Boldog Karácsony!

                                              Minden kedves olvasómnak
                                        kivánok csillagszórós örömteli Karácsonyt, 
                                              békés ünnepeket családi körben!

 Idén minimalizáltam a karácsonyi sütögetést, de linzernek lennie kell!

 

Nosztalgia nagyanyáink játékairól

Mindig is örültem, hogy lánynak születtem, szerettem babázni (bár amikor bejött az életembe a Lego, a gyerekeimmel együtt önfeledten épitettünk bonyolult szerkezeteket is). Kislánykoromban ruhákat varrtam a babáimnak a nagymamám segitségével, aki közben sokat mesélt arról, milyen szép babaháza volt, csipkés függönnyel meg mindennel, ami egy jól nevelt kislánynak kijárt.

Ez a nosztalgiás hangulat jutott eszembe, amikor egy baráti kérésre elkészitettem egy fehér mózeskosarat, amibe majd babanyuszik fognak beköltözni egy babakiállitás keretében.

Igy nézett ki a peddignádból fonott kis mózeskosár üresen:

 Kb. 18 cm a hosszúsága, magassága 8 cm, a fülek nélkül.

Itt már kipróbáltam, milyen, ha a régi macim is beleül.

Innen nem volt megállás! Előkerestem néhány, a nagymamámtól maradt szép csipketeritőt és megágyaztam macinak. Ugye milyen bájos lett!

Ha eljutok a babakiállitásra, megmutatom, milyen, ha nyuszibaba fekszik benne.

Szines csuhévilág

Még mindig  csuhé! 
Nagyon jó vele dolgozni, könnyen alakitható, nem szúr, kis helyigényű. És festhető is!
Első kisérletezésem: lilák,  zöldek, kékek, most a lilákat mutatom.
Minden figura csak hagyományos módon készült, nincs ragasztva, csak raffiával megkötve, ahol kell.

Esernyős hölgy kis táskával útra készen

 A Szent család lila angyalkával

Az angyalka

Nem csuhé, nem vessző, de gyönyörű !

Majdnem teljes pompájában a karácsonyi kaktuszom! És még rengeteg bimbó van rajta!

Még mindig csuhé!

Elkészült az előző bejegyzésben emlitett kis tartó csuhéból, csomózásos technikával. Nem nehéz csinálni, de preciz munka kell hozzá.

Ha már beáztattam a csuhéleveleket, akkor csináltam mást is belőle.
Imádkozó Mária
 

Kaptam különösen nagyszemű dióhéjat, igy kivánkozott, hogy bölcső legyen belőle egy pólyásnak. Ha ki lesz fúrva a dióhéj, akkor majd sodrok a bölcsőnek fogót, akkor fel is lehet akasztani a karácsonyfára.

A csuhéval nagyon jó dolgozni!

Talán az ősz miatt, de kedvem támadt kukoricalevélből, azaz csuhéból késziteni valamit. Ebben az is közrejátszott, hogy bekukkantottam egy csuhé szakkörbe. Ott a csomózás technikáját gyakoroltuk, egy kerek kis tartót kezdtünk el,  de elég nagy munka, ha készen lesz, megmutatom.

Igy jutott eszembe, hogy itthon csuhéfigurákat készitsek, csak úgy, az alkotás öröméért. Mivel már november közepén járunk, a téma karácsonyi lett,  karácsonyfára felakasztható angyalkák valamint nagyobb Madonna és Mária a kisdeddel készült eddig.

Az a szép a csuhéban, hogy olyan sokféle szinárnyalatban létezik a csuhélevél.

Angyalkák serege száradás közben.  

Kedvencem ez a rózsaszines-barnás angyalka.

 Ő egy erőteljesebb angyal, zöld ruháját méltósággal hordja.

 Madonna

Mária fátyollal:

 Tavaly készitettem a Betlehemi jelenethez ezt a Mária figurát.

Kiállitáson szerepelek !

Szeptemberben a sikeres vizsgák után nyilt meg a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban az a kiállitás, ahol a végzős hallgatók munkáit állitották ki.

Nagyon büszke vagyok, hogy több játszóházi munkám és a kosárfonó vizsgára beadott minden vizsgaremekem kiállitásra került.

A kiállitás megnyitója:

Csuhébabám: söprögető nő

 ezek mind az én kosaraim:

 a fonott csikos tarisznya:

A kiállitás november 26-ig nyitva van a (Bp. I. Fő utca 6), nézzétek meg, sok szépet látni!

Megkaptam a bizonyitványomat!

Jó hosszú ideje nem irtam a blogba, ennek fő oka az volt, hogy idén egyszerre végeztem a kosárfonó szakképesitést és a népi játszóház vezetői tanfolyamot is, ehhez szakdolgozatot kellett irni és mind a két szakból szeptemberben volt a vizsga. 
Örömmel jelenthetem, hogy jelest kaptam mindkettőből (juhé!!!!) és már a kezemben is van a keménykötésű oklevél. 
Nyáron kosárfonó táborban is voltam és a népi játszóház vezetői táborban is eltöltöttem egy nagyon hasznos és kellemes hetet.
Ilyen szép helyen volt a játszóházi tábor:

Sokféle foglalkozásunk volt, kora reggeltől gyakran éjfélig csináltunk valamit, de ezt jókedvvel tettük. 
Néhány ottani munkám képekben
szövőkereten szőtt tarisznya:

 meritett papir:

 növényekből szőtt falikép

A kosárfonó táborban sok szépet fontuk, szerszámos dobozkát, szögletes piknik kosarat,  ülőkét.

Ez a nyár  is szépen telt el!

Szines kosarak zöldvesszőből

Zöldvesszőnek nevezik azt a vesszőt, aminek nem hántották le a héját. Ez a héj nem mindig zöld szinű, lehet barna, sárgás, piros vagy fekete, de  mégis mindet zöldvesszőnek hivják.
Ezen a tél végén sokat jártuk a folyópartokat, ligeteket és sikerült nagyon szép, különböző szinű fonható vesszőket gyűjteni. Jó mulatság volt próbálgatni, milyen csikos minta adódik a belőlük font kosarakon.

Ez egy nagy padlóváza, az öszes szines vessző fűzfáról származik.

 

 Ez a 70 cm magas esernyőtartó is fűzvesszőkből készült.

 

Ebben a kosárban a barna, zöld, sárgás fűzvesszőkön kivül van vörösgyűrűs somvessző, vérszilva (ez a sötétlila), szürke orgonavessző. A fogója hántolt csavartfűz ágából készült.

 

 Szerintem gyönyörű!

Ez egy egész kicsike kerek kosár, a fenti szines vesszőkből.

 

 

 Ez virágkaspónak készült egy nagyobb virágnak, fűz és vérszilva vesszőkből.

 

 

Maradt még pár köteg szines szedett zöldvesszőm, de ezek megszáradtak. Majd nyáron újra beáztatom, hátha újra fonhatók lesznek.

 

Szinek, formák kavalkádja

Igazán nem mondhatom, hogy behavazódtam az elmúlt hetekben, mert egy szem hó sem esett. :-)

Mentségem azért van arra, hogy miért nem készült eddig újabb blogbejegyzés.
Az utóbbi hetekben egyrészt irom a szakdolgozatomat a Népi játszóház vezetői záróvizsgára, másrészt kaptam több megrendelést fonott kosarakra. Már el is készült néhány, de még továbbiak is lesznek.
Úgy látszik, hogy ez most a nagy kosarak időszaka. Elsőnek egy kedves szomszédnak készült egy nagyon magas, de kis alapterülteű papirkosár, aminek pontosan be kellett férnie a szekrény és a fal közé. Sikerült!
Mivel a kis alapterület nem bir el nagyon sok súlyt, ezt a papirkosarat nagyrészt peddigsinből fontam, amit fűzvesszőből hármasfonással erősitettem meg.

 

Ime itt lakik, pont akkora lett, mint amekkora hely volt, 60 cm magas.

Annyira kedvet kaptam a papirkosár gyártáshoz, hogy magunknak is fontam egyet, ebben a reklámújságokat tartjuk. Nagyobb is, erősebb is, sok újság fér bele. Saját gyűjtésű fűzvesszőből fontam falapra.

Ezek után készült egy fáskosár, amit a kandalló alatt lévő helyre lehet betólni. A megrendelő nagyon szereti a zöldvesszőt, amit megértek, mert csodálatosan szépek a vesszők zöld és vörös szinei. Elöl be lehet nyúlni és úgy kihúzni a fáskosarat a helyéről. A kihúzást segiti az is, hogy az aljára 2 félrúd lett rögzitve, igy jól csúszik majd. Mérete 50 cm x 30 cm, magassága 25 cm.

 

Ahogy rásüt a nap, élnek a szinek!

 

Itt jól látszik, hol lehet benyúlva megfogni.

 

A fáskosár gazdájához kerül az alábbi kerek tartó, amit a megrendelő rajza alapján fontam ilyen alakúra. Ez is zöldvesszőből készült, a diszek natúr fagolyók. Majd kesztyűk laknak benne, elég nagy, 25 cm magas.

 

Ajándékba készült az alábbi ovális emelt fülü tálca, peddignád és főzött fűzvessző adja ki az oldal szép csikmintáját. Belefér egy nagy vekni kenyér vagy 10 zsömle, de nagyon jól használható mint tálca kerti partiknál.