hiv, hiv, hurrá

Tegnap felelős szülőkként elmentünk egy órás AIDS-tesztre, amúgy is ezen szorongtam már mióta, a terhesség meg jó apropó, mégse kéne megbetegíteni mindenféle taszilókat, szóval elmentünk, förtelmesen éreztem magam, egy tűfóbiásnak a vérvétel amúgy is maga a halál, bár mióta rájöttem, hogy igazából attól vagyok rosszul, ha a vénámat tapogatják és mindig kifejezetten kérem, hogy a kézfejemből vegyenek vért (ezen a vérvevő nénik mindig teljesen elképednek, mert szerintük az nagyon fáj), azóta egész kellemes elfoglaltság a vérvétel, az adrenalin amúgy csodásan tompítja a terhességi tüneteket, az idegtől még hányingerem se volt; az egy órás várakozási idő alatt lepergett előttem az egész életem, az összes baromság amit az elmúlt években csináltam, majd háromnegyed óra után arra jutottam, hogy a legjobb nem dugni, vagy ha mégis, hát csak szüzekkel...a laboros nőci szerencsére kedvesen feloldotta az utolsó perc rettenetét: már messziről integetett, hogy mindkettő negatív, hurrá, végre koncentrálhatok egyéb rettegéseimre.

helyzetjelentés

Látják? Igen, ez az, így gyönyörűen látszik, hogy ketten vannak. A nagyszülők között voltak ikrek, ugye?

nem tudja, tanítja vol. 62910567221

Megfejtettem a titkot végre.
Sehogy nem tudtam rájönni, hogy miért van az, hogy az emberek írnak a szkájpos órával kapcsolatban, érdeklődnek a "módszeremről", aztán amikor válaszolok nekik, hogy nem, nincs semmiféle extra módszer, ez pont olyan angol óra mint a többi, itt is tanulni kell, bár tudom én, hogy ez nagyon szomorú, nos, a választ megkapva az addig lelkes leendő tanítványok elhallgatnak. Eddig fogalmam sem volt, hogy miért, de most rájöttem: a lelkes leendő tanítványok valószínűleg azt hiszik, hogy azért tanítok szkájpon, mert valami speciális módszerem van, amivel ők egy éjszaka alatt megtanulhatnak angolul. Ki kell találnom egy módszert és azt hirdetni, nyilván ezer tanítványt szereznék egy nap alatt.

fyi

Engem ugyan nem ver át egy ilyen nagyon kicsi embrió sem: szerintem tuti, hogy odabent a napjait Népszabadság olvasással és politizálással tölti, miközben Fecskét szív és lábszagú bort iszik, nyilván a sok méreganyagtól vagyok ilyen rosszul, fene a pofáját. Ha megszületik, kifizettetem vele az okozott kárt...

ahogy a dolgok vannak

Nem értem mért nem terhes nőket alkalmaznak nyomkereső kutyák helyett, igen, lehet, hogy ezzel a kifinomult szaglással jelentkeznem kéne a rendőrségnél.
Egyébként tegnap valahol azt olvastam, hogy "pocilakó", na az ilyesmitől még külön felfordul a gyomrom. Én tök szigorú vagyok az alienhez: amikor épp nem taszilónak hívom, akkor szigorúan "kisgyerekként" aposztrofálom.
Tegnap elmentünk Szlovéniába megnézni a Serious man-t (most nincs erőm olasz nyelvű filmeket megfeszített figyelemmel nézni), a film előtt gyrost követeltem és tejbegrízt, gyrost kaptam is, pedig alapvetően undorodom a hústól, a filmen jókat röhögtünk, de túl álmos vagyok gondolkodni rajta, hát még írni róla, igen, már most elbutulok, na és, én szülöm a magyart, szóval csöndbe legyetek, azon alkudoztam magammal tegnap, hogy jaj, olyan korai ez a gyerekszülés, jaj, hogy lehet ilyen fiatalon ilyesmit csinálni, de aztán rájöttem, hogy először 99-ben diplomáztam, öreg ember vagyok már, dehogy korai, sőt; iszonyú durva, hogy úgy telt el az idő, hogy észre sem vettem.


PS.: Az a szerencsés nő, aki kitalálta a reggeli rosszulét elnevezést, az tényleg csak reggel volt rosszul? Na jó, minden bizonnyal férfi volt az illető.

helyzetjelentés

Fogalmam sincs hogy fogom ezt az egészet végigcsinálni.
Az undorító szoftverfordítás közben majd elalszom (és még csak nem is kávézhatok) - ráadásul úgy tűnik engem tettek meg angol nagyhatalommá a cégnél, úgyhogy leszek szíves mindent egy perc alatt megcsinálni -, a tanítványomat meg majdnem lehánytam mert valami gyomorforgatóan édes parfüm lengte körül az órán. Remélem, holnap a másik tanítványom kölyök pitbullja szétrágja a seggem, mert túlérzékenységemben menekülni kezdek előle amint meglátom...
Meg hát egyáltalán, a józanabbik felünk ugye folyamatosan azt mondogatja, hogy nem most kellett volna ez a gyerekcsinálósdi, merhogy költözni kell, úristen, de azért persze örülünk, izgulunk, én konkrétan mondjuk rettentően be vagyok szarva (jézusom, mit mondjak én egy gyereknek), de remélem a hormonok majd segítenek és jön a nyálcsorgatós, mosolygós állapot.
Sajnálom, kismama bloggá válok, de ez van (és tulajdonképpen ki nem szarja le): nehéz nem a terhességről elmélkedni, ha az ember terhes.

vall (kieg. az előzőhöz)

Egyelőre a pasimat szeretem még jobban a terhességtől: annyira megható, ahogy esténként kicsit morogva a macskaalmot takarítja - merhogy ugye a kölköt távol kell tartani a macska végtermékeitől -, míg én messziről vezényelek, hogy mit hova dobjon.

"birth and copulation and death. that's all, that's all, that's all"

Az, hogy terhesen idült mosollyal üldögélj kilenc hónapon át és folyamatosan illatos és mosolygós és pufók babákat vizualizálj, ugyanolyan elvárás, mint az, hogy szerelmesen minden pillanatban jól érezd magad, elvégre a te életed már "megoldódott", neked már semmit nem kell tenned, megtaláltad, megtaláltak, hurrá.
Tehát aki terhes, az ne aggódjon semmin, eszébe se jussanak a problémák, a nehézségek, ne féljen, hogy komplikációk lesznek, ne féljen a szüléstől, ne rettegjen attól, hogy megváltozik a szerelmével a kapcsolata, hogy végérvényesen megváltozik a teste, ne aggódjon amiatt, hogy már soha semmi nem lesz olyan mint régen, ne legyen gusztustalanul önző és ne szomorkodjon azon, hogy most jó darabig mégsem tanulhat síelni és egyáltalán, hát mit képzel az ilyen, aki terhes, annak csak jó lehet, aki terhes, az ne gondolkodjon, aki terhes, annak kutya kötelessége egész nap szűzmáriásan somolyogni és tüncimünci pocaklakós történeteket olvasni a neten, hát hiszen a terhesség csupa móka, kacagás.
És persze itt tehetném hozzá, hogy a halál pedig minden esetben tragikus és félelmetes, sőt, gyakorlatilag természetellenes valami, amiről csak suttogva szabad beszélni, sőt, jaj, inkább ne is beszéljünk róla, mert szerencsére mindig a másik hal meg, mi meg sosem.

Eh, az ember olyan fárasztó lény, mindenből akkora hűhót csinál és olyan idióta elvárásai meg félelmei vannak; mért is nem születtem macskának...

helyzetjelentés

Egyébként hétvégén vezettem Eriket, merhogy Amerikára készülünk, vezetni tanulunk, btw Amerika előtt gyorsan költözünk egyet Triesztben is, hogy az utolsó hónapokban a tengerre nézzünk, nem, nemcsak költözünk, terhesedünk is, ezek ilyenkor, kontinensváltás előtt nagyon kellenek, merhogy minél bonyolultabb az élet, annál jobb; naszóval vezettem és egész ügyes voltam, nem kezdtünk nagyon gyorsan tolatni, mint anno, amikor Dóra barátnőm vezetésre kényszerített Szentendrén egy parkolóban.
Egyébként meg utánanéztem, Tasziló (aka születendő gyermekünk) tényleg amerikai állampolgár lesz ha kint születik és nem biztos, hogy baj az neki, de most akkor hívjuk Kevinnek vagy Cindynek, ó szegény, szegény Tasziló, éjszakánként álmatlanul forgolódom egyrészt a genetikai vizsgálat miatt, másrészt a költözésen szorongva; tök népszerűek leszünk a repülőn, érzem én: egy nagyon terhes nő macskával, erről álmodik minden pilóta és légikísérő nyilván.

2 in 1

Érdekes ez a terhes gyomor. Igazából pont olyan, mint a másnapos: hogy ennél is, meg nem is, vágysz mindenféle kajára, hamburgerre, sült krumplira, zsírban tocsogó dolgokra, de ha a valóságban a szádba tennéd, akkor valószínűleg egyből kihánynád (de legalábbis nem kívánnád tovább).
Szóval folyamatosan ezt érzem: éhes vagyok, de mégsem.

2 in 1(sms-ek)

Mo: Valakinek el kell mondanom, hogy terhes vagyok. Húha.
Dé:NEMMONDOOOOD!!!OOOOMFG!!!ASZTAKURVAAAA!!!VAZZZEEEE!!ESTE SZKAJP.

slave to the wage vol.69931265

Fogalmam sincs, hogyan érem ezt el, de eddig az összes (nem tanítós) munkahelyemen kivételeztek velem valamiért.
A GE-nél én tanítottam mindenkit angolra és gyakorlatilag érinthetetlen lettem ezáltal. Miután ott elegánsan felmondtam, az EDS-nél, az áthelyezésem után - szerintem az angol miatt - gyorsan kineveztek csoportvezető-helyettesnek.
És most, a leendő munkahelyemen...most is egészen rejtélyesen alakulnak a dolgok, pedig minden online megy, még csak nem is találkoztak velem soha...Figyeljétek, ezt a beszélgetést a leendő főnökömmel folytattam (aki egyébként úgy bánik velem, mint a hímes tojással):

ja, még annyit akartam a pénzről, hogy az órabérem ez a telemarketinges órabér lesz?
[18:55:05] HE: azt hiszem nem a telemarketinges lesz.
[18:55:19] HE: őszintén megmondom fogalmam sincs
[18:55:23] KA: :)
[18:55:29] HE: de majd ezt is megkérdezem
[18:55:34] KA: a szerződésből csak kiderül majd:)
[18:55:43] HE: te egy kicsit más vagy mint a többiek
[18:55:58] KA: már a bölcsiben is ez volt a baj velem :)
[18:56:04] HE: erre még eddig nem volt nálunk precedens
[18:56:19] KA: mármint mire?
[18:56:35] HE: hogy valaki így kezdje nálunk a munkát
[18:56:53] HE: először mindenki magyar kampányon kezd
[18:57:00] KA: igen, azt mondtad
[18:58:40] HE: én meg nem szeretném, ha elmenne a kedved, mert a magyar próba kampány bizony ....hát elég pocsék.
[18:58:57] HE: de ez maradjon közöttünk
[18:58:59] KA: miért?
[18:59:15] KA: mármint az elején rossz csinálni vagy rossz az egész?
[18:59:25] HE: rossz csinálni. szerintem idegölő

közérzet

Igazából fogalmam sincs mi bajom Olaszországgal, de az összes végtagomat levágatnám ha ez lenne a feltétele, hogy végre elmenjünk innen...

"kínzó kérdés"

Mindenki a Holocaust-tagadás tiltásán rugózik; én viszont a változatosság kedvéért azt nem értem, hogy mért nem lehet zászlót égetni...

Houston calling vol. 2

Egy ideje azzal múlatom az időt, hogy Houstonban nézek lakást; mit lakást, apartman komplexumokat fitness centerrel, légkondival, házimozival és medencével, ők ilyenekben laknak, meglepő, de ez van; próbáltam ugyan valami decens kis bérházat találni, gondoltam a Váci út után valahogy természetesebbnek érezném a dolgot, de ilyen úgy tűnik sehol nincs.
Vicces olvasgatni az egyes komplexumok értékeléseit: sokaknak a legfőbb problémája például a koszos medence, ami nekem, békásmegyeri lánynak elég mókás. Na jó, persze olvastam sokat csótányokról, betörésről, kocsilopásról és fegyveres támadásról is, szóval nagyjából már tudom, hogy hova nem szabad költözni, ha nem akarjuk, hogy pisztolyt fogjanak ránk munkába menet.
Amúgy pedig megtaláltam az egyik legjobb munkát is: a hirdetés szerint a kutyamosó kutyánként húsz dollárt kap.



PS.: Ezenkívül úgy tűnik érdemes spanyolul tanulni, ha jól látom, a kétnyelvűek komoly előnyöket élveznek munkafronton.

nem tudja, tanítja vol. 62910567220

Nos, ezennel szeretném gyakorolni azon bloggeri jogomat, miszerint én itt hisztériázva dühönghetek, mer ez itten énnekem az én blogom és nem fogom vissza magam, nem én...és ha szülők vagytok, akkor most nagyon erősen figyeljetek és ne kövessétek el azt a hibát amit az én apám egész életében: ne akarjátok a saját álmaitokat a gyerekeiteken számon kérni.
Most éppen azért dühöngök mert az apám egyszerűen képtelen leszámolni azzal a kényszerképzetével, hogy nekem ha törik, ha szakad (ha éhen halok, ha utálom, mindegy) tanárnak kell lennem, tanárként kell dolgoznom bármi áron, hát hiszen tanítani (szerinte) csodálatos dolog és különben is, ő is tanár akart lenni, csak neki nem jött össze.
És hiába magyarázom évek óta, hogy a hátam közepére nem kívánom már a lusta, eltűnős, pontatlan, megbízhatatlan, hálátlan, ostoba tanítványaimat (az egyik épp ma közölte három, azaz három óra után, hogy ő most pihen egy kicsit, elfáradt), azért ő csak azt hajtja, hogy és Amerikában mit akarsz csinálni kislányom? Tanítani, ugye? (mellesleg nem hiszem, hogy az én angol tanárságomnak ott túl nagy piaca lenne)
Hát nem, kibaszottul nem akarok tanítani, torkig vagyok a tanítással, a tanításból se megélni nem lehet, se sikerélménye nincs az embernek.
Szívesebben lennék vécépucoló esküszöm, a klotyó legalább hagyja magát takarítani.

hajrá, Magyarország! vol. 3681439 + slave to the wage vol. 49993017

A legidegesítőbb a magyar cégekben az, hogy

- még akkor is szarrágók, amikor igyekeznek tisztességesek lenni.
- még akkor is meghazudtolnak, amikor egyértelműen bizonyíthatóan igazad van.
- még akkor is ellenőriznek és kritizálnak, ha egyértelműen mindenkinél tapasztaltabb vagy az adott területen (ja, bocs, a főnöknél semmiben sem lehetsz tapasztaltabb, a főnök mindenhez ért).
- még akkor is fukarkodnak a pénzzel ha kis összegről van szó.
- még akkor se hallgatnak rád ha finoman terjeszted elő (számukra egyébként nagyon is előnyös) fejlesztésre vonatkozó nézeteidet.


Ja, jól kezdődik, ahogy mondjátok.

Houston calling vol. 1

Meglehetősen instabil szülőm úgy fogadta az amerikai hírt mintha azt jelentettem volna be, hogy negyedik stádiumban lévő melanomám van.

Új tétel a szorongási listán, sej.

szorongani nem kell félnetek

Iszonyatos szél van. Éjjel egy-egy nagyobb széllökés hallatán attól rettegtem, hogy a szél feltépi a redőnyt és az ablakokat és kiszippant minket a lakásból.
Amíg ébren voltam, szeles rettegéseimen kívül is találtam igen fontos szoronganivalót: elképzeltem Fannit, ahogy a bőröndöket rápakolják, ahogy étlen-szomjan, benyugtatózva, elkeseredetten ül a hideg csomagtérben, majd végül megfagy.
Isteni, hogy van még hét hónapom azon képzelődni, hogy milyen szörnyűség történik majd a macskával a repülőút alatt, még szerencse, hogy időben elkezdtem.
Különben pedig igazságtalannak tartom, hogy csak sportversenyeket meg mindenféle IQ-ra építő vetélkedőket rendeznek, mert oké, ilyenekben nem győzedelmeskedhetek, de a szorongási bajnokságot nyilvánvalóan én nyerném.

Houston calling

Egész este a macskát kergettem egy mérőszalaggal, hogy megmérjem milyen magas. Végül csak a farok nélküli hosszát sikerült megmérnünk és kiderült, hogy a macska nagyon hosszú, valószínűleg sosem sikerülne betuszkolni a repülőn az ülés alá.

Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz: a macska csomagtérre ítéltetett.

slave to the wage vol.69931264

Na, hát ez egész biztatóan alakul: kiderült, hogy nem telemarketinges, hanem fordító leszek éhbérért. Mégiscsak nemesebb feladat.

Hogy mi, mit mondtok? Na jó, nem, egy kicsit sem nemes tényleg. Undorító, fehérgalléros rabszolgamunka, ami általában kalap szart ér. De annyit jártam nyelviskolába, főiskolára, egyetemre, fordító szemináriumra, ott azt hallottam, hogy fordítani csudajó, szóval hadd áltassam magam, a fordítás kéremszépen fontos, nemes és komoly szaktudást igénylő munka, nohát.

"Légy hát, akár az állatok, oly nyersen szép és tiszta"

So you are a dog-person and she is a cat-person?
No, she is not a cat-person, she is an animal-person...

nőnapi elmélkedés

Egy ideje a kutatók párkapcsolati nehézségein gondolkodom és a következőkre jutottam: ahogy elnézem, nagyon is rájuk fér a dajkálás, kikapcsolódásképpen pedig a jó szex, mivel éjjel-nappal a képleteiket bámulják, számolnak, a számítógép előtt ülnek, pörgetik a matematikát, nem mennek sehová, nem tudnak főzni, elfelejtenek enni és nem ismerik fel a hűtőben az alapvető élelmiszereket sem.
Ha egyedül vannak, azaz nem élnek párkapcsolatban (ami egyébként ritkább, mint a fentiek alapján gondolnánk, a "magányos tudós" képe elavulóban van), akkor nincs idejük ismerkedni, hiszen éjjel-nappal a képleteiket bámulják, számolnak, a számítógép előtt ülnek, stbstb., ugyanis ha mindezeket nem csinálják (hanem mondjuk esténként csajoznak képletbogarászás helyett), akkor a két évenként esedékes álláshajkurászás idején biztos, hogy csúfos kudarcot vallanak.
Ha párkapcsolatban élnek, akkor igen jól kell idomítani asszonyaikat, mert azért nem árt, ha az illető nő nagyon rugalmas és hajlandó a két-három évenkénti ország-, illetve akár kontinensváltásra, nyelvtanulásra, barátok és család elhagyására, esetleges munkanélküliségre, stb.
De a legrosszabb szerintem egészen biztosan a kutatónők élete: ugyan melyik férfi követne egy nőt évekig országokon és kontinenseken át, feladva a munkáját, elhagyva a családját és a barátait?


Na ugye.

És mi ebből a konklúzió? Ó, csak a szokásos: a nők őrültek.

nem Párizs, Texas

Hogyan mondjuk el a lelkileg meglehetősen instabil szülőnknek, hogy ősszel legalább két évre elköltözünk Houstonba?
Ezeket a dolgokat sokszor annyira megnehezítik a családtagok, hogy önző módon időnként arra gondolok, hogy megrendezem a saját temetésemet és bejelentési kötelezettség és szorongás nélkül élem tovább az életet. Nem, nem szép és igen, önző vagyok. De pont ennyire önző az is, aki nem akarja, hogy elmenjek, nemde?

rejtélyblogoló szikár alak

Jézusom, hátmittomén, Aosta, Forte di Bard, Les Houches, Chamonix, Genf, hostel, erdei házikó, gleccser, barlang, cable car, halálos rémület, sípálya, autózás, sícipős kirándulás, fehér macska, nagyszemű őrült baba, houston we have a problem, j1, j2, sok idegesítő fizikus, hóeke, elfáradtam, képzeljétek el, nahát, a rejtélyblogolás a legegyszerűbb, csak szavak egymás után, a legjobb, ha nincs semmi értelmük, a kontextus, na az egy nagy baromság, remek, csodás.