Elegem van az egész rohadt szarból. Miért van szükségünk párkapcsolatra???? MIÉRT????????? Nem lehet egyszerűen a saját kis boldog önszeretetünkben eléldegélni? Vagy ha már nem, miért nem adott a jóisten több türelmet??? Esetleg másoknak reakciókészséget? Ez olyan, mint a mellkasnyúlvány. Érthetetlen, és fizikailag fáj. Mint a szívecske. Kár, hogy leszedtem a tetejét törölközéskor. Húúú, várom a pénteket. Nyílik a bicska. Bár nem akarok semmit tervezni, mert akkor biztos nem úgy lesz ahogyan elképzeltem. Meg attól is tartok, hogy én nem fogok senkin bosszút állni. Mert megnyugszom, és rájövök, hogy jaaj de hülye is vagyok, és élevezem az aratás gyümölcsét. Csakhogy kellőképpen költői legyek.
Fáradt vagyok, és álmos. Nincs kedvem. Semmihez. Igaza van Eszternek, napsütés kéne ide. Vagy valami hormongazda. Nem is tudom kire gondolok... Bár most mit is akarok pontosan: megölni (őt vagy magamat) netán közelebb ismertséget?? Mondjuk rohadtul mindegy, hogy Én mit akarok. Ő mit csinál??? Vagy inkább mit nem???
Az életem pont olyan, mint bárki másé, csak a többiekkel ellentétben, én írok is róla. És túlkomplikálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése