2009. december 20., vasárnap

Készülünk...

...készülgetünk.

Sosem szerettem, hogy Karácsony előtt az emberek kapkodnak, és túlvállalják magukat. Így én mindig jól előre eltervezem, hogy mit és mikor akarok :)
Ma éppen ezt:
Ha készen lesz, hozom a receptet is. (évről évre ugyanúgy készül) :)

2009. december 1., kedd

Végre sikerült - Rizskoch

Marmalade blogján akadtam erre a receptre. Mivel nem volt itthon narancsom, így "natúr" változatban készült.

Volt már egy próbálkozásom anno ezzel a fincsiséggel - egy másik recept alapján. De akkor poharas nyalánkságként végezte :) mert nem volt szeletelhető egyáltalán.

Ez viszont!!!!! Fúú, olyan lett, amilyennek lennie kell. Komám javaslatára csokiöntet is készült hozzá, így már nekem is jobban csúszott. :D

A recept pedig, ahogy Marmalade-nál láttam - onnan bemásolva és kihagyva, amiket nem tettem bele:

Hozzávalók:

1 bögre (2,5 decis) rizs,
4 dl víz, 5 dl tej,
4 tojás, 15 dkg cukor,
3 evőkanál liszt.
A rizst átöblítem, és nagyjából dupla mennyiségű vízben (4 dl) felteszem főni. Először felforralom, majd alacsony hőfokon puhítom. (Egyszer-kétszer óvatosan átkeverve.) Amikor a rizs a vizet alaposan magába szívta felöntöm a tejjel, ízesítem a narancs reszelt héjával, egy evőkanál cukorral . Addig főzöm amíg a rizsszemek megpuhulnak és a rizs a tejet is magába szívja. Amikor elkészült félre teszem hűlni.

A tojásfehérjéket a cukor felével kemény habbá verem, a tojások sárgáját pedig a cukor másik felével.

A kihült rizshez hozzákeverem a cukros tojássárgáját, beleforgatom a tojások felvert habját. Óvatosan átkeverem, majd megszórom néhány evőkanál liszttel. Ismét átkeverem.

Vajjal, liszttel kikent kerek tepsibe öntöm. Előmelegített sütőben, kb. 180 fokon 30 perc alatt megsütöm.Házi készítésű feketeszedres-őszibarack lekvárral kínáltam.

Marmalade! Köszönöm a receptet, kipróbálom narancsosan is!

2009. november 2., hétfő

Az én kisnaplómat is szeretik?

Igen, úgy tűnik van valaki, aki szívesen olvassa soraimat :) Pedig mostanában kissé elhanyagolom az írást, ennek ellenére Edith volt olyan Kedves, és megajándékozott. KÖSZÖNÖM!!!

És hogy én kiknek adnám?
Kapásból jönnek a nevek:
- természetesen Edithnek, mivel én is szeretem az ő blogját olvasni :)
- a nagy-nagy kedvencemnek:
Szepykének (Írok a fiatalságom szépségéről, ígérem :) ... még érik bennem a bejegyzés) :)
-
Maimoninak
-
Trinitynek

Mert az Ő blogjukat is nagyon szeretem olvasni. Ha csak pár percem van, hozzájuk biztosan "beolvasok".

KÖSZÖNÖM Edith mégegyszer!

2009. október 16., péntek

Ananászos lepénykék - Stahl Judit recept

Épp Drága Komámat vártuk vacsira. Tudom, hogy nagyon szereti az ananászt, így valami ilyesmi fincsiségben gondolkodtam.

Azért azt hozzáteszem a történethez, hogy engem fenyegetéssel sem tudnának rávenni arra, hogy akár egy ananászos édességet is magamhoz vegyek. Egyszer nagyon régen történt, hogy egy nagy-nagy gyermekkori szerelmem szülinapi buliján, vagy zsúrján vettem részt (kb 5-6 éves lehettem :) ) Amikor a tortára került sor, én mit sem sejtve nagyot haraptam belőle. És ekkor....

... valami "roppant" a fogam alatt, amitől kirázott a hideg és a hajam is majdhogynem égnek állt :) Na hát igen, ez volt az ananász, apró kockákra vágva, benne a tésztában, telis-tele. Jó kislányként magamba tuszkoltam azt az egy szeletet, aztán köszönöm, de nem kértem többet. És ez a "vonzalom" azóta is tart.

Na de nagyon elkanyarodtam. ŐK szeretik, akkor egyék csak nyugodtan :)

Kinyitottam egy Stahl Judit könyvet, és ezt találtam:
Ananászos lepények

3 dkg vaj

1 evőkanál méz

1 doboz ananászkarika konzerv (12 karikás)

25 dkg leveles tészta

kevés liszt a deszkára

2 evőkanál porcukor

1/2 teáskanál őrölt fahéj

2 csipetnyi frissen reszelt szerecsendió (na én nem frissen reszeltem)


A sütőt előmelegítettem 230 fokra. Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit.


Kis lábosban felmelegítettem a vajat, majd a tűzről levéve hozzákevertem a mézet.

A tésztát lisztezett deszkán nagyon vékonyra nyújtottam, majd a megmosott és lisztbe mártott konzervesdoboz segítségével 12 lepénykét szaggatok. Egy kisebb átmérőjű pohárral is megnyomkodom a lepényeket, így szegélyük is lesz. Villával kicsit megszurkálom itt-ott, hogy ne púposodjon majd fel sütéskor.

Minden lepényt a tepsibe teszek, rápakolok egy-egy ananaászkarikát, megkenem a mézes vajjal, és 15 percre a sütőbe teszem.

Amikor kész, még forrón megszórom az fahéjas, szerecsendiós porcukorral.

Azt mondták fincsi volt. El kell hinnem nekik, mert én bizony meg nem kóstoltam :)

2009. október 12., hétfő

Az én Oscar díjam

Messzenéző Minyon ajándékozott meg egy díjjal, méghozzá nem is akármilyennel....

.... tadadadammmm :)

Jelentem én is Oscar tulajdonos lettem.

Köszi Minyon, hogy gondoltál rám :)

2009. szeptember 29., kedd

Sajt házilag




Szöveg később!

2009. szeptember 24., csütörtök

Megint díjat kaptam

Anyucika lepett meg jó pár hete, de csak ma vettem észre. Mostanában kevés időm jut a blogjaimra, így ezért is külön meglepetés, hogy valaki gondolt rám :) Köszönöm Anyucika, így legalább megláthattam a blogodat, és jobbnál-jobb receptjeidet.

Most másnak nem adnám a díjat, mert az előzőt azt hiszem mindenkinek kiosztottam :)

2009. szeptember 21., hétfő

Tejszínes hagymaleves

Azért néha főzök is ám :D csak leírni alig-alig jut időm... a fotózásról meg már inkább nem is mondok semmit :)

Ez a leves is éjjel "állt modellt". Az íze azért jobb volt, mint maga a kép :)

Olvastam valahol, hogy a sima tejszínes hagymalevest vétek francia hagymalevesként említeni, így én is inkább maradok az egyszerűbb megnevezésnél (és azt hiszem egyszerűbb elkészítésnél is).

Nagyon leveses vagyok, így nekem ez a leves is csodás "gasztroélményt" nyújtott. Elkészíteni pedig pofonegyszerű.

Tehát 3-4 fej jó nagy hagymát felkarikázok, jó vékonyan, és olajra dombva picit párolom. Amikor már nem ropogós, felöntöm vízzel. Teszek bele sót, borsot, kis őrölt köményt és szerecsendiót is szórtam bele, és egy fél leveskockát is. Lefedve addig főzöm, amíg a hagyma épp jó nem lesz :D se nem kemény, se nem pépes. Egy kis edényben egy lapos evőkanálnyi lisztet elkeverek 2-3 deci főzőtejszínnel, (reszeltem bele egy kis sajtot is) és ezt beleöntöma levesbe. Egyet rottyan és kész is.

Én sajtos-bundás-kiflikarikákkal és reszelt sajttal tálaltam.

Hmm, nyamm-nyamm :)

2009. szeptember 5., szombat

Itt tartok - Lakodalmas sütemények 2.

Köszönöm a sok hozzászólást, mint láthatjátok, készült is belőle kókuszgolyó. Méghozzá ipari mennyiségben (ahogy Szepyke is írta) :)
Készült még puncsgolyó, kókuszkocka, habos-diós rolni, sajtos rúd. Most itt tartok. Fotót mutatok:


Ígérem, nemsokára jövök, és mindenről beszámolok, de jelenleg a napi 24 óra kevésnek bizonyul. Sok dolgot csinálok, van hogy egyszerre. Mondjuk ez nem panasz, jó is így, csak van olyan dolog, amire így nem jut idő.... mint pl. a blogírás :)

2009. szeptember 1., kedd

Felhívás - Lakodalmas sütemények

Szepyke! Itt vagyok, élünk, eszünk... csak épp a blogolásig nem jutok el mostanában. Köszönöm, hogy hiányoltál már! :) Jövök most már gyakrabban, remélhetőleg.

Most is egy felhívást illetve kérdést intéznék, minden erre tévedő konyhatündérhez:
Sógornőm esküvőjére készülünk, ami most lesz szombaton. Jó lenne kitennem magamért, és sokat-sokfélét sütni.

Várok minden olyan receptet:

- ami egyszerű

- amiből sok lesz

- esetleg amihez még nem kell a sütőt sem bekapcsolni :)

Nagyjából ilyen igényeim lennének vele kapcsolatban (hihihi) Persze a legjobb az lenne, ha valaki megsütné helyettem. Nagyon szeretek sütni, de amikor SÜTNI KELL, akkor általában sosem úgy sikerülnek a dolgok....

Csütörtök tájékán már be kell lendülnöm rendesen, mert nem akarok még szombat délelőtt is a konyhában ácsorogni.

Így hát VÁROM a jobbnál jobb LAKODALMAS SÜTI receptjeiteket, lehetőleg képpel :) Hogy lássam, milyennek kéne lennie :D


2009. július 21., kedd

Cukkini-cukkini hátán

A tegnapi ebédünk teljesen a cukkini körül forgott. Amikor elkészült, Nővérkémnek skype-on el is újságoltam, hogy lehet, hogy ettől az ebédtől Drága Férjemuram sírva elmenekül, és meg sem áll, a következő "meki-ig" :D

DE, HÚSIMÁDÓK FIGYELEM!!!

Az egész család úgy ette a cukkinifőzeléket, a cukkini fasírttal, hogy azt öröm volt nézni. Zsofka is mondta: "Hmmm, anyu, még kérek husit" - őt ugyanis nem is sikerült meggyőznöm, hogy abban a fasírtban bizony egy grammnyi hús sincs. :)

Az egész ebéd elkészítése nem nagyon tartott tobább 15-20 percnél.

Először is fogtam egy nagy cukkinit, kikanalaztam a magjait. Jó alaposan megmostam és lereszeltem. Egy edényben olajara dobtam és picit forgattam. Majd sóztam, borsoztam és egy kis köményt (őrölt) is szórtam bele. Mivel kaporlevelem nem volt, így azt elhagytam, persze az is mehetett volna bele. Felöntöttem vízzel, és percek alatt puhára főztem.

Közben egy serpenyőben olajat melegítettem. Amíg melegedett, kikevertem a szintén reszelt cukkinit, egy tojással, sóval, borssal, reszelt fokhagymával és annyi liszttel, hogy massza legyen. Belekanalaztam a forró olajba és szép aranybarnára sütöttem.

Amikor a lábasban is megpuhult a cukkini, egy tálkában kikevertem tejfölt, lisztet, fokhagymát (reszelve) és besűrítettem vele a cukkinit. Végül egy kis tejet is öntöttem bele, hogy olyan állagú legyen, amilyet a család szeret.

Végül kevés lett :D máskor is főznöm kell :D

2009. július 19., vasárnap

(Sajos) Zöldborsó krémleves kiscsigákkal

Újra itt...

... és mi mással is térhetnék vissza? Hát persze, Palacsintával :)

De ez a palacsinta most egészen különleges szerepet tölt be az ételben...

... na de menjünk csak szépen sorjában.

Főztem egy zöldborsó krémlevest, amit úgy "extráztam", hogy a besűrítésnél a liszthez, tejszínhez még reszeltem egy kis sajtot is. Így a krémleves is kapott egy plusz fincsi ízt.

Aztán egyet gondolva, palacsintát is sütöttünk Zsofkával. Kitaláltam (bár nem egészen magamtól - ugyanis Férjemuram egy céges vacsorán evett hasonló levesbetétet, csak ő vmilyen húslevesben), hogy a még forró palacsintába is sajtot reszelek, megvárom, hogy kihűljön, és felszeletelem.

Így is tettem, és elárulhatom, hogy nagyon fincsi volt. Nem tudom miért kívántam ennyire mindenhez a sajtot, de nem bántam meg :)

A végeredmény, íme:

2009. július 6., hétfő

Díjeső

Míg távol voltam annyi díjat kaptam, hogy csak kapkodtam a fejem. Először is KÖSZÖNÖM szépen Mindenkinek, aki gondolt rám, nagyon jókor jöttek a kedves szavak :) (igazából mindig jól jönnek) :)

Szóval akkor megyek sorjában:
Zsuzsi - akkora meglepetés volt a bejegyzésed, és egyben rendkívül megható. Amiket írtál rólam, hát húúú. Pedig én tényleg csak egy átlagos emberke vagyok, aki többnyire vidám :) de semmi más extra :) KÖSZÖNÖM!!!!!!!
Szepyke - Te vagy az, aki meg tud mindig nevettetni és meg tud mindig hatni :) ez most sincs másként! Neked is KÖSZÖNÖM!!!!!!
edith - Megint eszedbe jutottam, egy újabb díj kapcsán :) KÖSZÖNÖM :)
JD - Veled is szinte minden díj osztásakor "összefutunk" :D KÖSZÖNÖM Neked is!

Szabály:

1.)Tedd ki a díjat a blogodba
2.)Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat
3.)Jelölj legalább 7 blogot
4.)Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál
Én ezt a díjat szívem szerint azoknak adnám, akiktől kaptam :) mert egytől egyig nagyon kedvesek nekem :)
Aztán adnám még Virágnak, akit úgy ahogy van csodálok :) de erről már írtam neki is korábban. Sajnálom, hogy hétvégén nem találkoztunk személyesen, pedig lestelek, hátha :) főleg szombaton a színpadról a szentmisén. :) remélem ha itt voltatok jól éreztétek magatokat, és lesz még módunk tényleg személyesen találkozni.
Egy másik-féle díj is érkezett nekem, méghozzá Egyetlen Nővérkémtől :) Ginytől. KÖSZI :) Jól jött nagyon!!!!! ;) Remélem nyáron sokat nevethetünk majd együtt!!! (Talán végre újra találkozunk bő egy év után) :)
A szabályok a következők:
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.
3. Nevezz meg legalább 3 blogot.
4. Hagy üzenetet a díjazottaknak a díjukról.
Én ezt a díjat két embernek szeretném továbbadni:
Egyikük Szepyke: az ő blogjában minden bejegyzés kivált belőlem valamit, valami mély érzést. Akár mosolyt, akár kacagást, akár könnyeket.
Másikuk pedig Mamihami: mostanában érzem rajta, hogy fáradt, és mégis mindig olyan jókedvűen ír, pedig nem egyszerű az élet három lurkó mellett (gondolom, hiszen nekem még csak kettő van) :D
(Fogok még írni, csak ezen a notebookon elég nehézkes, a billentyűzete nem éppen jó, sok betűt duplázva ír, de jövök!!)

2009. július 2., csütörtök

Lényegtelen - lényegtelen?

Szepyke 6 lényegtelen dolgot szeretne megtudni rólam :)
1.) Táska, papucs-cipő és papír-írószer bolt függő vagyok. Pedig:
- táskát ritkán hordok :)
- papírt-írószert alig használok (még általános iskolás koromban volt egy eset, hogy anyum elküldött egy pár apróságért a papírboltba (több ezer forinttal), én meg úgy bevásároltam, hogy végül még haza kellett mennem pénzért, mert kevés lett - nem voltam megdícsérve) :D
2.) Nem szeretek telefonon beszélni, inkább leírom, vagy személyesen elmondom, amit akarok.
3.) Rendszeresen elolvasom a bulvárhíreket. Kedves Férjem ilyenkor meg is jegyzi, hogy bárcsak a történelem ismereteim lennének ennyire mélyrehatolóak :D (ki kinek a férje, gyereke....stb) :)
4.) Nem tudok magassarkú cipőben járni. Néha megpróbálok, de olyankor rájövök, hogy ezt nem nekem találták ki :)
5.) Nem tudok varrni, és az utóbbi időben ennek nagyon érzem a hiányát. Sok tervem lenne, még a lakásban, csak megvalósítani nem tudom (MÉG, de ami késik, nem múlik) :)
6.) Na itt az utolsó, nem olyan egyszerű ezeket összeszedni, mert kinek mi a lényeges, és lényegtelen. Nézzük csak mi lehet még lényeges-lényegtelen?! :) Hát pl. az, hogy nagyon szeretek játszani. Még mindig gyerek vagyok bizonyos szempontból :)
Azt hiszem ennyi :) Köszönöm Szepyke :) Nem továbbítom, mert szerintem amíg távol voltam, ezek a kérdések körbejártak :)

2009. július 1., szerda

Itt vagyok

Másik blogomban leírtam, hogy "hol jártam". Gondoltam ide is belinkelem, mert látom, hogy közben Szepyke játékra hívott, JD pedig díjat ajándékozott nekem. Köszönöm, ígérem jövök, és eleget teszek mindkét felhívásnak.
Picit még pihenek, aztán jövök!!! :)

2009. június 18., csütörtök

Grillezett csirkefalatok és egyéb nyalánkságok

Ma lusta háziasszonyt játszottam, illetve tegnap voltam nagyon szorgalmas :)

Tegnap délután Kedves Komám telefonált, hogy estére jönne, és ha lehet gyümölcslevest enne. Mivel tudom, hogy Drága Férjemuram és Komám is nagyon szereti ezt a nedűt, így nem fukarkodtam, megfőztem egy óriás kondérnyit :) (Receptet nem írok, már korábban írtam gyümölcsleves készítési módot a'la Puszta).

Második fogásnak kitaláltam, hogy grillezek kis csibefalatokat. Ilyenkor jön mindig Arany Emberem, és pácol :) Először jól megkeni olajjal a falatkákat, majd különböző fűszereket, fokhagymát tesz rá.

Közben készítettem egy tzatzikit. Igaszság szerint még soha nem csináltam ilyet, sőőőőt, még nem is ettem tudomásom szerint, így hát fogalmam sincs, hogy tegnap honnan szállt meg az ihlet. Fogtam egy fél kígyóuborkát, lereszeltem, kinyomkodtam. Összekeverte, két Activiával, sóztam, fokhagymát reszeltem bele, és tettem még bele őrölt köményt, és egy csipetnyi oregáno-t. Fóliát tettem rá, és betettem a hűtőbe.

Készítettem még biztos, ami biztos alapon egy hagymás-paradicsomos salátát is. Fogtam egy üvegtálat. Az aljára két rétegben lefektettem paradicsomszeleteket. Rá került egy réteg vöröshagyma, szintén karikákra végve és "szétrázva" :D erre most nem jut eszembe jobb szó. Megint paradicsom, megint hagyma. A paradicsom rétegeket sóztam. Végül 1/2 liter vízbe kevertem kb. 6 evőkanálnyi cukrot, és 2-3 evőkanálnyi ecetet. Ezt is lefedtem és betettem a hűtőbe, hogy összeérhessenek az ízek.

Végül rizst főztem hozzá.

Szóval ez volt a tegnapi vacsi, és mivel tényleg szorgos manó voltam tegnap, így mára maradt a pihenés - legalábbis, ami a főzést illeti. :) Mivel óriási adagokat készítettem, így ma mindenki még ebédre is jóllakott :)

2009. június 14., vasárnap

Rakoncátlan sütő

Mit tegyen az ember lánya, ha a sütője elkezd rakoncátlankodni, a család viszont "követeli" a desszertet?

Hívjon szerelőt. Persze tudom. Jön is majd nemsokára, de nem várhatok rá, így muszáj voltam más megoldás után nézni.

Csütörtökön túrógombócot készítettem. Most is úgy, ahogy Giny-től tanultam :) ;)
Ma pedig, rétegezett, pudingos, babapiskótás fincsiséget. Az elkészítése annyira egyszerű, hogy azt hiszem, Zsofkám akár egyedül is elkészíthetné.

Fogok egy nagy üvegtálat. Az aljára régetegezek rumos tejjel alaposan meglocsolt babapiskótákat. Főzök egy adag vanília ízű pudingot. (fél liter tej, 4-5 evőkanál cukor). Ráöntük a babapiskótára. Aztán megint meglocsolunk babapiskótákat rumos tejjel. Ezeket rátesszük a puding tetejére. Következő lépésként főzünk egy csoki ízű pudingot. Ráöntjük. Megint babapiskóta. Aztán főzünk egy puncs ízű pudingot. Ráöntjük, és kész is a desszert. Ha kihűlt, betesszük a hűtőbe és pár óra múlva megesszük, az egészet :)

Alig tudtam fotózni is, olyan gyorsan fogyott :)


2009. június 10., szerda

"Titkos játék"

Szepyke hívott egy játékra. 7 dolgot kell elárulnom magamról. Nem is olyan egyszerű ez. Azért megpróbálom leírni, hogy én milyennek látom magamat :)

1.) Talán legfontosabbnak azt tartom, hogy SZERETEK :) Nagyon és önzetlenül. Természetesen elsősorban a FÉRJEMET, GYERMEKEIMET, CSALÁDOMAT, BARÁTAIMAT. Ha valakit úgy igazán megszeretek, akkor komoly helyet kap a szívemben. Óriási szívem van :D (de erről inkább a környezetemet kéne megkérdezni) - ez így annyira nagyképűnek hangzik az én számból. Szeretek adni. Nem csak ajándékot, hanem szeretetet, meghallgatást. Szeretek segíteni, és bánt ha nem tudok. Van úgy, hogy sétálok az utcán, (bár mióta itt élek, ilyen nem volt) ránézek egy ismeretlenre és megszakad a szívem. Pedig lehet, hogy jobban keres mint én, vagy megvan mindene az illetőnek, de mégis valamit látok benne, ami miatt megsajnálom.... hülye vagyok tudom :)

2.) Ha valaki megkérdezné, hogy mi az az étel-ital, ami nélkül nem tudnék élni, akkor biztos, hogy a fagyit és a kakaót mondanám. Ezekkel úgy vagyok, mint egy dohányos a cigivel. Bármikor, bármennyit :) Persze ez az alakomon is nyomot hagy, de azt hiszem ki vagyok békülve magammal, persze lehetnék soványabb, meg lehetne vékonyabb a bokám, meg hosszabb a combom :) de én ilyen vagyok, a környezetem is elfogad így. Két éve, egy betegség miatt nagyon lefogytam (kb. 20 kiló szaladt le rólam), akkor a legkedvesebb unokatesóm azt mondta, hogy ez nem is én vagyok :) És tényleg nem :) Gyorsan vissza is szedtem. :D

3.) Alapvetően jókedélyű vagyok, rengeteget nevetek, kacagok, hahotázok. Néha persze van olyan is, hogy szomorkodom, vagy mérgelődöm. Ilyenkor sírok vagy kiabálok egy jót. Ezzel elszáll a rossz, és újra a régi bohókás emberke vagyok. Nem bírom bent tartani az érzelmeimet.

4.) Szeretem a zenét, mindenféle zenét. Hallgatom főzés közben, mosogatás közben, kertészkedés közben, vezetés közben, takarítás közben. Mindig. Ehhez kapcsolódik, hogy táncolni is nagyon szeretek. Bármikor képes vagyok nekiállni "bugizni".

5.) Nagy álmodozó vagyok, egészen kicsi gyerekkoromtól. Szerencsésnek is mondhatom magam, mert a sok-sok álmodozás eredményeképpen valami valósággá is vált mára. Mostanában szoktam azon gondokodni, hogy már eltelt egy csomó idő, és nem álmodoztam. Valószínűleg az ember, amikor felnőtté válik, akkor ezt úgy maga mögött hagyja. De ez így nincs jól, így gyorsan el is kezdtem álmodozni. Hogy miről??? Na az tényleg titok, majd ha megvalósulnak, elárulom :)

6.) Optimista vagyok, néha túlságosan is. Hiszem és tudom, hogy mindig jó történik, vagy ha valami rossz is, az is jóra fordul és annak is valami oka van. Az emberekről is mindig jót feltételezek, hiszek nekik, ebből adódóan csalódtam már sokszor... de sosem tanulok ezekből a dolgokból. Hamar megbántódom, de nem tudok sokáig haragot tartani (max. 5 perc) :D

7.) Nem szeretek szerepelni, magamutogatni. Ez már az iskolában is komoly gondot okozott, mondjuk feleléskor. Egy társaságban viszont hamar megtalálom a hangot az emberekkel. Hiába vannak "nőisebb idomaim" :D, nem tudok olyan felsőt felvenni, amit már kicsit is kivágottabbnak érzek, abban pucérnak érzem magam. (Ebben is hülye vagyok) :) Szeretek vendégül látni, jóllakatni, beszélgetni. Szeretek kirándulni, jönni-menni. Mindig be van sózva a popsim :D Szeretek fotózni.

+1: bár ezzel egy kicsit módosítottam a szabályokon, de ez még ide kívánkozott (persze lehet, hogy eszembe jutna még több minden). Szóval. Jelenleg 2 gyermekem van. Nagyon szeretnék még egyet (vagy még kettőt). A jelenlegi "országhelyzet" ezt viszont nem teszi lehetővé. Sajnos most teljesen felelőtlen lenne vállalni még akár egyet is. Remélem, hogy kb. 30-35 éves koromig mutatkozik majd valami javulás, és akkor szülhetek még. Mindkét lányom születését csodaként éltem meg. Persze fájt, fájt. De mindig az jutott eszembe utána, hogy ez az egyetlen olyan dolog az ember életében, ami tényleg fontos. Mert lehet az embernek sok diplomája, jól fizető állása, szép lakása, szép autója.... de egy gyermeket megszülni és nevelni?!?!! Na szerintem ez az, amiért érdemes élnem. Nekem ez a hivatásom :)
+2: mégiscsak gasztroblogban vagyunk :). Imádok palacsintát sütni. Nagyon megnyugtat, nagyon szeretjük, így bármikor hajlandó vagyok nekiállni. Mosogatni viszont nem igazán szeretek... de egy szükséges rossz.

Köszönöm SZEPYKE a meghívást. Örömmel játszottam :) Én is továbbadnám

-
Csacskamacskának, mert kíváncsi vagyok, hogy ő milyen 7 dolgot tudna leírni magáról :) Sokban hasonlítunk, ezt tudom ;)

-
Ginynek - na ő lehet, hogy azt mondja, hogy menjek a francba :D de tőle elnézem :D :D :D Nővérkém, esetleg 7 scrap oldallal megelégszem, magadról :D :D

Másoknak nem tudom továbbadni, mert úgy látom, hogy akiknek küldeném, már megkapták máshonnan.

2009. június 9., kedd

Mégegy sapi

Gizi pár nappal ezelőtt nagyon meglepett. Kaptam ugyanis tőle is egy sapit :) KÖSZÖNÖM. Nekem már az is nagy Boldogság volt, hogy Edith nekem ajándékozott egyet, de ez a második azért is különleges számomra, mert nem is tudtam azt, hogy Gizi nyomon követi konyhai csínytevéseimet.

KÖSZÖNÖM GIZI mégegyszer!!!! :)


Tovább ha lehet, akkor nem adnám. Kb. most is ugyanazok jutnak eszembe először, mint akiknek ki is osztottam múlthéten. /Egyébként minden héten találok olyan új blogokat, amik nagyon felkeltik az érdeklődésemet. Jó ez a "bloggerség" :)/

2009. június 4., csütörtök

Szalonnás-gombás spagetti/Stahl

Ma nem volt kedvem órákig ott állni a konyhában. Felütöttem az egyik Stahl receptes könyvemet, és majdhogynem itt nyílt ki :)

Füstölt szalonnát (15 dkg) kevés olajon picit megpirítottam, majd kivettem az edényből a szalonnadarabkákat és a helyükre hagymát, fokhagymát dobtam, majd üvegesre pároltam. Utána következtek a gombaszeletkék (30 dkg körül), petrezselyemzöld, só, bors és fedő alatt pár percig főztem. Amikor elkészült a gomba is belezúdítottam 2 dl tejszínnel elkevert tojássárgáját (1db), visszatettem a szalonna darabkákat. Egyet rottyant, és végül kifőtt spagetti tésztával tálaltam.

2009. június 1., hétfő

Gombával töltött szűzpecsenye vegyeskörettel - ahogy apósom kívánja

Decemberben a disznóvágáskor történt. Apósom a szűzpecsenyét látva felsóhajtott: "Hmm Szilvikém, de megenném ezt gombával töltve". Én, kedves, jó menyeként, egyből rávágtam: "Jó, majd én megcsinálom".

A szűzpecsenye egészen tegnap estig várt a fagyasztóban. (Eddig ugyanis nem volt alkalmam rá, hoyg megcsináljam - hétköznap kapják az ételt az oviból, hétvégén pedig sógornőm szokott rájuk főzni) Na de ma eljött az ő napja is :) Megsütöttem a halját, mert itt így hívhák a szűzpecsenyét :)

Először is egy nagy fej hagymát és egy nagyon duci gerezd fokhagymát olajon üvegesre pároltam. Ráöntöttem a gombát (ami sajnos most konzerv volt - jobban szeretem a frisset). Sóztam, borsoztam, tárkonyoztam, petrezselyemzöldeztem (na már ha van ilyen szó). És fedő alatt az egészet össze"rottyantottam". Amikor a gomba megpuhult hozzáadtam 1 tojássárgáját és 1 evőkanál zsemlemorzsát. Ezzel a töltelék el is készült.

Fogtam a szűzpecsenyéket (mert kettő is készült) és megtöltöttem. (Szerencsére a disznóvágáskor egy eszközzel már ki"fúrták" nekem a közepét, így már nem volt olyan nehéz dolgom. Amikor mindkettőt megtöltöttem a külsejüket megsimiztem:

- először sós kézzel

- aztán borsos kézzel

- végig pirospaprikás kézzel


Fokhagymákat pakoltam a tetejére, és egy olajjal meglocsolt tepsibe tettem. Alufóliával lefedtem, és így sütöttem kb. 1 órán keresztül, 200 fokon. Amikor puhának éreztem a villát beleszúrva, levettem a tetejéről a fóliát és visszatettem a sütőbe pirulni.


Krumplipürét és kukoricás rizst kínáltam hozzá. Mártogatónak pedig fokhagymás mártást tettem mellé, jó sok fokhagymával :)

Zöldborsóleves daragaluskával

Három napja szakad az eső. Mérges is voltam tegnap is, meg ma is, mert elmosta a betervezett szabadtéri gyereknapi programunkat.

Ma úgy döntöttem, dacolva az idővel egy igazi tavaszi-nyári gazdag borsólevest készítek, és láss csodát délutánra még a nap is megcírogatta a bőrünket :)

Egy leveses fazékban egy kisebb fej hagymát apróra vágva, üvegesre pároltam olajon. Beletettem a zöldborsót, az kis hasábokra vágott répát és egy egész petrezselyem gyökeret (ezt pesti lányként csak fehérrépának hívtam, de itt így mondják :D ) Picit megforgattam. Szórtam rá lisztet, pirospaprikát. Felöntöttem forró vízzel. Kb. 10 perc főzés után hozzáadtam kockára vágott krumplit. Sóztam, picit borsoztam, és tettem bele petrezselyem zöldjét is. Jó apróra vágva.

Amikor minden megpuhult, elkészítettem a daragaluskát (mert ez volt hozzá a kívánság). Elővettem a Horváth Ilona-féle szakácskönyvemet és abból kevertem-kavartam. Egy edénykében 1 tojásfehérhét kemény habbá vertem, hozzáadtam a sárgáját és annyi (ha jól emlékszem 4-5 evőkanálnyit számoltam) búzadarát, hogy a tészta lágy maradjon. Ezt egy kiskanállal a levesbe szedegettem és 2-3 percig főztem.

Az így elkészült levest pedig ettük, és ettük, és ettük ... :)


Sajtos és szezámos rudacskáim

Igazság szerint nagyon ritkán sütök sós dolgokat. Ha vendégeket várunk, inkább édessel szoktam kedveskedni, a sós részt pedig elintézem vásárolt sós mogyival, pereccel, vagy ilyesmikkel.

Az utóbbi időben viszont van egy olyan sós rágcsa :) amit egyre gyakrabban megsütök. Az oka, amiért ilyen gyakori vendég lett nálunk:

- nagyon gyorsan elkészül

- viszonylag kevés hozzávalóból tetemes mennyiség készül

- nagyon finom és nagyon eteti magát

A recept eredeti, családi, még a dédim füzetéből származik. Persze ők akkoriban nem szórtak rá szezámmagot.

50 dkg lisztet elmorzsoltam 25 dkg margarinnal. Hozzáadtam 1 egész tojást, 1 kiskanál sót, 1 kis doboz tejfölt, 1 cs. sütőport. Ebből tésztát gyúrtam. Négyfelé szedtem (hogy könnyebben kezelehető legyen). Lisztezett deszkán kinyújtottam, bekentem tojásfehérjével. Egy részére sajtot reszeltem, máshol szezámmaggal szórtam meg. Pizzavágóval felszabdaltam és egy nagy gáztepsire pakoltam, majd forró sütőbe toltam (220 fokon szoktam sütni általában). Aranybarnára sütöm. És kész is. Ugye milyen egyszerű?? :)

2009. május 30., szombat

Első gulyásos próbálkozásom

Már hetek óta (amióta bejött a jó idő) bográcsozni készülök. Most amikor végre időnk is lenne rá, az időjárás nem engedi. A héten viszont megtudtam, hogy sógornőmék Erdélybe utaznak lakodalomba, így az én feladatom apósom és anyósom ebédjének elkészítése is, ezen a hosszú hétvégén.

Így már napokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy gulyásleves is lesz a menük között, természetesen palacsintával.

Úgy volt, hogy KedvesHitvesem :) fogja készíteni (ahogy mindig ő szokta), de nem tudott itthon lenni. Zsofkával ugyanis elmentek reggel korán, (vásároltunk 10 kis libát :) )értük voltak.
Na de a gulyásleves: még soha nem készítettem, Férjuramét viszont nagyon szeretem. Fel volt adva a lecke rendesen. Féltem, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Kb. úgy voltam vele, mint anno a kelkáposzta főzelékkel. :)

Zsírt olvasztottam egy nagy levesesfazékban (eső miatt esélyem sem volt kint főzni), rádobtam másfél hagymát, amit korábban jó apróra vágtam. Dinszteltem, lehúztam a tűzről, rászórtam pirospaprikát, borsot, köményt. Jól összekutyultam, majd visszatettem a tűzre és rátettem az apróra vágott husit. Addig forgattam erre-arra, amíg a hús ki nem fehéredett. Ekkor tettem bele paradicsomot, felöntöttem meleg vízzel.

Tettem bele 1 nagy sárgarépát, (kisebb hasábokra vágva), és 1 fehérrépát (ezt csak félbevágva). Kb. 5 krumplit megpucoltam, felkockáztam, és ezt egy kicsivel később szintén a leveshez adtam. Aztán fedő alatt főztem tovább. Na itt már erősen elkapott a kétségbeesés, hogy ennek mikor lesz majd gulyás íze :D

Tettem bele idő közben egy kis majorannát, sóztam, és még kívánt egy kis köményt is. Aztán két óra elteltével, már kezdtem érezni azt az ÍZT :) amire vágytam...

Végül fokhagymát reszeltem bele, és csipetkét szaggattam hozzá (1 tojás és kb. 10 dkg liszt - ezeket jól összegyúrtam).

Így még forrt egyet, és a végeredmény nagyon finom lett.

Palacsintát tálaltam hozzá. De nem fotóztam, mert semmi extra nem volt, csak egy kis lekváros, kakaós, fahéjas :)

2009. május 29., péntek

Díjat kaptam

Ma nagyon meglepődtem, megörültem, meghatódtam a Kalandos konyha :) háziasszonya, főszakácsnője, Edith egy díjjal ajándékozott meg. Neki is írtam, hogy én még nagyon-nagyon kezdő vagyok a konyhában, ezért is meglepett, hogy engem is megnevezett, de annyira jól esett.

Nagyon sokat köszönhetek annak, hogy januárban blogírásra adtam a fejem:

1.) megismertem sok kedves, ügyes, szeretreméltó konyhatündért :)

2.) találkoztam új ízekkel, receptekkel

3.) és azt hiszem sokkal bátrabb lettem a konyhában :) (aminek kiscsaládom, hol jobban örül, hol kevésbé) :D


Öt konyhatündért kéne megneveznem.... ezt a számot biztos, hogy nem fogom tartani (amiért bocsánat előre is :)


Tehát:

Edith: Neked vissza is ítélném :) ezt a díjat. Mert valóban, ahogy írtad is, sok a közös bennünk. A konyhádat olvasva mindig az a szó jut eszembe először, hogy HÁZIAS :) OTTHON.

Ottis: Te lennél a következő díjazottam. Szó szerint azt tudnám mondani a konyhádra, mint Edithére. És az, hogy mindketten ott éltek, ahol gyermekkorom egy kis részét töltöttem, külön kedves a szívemnek. Tényleg!!!

Anyamanya: szerintem azt mondanom sem kell Neked, hogy mekkora Kedvenc vagy :) ezt már kifejtettem itt is, ott is, és amott is :) mindhárom blogodban, és még e-mailben is. A csokis brownie-t már a lánykáim is Utánad fogják készíteni :)

Trinity: Te is nagyon Kedves vagy számomra. Amikor valamit elszúrok a konyhácskámban, Te akkor is jössz, és vígasztalsz, bátorítasz. És az, amit meg a fakaladdal létrehozol kiskonyhádban, ámulatraméltó :) (A zenei aláfestések alapján pedig megállapíttam, hogy egyezik az ízlésünk ;)

Szepyke: bár Veled még csak pár napja találkoztam először, azon nyomban betettelek a kedvenceim közé. Olyan humorosan írsz, és ehhez párosulnak a csodás alkotásaid a konyhában!

Na ilyen hamar elfogyott az öt, de én mindenképp megemlíteném még:
JD: már egy korábbi díj kapcsán kifejtettem, ami ide is nagyon ide kívánkozik. Úgy érzem, hogy Te aztán az abszolút "Rokonkonyhás" vagy. Amikor a receptjeidet olvasom, vagy az ételeidet nézem, olyan érzés fog el, hogy hmm, ez fincsi, a családom is így szereti :)

Limara: a kenyerek és egyéb péksütik királynője :) csodálom, hogy milyen kevés hozzávalóból, micsoda csodás kenyérkölteményeket tudsz előállítani. Én ehhez még nem vettem a bátorságot (még mindig), de ha belekezdek, Te leszel az első, akik kikérdezek :)

Maimoni: a gyermekeid száma miatt irigyellek (persze jó értelemben), a konyhai tudományod lenyűgöz, és úgy összességében, nagyon tetszik a blogod sokszínűsége

Hát azt hiszem őket (TITEKET), szerettem volna megnevezni mindenképp. Persze még annyi nevet említhetnék, de Ti vagytok azok, akikhez nagyon rendszeresen, akár naponta (többször is) bekukkantok :)

KÖSZÖNÖM a DÍJAT mégegyszer Edith :)

2009. május 25., hétfő

Ismét egy spenótos recept: rakott krumpli gombásan, spenóttal

Készíthetek én akármilyen "gasztrocsodát", Kedves Férjecskémet akkor sem tudom meggyőzni, hogy ez is laktató, legalább annyira finom, mint egy husis étel, és még egészséges is :D Persze a békesség kedvéért megevett egy tányérnyit, de nyilvánvalóan nem ez lesz a kedvence.

Nekem nagyon ízlett, és a gyerekek is olyan szívesen ették.

Az elkészítése is gyerekjáték, gyors, és finom :)

Meghámoztam sok-sok krumplit. Felszeleteltem és feltettem főni annyi sós vízben, hogy ellepje. Közben hagymát és fokhagymát tettem olajra, rátettem apróra vágott gombát. Pár percig pároltam. Harmadik lépésként a spenótleveleket megpucoltam, megmostam, és forró vízben pár percig főztem, majd apróra vágtam. Egy edénybe tettem, felöntöttem tejszínnel, fűszerként szerecsendiót tettem bele.

Fogtam egy tepsit, kevés olajat tettem az aljára. Rárétegeztem a krumplit (vigyázni kell, hogy ne legyen túlfőzve, mert akkor szétesik). Erre került a gomba, majd a tejszínes-spenótos mártás, végül reszelt sajt. Pár percre a sütőbe toltam, hogy a sajt szép színt kapjon :D és kész is. Nekem nagyon-nagyon ízlett. Szeretem a spenótot bárhogy, de abban biztos vagyok, hogy ilyen formán máskor is el fogom készíteni. :D

Hétvégi sütések - most még csak képekben...



... ha több időm lesz, mesélek is róluk - bár az látszik rajtuk, hogy egyik sem egy szépségdíjas - na de az ízük!!!!! :) (De most nagytakarítás) :)

2009. május 23., szombat

"Kocka" pörkölt, kertben fogyasztva :)

Ahogy megígértem, ma húst ettünk... sok-sok húst :)

Pár napja már kiötlöttem, hogy pörköltet fogok készíteni, az oka egyszerű: már nagyon régen ettünk, pedig nagyon szeretjük.

Sok-sok hagymát olajon üvegesre pároltam, rátettem 1 kg apró kockákra vágott sertéscombot (mennyiséget csak kb-ra tudok írni, sosem mérek, szinte semmit). Picit forgatgattam ide-oda, kevertem hozzá pirospaprikát, majd felöntöttem egy kevés vízzel, és lefedtem, majd puhára főztem. Amikor megpuhult, tettem bele egy kis fokhagymát is.

A ház ura ma főtt tésztát kívánt hozzá, így az is készült :)

Végül, amikor minden elkészült, összekevertem, és kivittem a kertbe, ahol a kellemes szellős, ámde napsütéses időben, madárcsicsergős "aláfestés" közepette megebédeltünk.... na ezért is imádok vidéken élni :)

Spenótos nokedli, túróval keverve

Amikor tegnap koradélután Férjecském hazaállított, (éhesen, mint mindig), a következő ételt meglátva, azt gondolta, hogy ez köret valamihez :) Mondtam neki, hogy nem, ez maga az ebéd - teljesen elképedt. Aztán ettünk, mondta, hogy jó, jó finom, csak ezután biztos éhes marad. Én nem maradtam az, a túró annyira laktatóvá tette. Persze megígértem KedvesFérjemnek :) hogy ma már valami férfiembernek valót fogok az asztara tenni :)

Addig is a spenótos recept.

Hoztam be a kertből sok-sok levelet. Megpucoltam (vagy hogy mondják ezt - eltávolítottam az ereket). Leforráztam. Összevágtam nagyon apróra.

Kevert Zsofka (egy kis segítséggel) nokedli tésztát: 1 tojás, 60 dkg liszt, víz, só, ebbe beledobáltuk az apróra vágott spenótleveleket. Forró vízbe szaggattuk.

Közben hagymát üvegesre pároltam egy kevés olajon. Erre szedtem a kész nokedliket (amit most is hideg víz alatt leöblítettem, hogy ne tapadjon). Végül összeforgattam a hagymát-nokedlit-túrót. Lehetett volna tenni bele sajtot, tejfölt, de most annyira ilyen ízre vágytam, nem akartam, hogy bármi is elnyomja ezt :)

2009. május 21., csütörtök

Egy rizsfelfújt új élete

Mostanában nem vagyok formában a konyhában. Először is: hetente legalább két dolgot összetörök (poharat, ikeás üveg fűszertartót, kávétartót...). Nem dühönben, dehogy, valahogy most ilyen ügyetlen időszakom van.

Aztán: sokszor elkezdek sütni-főzni valamit, és mire a végére érek, már köze sincs ahhoz, amit szerettem volna. És nem azért mert én ilyen fantasztikus gasztrotündér vagyok, dehogy :) hanem mert ilyen ügyetlenke vagyok :D

Ma pl. rizsfelfújt volt a terv. Előre bocsátom, hogy életemben talán egyszer készítettem tejberizst is, mert nekem az is olyan misztikus dolognak tűnik.

Előkaptam a jól bevált Horváth Ilona szakácskönyvemet, és nekikezdtem:

12 dkg rizst feltettem 1/2 liter tejjel és 1 dl vízzel, 5 dkg cukorral főni. Amikor már jól forr, félre kell húzni a tűzről, és hagyni, hogy a rizs magába szívja a tejet. (Na én itt rontottam el, először túl korán vettem le - kicsit hülyén volt megfogalmazva a recept - aztán a rizs már félig megpuhult, amikor újra alágyújtottam. Az egész egy nagyon híg tejberizs lett - itt már sejtettem, hogy ez döglött ötlet, de azért megpróbáltam :)

2 tojás sárgáját kikevertem 5 dkg cukorral, 2 dkg vajjal. Ezt hozzákevertem a rizshez. Majd következett a 2 tojásfehérjéből felvert hab is. Az így összeállt (nekem extra híg :D) masszát beleöntöttem egy kikent, édes morzsázott :D kuglóf formába, és betettem a sütőbe, szépen meg is pirult, de amikor kiöntöttem volna a formából, az egész szétesett, így kanalas édesség lett, bár annak így is nagyon finom.

Csokimártást készítettem hozzá: 1/2 l tejet kikevertem 2 tojássárgájával, 5 dkg cukorral, 1 kávéskanál lisztet is tettem bele, 1 csomag van.cukrot, 2 dkg kakaót. Ezt mártás sűrűségűre főztem, folyamatosan keverve, alacsony lángon. Majd amikor elkészült, a tűzről lehúzva tettem bele még 1 dkg vajat.

Azért nem adom ám fel, fogok én még csodás rizsfelfújtat készíteni :)

2009. május 20., szerda

Töki pompos - "pizza szlovák módra" :)

Amikor jó sok éve meghallottam ennek az ételnek a nevét, jót kacagtam. Utánaolvastam, hogy mi is ez, és a látvány, már az is nagyon étvágygerjesztő volt. Aztán teltek az évek és sokszor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne elkészíteni. Ma végre tett is követte az elgondolásomat.

Vacsorára készítettem, mivel tudtam, hogy az én DrágaJóUram farkaséhesen fog hazaérni egy egésznapos fejtágításról.

Megfőztem 2 kisebb krumplit. Majd szétnyomkodtam villával.

Közben 0,5 dl tejbe tettem egy jó csipetnyi cukrot, és felfuttattam benne 2,5 dkg élesztőt.

1/2 kg lisztet összegyúrtam az összenyomott krumplival, az élesztős tejjel, 1 teáskanálnyi sóval, 1/4 dl olajjal és 2 evőkanálnyi tejföllel. Letakartam és meleg helyen kelesztettem egy órán keresztül.

Közben előkészítettem a tejfölt (fokhagymát reszeltem bele), a hagymát (felkarikáztam), és szalonna helyett sonkát és kolbászt kockáztam össze.

Amikor a tészta megkelt kinyújtottam és egy átlagosnál nagyobb méretű tepsibe tettem, amit előtte kicsit megkentem olajjal. Villával megszúrtam több helyen és 220 fokos sütőbe tettem.

Pár perc elteltével kivettem, megkentem a tejföllel, megszórtam a sonkával és kolbásszal. Ráömlesztettem sok-sok hagymát és végül reszelt sajt került a tetejére.

Visszatoltam a sütőbe és addig sütöttem, míg a teteje elkezdett szépen aranybarnává válni.

Míg sült, mosogattam, és becsuktam a szemem egy pillanatra. Az illatáról hirtelen eszembe jutott:

- Vörösmarty tér: Karácsonyi vásár

- Budai Vár: Mesterségek ünnepe

- Balaton: Borfesztivál

Azt hiszem ezzel sokmindent elárultam.
El is fogyott vacsira az egész :)

2009. május 18., hétfő

Megint palacsinta, megint túrós, csak kicsit másként

Sokszor böngészek a neten recepteket. Sőt, mostanában képeket keresek :) Így sikerült rátalálnom egy olyan túrós palacsintára, amire egyből lecsaptam, és meg is sütöttem.

Az eredeti recepten nem nagyon változtattam. Talán csak annyit, hogy nem méricskéltem a cukrot, hanem mindenhol ízre mentem :), ja és a krémbe főztem egy kis van.aromát is.

Nagyon nyami, a tetején az édes, megsült hab, alatta a krémes, túrós palacsinta.... pedig én eredetileg nem rajongos a túrós változatért, mert megfulladok tőle :)

És akkor ahogy készült:

Sütöttem palacsintákat, ahogy szoktam.

Zsofka közben teljesen egyedül :) elkészítette a túrót: 25 dkg túrót összekevert 4 evőkanál tejföllel, ízlés szerinti cukorral (ki mennyire édesen szereti), citromhéjjal, és van.cukorral, 1 tojássárgájával.

Közben én megfőztem a krémet: gőz fölött 3 tojássárgáját, 2 dkg lisztet, 10 dkg cukrot, 1 csomag van.cukrot, 1 evőkanál aromát, 1/2 l tejjel krémes állagúra főztem.

Végül a habhoz a 4 tojásfehérjét habbá vertem 1 evőkanálnyi cukorral.

Fogtam egy tűzálló tálat: az aljára egymás mellé tettem a feltekert palacsintákat, megöntöztem vanília krémmel, utána megint egymás mellé halmoztam a palacsintákat, megint krém, és végül rásimítottam a habot.

Forró sütőben pillanatok alatt szép aranybarnára sütöttem a tetejét, és tálaltam is.

2009. május 14., csütörtök

(A) savanyú bab, túrós palacsintával

Mióta főzök, gyakran próbálok olyan ételt készíteni, ami Kedves Férjecskémnek, vagy nekem gyermekkori kedvencem volt (hogy továbbadjam a gyerkőceinknek az "ízeink által" IS a mi gyermekkorunkat.) Ilyen A savanyú bab is. Férjemuram gyakran emlegeti, hogy mennyire szerette gyerekként, és hogy már milyen régen evett.

Így tegnap nekiláttam. Végigolvastam jópár receptet, majd "összeollózva" elkészítettem.

Feltettem a babot főni, annyi vízzel, hogy jól ellepje. Sóztam, és fedő alatt félig főztem csak puhára. Ekkor tettem bele kockákra vágott krumplit, babérlevelet, fokhagymát. Majd így főztem tovább. Végül tettem bele a csodás házi kolbászunkból.

Rántást készítettem, levéve a tűzről tejet öntöttem hozzá. Felöntöttem a babot. Tettem bele még tejfölt is. Összeforraltam, és a legvégén tettem még hozzá 2 evőkanálnyi ecetet. A végeredmény egy krémes állagú lett. Igazi régimódi ízvilággal :)

Sajnos mértéket semminél nem tudok, mert mindent csak úgy "csürpéltem". De nagyjából szerintem így lehetett: 1/2 kg bab, 4-5 db krumpli, 2 babérlevél, 2-3 gerezd fokhagyma, 1/2 szál kolbász feldarabolva (nagyobb darabokra - hogy ne menjen szét).

Tejet, tejfölt ízlés szerint tettem bele, mivel mi krémesen szeretjük , így nem sajnáltam belőle.
Palacsinta: sima túrós, most ennyire futotta az időmből. 25 dkg túrót összekevertem 1 dl tejföllel 5-10 dkg porcukorral (ki milyen édesen szereti), 1 cs. van.cukorral, és 1 tojással.

2009. május 12., kedd

Nyári ízek saját termésből

Mióta itt élek egyre inkább az a célom, hogy amit lehet, termeljünk meg a kertben. Bár, sajnos az allergiám miatt a munka neheze Kedves Férjemuramra marad, de eltenni télire nagyon szívesen szoktam.

Meg is kezdtük idén a "szüretelést". A retkünk, és a salátánk már fogyasztható méretű, így esszük reggel, esszük este, és gyakorlatilag amikor csak eszünkbe jut :)

Ha saláta, akkor nekem tojásos nokedli. Egyiket sem tudom jó szívvel megenni a másik nélkül :) Ezért hát ma ezt a régi nagy kedvencemet készítettem.

1 kg lisztet összekevertem 1 tojással, sóval és annyi vízzel, hogy jó nyúlós galuskatésztát kapjak. Forró vízbe szaggattam, majd hideg víz alatt kihűtöttem, hogy ne tapadjon össze. Egy lábasban egy kevés olajra rátettem, majd 6 tojást felvertem egy kicsi sóval, és ráöntöttem, majd kis lángon folyamatosan kevergetve elkészítettem.

A salátát leveleire szedtem, megmostam. 1/2 liter vízbe tettem 5 evőkanálnyi cukrot, 2 evőkanálnyi ecetet, egy csipet sót. Jól összekevertem, hogy a cukor elolvadjon, és ráöntöttem a saláta levelekre.

Roppanó saláta, krémes nokedlivel. Hmmm. Igazi nyári érzés :)