M. Kácsor Zoltán: A boszorkány seprűje – Blogturné

A Kolibri Kiadó gondozásában megjelent M. Kácsor Zoltán A boszorkány seprűje című legújabb mesekönyve, amely számos klasszikus mesehős kalandjait mutatja be, közel sem klasszikus csomagolásban. A megjelenés alkalmából a Blogturné Klub négy bloggere mesél most a könyvvel kapcsolatos élményeiről. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott két példány egyikét! 

Nos, mint mostanra valószínűleg rájöttetek, odavagyok a mesekönyvekért. Talán, mert ezekkel (is) tartom életben a bennem élő kicsi Adrit. Ezért került hozzám M. Kácsor Zoltán A boszorkány seprűje című mesekönyve, amely már a borítója, fülszövege és címe alapján is érdekesnek tűnt, az csak plusz megerősítést adott, hogy egy ismerősöm nagyon dicsérte az író egy korábbi mesekönyvét.

Ami tetszett

1. Népmesei nosztalgia

Gyerekkoromban mindenféle mesét olvastam és néztem, és bár a népmesék nem tartoztak a nagyon nagy kedvenceim közé, azért ha lehetőségem volt rá, mindig elolvastam, megnéztem őket. Volt köztük olyan, ami nem tetszett, és olyan is, ami nagyon tetszett (pl. az okos lány története, aki hozott is ajándékot, meg nem is).

Ez a könyv nosztalgikus érzéseket keltett bennem. A népmesei nyelvezet, karakterek, történetvezetés és fordulatok mind jó ismerősként köszöntek rám, és ettől kellemes érzés töltött el.

2. Mesevilág képekben

Horváth Ildi rajzai nagyon feldobják a kötetet. Hozzák a népmesei stílust, mégis egyediek. Jólesett lapozgatás, olvasás közben nézegetni őket, és úgy gondolom, hogy nemcsak én, hanem egy gyerek is élvezettel vizsgálgatná az illusztrációkat, miközben az anyukája vagy az apukája esti mesét olvas neki a könyvből.

3. Párhuzamok és körforgás

Nagyon érdekes, hogy mindegyik mese másról szól, az egyik egy varázslóról, a másik egy királylányról, de van lovagos, ördögös, boszorkányos, kísértetes, sőt, kalózos mese is a kötetben, mégis észrevettem egyfajta párhuzamot a történetek között, amelyből szerintem a könyv végső tanulsága is fakadhat.

A történetek mindegyikében van valami (egy varázskönyv, seprű, menyasszonyi ruha, sárkánytűz, ló, páncél, vagy maga a főszereplő, mint a kísértet esetében), ami elkerül az eredeti helyéről. Vagy magától szökik meg, indul útnak, vagy elveszik, esetleg egyszerűen elhajítják, de a lényeg, hogy elkalandozik a megszokott környezetéből, átmegy egy csomó kalandon, megismer más embereket, lényeket, aztán az események során visszakerül a saját helyére: az eredeti gazdájához, az otthonába, és ezzel ténylegesen és szimbolikusan is, minden a helyére kerül. Az elkalandozó tárgy is és a gazdája is.

Nekem a meséknek ezen tanulsága azt mondja, fontos, hogy megismerd önmagad és a világot. Menj, nézz körbe, gyere rá, ki vagy, aztán ha már tudod, az is tudni fogod, hová tartozol valójában.

Egyébként az is tetszett, hogy egyes mesék szereplői felbukkantak más mesékben is. Pl. a seprűs boszorkány felbukkant a lovas mesében, a lovag páncélja a szellemes mesében. Mintha jó ismerősök integetnének be hirtelen az embernek az ablakon.

4. Kedvenc mese

Engem a legjobban A kísértet lepedője című mese szórakoztatott. Vicces volt egy olyan szellemről olvasni, aki senkit nem tud megijeszteni, sőt, képes ő maga megijedni egy páncéltól. Érdekes volt végignézni, ahogy szimbolikusan végigjárja az útját a különböző "jelmezekben", amiktől azt várja, hogy rémisztővé tegyék.

Kinek ajánlom a könyvet?

Azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akik kedvelik a népmesei stílust.

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

A könyvben szereplő mesékben a főhős mindig elveszít valamit, ami sokat jelent számára. Játékunk során az egyes állomásokon olyan klasszikus meséket idézünk fel egy-egy kép segítségével, amelyben az egyik szereplő szintén elhagyott valami számára fontosat. A feladat az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy ki és mit veszített el.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 02. Veronika’s Reader Feeder

10. 04. Dreamworld

10. 06. Könyv és más

Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! – A Béla-irtó hadművelet

A Blogturné Klub és a Könyvmolyképző Kiadó őszi retró turnéjában Budapest hírhedt VIII. kerületébe kalauzolunk Titeket. Tartsatok bloggereinkkel Józsefvárosba, és ismerjétek meg a csendes vidékről a zajos fővárosba költöző Kukec családot. Fedezzétek fel Marcellal a szomszédságot és hallgassátok a Lúzer Rádiót! Ne feledjétek, a turné végén egy szerencsés olvasó meg is nyerheti a könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából! 

A Lúzer Rádió, Budapest – A Béla-irtó hadművelet című ifjúsági regény a második Böszörményi Gyula-olvasmányom. Mivel a novelláskötete nagyon bejött, ezért kíváncsi voltam, hogyan ír más zsánerben, stílusban, nem felnőtteknek, hanem ezúttal gyerekeknek, fiataloknak.

Ami tetszett

1. Aktuális probléma

Szerencsés vagyok, mert soha az életben eddig még nem kellett elhagynom az otthonomat, és új helyre költöznöm. Én voltam az első kisbaba a tízemeletes panelházunkban 35 évvel ezelőtt, és azóta ugyanabban a lakásban élek. De tudom, hogy a mai világra a mobilitás jellemző. Sokszor kényszerűségből, sokszor az saját élet elkezdése miatt, vagy munkahelyi változásoknak köszönhetően az emberek elhagyják korábbi otthonukat, és új helyre mennek. És természetesen, ha vannak már gyerekeik, akkor őket is viszik magukkal.

Új város, új lakás, új iskola, új emberek, a legtöbb gyereknek ez nem feltétlenül csak kalandos pozitív élmény, hanem át kell menniük a honvágyon, a veszteségérzésen, az újtól való félelmen, azon, hogy míg nem találnak ismét barátokat, addig magányosnak érezhetik magukat. Arról már nem is beszélve, hogy elvesztik a régi szobájukat, azt a menedéket, amibe korábban visszavonulhattak, és új, talán kevésbé jó szobába kényszerülnek. Szóval egy költözés sok érzéssel jár együtt, amit nehéz lehet egy gyereknek feldolgozni.

A történet főszereplője, a 13 éves Marcel eddig vidéken élt, most viszont fel kellett költöznie Pestre, a "Nyóckerbe" a szüleivel és a testvéreivel. Szülei elvesztették ugyanis a vidéki otthonukat, csak Marcel apai nagybátyjának köszönhető, hogy nem kerültek utcára, aki kiadta nekik olcsón a pesti lakását, és munkát is szerzett az öccsének egy állatorvosi klinikán.

Marcel sem találja a helyét az új környezetben, ám a ház padlásán talál egy régi rádiót, és az, hogy kibeszélheti az éterbe a gondolatait és érzéseit, segít neki feldolgozni is őket. A Lúzer Rádió az ő "pszichológusa", aminek bármit elmondhat következmények nélkül úgy, hogy azt gondolja, senki nem hallgatja.

Azt hiszem, azok a kisgyerekek, akik hasonló költözési problémával küzdenek, vagy bármiféle más nagyobb változás állt be az életükben (új iskola, új mostohaapa, mostohaanya, új kistestvér stb.), elsőre megértik majd Marcelt, és teljesen át tudják érezni a gondjait. Nem mellesleg, a tudat, hogy nincsenek egyedül (még ha csak egy könyvszereplő is éli át azokat a dolgokat, amiket ők), segíthet számukra a saját kis gondjuk megemésztésében. Akinek pedig nincsen hasonló gondja, az is simán megkedveli a főszereplőt, és jókat mosolyog a beszólásain, vele együtt izgulja végig a kalandjait.

A történet másik aktuális problémája a családon belüli erőszak. Marcel összeismerkedik egy korabeli sráccal, aki azért szökött meg otthonról, mert nem bírta tovább elviselni az alkoholista mostohaapját. Nem mondják ki konkrétan, hogy a férfi bántotta az élettársát és annak gyerekeit, de azt igen, hogy már a srác anyja is szakítana vele, csak nem mer.

2. Sokszínűség és elfogadás

A gazdag, de még több pénzre vágyó állatorvosi klinika igazgatójától kezdve, a középréteghez tartozó, tanult, de pénzügyi gondokkal küzdő főszereplőcsaládon keresztül a kukázó hajléktalanig minden réteget felvonultat a regény. Nagyon tetszett, hogy Marcel nyitottan és emberien áll mindenkihez. Simán elbeszélget egy olyan hajléktalannal, akit mások nagy ívben kerülnek el, ételt és más hasznos dolgokat visz a megszökött fiúnak, és mikor megismerkedik a srác anyjával és kishúgával, akkor sem foglalkozik azzal, hogy az egyik legrosszabb környéken élnek és az alsóbb rétegekhez tartoznak.

Marcel szemében mindenki csak ember. Jó ember, rossz ember, ezt a tettek döntik el, nem az, hogy valaki szegénynek vagy gazdagabbnak született-e. Mondjuk, felnőtt szemmel nézve ez a nyitottság veszélyes is. Pl. elég nagy naivság játékfegyverrel menni valaki után, aki azzal fenyegetett meg, hogy megöl.

3. Humor és kaland

Marcel szövegelése a Lúzer Rádióban sokszor késztetett kuncogásra és mosolygásra. A családja különcökből áll, de nagyon szeretik egymást, és totál viccesek tudnak lenni. Helyzetkomikumok, ironikusan humoros beszólások, és egyéb mókás dolgok színesítik a történetet, és dobják fel a kalandokat.

A kalandszál pedig gyerekszemmel nézve tényleg izgalmas. Felnőttként nagyjából sejtjük, mi lesz a történet vége, hiszen gyerekkönyvről van szó, de a legvégén történő rádiós dolog még engem is meg tudott lepni. És azt hiszem, ez lesz az a szál, ami átvezet majd minket a második részhez, amire nagyon kíváncsi vagyok, és remélem, mielőbb olvashatom majd.

Kedvenc idézetek:

„– Na tessék, máris megtörtént! – mondta álszent módon sápítozva. – Az én szeretett öcsikém rossz társaságba keveredett!
– Ezt meg honnan veszed? – horkant fel jó apánk, ölébe gyűrve a napilapot, ami mögött egészen addig rejtezett.
– Egyértelmű, csak nézzetek rá: kapkodó lélegzet, idegesen rebbenő tekintet, verejtékes homlok! Tisztára, mint Törpilla, mikor megkérdezik tőle, hogy ki a papája Törpicurnak!”

„A csövi fazon legalább olyan tájékozott a józsefvárosi ügyekben, mint amilyen büdi – az utóbbit viszont senki ne rója fel neki, akinek van fürdőszobája! Könnyű dumálni az illatosra toalettkacsázott fajansztrónusról, de próbálnátok csak az utcán mosakodni…!”

„Ne tudjátok meg, miféle lyukban élek! Az egész alig öt lépés hosszú, három lépés széles, a plafon viszont legalább négy méter magasan van, ablakról pedig ne is álmodjatok! Ráadásul az ajtóm pont szemben található a lakás bejáratával, így aztán a családmészáros betörő (ha jön) elsőként majd tutira engem tesz hidegre a szolgálati baltájával, és csak aztán keres rá a többiekre.”

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy igazi humoros, kalandos ifjúsági regényt olvasni.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

Mivel Marcel elég sokat nyomoz a történetben, úgy gondoltuk, hogy mostani játékunk is nyomozósdi lesz. Az a feladatotok, hogy megkeressétek az egyes állomásokon elrejtett szavakat/neveket, és azokat a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvénybe beírva kitaláljátok, hogy melyik szóra gondoltunk! A dobozba csak a MEGFEJTÉST kell beírnotok!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09. 27. Hagyjatok! Olvasok!

09. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 01. Hagyjatok! Olvasok! (extra)

10. 03. Könyv és más

10. 05. Könyvvilág

10. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

Ecsédi Orsolya: Cirrus a Tűzfalon – Egy rendbontó vírus kalandjai – Blogturné

Ecsédi Orsolya Cirrus a Tűzfalon – Egy rendbontó vírus kalandjai című mesekönyve 2017-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A mesekönyv különlegességét az adja, hogy főszereplője egy számítógépes vírusgyerek, Cirrus, aki szentül hiszi, hogy egy vírus nemcsak rombolásra jó, hanem tehet pozitív dolgokat is. A kis különc vírus kalandjairól most három bloggerünk mondja el a véleményét. A turné végén természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 

Amikor felmerült, hogy turnézhatunk ezzel a mesekönyvvel, nem is gondolkoztam rajta, hogy beszálljak-e. Annyira érdekesnek tűnt az alapgondokat, hogy a főszereplő egy számítógépesvírus-fiú, hogy az azonnal felkeltette a kíváncsiságomat. Érdekelt, vajon az írónő hogyan formálta meg őt, el tudom-e hinni neki, hogy a számítógépes vírusok érző lények, és meg tudom-e kedvelni Cirrust és a többieket.

Ami tetszett

1. Különleges alap

Nos, volt már olyan történethez szerencsém, amelyben tárgyakat, fogalmakat megszemélyesítettek, de ezek az élő-élettelen lények, vagy nem kaptak főszerepet, csak mellékszereplőként feldobták az adott világot. Inkább tartoztak a díszlethez, semmint a valós karakterekhez. Vagy gonosz karakternek számítottak, ellenségnek, akit le kell győzni, aki azért létezik, hogy elpusztítsa a főszereplő karaktert.

Úgyhogy számomra új ötletnek érződik, hogy valaki egy olyan élettelen dolgot, mint egy számítógépes vírus, nemcsak emberi tulajdonságokkal ruház fel, hanem még pozitív főszereplővé is teszi. Főképp, hogy a vírusokról korántsem az ugrik be az embereknek, hogy kedves, aranyos dolgok, hanem az, hogy tönkreteszik az emberek kütyüit, és óvakodni kell tőlük.

Nagyon érdekelt, hogyan lehet pozitív főhőssé tenni egy vírust, az ember olvasás közben tényleg meg tudja-e majd kedvelni őt.

Nos, a válasz igen. Cirrus nagyon kedvelhető karakter. Egy olyan vírusfiú, aki keresi önmagát, kívülálló különcként próbál beilleszkedni a társai közé, de ez nem megy neki könnyen. Tetszett, hogy egyszerre volt emberi és nem emberi (vírus). Az írónő Cirrus személyiségének kitalálásakor nagyon jól eltalálta azt az arányt, amivel még éreztetni tudta, hogy Cirrus egy vírus, vagyis nem ember, de az olvasó mégis megláthatta benne azt az emberi szikrát, amitől kedvelhető, hozzánk közel álló lett.

2. Jóság, gonoszság

A vírusokat nem pozitív, építő valamiknek tartjuk, hanem káros, romboló dolgoknak. A könyvben is így van ez, a vírusok létezésének egyetlen célja saját elgondolásuk szerint is, hogy áttörjenek a Tűzfalon, megsemmisítsenek mindent, és aztán ők maguk is elpusztuljanak a győzelem után. Cirrus az egyetlen, aki elgondolkozik azon, vajon mi értelme ennek, és nem lehetne-e valami pozitív életcélt találni maguknak. Nem lehetnének-e pusztító gonoszok helyett építő vírusok, akik valami jót tesznek.

Őszintén szólva hülye vagyok a számítástechnikához, fogalmam sincs róla, hogyan működnek a vírusok. Szóval nem tudom megmondani, hogy amiről az írónő ír a könyvében meseszerűen, az lényegében reális háttérrel rendelkezik-e vagy sem. Olvasás közben én laikusként simán elhittem, hogy a vírusok úgy működnek, ahogyan az le van írva.

De nem is ez volt a történet lényege, hanem inkább az, amit szimbolikusan átadott. Vagyis hogy jó vagy rossz ember lesz-e valakiből, az csakis az ő saját döntésétől függ. Lehet, hogy minden azt determinálja, hogy neked gonosznak kell lenned és rossz dolgokat kell tenned, de te mondhatod azt, hogy a nagy fenét! Én jó akarok lenni, és az is leszek! Nem mondhatja meg nekem senki, hogy milyen legyek, én döntöm el, ki akarok lenni!

Vagyis a mese egyik tanulsága nagyon is emberi: ne mások mondják meg, ki legyél, neked magadnak kell eldöntened, ki akarsz lenni.

3. Különc az iskolában

Cirrus iskolába megy, hogy megtanulja, hogyan legyen jó (értsd: pusztító) vírus. Ám van egy nagy titka, amit rejtegetnie kell, mert fél tőle, ha kiderül, akkor a társai örökre kitaszítják maguk közül. Az érdekes csak az, hogy így is, úgy is kitaszítottá válik, mert ő alapvetően más személyiség, mint a többiek. Különc. Ezt pedig nem igazán lehet eltitkolni hosszú távon...

Cirrus szerintem azért is szerethető az olvasók számára, mert annak ellenére, hogy vírus, tökéletesen szimbolizálja azokat a kitaszított, különc embergyerekeket, akiket az iskolában a társaik szekálnak, lenéznek, semmibe vesznek. Pedig sokszor ezek a különcök többet érnek, mint az átlagos tömegemberek. Cirrus titka is szégyellnivaló gyengeségből átváltozhat hasznos képességgé, ha rejtegetés helyett inkább megtanulja kezelni. Olyan képességgé, amivel megmentheti az egész vírusvilágot, és jobbá teheti azt.

A mese másik tanulságát abban látom, hogy rájöjjünk: minden attól függ, hogyan állunk hozzá. A gyengeségnek hitt tulajdonságainknak is lehet haszna, ha megtanuljuk elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

És nem létezik olyan sem, hogy valami vagy valaki eredendően rossz. A vírusokat rosszra tervezték eredetileg, ám fel lehet őket használni jó célokra is. Ha pl. egy átlagember gépét tönkreteszik, az rossz. Ha viszont egy bűnöző gépéről olyan adatokat szednek le, amelyekkel be lehet bizonyítani a bűnösségét, és el lehet ítéltetni, akkor máris jó célt szolgáltak.

Egy tárgy (vagy épp egy vírus) nem lehet eredendően rossz, maximum az teszi rosszá, ha rossz kézbe kerül. Ahogyan egy kést is lehet gyilkosságra és kenyérszeletelésre is használni, úgy egy vírust is lehet rossz és jó célból is kifejleszteni.

De ugyanez van a saját tulajdonságainkkal is. Ha túl magasak vagyunk, érezhetjük tehernek, de milyen jól jön, amikor valami magas helyről kell leszednünk valamit. Ha túl alacsonyak vagyunk, szintén lehet teher számunkra, de milyen jól jön, amikor át kell bújnunk valami alatt. Az, hogy a tulajdonságaink terhet vagy hasznot jelentenek-e számunkra, csak attól függ, hogyan állunk hozzájuk. Megtaláljuk-e az adott, nekünk nem tetsző tulajdonságunkban azt, amit a hasznunkra fordíthatunk, vagy nem is vagyunk hajlandóak megkeresni és csak siránkozunk azon, mennyire szerencsétlennek születtünk.

Mindenki talál magában olyasmit, ami elsőre csúnyának, rossznak, nem kívánatosnak tűnik, de ha igazán végiggondoljuk, lehet, hogy rájövünk, mi hasznuk is van ezeknek.

Amin elgondolkoztam...

Bár a Cirrus egyelőre csak egyrészes, én szívesen venném hozzá a folytatást. Cirrus nagyon kedvelhető karakter, és bár nem sokat tudok róla (talán pont ezért), nagyon érdekel a számítástechnika világa. Szóval részemről vevő lennék egy második könyvre is.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyereknek és felnőttnek, aki egy különleges főszereplő segítségével akarja megismerni a különc kisgyerekek világát, a nehézségeiket, örömeiket és azt, hogyan jönnek rá arra, mennyit is érnek valójában.

Kedvenc idézetek:

„– (…) Láttál már kék halált?
– Csak felvételen. Olyan, mint egy sivatag. Se mozgás, se élet, se semmi.
– Igen. Ennél szebb célja egy vírusnak nem lehet. Sőt, ha egyszer eléri, utána már semmilyen célja nem lehet.
– Mert maga is elpusztul?
– El. Hősi halál. Virológiailag hasznos.
– Azért harcolunk, hogy a világ kék sivataggá változzon, és minden vírus elpusztuljon benne?
– Pontosan.
– Micsoda hülyeség.”

„– (...) Én mindig úgy hittem, hogy egy jótetthez kell csak igazán fertőzőnek lenni, drágám. Az ugyanis sokkal nehezebb.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

Mivel a mesekönyv főszereplője egy kis vírus, így ezúttal leírásokat találhattok a blogjainkon különböző vírusfajtákról. Az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok, milyen vírusról is van szó, és beírjátok a nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Nem hagyományos értelemben fejtik ki károkozó hatásukat, hiszen nem tesznek kárt állományainkban. Elsősorban interneten, hálózaton terjednek. Megbújnak a számítógépen, és információt gyűjtenek róla, majd az összegyűjtött információkat tárolják. Ha ismét csatlakozunk az internetre, hálózatra, akkor ezeket a tárolt információkat a megadott címre továbbítják.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 30. Sorok között

10. 01. Könyv és más

10. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

 

Böszörményi Gyula: Kucó és már életszilánkok – Blogturné

Böszörményi Gyula szívszorító kötettel jelentkezett a Könyvhétre Kucó és más életszilánkok címmel. A rendkívüli könyvről a Blogturné Klub három bloggere mesél.

Böszörményi Gyula Kucó és más életszilánkok című könyvére Rácz-Stefán Tibi hívta fel a figyelmemet. Az igazság az, hogy mivel még soha semmit nem olvastam az írótól (utólagos gondolat: nagy hiba volt!), és ezek amolyan önéletrajzi novellák, ezért eléggé tétováztam azzal kapcsolatban, nekem való-e ez a kötet. Tartottam attól, hogy mivel semmiféle kötelékem nincsen az író felé, lévén, nem vagyok az olvasója, nem igazán fog érdekelni az élete. A bulvárújságokat sem bírom, mert nagyon nem izgat, hogy érdemes vagy érdem nélküli hírességek mit ettek reggelire, és hogyan csalták meg egymást, nem szeretek mások életében kutakodni, mert mindig úgy érzem, a privát szférájuk nem az én dolgom. Hála az égnek, a Könyvmolyképző honlapján mindig van a könyvekhez beleolvasó, így ki is használtam ezt a lehetőséget. Csak a könyv első novelláját kellett elolvasnom, és máris tudtam, hogy ez a könyv nagyon nem olyan lesz, amilyennek képzeltem, és ez hatalmas szerencse, mert így biztosra vehetem, hogy jó lesz, élvezni fogom.

Ami tetszett

1. Nem bulvár, hanem élettapasztalat

Már az első novella bebizonyította számomra, hogy itt bizony nem bulváros, szaftos részletekről lesz szó, hanem olyasféle érzelmileg és értelmileg tápláló történetekről, amelyek nem is elsősorban Böszörményi Gyula életére koncentrálnak, hanem inkább arról szólnak, hogyan viszonyulnak az egészséges emberek a testileg vagy szellemileg beteg emberekhez, és milyen körülmények között kellett anno (és talán most is?) élniük az ilyen beteg gyerekeknek, fiataloknak.

Nem igazán ismertem korábban az író életét, nem tudtam, hogy csak minimális ideig élt a családjával, és egyébként kórházakban, egészségügyi intézetekben kellett élnie. Az első szomorúság akkor fogott el, amikor rájöttem, hogy a szülei nem tartották őt maguk mellett. Nem akarok ítélkezni felettük, valószínűleg nagyon nehéz dolguk lehetett, főképp azokban az időkben, de… igen, nos, ha egy gyerek megszületik, onnantól kezdve az életünk és a szívünk része. És mi is a gyerek életének és szívének része vagyunk. El sem tudom képzelni, mit érezhet az a gyerek, akit a szülei beadnak egy intézetbe. Főképp olyan körülmények közé, amilyenek a könyvben lévő intézetben voltak.

Abba is ijesztő belegondolni, hogy ezek a körülmények milyenek most. Szeretném hinni, hogy javultak, de az eszem és azok a hírek, amiket nap mint nap hallok akár ismerősöktől, akár a tévéből/internetről, azt súgják, nem sok minden változhatott intézményi szinten. Talán a család és az emberek szintjén egy hajszálnyival jobb a helyzet, de még mindig nem olyan, amilyennek lennie kéne.

Egyfelől a családok alig kapnak anyagi és egyéb segítséget, ha beteg gyerekük születik vagy később sérül, betegszik meg a gyerekük. Másfelől az embereket nem tanítják meg arra, hogyan kell viselkedni egy beteg emberrel. Nem ártana, ha már gyerekként tapasztalatokat szerezhetnénk arról, mi sértő egy beteg ember számára, és hogyan tudunk segíteni nekik abban, amiben ők is igénylik. Intézményi szinten is vannak még gondok, biztos helyekről tudom, hogy a bentlakásos beteg gyerekeket a mai napig bántalmazzák a gondozók bizonyos helyeken, egy üggyel kapcsolatban azt is tudom, hogy jelentették, és elvileg eljárás indult, de hogy mi lett a vége, sajnos fogalmam sincs. Remélhetőleg nem mindenhol működnek rosszul a dolgok, és vannak jó helyek is, de amíg egyetlen pokoli intézet is létezik, addig semmi sincs rendben.

2. A fantázia útjára lépve

Az egyik novellában megismerhetjük Olgi nénit, aki kiskorában vigyázott az íróra, és aki valószínűleg rávezette őt arra az útra, amely végül elvezetett addig, hogy a kisfiú fantáziaképei papírra is kerüljenek végül. A játék, amely során „túrázni” mentek a „sporttársak” úgy, hogy közben ki sem mozdultak a lakásból, az, ahogyan elképzelték, hogy a bútorok hegyek, völgyek, folyók, fák és állatok, mind hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kisfiú képzelete fejlődjön, és rájöjjön arra, hogyan lehet megélnie a fejében lévő vágyképeket.

A legszebb az, hogy Olgi néni sosem tanult gyógypedagógiát, egyszerűen csak ráérzett arra, mire is van szüksége egy beteg kisfiúnak, hogyan adhatja meg neki azt, ami minden gyereknek megjárna: kalandokat, szabadságot, a fantázia örömét, odafigyelést és szeretetet.

3. Kucó

A könyv nagy részét a Kucó című történet teszi ki. Ebben egy szellemileg enyhén sérült fiúról, Tamásról olvashatunk, aki egy egészségügyi gyermekotthonban él. A történet bevezet minket az ilyen otthonok borzalmas világába, belenézhetünk Tamás fejébe, és megnézhetjük, egy beteg fiatal hogyan érzékeli a körülötte történő dolgokat, hogyan éli túl azt nap mint nap, amitől az olvasó könnyezni kezd vagy elszörnyed.

Olvasás közben nagyon megkedveltem Tamást, végig azt kívántam, hogy jobbra forduljon az élete, de végig rettegtem is, hogy végül beüt majd a ménkű, és visszakerül a pokolba. Arra nem számítottam, ami végül a történet vége lett… Nem tudom, hogy Tamás sztorija valóban megtörtént-e, igazából… ebben az esetben én azt remélem, hogy csak az író fejéből pattant ki a karakter, mert rossz érzés belegondolni, hogy egyszer egy Tamás nevű, kedves, családra vágyó fiú ennyi szörnyűségen ment keresztül a valóságban. Így túl… valódi az egész, és túl valódiak az érzések is, amiket a története kivált.

4. Az utolsó bekezdés

Azt hiszem, nem tudok mit írni a könyv utolsó bekezdéséről, mert… Inkább olvassátok el, és érezzétek ti is, mekkorát üt.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne bepillantást nyerni olyan emberek lelkébe és életébe, akik „mások”, mégis ugyanolyanok, mint bárki. Szeretetre vágynak, fáj nekik, ha bántják őket, és vannak álmaik, vágyaik. Egyek közülünk.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

Böszörményi Gyula pályája során számos remek könyvet írt a Gergő és az Ambrózy sorozatok mellett. A mostani játék során egy-egy könyvének a fülszövegéből találtok részletet, a feladatotok, hogy kitaláljátok melyik könyvről van szó és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők között 1 példányt sorsolunk ki!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Részlet a játékhoz:

Marcel 13 éves, mikor a családjával a „Nyócker” színes, zajos, rémisztően forgatagos világába költözik. Mikor a vén bérház padlásán rátalál Volna-K-ra, az ősi rádió adó-vevőre, ötlete támad: félelmeit, örömeit, gondolatait mind az éterbe küldi, miközben az elhagyatott templom titkát is megfejti.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09. 21. Sorok között

09. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 24. Könyv és más

 

Lőrinc László: 25 szelfi az Árpád-korból – Blogturné

Vajon hogy fér meg egymás mellett a modern technológia és a történelem, a facebookozás és az Árpád-házi királyok? Nos, Lőrinc László történelemtanár rendhagyó ismeretterjesztő könyvéből kiderül, ahogy az is, hogy vajon milyen szelfiket posztoltak volna múltunk híres alakjai életük meghatározó eseményeiről. A Kolibri Kiadó gondozásában megjelent, alapvetően iskolásoknak készült kötet az idősebb generáció számára is nagyon szórakoztató lehet, a blogturné három állomásán bloggereink is megosztják veletek, mit szerettek benne. Játsszatok velünk, és nyerjetek egy példányt belőle! 

Lőrinc László 25 szelfi az Árpád-korból című könyvét azért szerettem volna elolvasni, mert szeretem a történelmet, és nagyon tetszenek azok a mostanában megjelenő könyvek, amelyek próbálják a múlt történéseit érdekesen, újszerűen elmesélni úgy, hogy az ember észre se vegye szórakozás közben, hogy éppen tanul. Több ilyen céllal írt könyvet is olvastam már, de egy magyar szerzős, magyar történelemről (is) szóló könyv külön felkeltette az érdeklődésemet.

Ami tetszett

1. Friss, fiatalos, modern

A könyvben található fejezetek mindegyikéhez tartozik egy megrajzolt, "mi lett volna, ha régen is lett volna fényképezős okostelefon" szelfi. Ezt egy facebookos üzenetváltás követi a történelem létező vagy kitalált szereplői között, majd egy kis "hogy volt, hogy nem volt..." magyarázat az adott személyekről, történésekről és segítség a beszélgetésük értelmezéséhez.

A modern, friss érzést nemcsak a szövegek stílusa adja, hanem maga a forma, amibe a fejezeteket öntötte a szerző. A szelfi, a facebookos szleng, szmájlik és egyéb apróságok mind olyasmik, amik láttán még egy felnőtt is otthonosan érzi magát olvasás közben, egy fiatalról nem is beszélve. Jókat lehet kuncogni azon, hogy történelmi alakok, királyok, papok, királynék és hasonló személyek poénosan, a mai netes beszédmodort használva mondják el, mi is történt régen, kik ők, milyen csatára készülnek, kihez adták feleségül stb.

Hála az égnek, mivel töri szakos (is) voltam az egyetemen, ezért ha nem is 100%-osan, de pont eléggé ismertem ahhoz ezt a korszakot, hogy értsem a poénokat, utalásokat. És ha valamit mégsem értettem teljesen, segített a szöveg és történések értelmezésében a kommentváltás utáni "Hogy volt, hogy nem volt..." rész magyarázata, amelyből megtudhattam, mi történt ténylegesen az adott történelmi eseménynél, és mi az, amit ezen könyv írója csak hozzáköltött a történésekhez.

Ezekben a magyarázatokban rengeteg érdekességet találtam, néhány olyat is, amelyről korábban még én sem hallottam, tanultam. Egy felsős általános iskolásnak vagy gimnazistának is biztosan sok új ismeretet adnának.

2. Változatosság

A személyek, akiknek a szelfijei alatt olvashatjuk a kommentváltásokat, elég változatos képet nyújtanak. Királyok, királynék, papok, egyszerű emberek, híres személyek rokonai és idegenek, nők és férfiak, valós történelmi személyiségek és az író által kitaláltak mind megjelennek a kis párbeszédekben.

Ezen kívül a témák is változatosak. Olvashatunk csata előtti készülődésről, férjhez adott királynék panaszairól, a tihanyi alapítólevél megírásáról és krónikaírásról, honfoglalásról és sírfosztásról is. Sőt, még arról is, hogy milyen állatokat kedveltek és tartottak házi állatként az adott korszakban.

Én az a típus vagyok, aki sosem lapoz előre egy könyvben, ezért minden egyes fejezet végén kíváncsian vártam, hogy a következő fejezet miről is fog szólni, kinek a szelfijét, kommentjeit láthatjuk, olvashatjuk majd, és kikkel fog beszélgetni.

3. Kedvenc

A legjobban a tihanyi apátság alapítóleveléről szóló fejezet tetszett, mert nagyon jót nevettem a kommentváltásnál azon, amikor Miklós főpap rájön, hogy magyarul írt latin betűkkel. Itt a fogalmazásmódja, a szmájli, amit használ, annyira átadja a Facebook-beszélgetések hangulatát. Más témában, de én is már olvastam hasonló megnyilvánulást a valósában, amikor valaki rájött, hogy véletlenül elszúrt valamit, és mekkora "hülye" volt. Ez volt számomra a legmókásabb és legélethűbb rész.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne kuncogva tanulni, és aki szereti, ha a múlt vegyül a jelennel, és valami humoros, érdekes, újszerű dolog jön létre belőlük.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

Mostani feladványunkban a könyv- és az Árpád-kor- egy-egy szereplőjét bújtattuk el az értékelések sorai közé. A feladatotok, hogy megtaláljátok a kiemelt betűket, és a helyes sorrendbe téve beírjátok őket a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09.16. Könyv  és más

09.18. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 20. Olvasónapló

Frank Schwieger: Caesar és bandája – Blogturné

A Kolibri Kiadó elhozta nekünk a római történelem legnagyobb alakjait egy szórakoztató könyvben. Frank Schwieger vicces sztorikkal mutatja be a római hősöket és tetteiket, amelyeket eddig csak a történelemkönyvekből ismertünk meg. A Blogturné Klub három bloggere belevetette magát a Caesar és bandája című könyvbe, és mesél nektek arról, hogy mennyire szórakoztató is tud lenni az ókori történelem. Tarts velünk, és a turné végén te is megnyerheted a könyv egyik példányát. 

Frank Schwieger Caesar és bandája című könyve azért került a kezembe, mert korábbi könyve, a Zeusz és bandája is nagyon tetszett, és érdekelt, hogy az újabb kötet tudja-e hozni azt a színvonalat, amit az első.

Ami tetszett

1. Érdekes személyek

Míg a Zeusz-könyv esetében nagyrészt olyan isteni és halandó személyeket válogatott ki a szerző a fejezetek főszereplőjeként, akikről az iskolai tanulmányaim és egyéb magánokulásaim során már hallottam, addig ebben a könyvben találkoztam számomra teljesen ismeretlen valós vagy nem valós történelmi alakokkal. Olyan hősökkel és átlagemberekkel, akikről nem szólnak mesék, regék, nincsenek a történelemtankönyvekben (vagy éppen csak említik őket). Schwieger nemcsak megismerteti őket velünk, hanem mindezt érdekesen teszi.

Persze olyan alakok is fejezetet kaptak a könyvben, akiket jól ismerhetünk, Caesar, Kleopátra, Romulus. De róluk sem a szokásos történeteket kapjuk a szokásos stílusban, a szerző szórakoztató, új szemszögből mutatja be őket.

Őszintén, nekem mégis a számomra ismeretlen személyek fejezete tetszett jobban, mert szeretem az új információkat, történelmi "meséket", amiket korábban még nem hallottam. Emellett az is tetszett, amikor ezen ismeretlen személyek szemén keresztül láthattam a már jól ismert személyeket, és az ő szemszögükből követhettem végig jól ismert történelmi eseményeket. Pl. Myrina, a rabszolgalány szemén át a Caesar elleni összeesküvést és gyilkosságot.

A kedvenc történetem Thaliáé volt, aki Augustus császár rabszolgája. A császár unokája, Iulia mellé vették meg amolyan játszótársnak, és egyszer bújócskázás közben olyasmit hallgatott ki a császárnő szobájában, amit nem kellett volna... Hogy mit? Nos, azt megtudhatjátok a kötetből. :)

2. Plusz érdekességek

Ahogy az első könyv esetében, úgy ennél is minden fejezet elején kapunk egy adatlapot. Ezen szerepel az adott személy neve, honnan származik, mi a kedvenc helye, mire büszke vagy épp mit szégyell, és mi az, amit a legjobban szeret csinálni. A szöveg mellett aranyos, vicces illusztrációk is vannak, amelyeknek többször is sikerült megmosolyogtatniuk. (Egyébként a kötet elején található egy üres adatlap is, amelyet a könyv tulajdonosa tölthet ki saját magáról.)

Az adatlap után jön az adott személlyel kapcsolatos, néhány oldalas történet, majd egy újdonság zárja a fejezeteket. Mindegyik végén van valami rajzos kis kiegészítő érdekesség, hogy jobban megismerhessük a Caesar-korabeli emberek életét. Pl. megismerhetjük a római erényeket; a rómaiak kedvenc állatait; a római nők sorsát; hogy hogyan készülj egy római lakomára; mivel játszottak a római gyerekek; mennyit ért a római pénz, és milyen volt a római "Forma–1, amin a fogadásokra elköltötték; és milyen volt a római iskola.

A könyv végén pedig szintén egy újdonság fogad minket, egy kvízkérdéssor, amellyel leellenőrizhetjük, hogy mennyi ragadt meg bennünk olvasás közben.

Ami még nagyon tetszett, hogy a könyv hátsó belső borítóját található három térkép, az egyik a Földközi-tenger vidékéről, a másik Itáliáról, a harmadik Róma városáról. Ennek köszönhetően a gyerekek megkereshetik azokat a helyeket, amelyekről a fejezetekben olvastak, és a Róma-térképnek köszönhetően Róma nevezetes helyeit és épületeit is könnyebben megjegyezhetik.

3. Tanulni könnyen, érdekesen

Már a Zeusz-könyv is bejött, de őszintén szólva, nekem ez a második Caesar-rész még inkább tetszett. Sokkal több újdonságot kaptam a történetektől, sokkal jobban szórakoztattak, lekötöttek, és nagyon tetszett a fejezetek végén lévő kis plusz infós oldal is. Valahányszor nekiálltam egy fejezetnek, mindig kíváncsian vártam, hogy vajon milyen témáról is fog szólni majd ez a plusz oldal.

A diákoknak is szerintem hasznos ez a könyv, talán hajszálnyival hasznosabb is, mint az előző, mert több valós történelmi tényt, személyt, érdekességet ismerhetnek meg belőle (lévén, itt nem istenekről és mitológiai történetekről van szó), amely jól jöhet még a tanórákon, dolgozatoknál és érettségin is.

Ezek a kis sztorik sokkal jobban megragadnak az emberben, mint a száraz történelmi tényeket felsoroló tankönyvi szövegek, szórakozva tanulhatunk úgy, hogy az egyáltalán nem unalmas vagy megterhelő. És persze közben sokat mosolyoghatunk, kuncoghatunk, nevethetünk...

Amin elgondolkoztam...

Remélem, hogy lesz harmadik rész is, és nagyon kíváncsian várom, hogy vajon mely témáról, történelmi korról és személyekről írja majd Schwieger. Nekem rengeteg ötletem van, miről is olvasnék szívesen, de bármit is választ a szerző, nyitott vagyok rá.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Diákoknak, kíváncsi felnőtteknek, mindenkinek, aki szórakozva akar tanulni egy kicsit.

Kedvenc idézet:

„Nem is lenne rossz, ha mi, nők, kicsit gyakrabban beleszólnánk a férfiak dolgaiba. Akkor sokkal békésebb és jobb hely volna a világ; (...)”

 
Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

 

Nyereményjáték:

A római történelem nagyjait rengeteg filmben örökítették meg. Most ezek közül találtok párról fényképet a turné állomásain. Csak annyi a feladatotok, hogy beírjátok a film címét a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09. 10. Olvasónapló

09. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 14. Könyv és más