Szabadnap

Nőnap alkalmából megleptek minket egy szabadnappal... amit megpróbáltam úgy kihasználni, hogy jó legyen...
Hát turkáltam egy kis Schoeller+Stahl zoknifonalat, 3 maradék gombócot (összesen valamivel több, mint 10 deka), amit majd összekombinálok a hópihe zoknihoz.

És elmentem a postára. Na, hát így rég nem jártam már. Magyarországra küldött ajánlott levél. Ilyenkor ugye a postai alkalmazott bepötyögi a címzett adatait.
És itt kezdődtek a gondok. Egy magyarok által sűrűn lakott lakónegyedben a postai alkalmazott nem tudott magyarul. Igen kedves fiatalember volt, de nem jött rá szegény, melyik sor az utca, melyik a város a címben, és amikor már odakerültünk, hogy lebetűztem neki Tiszaújvárost (románul), akkor kicsit mérges lettem. Nem rá, mert neki nem kötelező megtanulni magyarul, hanem arra, aki nem törődve a munka kivitelezési helyével odatette őt a pulthoz... Ezentúl meggondolom, hogy merjem-e itt intézni postai ügyeimet, vagy menjek inkább a központba...

A tavasz hírnökei - egy kis növényhatározó

A sok kötés után térjünk vissza a szakmához. Azaz kezdjünk a szakmáról beszélni. Egy botanász az ilyen márciusközépig tartó télben már igencsak türelmetlen kezd lenni. Főleg, hogy volt már ízelítő a tavaszból az idén. Tegnap pedig szakadt, szakadt újra a hó, ma reggelre pedig, Nőnapra, -10-et mutatott a hőmérő.
Hát mit tehetek a nagy télben? Felelevenítem a régi tavaszok emlékét. És készitem a terepfelszerelést...
Ilyenkor már az kéne történjen, hogy a hó a naposabb oldalakon jól le legyen olvadva. Erdőkben a naposabb, erősen lenyomott avaron pókok kellene futkossanak, melegedjenek. És a hóvirágoknak, sáfrányoknak is nyílniuk kéne. Még itt nálunk is...
A réteken a hóolvadás nyomán elő kellene bukkanniuk a rágcsálók fűbélelte járatainak. És ilyenkor lehet a rókákat egerészni látni.
Lassan madárcsicsergés kellene megtöltse a ligeteket.
A hegyekben pedig meg kéne induljon az erős olvadás, ami a folyók szintjét megemeli, szinüket pedig kakaóbarnára változtatja.
Hát igen...
Számomra a tavasz akkor jön el, amikor az erdőben, a még nem záródott lombkorona alatt az erdők gyepszintje kivirul:

Ilyenkor igen sok növény virágzik, kihasználva a fényt, ami csak most áll rendelkezésükre. Miután a koronaszint záródik, és nem jutnak elég fényhez, már csak a magokat kell elszórni, aztán a föld feletti rész lassan elszárad, és a növény rejtve, gumókba, hagymákba visszaszorulva készül a következő tavaszra.
A közönséges májvirág a boglárkafélék családjába tartozó faj, elegyes lomberdők lakója. Virágzás után is felismerhető még egy ideig háromosztatú leveleiről. Erdély bennszülöttje az erdélyi májvirág, ő csak a mi Kárpátjaink növénye.

A csillagvirág a jácintfélék családjába tartozik, több kisfajra osztották újabban, ezek mindegyike jobb helyeken védett.

A kárpáti sáfrány a magasabb vidékeken élő nősziromfélék családjába tartozó faj, hegyi platókon jellegzetes, de erdőkbe is benyomul alacsonyabb vidékeken.

A kakasmandikó elegyes bükkösök liliomfélék családjába tartozó. Virágzás után felismerjük barnás foltos leveleiről.

A keltikék igen gyakran fehér és lilás virágú egyedeiket ömlesztve tálalják.

Erdőszélek, bokrosok jellemzője a hunyor. Gyöktörzsét gyógynövénynek gyűjtik, de csinján bánjunk vele, mert mérgezést is okozhat.

Száraz gyepekben kora tavasszal találkozunk a kökörcsinekkel, ők mind védettek!

A berki szellőrózsa elegyes lomberdőkben valóságos szőnyeget alkot. Igen közeli rokona a sárga virágú bogláros szellőrózsa.

És sárga a koratavaszokon a réteken virító védett tavaszi hérics is. Erre vigyázzunk, mérgező!

Legvégül pedig az egyik legjobban rejtőzködő növény jöjjön, az üde bükkösök szurdokainak és forráslápjainak növénye, az aranyveselke.

Most, hogy (remélem) jön a szezon, jövök majd egyéb dolgokkal is növényeinkről, felismerésükről, felhasználásukról.

A rózsaszín jegyében

Pihenésképp a sok csipkekötés után pénteken meglepetésszerűen erőt vett rajtam a vágy, hogy valami mást kössek. Valami gyorsat és csipkétlent. Például zoknit.
A péntek esték mindig valami összejövetellel telnek el, ez már hagyomány nálunk, ezúttal mi mentünk vendégségbe. Hát gondoltam egy nagyot, és felszedtem tűre egy pár zoknit magamnak. A Délkától kapott fonalból és magammal vittem. Ameddig a fiúk a számitógépet bütykölték, én kötöttem. Igy esett, hogy péntek estére szinte meg is lett a félpár. Azaz, csak az orrát kellett megkössem, ezt szombat reggel tettem meg. Szombat délutánra pedig meglett a másik félpár is.
Jó szolgálatot tesz, mert a tél nem akaródzik elmenni. A színei pedig annyira tavasziasak, hogy elég ránézni, és rögtön kakasmandikó-csokrok vonulnak az ember szemei előtt. (egy botanikusnak elég kemény a tél ilyen ideragadása...)

A zokni semmi extra, teljesen egyszerű minta alapján van kötve, 3-as tűvel, Aldis zoknifonalból. A lényege, hogy meleg és kényelmes. Szeretem a zoknifonalak textúráját érezni a lábfejemen.

Meglepetés sál

Így a többedik sál megkötése után eldöntöttem, hogy eljött az ideje annak, hogy ne előre összeállított minta után dolgozzak, hanem egy-két motívumot felhasználva beleigazítsam őket a saját sálamba.
Kiválogattam (nagy nehézségek árán) a mintaegységet (elárulom: bigyómentes), és elkezdtem kötni a sál testét.
A terv szerint körbecsipkés lesz.
Kasmír.
Széles.
Többet nem árulok el róla, remélem, kibírom a végéig fotó nélkül :-)
Ennyit azért mutatok. Többet a legvégén.

A kasmír

Első találkozásom a kasmírral virtuálisan zajlott le, ezelőtt pár évvel egy sitcom-sorozatot nézése közben. Egy kapcsolat bukott el benne egy leárazott kasmír pulóver odaajándékozása nyomán. Még ma is a fülemben hallom a fura hangsúllyal kimondott "It's cashmere, it's cashmere" mondatokat és mindig elmosolyodok rajta. A kasmírt már akkor mint értékes, drága anyagot ismertem meg.
Aztán telt az idő, és nem foglalkoztam kézimunkával, kötéssel, a kasmírról tudtam, hogy mi, de nem kerültünk egymással közelebbi kapcsolatba.
Aztán amikor újrakezdtem a kötést tavaly, előbb tiszta gyapjúval próbálkoztam, aztán az igen vékony gyapjúkeverék csipkefonalakkal, és kötősökkel ismerkedtem (virtuálisan), egyikőjük mondta, hogy ő bontott kasmírt használ. Mondjuk, ezt a bontást gyakoroltam én már régebb is, de soha nem voltam ennyire válogatós.
Azóta viszont rohamozom a turikat és vadászom a kasmírt.
Miután igen ritka esetben túldivatosak, túlcicomázottak a kasmír pulcsik, általában a végkiárusításra maradnak, és olcsón meg tudom venni őket.
Igy tettem szert az utolsó sálam alapanyagára is. A kezdet kezdetén egy rózsaszín, semmi extra pulcsinak tűnt. Leárazott termék volt.
Szétbontottam, és semmi kezelés nélkül elkezdtem a bontott anyagból kötni a sálat. Olyan girbegurba fonalból, amilyen bontás után lenni szokott.

Kötés közben eléggé bizonytalan voltam, megvallom, hogy ki fog-e egyenesedni a szál, de azt mondtam, olyan lesz, amilyen lesz, megkötöm, és úgyis el fogom hordani.
Ehhez képest nagyot csalódtam. Kellemesen. Mosás után ugyanis úgy néz ki a sál, mintha új anyagból készült volna, nem lehet megmondani róla, hogy bontott fonal.

Szép az esése, mert valamivel nagyobb a súlya, mint a gyapjúnak, ezért jobban lehúzza magát.

Meleg.
A színe talán megmarad. Nem az a vadító rózsaszín, és így megkötve szerintem teljesen oké, hordható. Igazi nőies darab lett.

Kasmír, az új szerelem

 

  

Készen

Kicsit kiábrándult vagyok az új sálat illetően. Szép meg minden, de a szélső apasztások becsavarják a 4-4 szélszemet. Pöndörödik a sál széle. Hosszában. Ahogy az alábbi képen igen jól látszik. Csak nem értem, hogy akkor más sálaim széle miért nem csavarja össze magát? Hiszen máskor is apasztok a széleken, sokszor hármast is. Az anyaga pedig ugyanaz.

 

 

Vigaszként legalább az új Triinum bizonyára jó lesz...
És a Graffiti muskátlim túlélte a telet :-) szegénykémet nem tudtam rendesen telelteni, mert egész télen ontotta a virágot, mostanra már csak annyi van rajta, ami a fotón látszik. Izgultam is érte, hogy kipusztul, de nem... és remélem, nemsokára kiköltözhetnek az erkélyre.