Finomhangolás

Hosszú héten voltam túl.

Sok izgalommal, folytonos pörgéssel és kevés alvással. Nagyon kevéssel.

Indulás előtt apa a vonatablakon keresztül még odaintett egy bátorítót, a szájával pedig azt formázta: jól fogod magad érezni. 

Jól. 

Erre próbáltam gondolni akkor is, amikor az első kalauz nekiállt vitatkozni velem, mert a pénztárosnő rossz jegyet adott. Meg akkor is, amikor a második megbüntetett.

Pozitívan.

A vendégek érkezése közben, odasétált hozzám egy ismeretlen hölgy, és azt mondta, hogy ugyan alig ismer valakit, mégis úgy érzi, mintha barátok között lenne. “Nem furcsa?"

Mosolyogtam.

Tudtam miről beszél.

Az első pillanattól kezdve, hogy átléptem Colették küszöbét, ez az érzés vesz körül. A férje, a gyerekei… mintha hazamennék. A tündéribbnél tündéribb barátai, akik azonnal befogadtak.

Egyszerű, őszinte, tiszta szeretet. 

Ez jellemző az odatévedőkre, és ezzel készülnek az ételek is.

A mostani rendezvény az édesszájúaknak kedvezett: egy egész (többé kevésbé) napsütéses délutánon tobzódhattunk a finomabbnál-finomabb, és egészséges desszertekben, miközben varázslatos hárfamuzsikát repített közöttünk a szél. Személyes tapasztalatból beszélek: mindent végigkóstoltam. (Nem is ettem aznap édességen kívül mást.) Kipróbáltam Nia isteni nyers bonbonjait (veretlen kedvenc a zserbós, bár a pisztáciás-áfonyás sem piskóta), és Colette desszertkölteményeit (az a feketeerdős kosárka…ahh) és turmixait.

Jómagam sült fánkokkal készültem. Egy levendulással a "romantikus" lelkületű felnőtteknek, és egy nagyon csokissal a kisebbeknek. Az elnevezés egy kicsit csalóka volt, sokan kérdezték meg, hogy ez ugye nem "az" a fánk-e. 

Nem. 
Nem a bő olajban sütött, sok esetben az itatás ellenére is zsírtól tocsogó változat.
Nem is a vastag cukormázzal leöntött, fehérlisztes sütemény.


Olyat én nem tudok. 
Illetve nem, tudni biztosan tudok. Meg tudnám sütni. De megenni nem. Nem jó szívvel. Egy hatalmas adag lelkiismeretfurdalással, utána pedig 2 napig fájó pocakkal. Azzal igen.

Szóval nem.
Ez nem nagymamánk sütötte, lekvárral töltött, porcukorral bőkezűen megszórt szalagos fánk.
Ha valamihez hasonlítani kéne, akkor inkább hoznám rokonságba az amerikai filmekből jól ismert színes tetejű édességekhez.

Na, olyan ez. Csak egy sokkal jobb összeállítású lisztkeverékkel, cukor és felesleges zsiradékok nélkül.

triplacsokis málnás fánk (vegán)

Hozzávalók 8 normál méretű, duci fánkhoz:
3/4 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1/4 csésze zabkorpa
1/4 csésze rizsliszt
1/4 csésze kölesliszt
1/4 csésze kakaópor
2 nagy csipet só
3/4 tk szódabikarbóna
1/2 csésze méz (vagy valamilyen növényi szirup)
1 normál, de inkább kisebb felé hajló puha avokádó húsa
2 ek kókuszolaj + egy kevés a formához
kb. 1/3 csésze növényi tej (+/- néhány ek)
kb. 1,5 maréknyi friss málna

Egy nagyobb tálban keverjük össze a különböző liszteket, a kakaóport, a sót és a szódabikarbónát.
Vágjuk ketté az avokádót, kanalazzuk ki a húsát, majd egy villával nyomkodjuk krémesre. Adjuk hozzá a mézet, tejet és kókuszolajat, majd részletekben dolgozzuk a száraz hozzávalókhoz. 

Kenjük ki olajjal egy teflon fánksütőforma mélyedéseit, majd töltsük meg tésztával. Minden körbe nyomjunk bele 4-5 szem kisebb málnát, és előmelegített sütőben süssük nagyjából 18-20 percig. Akkor jó, ha még kissé puha, és nem sütöttük túl.



Ha nem tartunk szigorúan vegán étrendet feltétlenül tegyünk rá csokimázat is: ehhez olvasszunk fel nagyjából 5 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládét, 1,5 evőkanál kókuszolaj és 2-3 evőkanál növényi tej keverékével. Mártsuk bele a kihűlt fánkokat, majd díszítésként szórjunk étcsokicseppeket a tetejére.

epres-sajttortás joghurtos fagyi

Nem szeretem a langyos vizet.

A nem tudomokat. 

Azokat az embereket akiknek nincsen véleményük. Vagyis akik nem vállalják fel.

A kamaszkori énem érzéseit nagyjából így lehetett volna összefoglalni.

Szerencsére azonban növünk, idősödünk és ilyen módon nekem is sikerült megtanulnom, hogy attól, hogy valakinek véleménye van, nem kell feltétlenül ki is mondani. Nem mindenáron. Mindenkin átgázolva.

Hogy van az a helyzet, amikor jobb hallgatni.

Fekete, fehér.

Ebben a szellemben éltem le az egész kamaszkoromat. A lázadás része volt. Nem teoretikusan ellent mondtam másoknak, csak nem ismertem a kompromisszumot. Hogy sokszor előrébb visz, mint az igazságunkba való görcsös kapaszkodás.

Nem mondom, hogy kinőttem. 

Valahol a személyiségem része, mindig az is marad.

Például hiába szeretném beosztani az energiáimat, sohasem sikerül. Bizonyos időszakokban eszméletlenül pörgök, a másikban viszont gyenge takaréklángnál többet képtelen vagyok kihozni magamból. 

De van, amit tudok változtatni. 

A gondolataimon, Hogy a fekete-fehér mellett árnyalatokat is lássak.

A viselkedésemen. Hogy nem csak kedves és undok lehetek.

Nem könnyű. Nem megy egyik napról a másikra, és akarni is kell, de meg lehet csinálni. 

Meg lehet változni.Próbálok jó lenni.

Úgy élni, hogy azt mondhassam, nem csinálnám máshogy. Még akkor sem, ha ez az élet nem feltétlenül egyenlő azzal, amitől boldog leszek. 

Régen harcoltam ellene. Mindent és mindenkit irányítani akartam, mert azt hittem, hogy úgy jó lesz. Hogy lehet jó.

Már nem teszem. 

Nem feladtam, egyszerűen csak nincs értelme. Mindenkinek más lapokat osztottak. Más feladatot kell elvégeznünk. Azt, amit nekünk szántak, és nem azt, amit mi választunk. 

Azt hiszem ezt hívjuk Sorsnak. Előre elrendelésnek.

Ez ellen harcolni pedig olyan, mint árral szemben úszni. Lehet, de felesleges.

Őszintén hiszem, hogy mindenkinek van egy kijelölt útja. Ami csak az övé. Amiről ha le is tér ugyan, valami visszavezeti. Vissza kell, hogy vezesse. 

Azt kell végigjárnunk. 

Tudom, hogy nincsen meleg, hogy éjszakára be kell csuknom az ablakot, ha nem szeretnék másnap reggelre kifázott vesével ébredni, és naptej helyett legszívesebben én is inkább esernyőt vinnék magammal. De nyár van. Akkor is. 

Ha nyár, akkor pedig fagyi. És friss gyümölcsök minden mennyiségben.

Ez a kis gyönyörűség életem első főzött tojásos próbálkozása, de azt kell, hogy mondjam, meggyőzött. A kanalazás közben fel-felbukkanó keksz és eperdarabok, a joghurt és méz illatának békés keveredése... szerintem próbáljátok ki.



Hozzávalók 1 kisebb fémbödönnyi fagyihoz:
1 csésze tej
3/4 csésze tejszín
3 tojássárgája
2 csipetnyi só
1,5 csésze nagyon sűrű, krémes joghurt
3 (vagy 4) jó nagy evőkanál méz

1,5 csésze sült eper
70 g darabokra vágott zabos keksz

A tejet és tejszínt alacsony lángon kezdjük el melegíteni, majd ha már a kezünket fölé téve melegnek érezzük, egyesével keverjük bele a tojássárgákat. Folyamatos kevergetés mellett sűrítsük be, adjuk hozzá a sót, és hagyjuk teljesen kihűlni. (Ezt a részt célszerű este csinálni.)
A mézet és joghurtot jól dolgozzuk össze a kihűlt alappal, és tegyük fagyigépbe, vagy a fagyasztóban néhány átkeverés mellett fagyasszuk ki.

Készítsünk elő egy edényt, amibe rétegezni fogjuk. Alulra kerüljön a fagyialap, rá a sült eper / eperlekvár, arra pedig a keksz. Érdemes minél több réteget csinálni, hogy a végeredmény a kanalazáskor szép márványos legyen, nekem 4 sikerült - illetve a legfelső kekszmorzsa tetejére is jutott egy kevés fagyi. Tegyük be a fagyasztóba, hogy összedermedjen.


A recept alapját a Sproted Kitchen joghurtfagyija adta.

csokis ribizlis zabszelet

Beszélgettünk.

Az a fajta beszélgetés volt, amikor az idő múlását csak az ürülő borospoharak kenyérkosár és a másik a sötétségben egyre nehezebben kivehető arca jelenti. Amikor eltűnnek a fizikai korlátok, és tényleg csak a másikra figyelsz.

Beszélgettünk. 

Hallgattam, ahogyan A. beszélt, és szinte eggyé váltam a gondolataival. Olyan érzés volt, mintha a száját elhagyó szavak az én testemben váltak volna egységgé.

Nézem a repülőn mellettem ülő lányt, ahogyan a szendvicsét próbálja kinyitni. Azt, akit alig néhány órája ismerek, és aki éppen most nyitja meg nekem a szívét. Olyan őszintén beszél az életéről, és a problémáiról, hogy az már szinte zavarbaejtő. 

Csendben figyelem. Néha közbeszúrok egy-egy rövid kérdést, de szinte át sem gondolom mit mondok. Mintha a szám magától mozogna: egyszerűen csak kimondom, ami eszembe jut. 

És működik. 

Miközben hallgatom, rájövök, azokra az egyszerű kérdésekre válaszolva előrébb tud lépni. 

Megijeszt. 

Ilyen egyszerű lenne?
Csak meg kell találnunk azt, a valakit, aki rámutat a problémáinkban megbújó megoldásra?

Talán. De az is lehet, hogy nem.

 MIndenesetre amikor megkértek minket, hogy kapcsoljuk be a  biztonsági öveinket, mert hamarosan kezdőik a leszállás, Zs. megszorította a kezem. “Jó pszichológus lesz belőled."

Ezek szerint ő is tudta.

A zabpelyhet, bújjon bármilyen ruhába is, imádom. Lehet magokkal és aszalt gyümölcsökkel dúsított kása, lehet ropogós granola, felvehet szabályos téglalap alakot müzliszeletként. Nem számít, jöhet.
A müzliszelet analógiájára született meg ez a zabszelet is. Energiát ad, táplál, és még egészséges is. Az édességét a mézzel jól lehet szabályozni, de ha a savanyú ribizli helyett más gyümölcsöt, mondjuk mazsolát használunk, szintén az édes irányba tudjuk eltolni az arányokat.
Én akkor szoktam magammal vinni, ha nem vagyok túl éhes reggel, vagy sportolni megyek, de egy forró nyári napon akár ebéddé is kinőheti magát, egy finom gyümölcsturmixxal.



Hozzávalók egy 20x20-as tepsihez:
1 csésze zabpehely
1/4 csészényi őrölt napraforgómag
1/3 csésze teljeskiőrlésű liszt
2 ek lenmaghús
1/2 tk szódabikarbóna
2 csipetnyi só
3 nagy ek kakaó
2 ek olívaolaj
1/3 csésze avokádópüré
1/2 banán
3-4 ek méz (ki mennyire szereti édesen)
1/3 csésze erős, frissen főzött kávé
1 csésze ribizli

A száraz hozzávalókat keverjük össze, majd tegyük félre.
Az avokádót és a banánt pürésítsük össze, majd adjuk hozzá az olajat, mézet, és a kávét. 
Forgassuk össze a száraz tál tartalmával a folyékony masszát, a leszemezett ribizlit, majd simítsuk egy olajjal kikent, liszttel megszórt tepsibe. 
Előmelegített 175 fokos sütőben addig süssük, míg a teteje meg nem szilárdul, de a beleszúrt fogpiszkáló még kissé ragacsosan jön ki.


Ötlet a fitcakery blogról.

matchás granola mazsolával és dióval

Szerencse.
Erről beszéltek egyik nap a rádióban.
Hogy nem elég tehetségesnek lenni, erőnket megfeszítve küzdeni.
Az élethez szerencse kell.
Kezdve azzal, hogy hova születünk, milyen géneket öröklünk, egészen odáig, hogy a vágyaink egyeznek-e a tehetségünk és képességeink adta korlátokkal. Hogy ott vagyunk-e abban a bizonyos pillanatban. Hogy észrevesszük-e a kínálkozó lehetőséget.

Alex mosolyogva csóválta a fejét, amikor a boldogságról beszélgettünk. Hogy mi, európaiak, itt élünk a világ közepén, biztonságban, mindenünk megvan, mégsem vagyunk elégedettek az életünkkel. Indiát emlegette. Az otthonát, Mexikót. Ahol bármennyire is szűkölködnek, mindig van egy tál ételük az érkezők számára.

Igaza van.
Ezek azok a pillanatok, amikor még jobban tudatosul bennem, hogy nincs elvesztegetnivaló időm. Hogy mindenem megvan hozzá, hogy egy értékes életet élhessek.

Csak élnem kell.

Ismét egy granolarecept, amihez ezúttal japán zöldteaport - matchát használtam. Ez nem ízbéli, hanem főként színbeli változást okoz, és bár a fénykép nem adja annyira jól át, egy szép, zöld színű müzlit kaptam végeredményként. De természetesen használhatunk többet is a megadott mennyiségnél, ebben az esetben még mélyebb színt tudunk elérni. Érdemes kísérletezni! :)


Hozzávalók 1 üveghez:
1 cs zabpehely
1 cs puffasztott rizs
1/3 cs dió
1/3 cs mazsola
1/3 cs kókuszchips
3 ek olívaolaj
2 evőkanál méz
2-3 evőkanál tej
1 evőkanál lenmaghús
1 jó nagy evőkanál zöldteapor (matcha)
1 tojásfehérje
2 csipetnyi só
1 nagy tk vaníliapor


Keverjük össze a zabpelyhet, puffasztott rizst és a diót.
Egy kis tálkába kanalazzuk bele az olajat, mézet, tejet, matchaport és lenmaghúst, majd hagyjuk állni 5 percre.
Forgassuk össze a zöld masszát a száraz hozzávalókkal, sózzuk, illetve adjuk hozzá a vaníliaport és a tojástfehérjét is. Keverjük jól össze, hogy a fehérje mindenhol jól bevonja a szemeket, majd simítsuk sütőpapíros tepsire, és 175 fokra előmelegített sütőben süssük addig, míg aranybarna nem lesz. Közben mindenképpen forgassuk át, különben megég.


Az ötlet a swoonful of sugar blogról.

Ingredients for 1 big jar:
1 c rolled oats
1 c single puffed rice
1/3 c walnuts
1/3 c raisins
1/3 c coconut chips

3 tbsp olive oil

2 tbsp honey

2-3 tbsp milk

1 tbsp grounded linseed

2 big tbsp (or 1 and half) matcha powder

1 eggwhite

2 pinch of salt

1 big tsp vanilla powder

Mix the rolled oats, the single puffed rice and the walnuts
Is a small bowl stir together the oil, honey, milk and matcha, then let it for 5 minutes.

Combine the green liquid with the dry ingredients, then add the vanilla powder and the egg whites.

Stir well and make sure the egg whites cover all the small pieces.

Preheat the oven to 175 C.

Pour the mixture into a baking paper covered tray, than bake until goes golden. (Greeny, sorry.) While baking it don’t forget to stir 3 or 4 times.

epres-szezámmagos tejturmix

Feszültség, sértettség, harag, bizonytalanság, félelem.

"El sem tudom képzelni, hogy egy ember érezhet egyszerre ennyi félét - én biztosan szétrobbannék."

L. barátnőm barátjának a szájából hangzott el egyszer ez, az azóta szállóigévé vált mondat. Akkor nevettünk rajta - mert mi lányok aztán tudjuk - de itt már én is elbizonytalanodtam.

Tényleg, érezhetek egyszerre ennyi mindent?

Feszült voltam, mert visszafogtam az érzéseimet, az indulataimat.

Sértett, mert ugyan másképp indult, de sikerült úgy alakítani a szituációt, hogy én jöttem ki belőle vesztesként.

Haragos, mert lehetőséget adtam rá, hogy értelmetlen fájdalmat okozzanak nekem.

Bizonytalan, mert tudtam, hogy az, amit probléménak tekintek, mindössze a jéghegy csúcsa, az, ami már nem fért el a kosárban.

De legfőképpen féltem. 

Féltem a felismeréstől, hogy kiderül, hogy az, aki a legfontosabb az életemben, nem tökéletes. Hogy hibázhat. 

Hibázott. 

Megijedtem, amiért ezegyszer nem magamban kerestem a hibát. Hogy ugyan csak magamnak, de ki tudtam mondani: haragszom.

Ezek azok a pillanatok, amikor rádöbbenek, hogy milyen abnormális mértékű  megfelelési kényszer van bennem. 

Megrémít, hogy van valaki, aki ilyen mértékben képes hatni rám. 

Hogy ilyen mértékben ki vagyok szolgáltatva.

Próbálok elszakadni.

Megtalálni azt a pontot, ahol az életem nem változik, de már a saját magam ura vagyok. Ahol azt mondhatom: reálisan látom az életemet, minden apró kis részletével. Ahol a testem nem egy raktárnak használom, ahol a feszültségeket gyűtöm, mert azzal "kevesebb konfliktus" van, mintha kiadnám magamból.

Mert nehézségek vannak. Mindig voltak és mindig lesznek is.

Erről szól az élet.

Ha valaki az ellenkezőjét álítja, az önmagát is becsapja.

És úgy látom sok ember itt rontja el.

Mert nem a megszüntetésükre kéne energiát fordítani.

Hanem a helyes megoldásukra.

Én most tanulom. 

Nemet mondani, haragudni, kilépni a mindig alkalmazkodó álarc mögül.

És azt kell, hogy mondjam: nem könnyű.

Hozzávalók 1 személynek:
7 szem eper
citromlé
80 ml növényi tej
100 ml kókusztej
1 fagyasztott banán
1,5 ek tahini
1 nagy evőkanál sült eper
csipetnyi só
1 tk vaníliapor

Az epret mossuk meg, vágjuk kis darabokra, szórjuk egy magas pohár aljára és locsoljuk meg citromlével, majd hagyjuk állni 10 percig. Ha már eresztett egy kevés levet, villával óvatosan nyomkodjuk össze.
Ezután fogjuk az összes többi hozzávalót, tegyük egy turmixba, és pürésítsük teljesen simára. Óvatosan, hogy ne keverjük fel az epret, öntsük a tetejére, és igyuk meg minél hamarabb!

-------------------------------------------------------

Ingredients for 1:
7 strawberries
lemon juice
1/3 c plantmilk
100 ml coconut milk
1 frozen banana
1,5 tbsp tahini
1 big tbsp roasted strawberry
pinch of salt
1 tsp vanilla powder

Wash the berries and cut into small pieces. Put them into a big glass then pour with lemon juice. Let it for 10 minutes then mash it carefully.
Put the rest of the ingredients into a blender and work until smooth.
Pour the smoothie over the strawberries then serve immediately.


A tejturmix alapötlete a Green Kitchen Stories könyvből.