3 éve is meg van annak a karácsonynak amikor még olyanokkal tölthettem akik nem mérlegeltek hideg elméjükkel azon, hogy mi vagyok számukra. Tudomásul vettek, ezt jobb helyeken úgy mondják szerettek, és nem kellett hozzá különösebb okot szolgáltatnom. Hiába no, korcsosul a világ, korcsosulok hát én is. Most az önigazolásnak lett nagy divatja és az ultimátumoknak, nemes egyszerűséggel a leszarásnak. Kérve vagyok éppen, csak éppen nem a számon, ami a szívemen van az leginkább csak lepedék. És olyannyira le van már itt minden szarva, úgy értem minden épkézláb emberi igyekezet, hogy nem látszik a szartól a máj. Nekem bántja ez a szemem és úgy általában mindenem, de ez nem kívánságműsor, laza esztrádműsor csak, tömegek öröme. Hülyék birodalma.

Régi

Legtöbbször csak arra emlékszem ahogy megyek haza. Arra nem igazán, hogy jó volt e haza menni, és semmi olyasmit nem tudok felidézni, hogy éreztem-e valamit a hazaéréssel kapcsolatban. Természetes volt, ahogy az ember lélegzetet vesz, belepisálja a monogramját a hóba, vagy a csatornába ejti az ellenőrzőjét, ami már több sebből vérzik, pedig alig kezdődött el a tanév. Csak csinálja az ember, mert akkor ott perpillanat azt érzi hogy azt kell csinálni, de nem gondolkodik rajta. Becsukom a szemem és tél lesz, ilyesmire emlékszem. Tetszik a Napsugár áruház karácsonyi kirakata, a kisvonat ahogy megy körbe-körbe, a vasorrú bába a seprőjével hadonászik, hiába úgyse tud átjönni az üvegen, hadonászhat. Szúr a kabátom bélése, nem rég kaptam cseszkóból, de viszketek tőle, pedig azt mondják szép kabát és meleg is, örülnöm kellene neki, tudom. Tetszik ahogy Endre bácsi aki a Napsugárban eladó a szőke szemfelszedő nő pultjára támaszkodva beszél a szőke nőhöz. Tetszik ahogy a nő pultján kis zacskókban sorakoznak a megjavított harisnyák. Tetszik a nő, szőke, olyan mint egy tévébemondó. Tetszik a méterárú osztályon a nagy papírhenger, amiből az Endre bácsi a barna köpenyéből egyetlen mozdulattal szakít le pont akkorát amekkorára szükség van, soha se többet. Nem most, mert most már nincsen senki a boltban, csak az Endre bácsi meg a szőke szemfelszedő és én, a valóságon és az időn is kívül rekedve. Tetszik a hogy a Béke téren a trafikos záráskor szöszmötöl a zárral és megindul a Wartburgja felé. Tetszik ahogy az autója szivárványszínű benzinfoltot pisált a nedves útra, amíg a gazdája dolgozott. Tetszik az órás kirakata, tetszik a hogy a szemével tartja meg a nagyítót és mindkét kezével babrál. Tetszik a könyves pavilon, főleg a Bőrharisnya borítója. Tetszik a nagy szürke trafóház, ami nem volt mindig szürke csak a cementgyár festette azzá. Tetszik a légópince betonbejárata és mellette a légoltalmi sziréna. Tetszik, hogy az utcában mindenkiről tudok valamit. Tetszik, hogy elhagyhatom nyugodtan a kesztyűmet másnap valamelyik kerítésre ki lesz téve. Tetszik hogy esik a hó és tetszik ha egy autó reflektora megvilágítja ahogy esik. Tetszik, hogy hunyorogva az egész valahogy szebb lesz. Tetszik az utcánk elején a villanyoszlop. Tetszik, hogy szurokkal van bekenve, tetszik hogy látszik fán a nyoma annak a fura cipőnek aminek segítségével a villanyszerelők felmásznak rá. Tetszik hogy a szurkot le lehet vakarni róla. Tetszik, hogy szurok szagú lesz a kabátom. Tetszik ahogy a Béres Mikiék ablaka előtt megyek el és látom, hogy a Béres Mikinek az apja most adott a Mikinek egy taslit az esti vacsoránál. Tetszik, hogy nem tudják, hogy látom őket. Tetszik a kerítés amire a Magyar Eszti bátyja felakadt egyszer, eltört a karja, roham mentővel vitték el, tetszett a roham mentő. Tetszik a ház amiben az a bácsi lakik aki nagyon hasonlít a krokodilra a Sicces kártyámból. Tetszik, hogy boxer kutyája van és botja, pedig nem is sánta. Tetszik, hogy  Kovácsék mindig hangoskodnak, és hogy nincs is bevezetve hozzájuk a víz, mert pont előttük van a kút. Tetszik hogy a Székács Zsoltiék háza előtt kis szennyvízelvezető árok van és kis betonhídon mehetnek be a lakásba. Tetszik a Nagy néniék előkertje, japán keserűfűvel van tele és télen pont olyan szomorúak mint a Nagy néni. Aztán egyszer csak hazaérek. Apa otthon, anya otthon, egyikük a fogasra akasztja a kabátomat mert még nem érem el. Gőzölög a tűzhelyen a víz. Mindjárt fürödnöm kell. Otthon vagyok.

Eza zélet
tartha
tatlan
fosztó
képző
síthe
tetlen

Eza zélet
lehe
tetlen
mégse
vagyok
halha
tatlan