Épp Drága Komámat vártuk vacsira. Tudom, hogy nagyon szereti az ananászt, így valami ilyesmi fincsiségben gondolkodtam.
Azért azt hozzáteszem a történethez, hogy engem fenyegetéssel sem tudnának rávenni arra, hogy akár egy ananászos édességet is magamhoz vegyek. Egyszer nagyon régen történt, hogy egy nagy-nagy gyermekkori szerelmem szülinapi buliján, vagy zsúrján vettem részt (kb 5-6 éves lehettem :) ) Amikor a tortára került sor, én mit sem sejtve nagyot haraptam belőle. És ekkor....
... valami "roppant" a fogam alatt, amitől kirázott a hideg és a hajam is majdhogynem égnek állt :) Na hát igen, ez volt az ananász, apró kockákra vágva, benne a tésztában, telis-tele. Jó kislányként magamba tuszkoltam azt az egy szeletet, aztán köszönöm, de nem kértem többet. És ez a "vonzalom" azóta is tart.
Na de nagyon elkanyarodtam. ŐK szeretik, akkor egyék csak nyugodtan :)
Kinyitottam egy Stahl Judit könyvet, és ezt találtam:
Ananászos lepények
3 dkg vaj
1 evőkanál méz
1 doboz ananászkarika konzerv (12 karikás)
25 dkg leveles tészta
kevés liszt a deszkára
2 evőkanál porcukor
1/2 teáskanál őrölt fahéj
2 csipetnyi frissen reszelt szerecsendió (na én nem frissen reszeltem)
A sütőt előmelegítettem 230 fokra. Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit.
Kis lábosban felmelegítettem a vajat, majd a tűzről levéve hozzákevertem a mézet.
A tésztát lisztezett deszkán nagyon vékonyra nyújtottam, majd a megmosott és lisztbe mártott konzervesdoboz segítségével 12 lepénykét szaggatok. Egy kisebb átmérőjű pohárral is megnyomkodom a lepényeket, így szegélyük is lesz. Villával kicsit megszurkálom itt-ott, hogy ne púposodjon majd fel sütéskor.
Minden lepényt a tepsibe teszek, rápakolok egy-egy ananaászkarikát, megkenem a mézes vajjal, és 15 percre a sütőbe teszem.
Amikor kész, még forrón megszórom az fahéjas, szerecsendiós porcukorral.
Azt mondták fincsi volt. El kell hinnem nekik, mert én bizony meg nem kóstoltam :)