Akkora...

...örömöt tényleg semmi mással nem lehet szerezni, mint a saját kézzel, szívvel, lélekkel ( ... és sok-sok éjjel ) készített ajándékkal.

Íme Talac új háza: 

Több lehetőség a bejárásra, a "kimasnizható" oldalfalaknak köszönhetően.

Hímzett virágokkal ...:)

A legombolható hátsó bejárat, ha úgy tetszik...

Helytakarékos is, de nagyon haragudott a tulajdonos barátnője, hogy a fotózás idejére összecsuktam.

Talac (Malacka - Milne regényéből) fontos családtag. 

Micimackónak is barátja, de Emi lányomhoz közelebb áll.

És végre van hol laknia...:)

Az ötletért ezer köszönet Cukotasnak, kedves Meskás alkotó társamnak, aki szíves örömest támogatta kérésemet, miszerint az ő házikóinak "véletlen" felfedezése után és a fotói alapján elkészült Tala(c)k is, Emikém hatalmas örömére.

Azóta ma vettem először elő a varrógépem és összeállt a két - korábban már félkészen mutatott - acélkék bugyor.

 Meskám a kék korszakát éli...:)))

 Ez nem tendencia, csak véletlen... hímzem már a nyers - bordós - pirosas összeállítást is.

De azt már csak a következő évben mutatom.

Mindenkinek a legjobbakat kívánom a 2011. esztendőre (is)!

Mit kívánok karácsonyra?

... és úgy általában? - kérdezte Orbis tőlem a továbbküldős játékában.
Leírom és mindenkinek továbbküldöm...

Három kívánságom van, mint a mesében.

1. Ami elmúlt és nem sikerült vagy ne jusson eszembe, 

vagy minden esetben szolgáljon tanulságul, 

de semmiképpen ne tudjon elszomorítani többé. 

És ami elmúlt és szép volt, 

annak ma is a megfelelő mértékben tudjak örülni, 

hogy megtörténhetett velem.

...

2. Ami még nem múlt el és folyamatosan jelen van,

 sőt mindig is jelen lesz,

 de nem jó jelenség életemben, 

azzal tudjak békében és elfogadással élni. 

Ami jó jelen van az életemben,

 azt mindig tudjam becsülni és észrevenni akkor is, 

ha erősebben érzem a rosszabbik jelenség létét.

...

3. Amit még nem éltem meg, de megélhetem, 

arról hinni tudjam és bízni benne, hogy a legjobban fog történni. 

Olyan szépen és jól, ahogyan elképzelni sem tudom.

Azt hiszem nincs több kívánságom.

Vagyis de! Veletek se történjen másképp....:)

Nem csak azért, mert ma van karácsony....

Rajzos...

... blogunk boldog karácsonyt kíván minden alkotónak és nézelődőnek Kedo szépségeivel! :)

Jövőre Veletek ugyanitt!:)

Folytatjuk?

Csend van...

  

... nyugalom, havas, téli, tisztán csillogó éjszaka...

Nagyon furcsa minden mióta a legutolsó utáni jó néhány csomagot is feladtam. Kicsit bizonytalanná váltam valamiért azóta. Nem tudok mit kezdeni ezzel a békés, lassú, nyugodt tempóval.  Meg - megriadok, hogy biztos minden elkészült, amit kértek tőlem? Állandó hiányérzetem van...

Azt hiszem ennek a fura érzésnek az enyhítésére vettem elő néhány - hónapokkal ezelőtt félretett - "megoldásra" váró, kiszabott bugyrot. Nem tudom mi ütött belém, amikor kékeket szabtam, de van egy - kettő ezekből.

Sokáig nem tudtam velük mit kezdeni. És a pirosas - rózsaszínes - bordós kategóriásokkal is ez a helyzet. A nem régen mutatott gombosnak gyorsan akadt gazdája,  még kettő hasonlót varrnom is kellett íziben.

Nem tudom... Így virágokkal már szeretek rájuk nézni... vagy azért mert eltér a megszokottaktól, vagy azért, mert nekem még mindig melengeti a lelkem a gyerekkori hímzéseimet idéző gombvirágosdi...:)

Mindegy is! Jó így most. Ilyen egyszerűen. Áthímezgetem magam velük az új esztendőbe, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz a sorsuk...:)

Komolyan mondom...

...nekifutottam én többször is, hogy a kommentjeitekre válaszoljak, amiket az utóbbi, legalább három bejegyzésem után írtatok, de szánom - bánom... mindannyiszor belebóbiskoltam és mindenféle - magam számára sem értelmezhető - zagyvaság megírása után úgy döntöttem, hogy inkább nem teszem közzé.

Igazából ott szakadt meg a film mindig, hogy mosollyal és szeretettel gondolok mindannyiótokra, akik olvastok és írtok, figyelemmel kísértek....

... és mielőtt ezeket a sorokat sem fejezném be, mert megint leragad a szemem, már nyomom is a közzététel gombot!

Jó éjt mindenkinek!

Aki már alszik, annak szép álmokat!

Aki pedig majd csak nappal olvas, annak legyen nagyon szép napja! 

Köszönöm szépen...

:)

Annyira...

...nagyon - nagyon szeretem ezt a kis bugyrot, hogy nem tudom elmondani! :)

Nem tudom miért álltam neki, amikor azt mondtam pihenőre fogom magam...

De nem bántam meg! :)))

Utolsó...

...csomagommal indulok hamarosan postára.

Érdekes, hogy ma már másképp érzem, mint tegnap. 

Igazán nincs is kedvem abbahagyni.

De kénytelen vagyok.

Minden évben gyökeres fát veszek. 

Karácsonyt megelőző napokban emelik ki a földből

 és 23-án kiszállítják az otthonomba.

Ezen kívül semmilyen előkészületem nem volt még...

Nos, most ez jön... pedig annyira, de annyira nem szeretek vásárolni!

És a legkisebb gyerekem ajándékára még ötletem sincs.

6 éves kislánynak, aki még óvodás, de kinőtt minden klasszikus,

 neki való játékot, mit lehet ajándékozni? 

Segítene valaki? :)

Anya! Hol van...

...az a két bugyor, amit Briginek és Emesének viszek a Sulikarácsonyra?

- Anya!?? Itt vagy?

anya (= én) mélyen hallgat... egyenletes, mély légzés... nem mer az órára nézni... meg úgy általában fel sem... a tenyerébe ejtett arcával...

- Anya!?

anya (= továbbra is én, de már megkérdőjelezem létezésem valóságát...) pörgeti képzeletben autójában a kilométereket Almádi felé... mind a százat...

Mert elkészíteni a busz indulásáig két bugyrot 50 perc alatt.... lehetetlen...

Ki megy Emiért az oviba? Hogyan adom oda Bencének a lakáskulcsát, amit pont ma!! itthon hagyott...

- Anya! Hol keressem? A polcon már csak egy bugyor van. Az meskás, nem? Hol a többi?...

anya (= határozott, bátor én...) , mintha semmi gond nem lenne... és az idő, mint a tenger - lenne, válaszol:

- Válassz ki gyorsan két-két színt kislányom az anyagok közül!

- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!...

  Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!.....

DE. - anya nem magyaráz, szab és varr...

Miért is mesélném el ennek a csacska angyalnak, hogy az elmúlt hetekben néha már abban sem voltam biztos, hogy a megfelelő helyre postáztam-e az adott megrendelést, vagy felvarrtam-e a gombot, vagy biztosan kéket kértek-e a táskából? és nem a drappnál maradtunk?

Hogy is értené? Neki még más a dolga....:)

Ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás.... 

-Zsuzska! egy bugyor Emesének...!:)

További ollócsattogás, gépberregés, tűzés, szegés, pántozás.... 

Az órára való óvatos pillantásaim... 

Alternatív megoldások tervezése a lányom visszautaztatására a koleszba...

Már csak egy golyó, egy csomó...

- Kislányom! Biztos, hogy sárgát akartál Briginek?

- Anya?......................Kész?????????

Mindent Zsuzskám választott a bugyrokhoz a lányokhoz illően.

Részemről semmi megfontolt és különleges anyagválasztás,

semmi csipke...

A sárga anyag főleg nem a kedvencem.

De ezt a két bugyrot soha nem felejtem el...

És a lányom arcát sem, amikor elkészültek...:)

A Dunaföldvárra döcögő buszt (amit sikerült végül is 2 perccel lekésnünk) nevetve előztük meg fürge kis Corsámmal. A csatlakozó buszra viszont 10 percet kellett várni...  Ez éppen elég volt arra, hogy kipihenjem magam annyira, hogy még este befejezzem a hét tulipános zsákvászon zsákot, amit reggel postáznom kell.

A gombokat még reggel felvarrom, és elmegyek szabadságra... elfáradtam.

És Ti hogy álltok, lányok? 

Meddig csináljátok?

Még bírjátok?

:)

Most már...

...dolgozzon tovább a Mikulás, részemről ez volt az utolsó kupac zsákocska. 

Útjukra engedtem őket megtöltésre.:) 

Az jó érzés, hogy sok kis manócska fog örülni, amikor kézbe veszi a hátizsákokat, 

de a végére már azt mondtam, hogy jövőre egy darabot sem! Soha többé!

A monoton munka is tud jó lenni, van olyan, hogy kifejezetten jól is esik, 

de ami sok, az sok...:)

És nem csak egy ilyen kupac szállingózott tova az elmúlt hónapban...

Na de ezzel már megbékéltem, 

csak ezzel az - állítólag csodaszép - látvánnyal nem tudok, ami az erkélyünkről látszik.

Így fotón nem olyan szörnyű különben...:)))

kár, hogy nem színes a hó!

 Mondjuk minden nap más színben hullana, 

meleg lenne,

és nem csúszna...:)))

Vénusz...

...születése dadaista értelmezésben.:)))

Ez volt ugyanis a feladat...

Gyerekekkel, testvéremékkel és barátokkal alkottuk ma délután.

Kreatív Töltet elnevezést kapta az a foglalkozás, ahol ma és a múlt héten is jártunk.

A következőt sem hagyjuk ki, az biztos!

Azt hiszem ismertek már annyira, hogy tudjátok mennyire gyengém az ilyesmi...:)

Eszméletlen jó volt!

A MŰ:

(figyelmetekbe ajánlom a részletes tanulmányozást!:)))

(A Nő, mint...)

A mi kis alkotó csapatunk:

Legkisebb gyerekem igazgat valamit:

Utolsó simításaim:

(azért tűnt el a kezem, mert éppen nagyon -nagyon festek:) 

Innentől a többieké...

Le a kalappal a tizenéves diákok és nem utolsó sorban a tanáruk (Roho) előtt.

Náluk már látszik a képzettség is...

Ezek után most már egyensúlyban vagyok.:)

Az utolsó kupac Mikizsák holnap elhagyja otthonom.

Nem is bánom.

Kicsit sok volt...