Mari írta a következőket, köszönjük!
"A vegán kajákról:
"A vegán kajákról:
Szerintem a kulcs az, hogy jó ízű legyen. Bátran a fűszerrel, fokhagymával, hagymával, zöldfűszerekkel, azok a fűrészporízű zöldségtorták meg gabonakásák csak az ember életkedvét veszik el. Alapból is van egy csomó majdnem vagy teljesen vegán kaja a magyar hagyományban: lecsó, sólet, káposztás kocka, az őrségi hajdinás vargányaleves, gombapaprikás, zakuszka...
Egy csapda a vegasággal, amit valahol "pudingvegetarianizmusnak" neveztek, ha az ember nem figyel oda arra, hogy elég zöldséget, hüvelyest és jó minőségű gabonát egyen, és megmarad a hagyományos konyha hústalanított verziójánál, ami kábé a krumpli, fehér rizs, fehér kenyér, édességek és egyéb üres szénhidrátok uralmát eredményezi. Akkor már inkább talán a csülök:) És szerintem nem érdemes a hús és tejtermékek helyettesítésén pörögni, inkább teljesen újat felfedezni, ami önmagában finom, erre pl. a távol-keleti és a közel-keleti konyha nagyon jó, ők alapból elég kreatívak a tisztán növényi alapanyagokkal.
Alább meg néhány, amit szoktam főzni (nem szeretek főzni, így csak a gyors és egyszerű darabok maradtak meg a repertoáromban:) Az arányokat nem tudom megmondani, nagyon a gusztusa válogatja, én is csak szemre csinálom. Ja, és ami tészta, az mindig durum:)
- Cukkini bulgurral - az egyik kedvencem. Egy spanyoltanáromtól tanultam, hogy ahonnan ő jön, ott mindenre citromlevet tesznek, így ez is kap: a meghámozott (nem muszáj), kisebb cukkinit úgy félcentis szeletekre vágni, nagy lángon serpenyőben, pici olajon (legjobb az olajpermetező, akkor nem úszik, és nem lesz belőle chips) mindkét oldalát megsütni, közben mindkét oldalt meg is sózzuk. Ha egy kicsit megkapja, barnára, akkor finom. Tálra kiteríteni, citromot ráfacsarni (bőségesen). Mellé bulgur (búzatöret), úgy, ahogy a török büfékben adják: paprikás alapra (így hívják azok, akik tudnak főzni? Olaj, hagyma, tűzről le, paprika bele:)) rá a bulgur, kb. 3x annyi víz, só, és felforrás után kisebb lángon, félig lefedve elpöfögtetni róla a vizet, míg jó puha lesz. Az arányok ízlés szerint, nekem egy csésze bulgurhoz két tk. pirospaprika és egy jó nagy fej hagyma szokott menni, de én a hagymát is hagymával...
- Thai zöldséges rizs (vagy tészta) - ez sem nagy truváj, a thai íz attól jön, hogy a fokhagyma találkozik a szójaszósszal (a nem édesebb fajtával). Olajon a felszecskázott zöldségeket megpirítani-megpuhítani, bele fokhagyma, szójaszósz, majd beleforgatni-picit megpirítani a rizst/barna rizst, tésztát. A szójaszósz elég sós általában. Barna rizzsel nagyon durván laktató...
- A tofu egy hálás dolog, olyan íze van, mint amibe belefőzzük, én legjobban úgy szeretem, ha vékonyra szeletelve szójaszószba áztatom, megforgatva, hogy mindenhol beleivódjon a barnaság, és úgy pici olajon megsütni. Elég vad, sós íze lesz, jól csúszik rá a saláta, vagy bármilyen köret. Frissen jó, ha állni hagyjuk, főleg más étel társaságában, megpuhul, meg kimegy az íze.
- Falafel - törökéktől véve, de biztos nem nehéz, gondolom csicseriborsó megfőz (persze ez kuktaigényes), összetör, befűszerez, kis golyók, bő olajban kisüt.
- Vörös lencse - imádom. Lehet belőle leves (a Nyugatinál a töröknél nagyon finom és olcsó:), kenyérre kenős nyassz, vagy főzelékféle. Utóbbi: jó sok (vagy legalább egy nagy fej/csésze lencse) hagyma olajon, bele a lencse, 3-3,5-szeres víz, só, felforralni, kis lángon elpöfögtetni. A vörös lencsén nincs rajta a maghéj, így nem puffaszt, és teljesen szétfő, ilyen krémesen puhának kell lennie. A végén, ha már nem főzzük erővel, őrölt római köménnyel lehet igazán finomra. Mellé paprikás bulgurt szoktam.
- Hagymakarika - izgis feltét, meg ropi. A karikára szedett hagyma szeleteket egy műanyag ételesdobozba tesszük liszttel, összerázzuk, és az így belisztezett karikákat olajban megsütjük. A hagymás rostélyost így legalább részben ehetjük...
- Őrségi hajdinás vargányaleves - ez mostanában valószínűleg rendes főzőoldalakon is megtalálható, én csak magamnak raktam össze, így kábé olyan, mint abban a bajánsenyei vendéglőben, ahol először ettem:) A hajdina elég gyorsan megfő, és kiadós, úgyhogy kábé egy csésze szárított gombához egy csésze hajdina megy, meg annyi zöldség, amennyit egy négyfős levesbe tennétek. A szárított vargányát vízbe beáztatni, paprikás alapra az átlag gombaleveshez való zöldségek, és amikor már félpuha a zöldség, bele a vargánya (az áztatólé nem), és a hajdina, meg só. A hajdina megpuhulásáig főzzük, majoránna, ilyesmi még mehet bele. A hajdina nem egy sokra tartott étel, pedig az oroszok pl. sugárfertőzés elleni védelemként ették, elég sajátos íze meg szaga van, de valahogy a vargányával együtt egetrengető:)
- Töltött paprika - egy bioétteremben ettem egyszer, annyi a trükk, hogy a töltelék egy jó fűszeres gombás rizottó. Naggyon finom...
- Egy sor olasz tésztaétel is vegán, ha lehagyjuk róla a sajtot: pestós, arrabiata, spenótos, stb.
- Mártogatósok: vörös lencséből, guacamole (avokádó), vegazsír (bótból), tökmagkrém bótból, illetve biztos lehet otthon is), zakuszka, padlizsánkrém, humusz/tahini (a Hummus Barnál nagyon finom, és korrekt árú, de otthon sem ördöngöség valószínűleg). A tahini és egyéb szezámmagos ételek azért is fontosak vegaságkor, mert úgy tudom, a mák és a szezámmag a két legjobb növényi kalciumforrás.
- Pizza - ebben is akármit lehet, a Don Pepénél tanultam, hogy ők úgy "csalnak", hogy pestót kennek alá, és arra halmozzák az ezerféle zöldet. Persze a sajt itt sem játszik. De amúgy állati jó...
- Tejföl/tejszín helyettesítésére - ha már valaki végleg nem bírja:) Selyemtofu néven lehet kapni bioboltokban néhol, az Astoriánál lévőben szinte mindig. A makrobiotika is szereti.
- Rizstej/zabtej/szójatej vonal: én alapból a zabtejet és a vaníliás szójatejet szeretem a legjobban, de itt sem lehet tejízt keresni. Ez más dolog. Viszont Spanyolországban, Valenciában honos egy ital, az horchata, amit egy földimandula nevű mogyoróféléből csinálnak, úgy, mint a gabona- és mandulatejeket. Leforráz, pépesít, leforráz, állni hagy, átpasszíroz. És ebből a végén cukorral (persze jobb mézzel:) és fahéjjal egy jégkását csinálnak, ami eszméletlen finom és tápláló. Úgyhogy szerintem feldolgozva ezek is finomabbak lehetnek. Földimandulát (chufas) egyébként néha lehet bioboltokban kapni.
- Édességnek: Zabkorpa - a baráti körömben jár ide-oda, és mindenhol fejlődik, így már számos változata van:) Az alap (1.0): zabkorpa leforrázva annyi vízzel, amennyit felvesz, méz, fahéj. A mákos (1.1): lehetőleg frissen darált mákot leforrázzuk vízzel, hagyjuk kicsit állni, ettől kimegy a mák csípőssége. Hozzá zabkorpa, méz, fahéj, és ínyenceknek pattogatott amaránt (aminek az ásványi anyag+nyomelem tartalma egészen elképesztő). Itt is mindenből ízlés szerint, van aki hígabban szereti, van, aki egész sűrűn. A gyerekvadító (2.0): az alapot (1.0) tésztaként használva jénaiba berétegezünk mézes mákot és meggybefőttet. Zabkorpa, mák, meggy, zabkorpa, mák, meggy... Hűtőben hagyjuk egy darabig összeérni, szeletelhetőre keményedik.
Vegánt lehet enni a városban sok helyen:
- Hummus Bar a WestEndben, az Alkotmány utcában, az Október 6. utcában, az Egyetem téren,
- Éden a Batthyányinál a csarnok mögött,
- Govinda a Garibaldi és a Veres Pálné utcában (bár ők sokat krumpliznak, az annyira nem tetszik, de finom),
- a kínai büfék zöldséges tésztái és tofuételei (utóbbiból a legjobbat szerintem az Astorián lévőben adják),
- a török büfék lencselevese és falafel-ételei,
- tészta műfajában önkényeztetés a Vapiano:) (Petőfi Sándor u. és Kolosy tér),
- pizzában eddig nálam a Don Pepe Vega anyója viszi a pálmát,
- A Coffeehouse Company-nál megcsinálják az italokat szójatejből is:)
- van valami ebéd-házhozszállítós szolgálat is, direkt vega, meg egyre több más helyen is lassan túllépnek a húsnélkülihúsleves-spagetti dimenzión...:)
Még majd küldök egy kölessütit, csak most nincs itt nálam a recept."
