A nyolcvanas években, amikor is gyerek voltam a
fővárosban, több barátunknak volt nyaralója a Balaton mellett. Nagyon kellemes
emlékek kötődnek ezekhez az olykor egy- kétnapos, máskor több hetes
nyaralásokhoz. Visszagondolva, akkor tényleg nem számított semmit körítés, a
szállás milyensége, a kaja sem sokat. Elegendő volt akkor annyi, hogy volt.
Mármint szállás és kaja is, paprikás krumpli Fradi kolbásszal, meg lángos,
párizsis kenyér és társai.
Nem is lehettek volna nagy igényeim, ahogy a
többségnek akkoriban, mert a nyaralók tényleg az otthon már megunt,
leselejtezett darabok várományosai voltak. Szedett- vedett bútorokkal, vegyes
poharakkal, össze-vissza tányérkészletekkel némelyik még nagymamától maradt,
másikban mézet vagy Nyugatról Nutellát kaptak és lekerült a nyaralóba. Az
ágyneműkből nem volt két egyforma, de még jobb volt, ha a nyaralni vágyó hozott
magával egy hálózsákot.
Munkám során több évig láttam a Balaton mellett
épülő, felújításra kerülő nyaralókat napi szinten, igaz csak kívülről, de
bőszen figyeltem a változásokat rajtuk. Még mindig vannak nyaralók, melyek, -
Majd jó lesz a nyaralóba!- "stílussal" vannak berendezve, tehát olyan
vegyes felvágott az egész. De bizton állíthatom, hogy a legtöbb
nyaralótulajdonos igyekszik olyan hétvégi, nyári, olykor télen is pihenésre
alkalmas lakot kialakítani, ami legalább ugyanolyan kényelmes, mint az
otthona. Mert, ahogy a neve is mutatja a nyaralóba nyaralni, pihenni megy
az ember, feltöltődni, hogy erőt meríthessen az olykor nehéz hétköznapokra.
A legfrissebb lakásriportomban, egy balatoni
panorámás, stílusosan berendezett 200 éves présházat mutatok be Zala megyéből,
melyre cseppet sem jellemző az esetlegesség, sokkal inkább az apró alapterület
minden részletének átgondoltsága.
A nádtetős présház aprólékos felújítása, 2013 év
elején kezdődött és az idei nyárra vált teljessé az összkép, a tulajdonosok
Noémi és Attila rengeteget dolgoztak, gondolkodtak, keresgéltek, hogy a mostani
arcát elnyerje a présház. Igazán érdemes megnézni minden apró részletet!
Egy merész térkoncepció megalkotása után modernt
klasszikusokkal ötvözve alkották meg a ház új stílusát, mely szépen illeszkedik
az örökséghez és társul a modern igényekkel.
A ház alsó szintjén került
kialakításra a konyha-étkező és a csöpp nappali. Úgy gondolom, hogy akár a nyaralás,
akár egy pihentető hétvége során a közösségi terek a fontosak, ahol együtt
lehetünk a családdal, barátokkal. A berendezés során törekedtek az
egyszerűségre, egy- egy igényes darabbal kiegészítve. Az épített téglakonyha
tartószerkezetét fehérre festették, és csíkos textilek kerültek az ajtók
helyére. Csempe helyett tisztítható táblafestékkel borították a falat, mely
feketesége karakteres hátteret biztosít az egyszerűbb daraboknak. A fekete szín
több helyen visszaköszön a nyaralóban, a cirádás vaskályhán, mely remekül
befűti az alsólégteret hidegebb őszi estéken, a csíkokon, székeken, lépcső
lapjain.
A ház belmagassága
alapvető tágasság érzetét adja, melyet fokoznak a fehérre festett gerendák. A
tulajdonosok, kedvelik a bolhapiacokat, a régi tárgyak felújítását. Az étkezőben
található pad is egy ilyen szerzemény, melyet megmentettek és most szívesen
heverésznek rajta. A design szék és a régi tányérok harmonikusan megférnek
egymás mellett.
A házikó nem nagy, de
minden funkció helyet kapott benne. A lépcső elrejtésére nem törekedtek, inkább
megpróbáltak erélyt faragni a szükségből és betették a ház közepére, mintegy
látványelem.
A házban nem találunk
színes kiegészítőket, mert a színekről a külső táj gondoskodik, mely
változatossága mindig elkápráztatja a tulajdonosokat. A belső tér
letisztultsága és a külső környezet folytonos mozgása, alakulása között
kellemes összhangot alkotnak a halvány türkiz nyílászárók, melyeket kívülről
zsalugáter borít.
A ház mindkét vége
kertkapcsolatos, közvetlen kijárással a kertbe, mely a tavaszi, nyári, kora őszi
hónapokban igazi szobaként funkcionál.
A háló és a fürdőszoba az
emeleten kapott helyet, a nádtető alatt. A házban több helyen feltűnnek a
kedvelt IKEA darabok, mint a díszpárna, a konyhai csöpögtető, falióra, fehér
kis csillár, Ektorp kanapé. Láthatunk számtalan régi darabot, mint az éjjeli
lámpák az ágy mellett, arany tükör a fürdőben és ott vannak a filléres
megoldások, mint a régi gyümölcsös láda éjjeliszekrényként hasznosítása.
A házikó kívülről is igen tetszetős, átgondolt, gyönyörű a nádtető, a zsalugáterek, azonban az igazi érték belül lakozik, ahogy az márcsak lenni szokott.
Úgy
gondolom, hogy ez a magyar nyaraló egy nagyon jó példa arra, hogy mit lehet
kihozni egy régi présházból a stílusok, nekünk tetsző darabok megfelelő
párosításával, keverésével.
Köszönöm a tulajdonosoknak,
hogy bemutathattam a házikójukat!
Elfogadnád ezt a nyaralót? Mi tetszik benne a legjobban?