Születésnapomra

Anya még régebben mesélte, hogy egyszer elment Pestre, hogy megtalálja a számítását. De aztán úgy lett, hogy azt pont nem találta doszt se. De a számítás megtalálását pótlandó talált 3 műszakos állást 18 évesen, szar fizetésért, ott ahol a sportszeletet csinálták. Azt a régi fajta sztaniolpapírosat. Az volt ráírva, hogy fogy ár: 1Ft. (én erre a fogy ár-ra elég sokáig azt hittem, hogy a leárazást jelenti, mert hogy fogy) Annyit ehetett egy nap amennyi csak belefért. Az öregebbek mondták neki, hogy hamar meg fog undorodni tőle, de úgy mesélte ő ugyan nem undorodott meg, pedig ette rendesen.

Ezt a mogyorós sportszeletet azt hiszem szeretné. Mondaná, hogy vegyek ha látok valahol. Persze így is veszek, csak én mondom helyette és én is eszem meg.

Anya amikor először evett valamit mindig elmondta ezt: "Újság a gyomorba, hideglelés pokolba, menjen az urakba". Elmondom én is. Készséges vagyok ha halottak helyett kell e világit beszélni. Néha eszek is nekik, helyettük.

Úgy vagyok én az élettel, mint a kisnyugdíjas a termékbemutatóval, hogy azért úgy nagyon eszem ágában sincs nagyon vásárolni, de az ingyen ebédre meg az ingyen metszőollóra a tihanyi apátság tövibe ikarusszal, ólinkluzív, azért még nem mondok nemet. A felétől már nem is nagyon tudok odafigyelni, hogy nekem ez mennyire hasznosan elengedhetetlen. Ebbe a kezedben a sorsod maszlagban nem is nagyon tudtam hinni sose. Persze tudom hogy az, onnan nézve biztos minden igaz, meggyőzhető is vagyok, viszonylag jól is színelek. Meg aztán úgyis én vagyok az első is aki elalszik rajta.
Várni jár belém az élet.