Karácsonyra egy gyerekezős stábot kérek. Úgy lenne, hogy amíg én az ágyamban alukálok, a stáb vinné a gyerekeket a kurva veszélyes új játszóterünkre*, meg ilyenekre gondoltam.
*olyan a játszótér, hogy az egész egy emelvényen van és labirintusszerűen van megcsinálva.
Tök jó lenne...mondjuk úgy 30 éves kortól. De kalandvágyó közel két éveseknek, szerintem életveszélyes.
Hihetetlen sok ősz hajszálam keletkezik, mikor kétfelé indulnak rajta elképesztő gyorsasággal - Léna minél magasabbra akar menni (onnan jó leesni, nem igaz?), Marcika meg a játszótér mögötti parkolóhoz rohan, ahol virágokat szagolgathat (virágmániás), illetve az autóknak fenntartott lejtős rámpaszerű izén vágtathat hatalmas sebességgel, hogy végül jól orra essen és nagyon beverje a fejét.
Valamelyik nap akartam találni sorstársakat vagy tanácsokat kapni az ikres játszóterezést illetően és megnéztem pár amerikai gyerekes fórumot, nos, az eredmény: a fórumokon nagyjából mindenki azt mondta, hogy esze ágában sincs egyedül menni játszótérre az ikrekkel. Nagyszerű.
PS.: Egyébként egyszer már megfogadtam, hogy nem írom le az ikrezésről az igazságot, mert akkor azt kapom, hogy én csak rinyálok, meg ez a blog egy 'cry for help'* és egyáltalán, olyan könnyű nekem, nemár, hogy panaszkodjak...
Úgyhogy a fentit tekintsétek semmisnek és mondjuk helyette a bejegyzés: tegnap annyira jókat kacagtam, ahogy a drágaszágaim megmászták a tornyokat a játszótéren! Olyan eleven kis lurkók, annyira csodálatos figyelni, ahogy ügyesednek és egyre gyorsabban szaladnak, ó ezek a kis emberkék annyira elevenek és mégis annyira könnyű velük, hiszen csak szeretni kell őket...mások azt mondják, ikrekkel segítséget kell kérni, de szerintem ez butaság, hiszen mindent én akarok csinálni egyedül, hogy feláldozzam magam az anyaság szent oltárán....stbstb (elnézést, nem ismerem pontosan a Szent Anya zsargont)
* amúgy meg ja, 'cry for help', most jövök csak rá, hát segítsen már valaki, az ég szerelmére!
PS.: Egyébként egyszer már megfogadtam, hogy nem írom le az ikrezésről az igazságot, mert akkor azt kapom, hogy én csak rinyálok, meg ez a blog egy 'cry for help'* és egyáltalán, olyan könnyű nekem, nemár, hogy panaszkodjak...
Úgyhogy a fentit tekintsétek semmisnek és mondjuk helyette a bejegyzés: tegnap annyira jókat kacagtam, ahogy a drágaszágaim megmászták a tornyokat a játszótéren! Olyan eleven kis lurkók, annyira csodálatos figyelni, ahogy ügyesednek és egyre gyorsabban szaladnak, ó ezek a kis emberkék annyira elevenek és mégis annyira könnyű velük, hiszen csak szeretni kell őket...mások azt mondják, ikrekkel segítséget kell kérni, de szerintem ez butaság, hiszen mindent én akarok csinálni egyedül, hogy feláldozzam magam az anyaság szent oltárán....stbstb (elnézést, nem ismerem pontosan a Szent Anya zsargont)
* amúgy meg ja, 'cry for help', most jövök csak rá, hát segítsen már valaki, az ég szerelmére!
