2010. április 29., csütörtök

Kunefa, Knafa, Kenefa....

Ez a lámpa a Földközi-tenger partján fekvő, a világ egyik legrégebbi kikötőjének várvédő ágyújai közelében látható. Jaffa (Yafo) , melyet a Biblia szerint Noé fia, Jáfet alapított, hangulatos mediterrán település, amit a múlt század közepén a tőle északra felépített új városhoz -"Tavaszdomb" (Tel Avivhoz)- csatoltak. Az ősi falak ma pezsgő művészeti, kézműves és szórakoztató központként szolgálnak. 2005-ös, első izraeli utunkon itt ettünk a sütemény legfinomabb változatát. Tavaly több próbálkozás után az ammani a Habibah cukrászdában leltünk hozzá hasonlóra, így "sajnos" attól fogva, oda minden nap el kellett látogatnunk. A tipikus közel-keleti édességek mutációit Dél-Európától Észak-Afrikáig mindenütt megtaláljuk, ám itthon még nem láttam ilyet. Mivel arrafelé a magánhangzókat csak néha jelölik, így nehéz volt rákeresni a weben is. De elhatároztam, addig nem nyugszom, míg nem sikerül a tökéletes utánzatot előállítanom. A tésztáját hamar beazonosítottam az ultravékony kadaif tészta kell hozzá. (Elérhető áron, mindig lehet kapni a VIII. ker. Baross u. 125-ben a Zenubia, Keleti-fűszerek boltjában).
A különböző recept vátozatokból kikísérleteztem, hogy a mozzarella és kecskesajt keverékével tudom elérni azt a savanykás-pikáns ízt, ami ellensúlyozza a keleti édességek túlzó sziruposságát. Egy rejtély volt, hogy lesz oly rikító narancssárga...
Véletlen folytán egy videós receptben láttam meg a pofonegyszerű megoldást: ételszínezék. összehasonlításként idemásolom az "eredeti" és az általam készített változatot. Ízének hasonlóságát a velem együtt utazók igazolják.Egy kb. 40x40-es tepsihez (kb. 8-10 főre) kell:
egy zacskó (500g) kadaif tészta,
1/2 liter író (buttermilch)
30 dkg mozzarella,
20 dkg natúr kecskesajt,
narancssárga ételszínezék,
a sziruphoz 40 dkg cukor,
1- másfél dl víz,
citrom/lime ízlés szerint rózsavíz,
díszítéshez darált pisztácia
A tepsit kivajazom, a sütőt 200 fokra előmelegítem. A légmentesen lezárt összezsugorított tésztát kis adagokban a robotgép aprítójával feldarabolom. Az írót meglangyosítom, belekeverem a színezéket majd a felaprított tésztára öntöm, s egyenletesen eldolgozom. A tészta felét a tepsibe nyomkodom, a sajtokat lereszelve összekeverem és rászórom, majd a maradék tésztával befedem. 30-35 percig 180-200 fokon sütöm. A szirupot felfőzöm, ízesítem, majd a sütőből kivett tésztára öntöm. 10-15 cm négyzeteket vagy téglalapot vágunk belőle, amit apróra vágott pisztáciával díszíthetünk. Aki szereti a baklavát, ez is kedvencévé válhat!

4 megjegyzés:

  1. Azon kevesek közé tartozom, akik voltak olyan szerencsések és megkóstolhatták ezt a fantasztikus eledelt Gabi ügyességének, kitartásának és nem utolsó sorban széles látókörének köszönhetően.
    GRATULÁLOK és KÖSZÖNÖM!
    Judit, akinek Gabi baklavája volt idáig a No1!!! (most már meg kell osztani ezt a helyet a knefa, knafa stb.-vel)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Jöttem gyönyörködni, csodás ez a blog! Gratulálok hozzá! Én nem tudok ilyen mesés helyekre utazni, de így részesülhetek (legalább egy kicsit) ezekből a mesés élményekből. :))

    VálaszTörlés
  3. Egy kicsit elhavazódtam, köszönöm a bejegyzéseket, igyekszem rendszeresebbé válni. :-) S ha ez az "áldott" eső egyszer elállna... rengeteg jó receptem lenne az idény zöldség-gyümölcsökhöz!

    VálaszTörlés