Hú, eléggé meglepődtem, amikor megláttam az utolsó bejegyzés dátumát: október 4. Nem idén :D
Jó sok minden történt azóta; Zsangyal messzire ment, mi is odébb költöztünk, jó sok energiát le is kötöttek ezek a dolgok, de most - ha módjával is, de - belecsapunk a lecsóba.
A hosszú hallgatás alatt már részt vettem egy workshopon (van ennek magyar neve? aki tudja, írja meg kommentben, kérem szépen!), ahol a tejfestékkel ismerkedtem. A tanultakat elraktároztam, és mindenféle bútorfestéseken töröm a fejem, de az majd csak később lesz.
Január végén pedig az Apacuka kerámia műhelyében kerámia tányérokat készítettünk. Keramikusok fellélegezhetnek, ezután sem fogok kerámia tálakat gyártani, de nagyon érdekes volt belecsöppenni egy olyan világba, amiről eddig fogalmam sem volt. Mindig is érdekelt az agyag, de eddig csak a korongozást gondoltam kipróbálni, bár még nem jutottam el odáig. Ez egészen más technika, látszólag könnyebb, de azért az elkészült darabok formáján eléggé látszik, hogy avatatlan kezek készítették. A mi dolgunk csak a formázás, a minta kitalálása és agyagba applikálása volt, a mázazást és az égetést már Juditék végezték el. Nagy köszönet érte! :)
Színben, mintában, formában a kedvencem a bilobás tál, abba nagyon beleszerettem. De igazából mindegyik valamiért érdekes, ha másért nem, akkor azért, mert a fene sem érti, hogy tudott olyan kacska széle lenni :D :D
Szóval, menjetek workshopozni Juditékhoz, nem fogjátok megbánni :)
