Gorgonzolával és sonkával töltött füge mézes balzsamecet mártással (Romantikus előétel és más semmi... VKF XIX)

Már kezdünk kilábalni a két hete tartó gethességünkből, de egyből sikerült bevállalni egy nagy adag sürgős munkát is (szakfordítás és lektorálás is van benne)- nehogy véletlenül unatkozzak.
Így még mindig nagyon egyszerűeket és kiadósakat főzök (zöldborsófőzelék, vadas, sült csirke) ezért nincs poszt. Romantikus hangulat dettó nincs, pedig úúúúúgy szerettem volna részt venni ezen a VKF-en.
Amikor két hete sikerült rátenni a kezem egy adag ipari mennyiségű fügére, gyorsan össze is dobtam a pályaművem előételét. Akkor még nem sejtettem, hogy nem lesz folytatás...
Mindenesetre nem szeretném tovább tartogatni a képet és a receptet, hátha valakinek megtetszik.
Mi nagyon élveztük.Hozzávalók:
érett fügék
gorgonzola
fekete erdei vagy pármai sonka
egy marék mogyoró
balzsamecet
méz

A mogyoró opcionális, de ha van, ennek megpirításával és durvára vágásával kell kezdeni.
Aztán negyedeltem a fügéket, úgy hogy az alapjuknál egyben maradjanak azért. A közepére gorgonzolát halmoztam, egy-egy darab sonkát is tűztem melléjük.
Megszórtam a mogyoróval és némi mézzel elkevert balzsamecettel tálaltam.
Igazi ízorgia!

Fűszeres szilvaleves

Már egy hete Dart Vadert megszégyenítő módon hörgök, ezért a nagy csend a blogon. Okolhatnám a hirtelen jött hideget, az új állásomhoz szükséges számtalan papír beszerzéséhez vívott csatákat különféle hivatalokkal és leginkább hivatalnokokkal (én értem, hogy ki kell tölteni valamivel a mukaidejüket, de miért pont velem?), mindegy is. A lényeg az, hogy csak olyan kajákat készítek, amelyek már "gerincvelői" szinten rögzültek, semmilyen magasabb szintű neuronális aktivitást nem kívánnak. A kivétel ez a leves, aminek az apropóját az apukám által küldött 26 kiló szilva adta... Gourmandula is főzött már nagy sikerrel valami hasonlót, én viszont ezt a recepetet Julee Rosso és Sheila Lukins The new Basics Cookbook- jában találtam. (A szerzőpáros minden könyve remek egyébként, saját tapasztalatból tudom ajánlani!)

A leves nem különösen bonyolult, jótékonyan ötvözi a krémlevesek jóságát a forralt bor gyógyító erejével, minden hideg napon el tudnám kortyolgatni...

Hozzávalók:
1 kg érett, kimagvalt szilva
1/2 liter száraz vörösbor ( én Gere Portugiesert használtam)
1 tk őrölt fahéj
1/2 tk őrölt szerecsendió
1/2 tk őrölt szegfűszeg
6-8 csapott ek cukor
egy citrom reszelt héja (én vastag csíkokra vágtam inkább és a végén kihalásztam)
Creme fraiche és menta díszítésnek

A szilvát felöntöttem a borral és a annyi vízzel, hogy épp ellepje. Beletettem a cukrot és a fűszereket, kb fél órán keresztül főztem. Kihalásztam a citromhéjdarabkákat és botmixerrel homogénné mixeltem.
Poharakba tálaltam, creme fraiche-sel szelídítettem.
Felér egy orvossággal! Nem csak lábadozóknak :-D

Rokfortos-diós csirke zöld metélttel

Ezt az ételt először kb 6 éve készítettem. Annyira ízlett mindenkinek, hogy a továbbiakban, ha vendégeink jöttek, szinte mindig ezt főztem. Jól rá is untunk...talán évek is maradtak ki.
Ma valahogy eszembe jutott, megkívántam. Szerencsére minden akadt hozzá itthon, így semmi nem akadályozta a megvalósítást. Ugyan a zöld tésztában a spenót nem lett homogén (mélyfagyasztott leveles spenótot használtam, a botmixer ennyire jutott vele), de legalább jól látszik, hogy "hóóómméd". És még mindig nagyon finom!
Hozzávalók:
4 csirkecomb
4 gerezd fokhagyma (kés lapjával meglapítva)
egy ág rozmaring
1-2 dl száraz fehérbor
egy marék dió
100 g márványsajt
1,5 dl tejszín
egy adag zöld tagliatelle

A csirkecombot besóztam, borsoztam. Kevés olajon mindkét oldalát nagy lángon pirosra sütöttem a fokhagymagerezdek és a rozmaring társaságában. A bort aláöntöttem, fedő alatt puhára pároltam. A húsdarabokat tálra szedtem, fokhagymát, rozmaringágat kidobtam, majd a visszamaradó húslébe öntöttem a tejszínt és belekevertem a márványsajtdarabkákat. Addig kevergettem, míg a sajt feloldódott és krémes mártást nem kaptam.
Tálaláskor száraz serpenyőben pirított, durvára vágott dióval hintettem meg.

Rusztikus fokhagymás kenyér

Pénteken mi is leteszteltük az Olimpia Éttermet. Az érzéseim vegyesek, de ez a poszt nem erről szól most. Előételnek kétféle kenyérkét kaptunk: közülük csak a fokhagymás érdemel említést. Az pedig nagy lukacsos, kicsit barna, kellemesen fokhagymás volt. Pincérünk érdeklődésünkre elmondta, hogy a Príma Pék gyártja. Vasárnap este újra eszembe jutott a dolog és úgy gondoltam itt az ideje felavatni az új, tótkomlósi kenyérlisztemet.
A rusztikusságot fokozandó csak kovásszal dolgoztam.
300 g kovászhoz 300 g BL 80-as tótkomlósi lisztet egy gerezd fokhagymát, 1,5 tk sót, 50 g teljes kiőrlésű búzalisztet és annyi vizet adtam (130 g), hogy viszonylag sűrű, jól dagasztható tésztát kapjak. Ezt kb 10 percig dagasztottam, majd két bagettet formáltam belőle és sütőpapírra tettem kelni. A tetejét leolajoztam, lefolpackoztam és kinn hagytam a pulton egy éjszakára.
Reggel forró, gőzös sütőben megsütöttem.
Nagyon rusztikus, savanykás kenyérkék lettek. Sajnos egy kicsit kilapultak, hiába kevés vízzel dolgoztam.
Mivel a célom nem ilyen kenyér volt (hanem kevésbé savanykás, kicsit fokhagymásabb és nagyobb lukacsos) a projektet még folytatnom kell.
Az viszont biztos, hogy ez a kenyérliszt messze felülmúlja a Tescoban kapható Pannon lisztet.

Marinált sült paprika, a last minute nyáridéző

Még mielőtt elsiratnánk az idei nyarat, készítsük el ezt a csodát.Először Ákos barátunknál ettük pár éve (ő pedig csángó nagyanyjától tanulta), bele is szerettünk első kóstolásra.
Mindenféle paprikából finom, aki tobzódna a színekben, válasszon többfélét. Én most másfél kilónyi kápia paprikából készítettem. Megérte!
Legtöbbször pillanatok alatt befaljuk csak úgy, esetleg húsok mellé vagy szendvicsbe kerül. Ha viszont csíkokra vágjuk, akkor fetasajt kockák köré is tekerhetjük és előételként vagy tévézéshez rágcsaként is végezheti.Maga az elkészítés nem bonyolult: a paprikákat lemosom, hagyom lecsöpögni majd forgatva feketére grillezem minden oldalukat (ez tényleg nem több, mint 15 perc). Beleteszem őket egy nagy üvegtálba, folpackkal lezárom és hagyom hűlni. A gőzben felpuhul az égett héj, így könnyen lehúzható. Csumázásnál ügyelek arra, hogy ne vesszen el az illatos paprikalé, tehát mindenképpen egy tál felett dolgozom. Pár kanál alma vagy fehérborecettel és cukorral salátalevet készítek, és leöntöm vele a paprikákat. A tetejére egy filmrétegnyi olajat öntök.
Egy literes üvegnyi lesz belőle.

Szegény ember porchettája

Kétségbevonhatatlanul itt az ősz. Ugyan még árulják a csemegekukoricát és a dinnyét a piacon, de már eszembe sem jut venni belőlük...Tobzódunk a szilvában (hála apukámnak), szőlőben és körtében és a húsok közül is lehet fajsúlyosabbakat választani. Ötlet hiányában felütöttem Nigel Slater naplóját szeptembernél és ezt a receptet találtam. Bár nem vagyok oda az édesköményért, úgy döntöttem, adok neki egy sokadik esélyt. A recept eredetileg malachúst kíván, én most egy kiló lapockát vettem hozzá, de gyakorlatilag bármilyen zsírosabb hús használható.
Hozzávalók:
1 nagy fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 ek friss rozmaringlevél felaprítva
2 tk édesköménymag (fennel)
3 babérlevél
egy citrom leve
frissen őrölt bors
só
1 kg lapocka vagy malachús

Némi zsiradékon megfonnyasztom a vékonyra szeletelt hagymát, hozzáadom a fokhagymát, rozmaringot, édesköménymagot, babérlevevet, sót, borsot. Mikor már jócskán illatozik, felengedem a citrom levével.
A húst besóztam, sütőedénybe tettem, majd nyakonöntöttem ezzel a keverékkel. Alufóliával lefedve egy órán keresztül pároltam 180 fokon, aztán fólia nélkül pirosra sütöttem.

A húslevet felengedtem száraz fehérborral és egy icipici keményítővel beforraltam. Rukkolasalátával és kenyérrel tálaltam.
Az édeskömény újra bizonyította, hogy nem az én világom, de hálistennek egyáltalán nem volt tolakodó az íze.Legközelebb azért köményre cserélem...

BLT avagy hogyan lesz a szalonnazsírból majonéz

Amikor az egyetemi tanulmányaimat megszakítva elutaztam "Ámerikába", még lövésem sem volt arról, hogy mi az a "club sandwich". George segített rajtam, BLT, súgta. Na ekkor már elég szerencsétlen fejet vághattam, hogy el is magyarázza: Bacon, Lettuce, Tomato.
Hjjjja! És ekkor vágtam a legértetlenebb fejet: Hogy lehet az, hogy a világ leggazdagabb emberei, a világ legjobb 10 golfklubjának egyikében nap mint nap hajlandók ezt enni?
Aztán megértettem: Egyszerűen jó a cucc és kész.
Persze mint minden egyszerű kajánál, ennél is a hozzávalókon múlik minden.
Először is tisztességes kenyérre lesz szükségünk, lehetőleg kovászosra. Aztán jön a nem túl vékonyra szeletelt bacon és annak megsütése. Ehhez semmi más nem kell, csak egy vastagfalú serpenyő és türelem. Érdemes kis lángon hosszan sütögetni, így biztos nem ég oda.
Lehet teljesen szárazra sütni, maradhat szaftosabb-ki hogy szereti.
Salátának rukkolát használtam, paradicsomnak pedig fürtöst választottam. Bár a klasszikus verzióban emlékeim szerint nincs majonéz, én ma készítettem hozzá egy adagot. A szalonnazsíros majonézről itt olvastam egy pár napja. Már elsőre is tetszett, ha már koleszterin, akkor adjuk meg a módját (szélsőségeseknek ajánlanám még rántott velő mellé mártogatósnak).
Gyakorlatilag ugyanúgy készítettem, mintha olajjal dolgoznék, a végén adtam hozzá sót, dijoni mustárt és friss citromlevet.
Valami fenségesen aromás lett a végeredmény...össze sem hasonlítható a civil varációval.
A fiúknál nagy sikert aratott!

FICOCO

Történt az, hogy sétáltunk a szomszédommal a környező utcákban. És egyszer csak elém ugrott egy hatalmas fügefa, telis-tele lila fügével. Mivel a gazdája épp szüretelt, összeszedtem minden bátorságom és megkérdeztem, esetleg van-e eladó. Mondta, nincs, de szedjek, amennyit gondolok. Erre zavarba jöttem, mentegetőzni kezdtem, hogy az én fantáziám határtalan, jobb, ha mondd egy árat és akkor mindketten jól járunk. Azt válaszolta vasárnapra meglesz az ár. Vasárnap ismét arra sétáltunk (hogyhogynem) és meg is kaptuk a választ: szedjük le, ami a fán van, 5 ft lesz darabja. Leszedtük.
Lett belőle a szomszédba ajándék, befalnivaló csak úgy, szexi előétel a VKF-re, konyakos-mézes fügedzsem és FICOCO.
Azaz fügedzsem kakaóval. A FICOCO dalmát specialitás, minden amerikai Whole Foods-ban kapható és mennyei. Arra gondoltam ködös novemberi reggeleken vigasztaló lesz ilyet reggelizni.Hozzávalók:
450 g füge
pár kanál méz
egy csapott evőkanál jó minőségű cukrozatlan kakaópor

A füge kocsányait levágtam, összeaprítottam és feltettem főni pár kanál méz társaságában. néhány perc múlva botmixerrel összeturmixoltam, hogy homogén legyen. Mikor már pár perce pöfögött, hozzáadtam a kakaót és késznek nyílvánítottam.
Az eredmény: Nem túl édes, kicsit csokis, nagyon fügés finomság.

Nem hétköznapi szilvás (túró)lepény

A hétvégén szüleimnél jártunk, ahol mindenféle földi jóval kényeztettek bennünket (malacpecsenyétől a süllőig volt minden). Természetesen fel is pakoltak minket kellő készétellel és alapanyaggal. Többek között másfél kiló zamatos szilvával, ami annyira érett volt, hogy azonnali fogyasztást kívánt. A szilvás lepényt nagyon kedvelem (az élesztős tésztájú kivételével), túró is volt itthon (a fagyasztóba menekítettem a VKF-re el nem készült adagot) így nagyon megörültem, amikor egy 1994-es Mesterkukta oldalán rábukkantam erre a receptre. Volt egy olyan érzésem, hogy ez jó lesz, mint a túrós tésztájú sárgabarackos batyum.
Kavarás közben kicsit változtattam rajta, nem tettem bele még két dl tejszínt, amit írt a recept, mert így is elég lágynak ígérkezett a tészta, a citromot viszont megdupláztam.
Annyira jól sikerült, hogy elmondhatatlan. Kapott belőle a szomszédság, az utolsó szeleteket pedig a férjem elvitte a haverjainak "dicsekedni". Hozzávalók:
4 tojás
200 g cukor
egy citrom reszelt héja
egy teáskanál vaníliaesszencia vagy egy csomag vaníliás cukor
250 g túró
150 g szobahőmérsékletű vaj
2 dl tejföl
250 g liszt
egy csipet só

Ezeket a felsorolás sorrendjébe beleöntögettem a dolgozó robotgépbe és teljesen simára kavartam. A legnagyobb tepsimet (amit a sütővel adtak) kibéleltem sütőpapírral és rásimítottam a tésztát.
A sütőt előmelegítettem 190 fokra.
Megmostam és kimagvaltam a másfél kilónyi nagyszemű szilvát, majd a tészta tetejére pakolgattam. 3 evőkanál cukrot összekevertem egy evőkanálnyi fahéjjal, megszórtam vele a tésztát.
50 perc alatt sült meg.
Szerintem langyosan volt a legfinomabb.

Sztrapacska, ahogy mi szeretjük

Ma az itthon lévő alapanyagokból akartam dolgozni, hogy ürüljön a hűtő és a fagyasztó. Mivel volt 40 deka gomolyám és lisztes krumplim, kézenfekvő választásnak tűnt a sztrapacska. A férjem végezte a munka dandárját (krumpli reszelése és szalonna kockázása) így könnyű dolgom volt.
Mérni csak a krumplit mértem, a többi hozzávalót érzésre adagoltam. Az eddigi legjobb és leggusztább sztrapacskám lett!Hozzávalók:
500 g Ella burgonya lereszelve
2 pici tojás
egy teáskanál só
annyi rétesliszt, ami közepesen kemény nokedlitészta állaghoz kell (300-450 g)

Ezeket összekavartam, majd egy hatalmas fazékban vizet forraltam. Nokedliszaggatóval beleszaggattam a masszát, kb. 10 percig főztem a galuskákat. Tésztaszűrőbe öntöttem, hideg vízzel átmostam.
Közben 250 g felkockázott szalonnát kisütöttem és leszűrtem. A zsír egy részén megpároltam 4 db karikára vágott lila hagymát.
Ráöntöttem nokedlikre a forró szalonnazsírt, majd a gomolyát is rámorzsoltam.
A tetejére szórtam a szalonnát és a párolt lila hagymakarikákat.
Frissen őrölt borssal és tejföllel tálaltam.

Pumpernickel kenyér

A gesztenyés kudarc után sürgős sikerélményre vágytam. És valami jófajta kenyérre is. A választásom erre a különleges rozsra esett, amit már nem először készítek.
A pumpernickel kenyérnek rengeteg változata van. Abban viszont egyformák, hogy van bennük valamilyen sötét anyag- muscovado cukor, melasz, karamell, kakaó vagy instant kávé, amitől szép barnák lesznek. Maga a név a teljes kiőrlésű rozslisztre utal, amit durvára őrölnek. Ehhez keverhetünk kenyérlisztet vagy teljes kiőrlésű búzát, attól függően, hogy milyen tömör kenyérre vágyunk. Az igazán autentikus rozskenyerekbe belemorzsolják a maradék száraz kenyeret is, hiszen egykoron ez a szegények eledele volt. A belekavart morzsa igazán különleges állagot ad kenyerünknek, semmiképpen ne hagyjuk ki. Több receptem is van ehhez a kenyérhez, most a Peter Reinhart félét készítettem, ami szerintem a legjobb bemelegítő lépés ehhez a műfajhoz.
Nem túl sűrű, kissé édes-savanyú, a héja pedig ropogós, mint egy fehér kenyereké. Az egyik legfinomabb szendvicsalap szerintem.

Hozzávalók (2 formakenyérhez)
"Rozs inditómotor":
1 pohár kovász
1 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt
3/4 pohár víz

A tésztához:
2 pohár kenyérliszt
2 ek barna cukor (én muscovadot használtam, melasszal szerintem finomabb és kevésbé édes)
1 ek cukrozatlan kakaópor vagy instant kávé (én a kávéra szavazok)
1 1/2 tk só
1 1/4 tk instant élesztő
3/4-1 pohár kenyérmorzsa
2 ek növényi olaj
kb. 1/4 pohár víz

Az első nap összeállítottam a kovászos kezdőmotort, melyet éjszakára a pultra tettem. Ha hamarabb habossá válik, akkor mehet a hűtőbe is (nekem újra kellett élesztenem a kovászomat, kissé el volt már hanyagolva).
Aztán a hozzávalókat addig kevertem, míg összeállt. 10 percig pihentettem. Ezután kb. 5 percig dagasztottam, míg rugalmassá nem vált. Nem érdemes tovább gyömöszölni, mert gumiszerű lesz a rozs miatt. Nekem jóval több kenyérlisztet vett fel a tészta, mint ami itt szerepel, jobb ha a szemünknek hiszünk, nem a mérlegnek...
Kiolajozott tálban duplájára kelesztettem. Kiolajoztam egy sütőformát és beletettem az átgyúrt tésztát. Mivel nem tudtam mikor lesz lehetőségem megsütni, lefolpackoztam és bevágtam a hűtőbe. Ha valaki azonnal süti, akkor addig kelessze, míg tele nem lesz vele a forma. Ez nekem másnap reggelre történt meg, a hideg ellenére szépen dolgozott a gombacsapat.
180 celsius fokos sütőben sütöttem kb. 40 percen át. Ha nem formában sütném, akkor a szokásos 260 fokos, gőzös módszerrel járnék el.
Rácson kihűtöttük, aztán jól megreggeliztük.