' feliratot. ennyi elég szokott lenni. de ha még nem vagyok elégedett a képpel ezek után sem, akkor jön a színek javítása, retusálás, stb. ezeket is szeretem csinálni, de azért egyszerűbb, amikor kevés dologgal kell foglalkozni.

talán ti is észrevettétek a javulást a korábbi képeimhez képest. azért voltak régebben nagyon durván alulexponált/színtelen/beállítástalan fotóim, de igyekszem minél többet kihozni a kis canon-ból:)

sörös chilis bab

már több, mint egy éve készülök, hogy megfőzzem ezt az ételt, de még egyszer sem álltam neki. eddig. tegnap reggel lövésem sem volt, hogy mi legyen ebédre/vacsorára, aztán beugrott a chilis bab, utána meg ez a sörös verzió. úgyhogy, starfi ment barnasörért (a guinness-t kicsit sokalltam érte mondjuk) és marhahúsért, aztán hamar össze is dobta az ennivalót. egyébként, már nagyon rég volt chilis étel a blogon, hát itt volt az ideje. ez amolyan igazi férfikaja, tehát igazi chilipaprika nélkül szerintem nem sokat ér. elég szép adagot sikerült főznöm belőle, de minél tovább áll, annál jobb ízek kerekednek ki belőle. a sör különösen finom lesz benne, ő a minden benne! igazi egytálétel, így a hűvös őszi napokra.

barnasörös chilis marha

600 g darált marhahús (lapocka)
500 g piros kaliforniai paprika
1 doboz vörösbabkonzerv*
1 doboz hámozottparadicsom konzerv
1 kis üveg (0,33 l) erős barnasör (én leffe-t vettem hozzá)
2 nagy fej vöröshagyma
2-4 chilipaprika (én serrano-t használtam)
2-2 ek. olívaolaj
fél teáskanál fehérbors
fél teáskanál római kömény
fél teáskanál fekete kömény
1 ek paprika
só
tálaláshoz: tejföl, sajt, újhagyma

a darált húst 2 ek. olívaolajon addig sütjük (egy szép nagy edényben), míg egyenletesen színét nem veszti. a köményeket és a fehérborsot mozsárban összetörjük (külön-külön), majd a köményeket enyhén megpirítjuk egy száraz serpenyőben. a hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, a kaliforniai paprikát kimagozzuk, kockára vágjuk, a chilipaprikákat karikára vágjuk. a másik 2 evőkanál olajon közepes lángon sütni kezdjük a zöldségeket (először pár másodpercig a chilit, utána mehet bele a hagyma meg a paprika). addig pároljuk, amíg a hagyma kicsit üveges nem lesz. utána a húshoz öntjük a hagymás-paprikás cuccot, hozzáöntjük a paradicsomkonzervet, a sört, a fűszereket is rászórjuk, felforraljuk, majd lejjebb csavarjuk a lángot és 25-30 percig lassan főzzük. a babot jól leszűrjük, átmossuk, majd beletesszük az edénybe, átkeverjük, átforrósítjuk és már ehető is.

tálaláskor megfejeljük tejföllel, reszelt sajttal (ementáli, cheddar, stb.) és karikára vágott újhagymával. vagy újhagyma helyett lilahagymával. azért mondjuk egy jóféle házi kenyér/bagett is jólesik mellé, csak úgy tunkolási célzattal.

*ha van időnk, és előbb eszünkbe jut az étel, mint aznap reggel, akkor azért illik szárazbabból készíteni, és előző este beáztatni a babot. én időhiány miatt használtam konzervet, de nem is lett rossz.

az egyik tv paprika magazin nyomán

két év...

tegnap nézegettem, vajon mikor lesz itt az ideje és egy kicsit meg is lepődtem, hogy máris.

ugyanis ma két éves a tejbegríz! köszönöm mindenkinek, aki ide jár, ihletet kap, hozzászól, vagy csak egyszerűen olvasgat, vagy a képeket nézegeti:)

birskompót, másképp

majdnem két hónapja voltunk sétálni a halastó körül. anyu emlékezett, hogy fiatalabb korában volt egy birsalmafa az egyik dombon, félúton a dombtető felé. nagy nehezen megtaláltuk; már nem birsalmafa volt, hanem inkább több birs-cserje. nem hatalmas birskörték voltak ezek, inkább apróbb birsalmák, kerekek, szinte éretlenek és kemények. szedtünk pár kiló gyümölcsöt, pár szemet el is hoztam magammal pécsre. az elszívó tetején pihentek ezidáig, érlelődtek, szinte napi szinten vettem tőlük illatmintát, hogy vajon megértek-e már. ennyi kellett nekik, megértek, az illatukat már a konyhába befordulva is érezni lehetett.

anno egyszer olvastam valahol, valamelyik külhoni blogon talán, de lehet, hogy csak egy hozzászólásban, hogyan is lehet rózsaszín birsalmakompótot készíteni. pár hete javasoltam beatbullnak is a módszert, kipróbálta, készült is egy baromijó desszert. most rajtam volt a sor, ha már valakinek bevált, miért ne sikerülne nekem is. halkan jegyzem meg, hogy először kételkedtem a módszerrel kapcsolatban, ami ugye annyi, hogy lassan és sokáig kell főzni a birsalmát. és lám, tényleg rózsaszín lesz.

lassan főtt birsalmakompót sáfránnyal és vaníliával

8-10 kisebb birsalma
80-100 g cukor, vagy ízlés szerint
egy vaníliarúd
1 csillagánizs
4-5 szegfűszeg
1 citrom
1 csipet sáfrány
víz

a birsalmákat megmossuk, ledörzsöljük róla a szöszmöszöket. egy kisebb tál vizet (amiben el tud majd merülni az összes birsalma) odakészítünk, és egy fél citrom levét belenyomjuk. a birset gerezdekre vágjuk és kimagházazzuk és minden egyes sikeres magtalanítás után a citromos vízbe tesszük őket. ha kész vagyunk, a citromos vizet átöntjük egy lábosba, a birsalmákkal együtt.

kis lángon felforraljuk, hozzáadunk még egy negyed citromot, a szegfűszegeket, a cukrot, a kettéhasított vaníliarudat, a sáfrányt és a csillagánizst. kis lángon, lefedve pár órán keresztül főzzük, az elpárolgott folyadékot pótoljuk, és az ízesítést is érdemes többször ellenőrizni. a csillagánizst én az első 25-30 perc után kiszedtem, hogy ne legyen túl erőteljes az íze. a sáfrányt tulajdonképpen csak a színe miatt terveztem bele, de nagyon jó íze is lett tőle, nem a megszokott birskompót lett az eredmény.

én körülbelül négy órán át főztem, a legkisebb gázrózsán, takarékon.

csicsókakrémleves

múlt hétre terveztem, hogy felrakom ezt a receptet, de jellemző módon csak most van energiám rá. mivel már jócskán csicsókaszezon van, eléggé megérett az ötlet, hogy krémlevest csináljak belőle. nem használtam fel mind, amit vettem, valószínűleg szalonnás-morzsásan fogom a maradékot elkészíteni, de még nem vagyok biztos benne. a levesre visszatérve, finom lett, curry-vel és mézzel készült. utólag visszagondolva, lehetett volna még egy kicsit currysebb, meg talán kis chilipaprika sem ártott volna neki. a tetejére petrezselyemből készült pesto került, ami remekül harmonizált az édeskés-földes-füstös levessel.

csicsókakrémleves petrezselyempestóval

600 g csicsóka
1 evőkanál méz
löttyintésnyi olívaolaj
ízlés szerint currypor
150 ml száraz fehérbor
zöldségalaplé (később lehet többet is hozzáadagolni) vagy húsleves
frissen őrölt feketebors
só
petrezselyem pesto (opcionális)

a csicsókát meghámozzuk, a meghámozott gumókat citromos vízben tartjuk, hogy ne barnuljon meg. ha megvagyunk minddel, felszeleteljük őket, majd az olívaolajat felhevítjük. a szeletekre vágott zöldséget megfuttatjuk benne, maximum öt percig. hozzáadjuk a curryport, a mézet és felöntjük a fehérborral, 10 percig alacsony lángon gyöngyöztetve forraljuk, vagy addig, amíg el nem fő a bor nagy része. ezután felöntjük zöldségalaplével (vagy, húslevessel), felforraljuk, beízesítjük a sóval/borssal. a vékonyra szelt csicsóka ekkor már puha, lehet pürésíteni. ha túl sűrű lenne a végerednmény, hozzáöntünk még kevés alaplevet.

forrón a legjobb, megfejelve 1-2 kanálnyi petrezselyempestóval. igazi klassz őszi leveske.

a bűvös szakács nyomán.

pesto, sajnos másképp

a nyár elején bazsalikompalántákat vettem. átültettem őket, s az erkélyen külön helyet kaptak, jó napos és meleg helyet, mivel szeretik mindkettőt. amikor több napig nem voltam itthon, más gondoskodott róluk, hogy ki ne száradjanak, ugyanis elég gyakran igényelték az öntözést a keleti fekvésű erkélyen. mindhárom növény virágait lecsippentgettem, hogy bokrosodjon, levelesedjen. úgy hizlaltam őket, mint a disznókat az ólban, hogy ősszel a spájzban (pontosabban a hűtőben) végezzék: pesto készült volna belőlük, ha egyik hajnalban nem történik egy kis baleset. ugyanis pár hete annyira lehűlt a levegő, hogy a hatalmas bazsalikombokrok összes levele megfázott, így megfeketedett. hát ezért nem lett pesto, mármint bazsalikomból. majd jövőre.

petrezselyem pesto

2 csokor petrezselyem
1-2 marék mogyoró (vagy valamilyen olajos mag, pl dió)
jó adag lereszelt parmezán vagy grana padano
100-200 ml olívaolaj, amennyit felvesz
frissen őrölt feketebors
3 gerezd fokhagyma
só

a petrezselyem leveleit letépkedjük a szárakról, és egy turmixgépbe tesszük. a mogyorót durvára összevagdaljuk(azért használtam mogyorót, mert a dió ízét kicsit durvának találtam volna), szárazon kissé megpirítjuk, hogy színt kapjon. nem kell ledörzsölni a héját, a pirítás után úgyis lejön kicsit. annyi ilyenkor a dolgunk, hogy szabad téren (vagy erkélyen, vagy ablakban állva) a serpenyőt rázogatva kifújjuk a héjakat belőle. ezután a petrezselyemhez adjuk, a meghámozott fokhagymával együtt, borsozzuk, sózzuk, hozzáöntünk kevés olajat, és pépesítjük. az olajat lassan adagoljuk, hogy ne folyjon a végeredmény. ha kész, sterilizált befőttesüvegbe átkanalazzuk. hűtőben 1-2 hétig eltartható, de azért a biztonság kedvéért együk meg gyorsan.

nagyon passzol kagylós ételekhez, halakhoz, grillezett csirkéhez, de tésztaszószként, vagy pirítósra kenve is megállja a helyét.

zöldségalaplé

ma délelőtt csicsókából főztem krémlevest. általában húslevessel szoktam felereszteni a puhuló zöldségeket, de ma ki akartam próbálni egy másik megoldást. így ma sima zöldséglevest főztem, úgy, hogy a szeletekre vágott zöldségek egy éjszakát hideg vízben áztak. fűszerezést nem kapott - mivel ez csak egy alaplé lett -, csak egy kis sót, de azt is a végén.

zöldségalaplé

2 sárgarépa
1 zeller
1 paszternák
100 g csiperkegomba
1 nagy fej vöröshagyma
fél póréhagyma
1-2 szál zellerzöld
1 csokor petrezselyem szára
2500 ml víz
só

előző este a gomba kivételével meghámozzuk a zöldségeket. a sárgarépát felkarikázzuk, a többi zöldséget szeletekre vágjuk. a petrezselyemszárat a zellerzölddel együtt beletesszük, felöntjük a vízzel. lefedjük, majd egy éjszakán át hűvös helyen állni hagyjuk. másnap felrakjuk főni, a habját leszedjük. egy-másfél óra lassú gyöngyözés után megsózzuk, majd leszűrés után már használható is. én nagy részét lefagyasztottam, a többi ment a csicsókához. bármilyen zöldség mehet hozzá, például 1 zöldpaprika, vagy 2-3 paradicsom kinyomott leve, kevés kelkáposzta, ami éppen van.

kellemes, letisztult ízű alaplé lett, jó lesz mártásokba, levesekbe, egytálételekbe is akár.

a natúrkonyhából

körkérdés: ti hogyan főztök zöldségből alaplevet?