Haladok

Ez a kendő nagyon izgalmas. :-)
Túl az első soknuppos részen (eddig 452 bigyó megkötve) pihenek. Volt olyan sor, hogy 56 nupp volt benne, most sokkal lazább. Mert az utolsó soron mindössze kettőt bigyóztam :-)

Vajon...

... ehhez lenne türelmem? Bigyó csak vagy 1000 van benne...

Szerintetek tervbevegyem vagy ne?
(a fotó a Knitted Lace of Estonia c. könyvből jön ide. Nem, nem, nem saját munka. Még...)

Ezért

Azért lett olyan rengeteg szemem a végére, mert a szélére végül nem cakkos csipkét kötöttem, hanem teljesen egyszerű, viszont fodros szegélyt. Úgy gondoltam, hogy a fonal bolyhossága mellett ez érvényesülne jobban. Azt hiszem, igazam volt.

A stóla 52*164 cm, majdnem 10 deka.

Képek csak ilyen bentiek, de hát ilyen idő mellett már fotózni sem lehet.

Közben rájöttem, hogy szeretem a focit. Hihetetlenül jól lehet kötni, miközben a tévében mennek a meccsek. (Sőt, már kedvenc csapatom is lett - Mexikó. Elfajultam...)
Na, és mert sok a foci, ma is lesz még belőle, hát elkezdtem kötni egy újabb valamit, a másik, de ugyancsak Erikától kapott fonalból, azt is úgy, hogy egy motívumot összekombinálok a széllel. Vagyis hogy nem kész minta alapján. Ez alkalommal tényleg teljesen bigyómentes lesz... A központi rész legalábbis.

1138

1138. Ennyi szem volt a leláncolás előtti utolsó (néhány) körön a tűn.

A leláncolás maga több mint 2 órát vett igénybe. Itt kezdtem:

A mostani állapot fotózhatatlan (fény híján), de majd mutatom.
P.S. Zuram szerint a reggeli állapot, amikor még a tűn volt, olyan volt, mint egy kutya :-)))

Helyzetjelentés

Tegnap a vírusomnak hála, ami pihenésre kényszerített, sokat kötöttem. Úgyhogy most úgy állok, hogy a központi egységnek kb fele megvan (már amit tervezek, hogy fele lesz, lehet hosszabbra kötöm, ez elválik).
Nagyon jó a fonalat kötni, puha, haladós. Köszönöm, Erika!

Aztán meg kifeszítettem-forma, láttam, a szélessége is megvan, ha még kötök rá egy szegélyt, akkor igencsak nagydarab lesz... ami természetesen, nem baj.

A minta tetszik, végülis csak lett benne bigyó, de nagyon kevés, ennyi mindenképp kell, hogy tagolja a mintát. 

Ma is kötni fogok, ezt tudom. Persze, miután a háziasszonyi teendőimen túlleszek, tegnap semmit se csináltam itthon, egy hegynyi mosogatnivaló vár a konyhában, meg egy hegynyi ruha várja a helyrekerülését. Főzni is kéne, mosni is. Takarítani is.
Nem tudom, lehet én szervezem meg rosszul a dolgokat, de a szabadságom jó nagy része ilyen adminisztrációval telik. Vagy ez normális?

Tegnap...

... délután szól a telefon - Adél volt. Itthon van, hamarosan közöskötünk, miután a nyaralásuk lejár, addig is a küldetését jött teljesíteni.

Elhozta az Ercsu által küldött fonalakat, köszönöm Erika!

És a Knitted lace of Estonia könyvet. Köszönöm Adél!

Na és láttam élőben a Madliját, gyönyörű, hihetetlenül szép a színe is...
Tegnap este éjjel pedig elkezdtem kötni egy sálat, a Viljapeakiri minta felhasználásával, a csoki-mandula színű Kid Merino felhasználásával. Ezt a motívumot már rég figyelgetem, na meg úgy gondoltam, a fonal bolyhosságához nem illik egy nuppos minta. Tudtam, hogy most találkozott a minta a fonalával. Sajnos, két sor után igen álmos lettem, már alig láttam, mit is csinálok, úgyhogy kénytelen voltam letenni, de azt hiszem, nagyon jól fogok vele haladni a továbbiakban.

Shetland képekben

A tegnapi baleset után (amikoris akku nélkül maradtam) végre sikerült fotózni.

Most pedig megyek bevásárlókörútra, a muskátliim és petúniáim tele lettek molytetűvel, hiába próbáltam küzdeni ellenük biológiai módszerekkel meg karanténezéssel, úgyhogy bevetem a nehéztüzérséget...

Újabb termés.

Azaz régi-új. Mert régen kész vannak, csak a fotózás váratott magára, meg a bejegyzés megírása.
A sötétkék Swallowtail már egy hete készen van. Újabb benyomások róla: ezt nem untam annyira, mint a fehéret, lehet azért mert nagyon kellett koncentráljak arra, hogy lássam is, amit csinálok. Az is az ok, hogy elkezdtem érteni a bimbóminta logikáját, és elkezdtem látni a szemek egymásután következését. Természetesen, azért a bigyózásnak jobban örültem.

Ez alkalommal sikerült nagyonnagyonnagyon lazán befejezni, így meglettek a hegyes csücskei, és maradandónak bizonyulnak.

Az anyaga bontott kék merinó, nagyon puha, nagyon könnyű, mindössze 30 gramm. 3-as tűvel kötöttem.

Aztán meg elért egy heves zoknikötési vágy is. Előkaptam egy adag zoknifonalat, és kötöttem magamnak egy sima zoknit. Annyira hozzászoktam már a kötött zoknikhoz, hogy állandó viseletté váltak itthon. Jólesik a melegük, még most is, és szeretem érezni a gyapjút a lábfejemen. Jó, hogy sok van belőlük, és még készülnek majd újabbak is.

Na, és hogy nehogy egyszer ne legyen készülőfélben levő munkám, hát elkezdtem egy Shetland lace triangle sálat, az Adéltól kapott Bucilla-féle fonalból. 5.5 tűkkel, most kb. 20-25%-nál tartok. Ez a fonal egy őszi erdő színpompájára emlékeztet, csupa természetes barna meg zöld árnyalatok követik egymást. Kicsit variáltam a dolgokon, a hármas apasztásokat a középső szemre apasztom, nem pedig féloldalra.

Köszönet

Tegnap találkoztam Délkával, aki elhozta Erika ajándékát, a kötőtűket:

Nagyon köszönöm, Erika!
És köszönöm Délkának is a kötős mütyürkéket, meg a zöld szitakötő-kitűzőt:

A tegnapi találkozó kötésbeli eredménye egy közös Kide. Adél uruguayi gyapjúból köti, valamelyik rózsaszínből, és pedig barna bontott kasmírból. Különbség kettőnk kötése között az, hogy Délka sima-fordított sorokat köt, én pedig lustán fogom megkötni a sálat.

Érdekes lesz összehasonlítani.
És ha már kötés, mutatom a másik két folyamatban levő munkámat:
egy csipkekardigán, saját elképzelés alapján, benne egy kissé megváltoztatott Print of the wave mintával. Ez jelen pillanatban kizárólag segédfonalakon van, pihenget.

Aztán elkezdtem egy újabb fecskefarkot, noha a múltkoriban azt mondtam, én már többet nem - hát pedig mégis igen. Várom természetesen a bigyós részt, meg az edgingeket - de még nem unom a bimbómintát sem.

Ami meglepő benne, az a szín. Sötétkék merinó (ez is bontott) - gyönyörű finom szál. Elég nehezen megy, ugye nem látom jól ezt a színt villanyfényben a -3,5 szemüvegemmel, és még nem tart ott az idő, hogy kiülhessek a napfényre kötögetni. Ma pedig tutira nem, ugyanis ideért az eső, és most minden szürke és sötét és hideg.
Végezetül: ilyen időre egy kis muzsika, lélekmelegítőnek...

Sálam

Jó, hogy volt pár szabadabb nap. Úgy értem, nem kellett munkába menni... itthon azért volt mit tenni-venni, de volt időm kötni. És hát befejeztem a sálamat (igaz, elkezdése óta megkötöttem egy Laminariát is...). Kasmír, pihe-puha, óriási - mit mondjak róla? Inkább mutatom - blokkolva.
Az a kép amin a teljes sál látszik, beégett. Igen, tudom, sokszor gondoltam már arra, hogy ne fotózzam ilyenkor le (mindig úgy alakul, hogy este, villanyfényben blokkolok), de nem tudom megállni.

Ilyen a sál testének a mintája: 

Ez is észt minta, a neve tündérrózsa. 

A szélére pedig Tuulia Kide-sáljának a szélcsipkéjét igaztottam rá:

Laminaria

Megvan! Hát lassan ment, igaz részben rajtam kívülálló okok miatt (Zuram lábát törte), ez sok időt elvett a kötőidőmből.
Hát mit mondjak... A fonal imádnivaló. Puha, a színei valami fantasztikusak (ez a fotón nem látszik, majd kimegyek a természet lágy ölébe fotózni, amint lehetséges lesz - pl. eláll az eső). De többet színátmenetes csipkét nem fogok kötni.
A Laminariával van már közös múltunk, de akkor még igencsak pályakezdő voltam. Most más volt kötni. 
Élményeim? Hát igen, a Star chart oké volt, az a sál pihenőrésze. A Blossom chart eleinte izgi volt, (bár ehhez is van előzményem, amit még nem akarok megmutatni, majd ha eljön az ideje), aztán már nem annyira. Ráadásul eredetileg 6 sornyit akartam belőle, de 5-nél megálltam. Aszontam, legyen elég, így is a két mintaméret közötti lett a cucc.
Aztán ami számomra hosszadalmas volt, az a két Edging chart. Igen, izgalmas, szépen alakul, nagyon finom vonalai vannak, de a sok kétszeres ráhajtás - hát van dolog, amivel jobban haladok.
Ennek ellenére, tetszik, ami lett:

Ezt a kendőt 4.5 tűvel kötöttem, uruguayi merinóból, annak is a Gap nevű színezéséből. A levételt 5.5-ös tűvel ejtettem meg. Ennyi kellett is neki, hogy tudjam jó cakkosra húzni a szélét. 8 deka fonal van benne.

A Laminaria kötése közben rájöttem egy dologra. Úgy emlékszem, hogy akkoriban, amikor a másik Lamit kötöttem, azt mondtam, többet nem. Na de a kisördög ott volt, és mégis lett még egy. A múltkoriban, amikor a Swallowtailt kötöttem, illetve hát amikor befejeztem, akkor is azt mondtam, többet nem. Hát most bevallom, elmenne még egy... úgy gondolom, hogy amint az ember kicsit elfelejti a "szenvedősebb" részeket, újra át akarja élni a megalkotás örömét. 

A kasmír

Első találkozásom a kasmírral virtuálisan zajlott le, ezelőtt pár évvel egy sitcom-sorozatot nézése közben. Egy kapcsolat bukott el benne egy leárazott kasmír pulóver odaajándékozása nyomán. Még ma is a fülemben hallom a fura hangsúllyal kimondott "It's cashmere, it's cashmere" mondatokat és mindig elmosolyodok rajta. A kasmírt már akkor mint értékes, drága anyagot ismertem meg.
Aztán telt az idő, és nem foglalkoztam kézimunkával, kötéssel, a kasmírról tudtam, hogy mi, de nem kerültünk egymással közelebbi kapcsolatba.
Aztán amikor újrakezdtem a kötést tavaly, előbb tiszta gyapjúval próbálkoztam, aztán az igen vékony gyapjúkeverék csipkefonalakkal, és kötősökkel ismerkedtem (virtuálisan), egyikőjük mondta, hogy ő bontott kasmírt használ. Mondjuk, ezt a bontást gyakoroltam én már régebb is, de soha nem voltam ennyire válogatós.
Azóta viszont rohamozom a turikat és vadászom a kasmírt.
Miután igen ritka esetben túldivatosak, túlcicomázottak a kasmír pulcsik, általában a végkiárusításra maradnak, és olcsón meg tudom venni őket.
Igy tettem szert az utolsó sálam alapanyagára is. A kezdet kezdetén egy rózsaszín, semmi extra pulcsinak tűnt. Leárazott termék volt.
Szétbontottam, és semmi kezelés nélkül elkezdtem a bontott anyagból kötni a sálat. Olyan girbegurba fonalból, amilyen bontás után lenni szokott.

Kötés közben eléggé bizonytalan voltam, megvallom, hogy ki fog-e egyenesedni a szál, de azt mondtam, olyan lesz, amilyen lesz, megkötöm, és úgyis el fogom hordani.
Ehhez képest nagyot csalódtam. Kellemesen. Mosás után ugyanis úgy néz ki a sál, mintha új anyagból készült volna, nem lehet megmondani róla, hogy bontott fonal.

Szép az esése, mert valamivel nagyobb a súlya, mint a gyapjúnak, ezért jobban lehúzza magát.

Meleg.
A színe talán megmarad. Nem az a vadító rózsaszín, és így megkötve szerintem teljesen oké, hordható. Igazi nőies darab lett.

Tavaszra várva

Zöld, zöld, zöld. Ha már kint nem, legalább a kötőtűkön.
Minta INNEN. Igaz, kicsit megváltoztatva, én a fordított oldalon a sorokat fordítottan kötöm, nem simán.

(Bocs a képminőségért, lámpafény...)

Régi munkák új képei

Már tegnap mondtam, hogy volna még egy kis ezmegaz.
Az eldolgozott fonalvégek utáni fotók, egy gyors fotószesszió megejtése után.
Először a közös sál, az orgonaleveles, hátul még sok van a sálból, de ha egészen feltekerem, akkor nem sok látszik belőle.

Aztán a másik észt sál.

Ez is körbecsipkés, és ez alkalommal a körbecsipke is cakkosabb szélű lett, rájöttem a nyitjára:-)

a közepe viszont nem olyan áttört, azt hiszem, nagyobb tűvel kellett volna kössek.

És van új munka is, gondoltam, annak is megejtem a fotóját egyúttal, jöjjön akkor a tegnap elkezdett Swallowtail:

Ebben a Swallowtailben az az újdonság, hogy most jutottam legmesszebb vele :-).

Még tudok kötni

Az utóbbi időben nem nagyon írtam. A kötés is inkább kötögetésben merült ki, de azért nem tétlenkedtem teljesen.
Az egyik mostanság elkészült (najó, egy hete) projekt ez a zokni, a minta a Hedera, amit másodjára kötöttem meg, most a nagy tél okán nagyon nagyon vastag fonalból, és kimondottan hálózokninak. Már napok óta ebben alszom, és végre nem fázik a lábam :-)
A fonal vastagsága miatt vastagabb tűvel kötöttem, és nem 60, hanem 40 szemre kezdtem.

Megkötöttem továbbá a közös orgonaleveles sálat, kerek két hete készen van.

Befejeztem a pici észt csipkesálat. Jelen pillanatban blokkolásra készülődik, azaz épp ázik, remélhetőleg, délutánra egészen készen lesz.

A sálakról újra

Már rééég befejeztem a Leaf and nupp-ot, de valahogy a fotózás elmaradt. Illetve, ami kép lett olyan borzasztó ronda volt (én a fényhiányra fogtam a fotózáskor), hogy nem is tettem fel.
Aztán már elmaradásom is volt vele, mégpedig a fityegő szálak. Az egyik újévi igéretem az volt, hogy többet nem fotózok a szálak eldolgozása előtt, és ma sikerült azokat is rendezni. És még olyan napsütésféle is van. Minden faktor kedvező volt.
Most ilyen:

Ami tanulság a jövőre nézve, az az, hogy ezentúl nem csak a levételnél fogok nagyobb tűt használni (itt ez történt), hanem az utolsó sort már nagyobb tűvel kötöm le.

Aztán halad a nagy közös projekt a Lányokkal, persze, ez a fotóm sem lett jó, de most itt tartok:

Másodjára teljesen más kötni az orgonalevelest.
És a napi muzsika:

Közös kötés

A Lányokkal (összesen 25-ön vagyunk) ma elkezdődik az első közös sál megkötése. Egy szép kis baráti kör alakult ki, aminek nagyon örvednek.
Szavazás alapján az Orgonaleveles sál nyert. Ez.

Munkára fel! :-)
Egy kis zene a jobb haladás érdekében:

 

Tervek. Állapotok.

Az új év kezdetén az ember tervez. Ezt már rég elkezdtem, és most már eljutottam oda, hogy konkrét kötési terveim vannak, mégpedig ezek:
1. Swallowtail sál
2. Bintje zokni
3. Donyale zokni
4. Snowflake zokni
5. Haruha sál
6. Luminen kardigán
7. Nancy Bush egyik észt csipkesálja
8. Lily of the valley sál
9. Sagittaria sál (ez nagy kérdőjellel)
és tizediknek az, amit bizonyára sosem fogok felvenni, de izgalmas, nagy kihívás: Tikru csipkeharisnyája.

Most pedig pótolnám pár elmaradásomat. Szóval, a már rég elkezdett piros leaf and nupp sálammal megakadtam, mégpedig egy személyes hülyeség miatt: amikor át akartam térni körkötőtűre, rájöttem, hogy akkora, amekkora kell, épp nincs. (Ma végül vettem. Ideje volt, 3 napja...) úgyhogy az most ilyen:

 és közelről meg ilyen:

 

Na, de aznap, amikor nem volt megfelelő körtűm, elkezdtem kisebb tűn egy Swallowtail-t:

Amikor eddig jutottam, akkor csipkés barátnőimmel arra a következtetésre jutottunk, hogy lehet, ez lesz a nagy közös kötős projekt, azért félretettem, és elkezdtem Nancy Bush csipkesálját, amivel tegnap így álltam, most kicsit nagyobb.

És hogy nehogy csak ennyi dologgal foglalkozzak, van egy halom elbontásra vásárolt dolgom: 3 pulcsi már szétszedve, és 2 kardigán, ami azért így egészben is tetszik, és még talán hordani fogom őket.