Minden jó véget ér egyszer...

Nem tudom meddig tudtam volna még maradni... de ez a három hónap fantasztikus volt. így, hogy mostmár három hónap távlatából nézek vissza, talán még jobban felértékelődött a távollétem. Megértem, felnőttnek nyilvánítottam magam, tanultam, éreztem, láttam rengeteg mindent.
Hosszú idő feldolgozni ezt a vizuális és élménysokkot, de már azt nézegetem, mikor mehetnék vissza kicsit Párizsba, mikorra akad egy olcsó repülőjegy...

Ez a remek kép azt hivatott ábrázolni, hogy az autóban ott volt fél Provance és már egy gombostű sem fért volna be.

Utolsó pillantás az Argens-re.

Aztán már csak a csíkokat néztuk, tizenhárom órán keresztül...

La Mer

Anélkül nem voltam hajlandó hazajönni, hogy ne lássam és érezzem a tengert.

Le Beaurivage a legjobb fürdőhely, kár hogy nem volt még olyan idő...

Ez egy hosszú földnyelv vége Giens-nek hívják a várost a földnyelv végén.
Az öbölben pedig hatalmas kitesurf paradicsom van. Rengetegen voltak, irigyeltem őket, szívesen kipróbálnám.

Pihenőnap

A kisháztól nem tudtunk szabadulni, annyira fantasztikus volt, hogy el kellett itt töltsünk egy egész napot.
Fácánvadászat, növénylesés, gyűjtögetés.

Cotignac és újabb kalandok

Ellátogattunk a Cotignac-i piacra. A piacok válogatás nélkül mindig érdekesek. Ez a legközelebbi nagyobb település, ahova át lehet ruccanni zöldségekért.
Rutintalanul majdnem zárás körül érkeztünk, de igazából nem is vásárolni, inkább csak egy kicsit szippantani szerettünk volna az ottani levegőből.

Nálunk miért nem tudnak ilyenek megmaradni????

A bácsik a Carces-i tó partján horgásztak és éppen amikor odaértünk egy hatalmas törpeharcsát kapott ki a vízből az egyikük. A horgászok ki nem állhatják a törpeharcsákat, ezért készségesen felajánlotta, hogy ha akarom, vigyem. Vacsora lett belőle. Nyamm.

A Cotignac-környkéki körútunkról – egy hirtelen ötlettől vezérelve – a kertek alatt szándékoztunk visszatérni Correns-ba. (Láttunk a térképen valami jelet.) A földúton feltűnt, hogy nem nagyon van már benzin, meg akartunk fordulni... csak ez ott volt...

..és ez lett
Hála a vidéki franciák segítőkészségének pillanatok alatt kaptunk segítséget. Többen konzíliumot álltak az autó körül, hogy mit is lehetne itt tenni. Végül Teherautós Théodor jelentette az egyetlen kiutat, akiért még gyorsan el kellett szaladjunk a benzinkúthoz, épp zárás előtt voltak. Théodor azonal pattant a teherautóba, amin éppen volt egy roncs is és ezzel repesztettünk a földúton, szegény Saab megmentésére.
Aztán sitty-sutty kb. két perc alatt az autó kint is volt az árokból. Ugyan lehetett volna sokkal rosszabb is, de jót röhögtünk a végén és ebből is egy élmény lett inkább.

A nap fáradalmait, a kisházban pihentük ki... El tudnám itt képzelni a létem...

Correns

Másnap megnéztük, hogy minden tényleg a helyén van-e még. És igen, sőt a boltos néni meg is ismert minket, ezen külön meg voltam hatva.

Az Argent folyó, ami nyáron annyira frissítő. Most sem bírtam ki, hogy ne lábaljak bele, de még nagyon hideg volt. Igazi paradicsom.

Egy csomó különféle művész lakik itt, van több galéria is. A házak előtt meg különféle installációk.

Az elmaradhatatlan szépség.

Ez az utca a ház mögött, igazi klasszik középkori. Az utca túloldalán pedig a házakhoz tartozó kicsi kertek vannak. Ezen a mese helyen töltöttem még jutalomjájték gyanánt négy napot. Innen csillagtúráztunk a következő napokban.

Voyage, Jour 3

A nagy riadalomból vidám indulás lett másnapra. Az autó a jól megérdemelt pihenője után pöccre indult. Hatalmas kő esett le a szívünkről, hogy nem kell a szervizelés miatti gondokkal küzdenünk.
Irány Dél!!! Már nem voltunk annyira messze a céltól. Az időjárás viszont nem kedvezett nekünk, a nap egy részét esőben utaztuk.

A hatalmas Rhone folyó. Tekintélyes darab.

Fellegvár egy egész kicsike, nagyon helyes városka fölött őrködve. A hely nevét sajnos nem jegyeztem meg.

Ez pedig már Orange kapuja, itt nagy élet lehetett a rómaiak idejében, mert itt ez a kapu, meg egy elég komoly amfiteátrum is. Innentől könyveltem úgy, hogy beléptünk Provence-ba. Juhééé!

Ez az amfiteátrum bejárata, nem sikerült róla egy normális képet csinálnom, ahol látszik is valami.

Anyó a parton. Ezek az itteni folyók és a fűszeres illatok....

A természet pedig... az ember legszívessen habzsolná.

Én igazán szeretem a szerpentineket (mondjuk leginkább vezetni rajta), de az a mennyiség amit itt meg kellett tennünk, már a tűréshatárom szélén állt. Nem vitás én választottam ezt az útvonalat, úgy hogy ne legyen benne semmi autópálya és lehetőleg a legkisebb utakon fedezzük fel a különböző látnivalókat.
Estére a rég nem látott Correns-be érkeztünk. Az az érdekes ebben az egész országban, hogy itt nem változnak meg a dolgok. Correns is pont ugyanolyan volt, mint ezelőtt nyolc évvel, amikor legutóbb itt jártam.
Párizsban is ugyanezt éreztem, az sem változott. Nem tudom ez miért van. Nálunk mindig mindent átépítenek, átalakítanak, az üzletek félévente cserélődnek. Ezért ez a nagy nyugtalanság, hiányzik az életünkből az állandóság....
A fenti kép szálláshelyünk Montanaroéknál. Egy kb. 400 éves ház újjáépített padlásán. Nem rossz...

Voyage Jour 2

Indulás Briarre-ból. Szállodai reggeli, amit nagyon szeretek, van valami különleges hangulata. Na ja, nem gyakran járok szállodába. Összekészülődés, bepakolás, szétnézés Briarre-ban. Ez a hely arról híres, hogy van egy csatornahídja. Először amikor olvastam fogalmam sem volt, hogy mi lehet az. De tényleg a Loire fölöt átível egy híd amiben víz van és amin hajók közlekednek. Mostmár ugyan csak turisztikai céllal, de valamikor láthatóan heves kereskedelem folyt ezeken a vizeken. A csatorna mentén sok elhanyagolt gyárat, bányát láttam.

Ez egy másik kis csatorna, ugyanott, hihetetlen hogy tudtak ezek bánni a vízzel. És mind működik ma is, lehet használni a zsilipeket. Vajon miért kivitelezhető ebben az országban hogy a régi dolgok fennmaradjanak??? Nálunk nem lehetne ilyet?

Lelkes ízlésficamos kertdekoratőrök pedig mindenhol akadnak a világon. Csudálatos volt egyszerűen.... csudálatos... Kertitörpék hadai, vízköpő műkődelfin, a különböző kerti összeállítások legkülönbözőbb formációi voltak a kertben.

Tovább a Loire mentén Sancerre volt a következő villám állomásunk. Dombtetőre épült kisváros, már említenem sem kell, hogy fantasztikus épületekkel, középkori utcákkal, igen és két azaz két darab kastéllyal. A szemétség csak az, hogy az egyikben láthatóan laktak valakik. Én is!

Kilátás Sancerre-ből az esős környékre. Szerencsénk volt, csak néha csepegett kicsit az eső.

Sancerre-i patézabálók. Jól meg is kívántuk tőlük, de Franciaországban szombaton délután nem lehet elemózsiát találni.Minden zárva.

Nevers-i híd, csak egy gyors kinézés erejéig. Lyonig még hosszú út állt előttünk és idáig csak csörgedeztünk.

A Loire-t elhagytuk Nevers-nél és nekivágtunk egy szép kis dombos résznek, aztán hegyek is jöttek..

...meg hegyi duzzasztott tavak gyönyörű víznyelőkkel.
Ezzel itt egy időre vége is lett a természeti szépségeknek, mert elértük Franciaország egy igen csúnya ipari negyedét, ahol gyár-gyár hátán, lepukkant városok, semmi a jól megszokott bájból. Tiszta Észak-Olaszország.

Lyon, sajnos csak egy autós kör erejéig láttuk. Be kell látni, hogy nem lehet mindent megnézni. Nagyon csábító szombat esti hangulat volt pedig. Sokat nem is tudok róla beszámolni. Nagyon szimpatikus, élhető méretű városnak tűnt.

Itt ránkesteledett, úgyhogy nincs több kép sajnos. Lyon után 40 km-rel találtunk egy útszéli panziót, ahova betértünk éjszakára. Ekkor derült ki, hogy az autó nem hajlandó több utat megtenni. Másnap vasárnap volt, így elég rossz kilátásaink voltak másnapra. Calvadosba folytottuk bánatunkat.