Pár dologgal adós maradtam az elmúlt időszakból.
Beszéltem dolgokról, amikről aztán nem derült ki hogy végül mi is lett belőle. Sejteni lehetett dolgokat az életem alakulásáról, de nem írtam róla konkrétan.
Ezért úgy gondoltam hogy frissítem az infókat rólam, rólunk.
Először is március 20-án újra férjhez mentem. Mivel mindkettőnknek ez már a második házassága, nem akartunk nagy felhajtást, csak szerettük volna hivatalossá tenni a kapcsolatunkat, hogy Marci is már családba érkezhessen. Így esett, hogy egy szép tavaszi hétfő délelőtt, két tanúval, csak úgy besétáltunk az anyakönyvi hivatalba, és összeházasodtunk. Hivatalosan 30 napot kellene várni a bejelentéstől a házasságkötésig, de mivel akkor már a terhesség vége felé jártam, meg kellett kérvényeznünk, hogy ettől tekintsenek el. (Vicces lett volna, ha onnan megyünk a szülőszobára.)
Aztán ettünk egy sütit, és átballagtunk a kormányablakba, megigényelni az új okmányokat, a névváltozás miatt.
Volt nagy röhögés, amikor meglátták, hogy aznap állították ki az házassági anyakönyvet. Szóval most Buda-Nyiri Éva vagyok, mert felvettem a férjem családi nevét is.
Mint tudjátok, nagyon igyekeztem, hogy kész legyek a diplomamunkámmal még a szülés előtt, és készültem az államvizsgára.
A diplomamunkát sikerült leadnom, egészen pontosan a szülés előtt három nappal, viszont az államvizsgára végül nem tudtam elmenni.
Igazából tanulni se nagyon tudtam Marcitól, de ez nem lett volna akadály. Bíztam a tudásomban, és úgy gondolom hogy sikerült volna, de...
De sajnos az államvizsga előtti héten meghalt apukám. Hétfőn volt a temetés, az államvizsga pedig kedden lett volna. Egyszerűen nem érdekelt tovább, lényegtelenné vált. Sem lelkileg, sem fizikálisan nem voltam képes elmenni. Fizikálisan azért, mert otthon voltam a temetés miatt, és másnap hajnalban kellett volna útra kelnem a két hónaposommal, busszal, a 35 fokban. És nem is volt senki, aki vigyázott volna rá az államvizsga ideje alatt. De ezek már kifogások... nem is akartam megoldani.
Januárban tudok menni legközelebb.
Apu régóta nagyon beteg volt már. Nem tudom hogy hallottatok-e a COPD nevű tüdőbetegségről, amit a lassú fulladásos halálként tudnék jellemezni?! A COPD hosszú évek alatt alakul ki, általában a cigaretta vagy egyéb szennyező anyagok hatására. A légutak nyálkahártyája károsodik, majd beszűkül, a légutakat körülvevő izmok összehúzódnak, és nem engedik távozni az elhasznált levegőt a tüdőből. Így a betegek nem képesek friss levegőt beszívni. Apu évek óta 18%-os tüdőkapacitással élt, 0-24 óráig oxigénen volt. Tudtuk hogy nagyon beteg, hogy nagyon rossz az állapota, de mégis annyira váratlanul, minden előjel nélkül halt meg. A saját lábán ment be a kórházba kontrollra, mint minden évben, és ott lett rosszul. Összeomlott a tüdeje, majd a keringése is, és már nem tudták megmenteni sajnos. A leginkább az bánt hogy nem látta Marcit csak fényképen.
Azt hiszem ennyit akartam írni. De ha esetleg érdekel valami még benneteket, vagy elfelejtettem volna még valamit, akkor írjatok, és igyekszem válaszolni.
A diplomamunkát sikerült leadnom, egészen pontosan a szülés előtt három nappal, viszont az államvizsgára végül nem tudtam elmenni.
Igazából tanulni se nagyon tudtam Marcitól, de ez nem lett volna akadály. Bíztam a tudásomban, és úgy gondolom hogy sikerült volna, de...
De sajnos az államvizsga előtti héten meghalt apukám. Hétfőn volt a temetés, az államvizsga pedig kedden lett volna. Egyszerűen nem érdekelt tovább, lényegtelenné vált. Sem lelkileg, sem fizikálisan nem voltam képes elmenni. Fizikálisan azért, mert otthon voltam a temetés miatt, és másnap hajnalban kellett volna útra kelnem a két hónaposommal, busszal, a 35 fokban. És nem is volt senki, aki vigyázott volna rá az államvizsga ideje alatt. De ezek már kifogások... nem is akartam megoldani.
Januárban tudok menni legközelebb.
Apu régóta nagyon beteg volt már. Nem tudom hogy hallottatok-e a COPD nevű tüdőbetegségről, amit a lassú fulladásos halálként tudnék jellemezni?! A COPD hosszú évek alatt alakul ki, általában a cigaretta vagy egyéb szennyező anyagok hatására. A légutak nyálkahártyája károsodik, majd beszűkül, a légutakat körülvevő izmok összehúzódnak, és nem engedik távozni az elhasznált levegőt a tüdőből. Így a betegek nem képesek friss levegőt beszívni. Apu évek óta 18%-os tüdőkapacitással élt, 0-24 óráig oxigénen volt. Tudtuk hogy nagyon beteg, hogy nagyon rossz az állapota, de mégis annyira váratlanul, minden előjel nélkül halt meg. A saját lábán ment be a kórházba kontrollra, mint minden évben, és ott lett rosszul. Összeomlott a tüdeje, majd a keringése is, és már nem tudták megmenteni sajnos. A leginkább az bánt hogy nem látta Marcit csak fényképen.
Azt hiszem ennyit akartam írni. De ha esetleg érdekel valami még benneteket, vagy elfelejtettem volna még valamit, akkor írjatok, és igyekszem válaszolni.
