Betegen

Újra itthon... Minden a régi. A disznócskák, a szobám, a suli, barátok. Meg a kajálás. Mi változna?? Csak éppen valami faszántos betegséget öszeszedtem. Zörög a jobb tüdőm, Véreres a fülem, meg köhögök. Maradjak itthon csütörtökig. Pff.. én azt nem bírom ki. Holnap még oké, mert tanulok az angol, fizika, ének és töridogára, de szerdán ebből hármat már meg is írok!!! Hiába nehéz a diákélet. Meg parázok, mint állat, mert ugyebár most pénteken... áááh, albabár, farsang. Jaaaaj, jöjjön el légyszilégyszilégyszi. Nagyon nagyon ki fogok akadni ha nem lesz ott.

Meg szegény Gülüéket ma visszük vissza a doktorbácsihoz. Nem igaz, már kezdem azt hinni, ha hétfő, akkor állatorvos. Csak ne haljon meg egyikük sem. Azt nem bírnám elviselni.

ÁÁhh ma indulunk síelni. Kíváncsi leszek mi maradt meg a snowboardtudásomból, de attól nem félek, hogy esetleg ilyesmiket csinálok majd, mint a srác a képen. De lényeg a lényeg: ne legyen hideg, ne fázzak, ne legyen problémázás amiatt, hogy csak azt eszem amit otthon, fejlődjek, és érezzem magam JÓL!!!! Azt hiszem ennyi. Ha mindez összejön, egy igazán sikeres telelést tudhatok magam mögött. Olyan balga dolgokban már nem is reménykedem, hogy találkozom egy helyes snowboardos/síelős fiúval, mert ugyebár ez rózsaszín köd. Ilyesmiben régen hittem. Már felnőttem. Pedig az se izgatna, hogy csak pár napig partiznánk, utána mindenki haza, mert legalább kiróbálnám a csókolózósdit. Piercing nélkül.

Spanyol felfújt

A tejet a vajjal felforraljuk, majd a kenyérbélre öntjük, úgy hogy ellepje. Hozzáadjuk a felaprított kandírozott gyümölcsöket-annál gazdagabb, minél több van benne, és fél óráig állni hagyjuk. Belekeverünk 3 tojást, ráöntjük a narancslikőrt ( a recept eredetileg valami 2 decit ír, de erősen soknak találtam ennyike kajába, pláne, hogy "gyerekeknek" lesz), és belereszeljük a narancshéjat. Simára keverjük. A cukorból karamellt főzünk, kikenjük vele a formákat, majd belekanalazzuk a tésztát is. Egy tepsit megtöltünk vízzel, beleállítjuk, és 20 percig sütjük, míg egy kicsit meg nem pirul / szilárdul a kenyér. Érezhetően spanyolos édesség, mert nagyon cukros, inkább édesszájúaknak jön be. Ráadásul nem túl szállítós, mert iszonyúan ragad a külseje a cukortól.

Elegem van az egész rohadt szarból. Miért van szükségünk párkapcsolatra???? MIÉRT????????? Nem lehet egyszerűen a saját kis boldog önszeretetünkben eléldegélni? Vagy ha már nem, miért nem adott a jóisten több türelmet??? Esetleg másoknak reakciókészséget? Ez olyan, mint a mellkasnyúlvány. Érthetetlen, és fizikailag fáj. Mint a szívecske. Kár, hogy leszedtem a tetejét törölközéskor. Húúú, várom a pénteket. Nyílik a bicska. Bár nem akarok semmit tervezni, mert akkor biztos nem úgy lesz ahogyan elképzeltem. Meg attól is tartok, hogy én nem fogok senkin bosszút állni. Mert megnyugszom, és rájövök, hogy jaaj de hülye is vagyok, és élevezem az aratás gyümölcsét. Csakhogy kellőképpen költői legyek.
Fáradt vagyok, és álmos. Nincs kedvem. Semmihez. Igaza van Eszternek, napsütés kéne ide. Vagy valami hormongazda. Nem is tudom kire gondolok... Bár most mit is akarok pontosan: megölni (őt vagy magamat) netán közelebb ismertséget?? Mondjuk rohadtul mindegy, hogy Én mit akarok. Ő mit csinál??? Vagy inkább mit nem???