Márton napi manócska

Waldorf óvodákban/iskolákban a Márton időszakhoz szorosan kapcsolódnak a manók, törpék, akik aprók és a fák gyökerei közt, meg a föld alatt keresik kutatják és meg is találják a kincseket. Ilyenkor nagyon sok mondóka, játék és dal szól a manókról és az ő kincskeresésükről. Az ovisok az övükbe ilyenkor nem kardot(mint Mihálykor) hanem csákányt illesztenek, kezükbe lámpást fognak és úgy indulnak kincset keresni. A Márton ünnep alkalmával gyönyörű színes lámpásokkal indulnak a valódi sötét erdőbe az óvónénik vezetésével, míg mi szülők a kertbe nagy nagy tüzet rakunk és úgy várjuk vissza őket.

Az ünnepre készülődve a gyerekek manókat varrtak, pontosabban a manók ruháját,amit mi szülők fejeztünk be, töltöttünk meg manóval egy titkos előkészület alkalmával az ünnep előtt közvetlenül.
Arra gondoltam megosztom  e rendkívül egyszerű ám nagyszerű manó elkészítésének titkát.

Gyapjú vagy dekorfilcet használtunk, a vékonyabb fajtát. A fenti formát kell kivágni ollóval.Érdemes félbehajtott anyagból dolgozni,hogy szimmetrikus legyen. Afélbehajtott anyagból tulajdonképp egy háromszöget kell kivágni, amiből még egy kisebb darabot kivágunk, ahol a manónk majd kikukucskál a köpönyeg alól.

Itt jobban látszik, hogyan is néz ki félbehajtva és miféle az az apró kivágás az arcnak. A kapucni csúcsától az arckivágásik összevarrjuk szabadon választott öltéssel. Ezt a darabot az 5 éves lányom varrta össze. Aztán ugyanígy összevarrjuk az arckivágás alatti kabátrészt is. Alul nyitva marad.

 

Most beöltjük a köpönyeg összehúzóját. Az arckivágás alatt közvetlenül kezdjük, úgy hogy a fonal vége mint behúzó lógjon kifelé.Egyszerű fércöltést használjunk, ezzel tudjuk majd helyes ráncosra húzni a kabátkát. Ügyeljünk rá, hogy a vége is úgy jöjjön ki, hogy a kabáton kívül legyen a fonál.

Most vegyünk egy kisebb kártolt gyapjú csíkot, ebből fog készülni a töltelék. A méret a képről jól besaccolható, hogy milyen arányban van  a kabátkával. Nem kell túl vastag gyapjúcsík, mert a végén még nem fér majd be szegény a kabátjába.

Kössünk a gyapjúcsík közepére egy egyszerű csomót és húzzuk jól meg. Azért el ne szakítsuk.

Hajtsuk félbe a gyapjúnkat úgy hogy az egyik szárat szépen ráigazítjuk a csomóra, hogy ilyen fejecskéje legyen.

 

Válasszunk el egy vékonyka csíkot a gyapjúból,de ne tépjük le, csak a nyakig. Ezzel a kis csíkkal tekerjük körbe a nyaknál. A gyapjúnak megvan az  a fantasztikus tulajdonsága, hogy egyáltalán nem kell kötöznünk, mert körbetekerjük, odasimítjuk és ott marad.

 

Ilyen helyes kis gyapjúszösz fejjel lesz a végeredmény.

 Alulról töltsük bele őkelmét a kabátjába, hogy a feje kikandikáljon az arra rendeltetett helyen. Az alul kilógó szöszöket pedig tömködjük szintén bele. Előfordulhat, hogy olyan sok a kilógó szösz, hogy nem lehet rendesen beletömni. Ne essünk kétségbe, vágjuk le a felesleget.

Most húzzuk össze szorosan a nyakrészt és kössünk rá dupla csomót,majd kedvünk szerint masnit, vagy hagyjuk lógni.

Ha jól dolgoztunk, megáll a lábán. És KÉSZ!

A képek minősége nem túl jó, de a lényeg látszik.

Ha lesz rá energiám, majd leírom azt is hogyan készülnek a gyönyörűséges lámpások.