péntek, július 31, 2009

És ha a te gyereked lenne homoszexuális?

A pár a bejegyzett kapcsolatot természetesnek tartja, viszont azt nem engedélyezné, hogy meleg párok örökbe fogadhassanak. Nem tartják normális dolognak, ha egy gyereket egy homoszexuális pár nevel fel.*

Csókolom, elnézést, nem szeretnék alkalmatlankodni, csak van itt valami, ami...szóval csak halkan szeretném megjegyezni, hogy a legtöbb homoszexuálist valószínűleg heteroszexuális szülők nevelték fel, hát akkor ejnyebejnye, hogy nem lettek mégis tökös heterók, he? Ja, nyilván erről is a zsidók tehetnek, bocs tényleg, nem szóltam, már itt se vagyok.



*heh

tankönyvfikázó szikár alak vagy amit akartok

Dr. Király Klára tényleg remekül ismeri a saját nemét, a kort amiben él és nyilvánvalóan kiváló nyelvtanár is, ez kitűnik csodálatos könyvének (Készüljünk az olasz szóbeli nyelvvizsgára!) hobbikkal kapcsolatos fejezetéből is, amihez ezúton szeretnék gratulálni ennek az igen tájékozott hölgynek (eközben erősen ismételgetem Dr Bárdos véleményét a kommunikatív nyelvtanárról, aki szerinte tájékozott, művelt, egyéni véleménnyel bír a dolgokról, képes tudását integrálni, a világot illetően képes a globális látásmódra, halad a korral, a kisujjában van a tanításmódszertan, megkapó, szórakoztató személyiség, akire már önmagában felfigyel az ember, satöbbi, satöbbi, satöbbi), aki 2005-ben (!) kiadott könyvében képes volt leírni a következő mondatot: tipikus női hobbi a hímzés, a varrás, a horgolás és a főzés, remek, csudás, hadd gratuláljak még egyszer, tökéletes mondat ez egy huszonegyedik századi tankönyvben, köszönjük Klárika, hozd ki az ellenőrződet, leülhetsz, egyes.

csütörtök, július 30, 2009

bunkó nyár

Vannak ezek a popdalocskák, amik a nyarat istenítik, merhogy állítólag párzásra és lébecolásra egyaránt a kilencvenhárom fok a legjobb, hát nemtom, ezt sose fogom megérteni, szerintem a nyár csak arra jó, hogy az éjszakai dögmeleg miatt kialvatlanul, kisimult EEG-görbével, minden cél és értelem nélkül, a depresszív, kegyetlen napsütésben kóvályogjon az ember hónapokon át, a nyárnak egyszerűen nincs létjogosultsága, elég belőle mosmár.

Btw Fanni előtt új távlatok nyíltak, megtapasztalta a hobbiölés örömét: mikor hajnalban kimentem vécére, épp egy lepkét, illetve két kisebb bogarat üldözött ádáz tekintettel a zuhanyozóban.
Az előbb csekkoltam: még mindig áldozatai darabjait őrzi a zuhanyozóban fekve. Hihetetlen, hogy egy ilyen szép és kicsi állat milyen kegyetlen tud lenni...

szerda, július 29, 2009

te is bolond vagy, te sem vagy bolond

Olvasom a nagyon okos Velveten, hogy a nagyon okos magyar celeb jóshoz, kártyavetőhöz és egyéb varázslóhoz jár és lám, még a fancy nyelvkönyvemben is jóshoz megy az újdonsült házaspár (így jól meg is tanítják a jövő időt persze), naszóval úgy látom (roppant eredeti módon, hát persze), hogy az embereknek kell ez a kártyavetős, jövőbenézegetős, igérgetős, jellemboncolós maszlag a túléléshez, ez persze remekül egybevág azzal az elméletemmel, hogy az ezotéria az új vallás és hogy a katolikus egyháznak mosmár illene összeszednie magát és papok helyett palmistokat alkalmazni.

Btw tényleg nem értem, hogy mi a tökömér nem nyitok valami önismereti stúdiót, merhogy mi sem egyszerűbb jellemrajzok meg életutak felállításánál: minimális emberismerettel (ami csupán önismeret, jegyzem meg halkan) príma személyiségrajzokat, Tarot-elemzést, meg kutyafaszát tudnék csinálni, az emberek élete és személyisége olyannyira hasonlít (bár mindenki kínosan feszeng mikor ezt pedzegetem, nem, ezt valahogy nem jó hallani): a legtöbb ember életében van egy (két) mérgező szülő, aki rossz irányba befolyásolja, elfojtja, megnyomorítja, imígyen hátráltatva kreatív énjének (ilyen mindenkinek van) kibontakozását. (Van aztán ugye a "pont az ellenkezője"-típus, aki éppen szörnyű családi háttere miatt képes kiemelkedni; asszem viszont ez az emberfajta ritkán megy jóshoz).

Az ilyen (mint mondtam általában gyermekkorban gyökerező) bántalmak aztán túlnőnek a delikvensen és önálló életre kelnek, párkapcsolati problémákat  (ennek leggyakoribb típusa: nagyon macsó, ignoráns - esetleg teljességgel hiányzó - papával a háttérben nagyon macsó, ignoráns partnert talál az emiatt kétségbeesett, ezotériához forduló nő), pályaválasztási nehézségeket, hiperérzékenységet, gyomorfájást, szenvedélybetegségeket, depressziót, illetve szélsőséges esetben hasadt személyiséget okozva. Mivel mindenki szereti önmagát (és a problémáit) nagyon egyediként, nagyon különlegesként látni, ezért a nagyon is általános panaszokat (problémás szülők, problémás gyerekkor, elveszettség, kiégettség, magány érzése) érdemes unikumként tálalni (már ha a piacot kiszolgáló jellemrajzoló pénzt akar keresni) és a "páciens" boldogan távozik, merhogy már  megint kiderült, hogy ő egy nagyon különleges, nagyon súlyos problémákkal küzdő, nagyon alkalmatlan és végső soron mindezek miatt egy minden alól nagyon felmenthető ember.

Merhogy én igazából ezt gondolom ám az egészről: hogy felmentés kell, hogy rejtett sérülések kellenek, hogy gyerekkori traumák kellenek, hogy bizonyítottnak kell látnunk a fene nagy egyediségünket meg a piszkosul nagy fájdalmainkat és mindezt megkapjuk a horoszkóptól, a Tarot-tól, a jóslatokból, mer ezeket a sok-sok kuruzsló csak ott, csak nekünk egyedire alakítja ezzel is táplálva a magunk (és borzalmas problémáink) unikumsága miatt érzett gőgünket. Tudom, tudom, a világ összetett, az ember elveszett és önigazolásra, önismeretre, útmutatásra vágyik és ki így, ki úgy tesz szert némi tudatosságra, de ez az ezozűr (főleg a sokfélesége miatt) szerintem a legtöbb embert csak teljesen összezavarja tökéletesen eltávolítva a valódi önismerettől (persze ez az üzletszerűen varázslónak csak jó, merhogy egyre nagyobb szükség lesz rá).

Na jó, azért ha jobban meggondolom, talán mégsem lennék megfelelő (a megfelelő alatt itt profitot hozót értek) jellemfejtő meg önismeret felé terelgető ezomunkás, merhogy mottómul mondjuk azt választanám, hogyaszongya nem az a furcsa ha az emberek megőrülnek. Az a furcsa ha nem. 

Mittomén. Ezotéria ellen  esetleg kéne egy Te is bolond vagy, te sem vagy bolond-mozgalom. 

hétfő, július 27, 2009

ad esempio

Tehát ha magamba dugom a műfütyit, akkor visszaható és esserés, de ha te dugod belém, akkor nem visszaható és averés.

vasárnap, július 26, 2009

elmebeteg álmaim vol. 256001

Azt álmodtam, hogy gyerekem van Robbie Williams-től. A gyereket pólyástul egy szekrény fiókjába zárva tartottam, de szerencsére csak rövid ideig, mivel pár nap alatt emós kamasszá vált és egyik reggel amikor kijött a szobából, azt mondta: egy rák van az ágy alatt.
Míg pelenkás gyermekemből hirtelen tinédzser lett, addig meglátogatott minket egy öltönyös fickó; a T-Mobiltól jött azért, hogy kioktasson, mert nem tudok új telefont venni a tanári fizetésemből.






PS: Ilyen hülyeséget senki nem álmodik.
Biztos agydaganatom van.

szombat, július 25, 2009

"anyám, az álmok nem hazudnak"

Dé: Képzeld, tök fura,  Zs-vel álmodtam az éjjel valami szexeset. 

Mo: Jóvan, ez azér annyira nem fura, az álmokból nem vonnék le messzemenő következtetéseket, én álmodtam már Berta nénivel* is szexet. 

*Berta néni a matek tanárom volt általános iskolában. Szőrös, bajszos, kábé 180 magas és legalább 90 kiló. 

macskás

A macska éjjel a tenyerembe hajtotta a kis fejét és úgy aludt. Könnyekig hatódom ekkora bizalom láttán. 

péntek, július 24, 2009

"élned,halnod kell"

Azt hiszem, hogy Magyarországon azért utál annyira az ember adót (vagy bármit) fizetni, mert fogalma sincs, hogy a befizetés után mi történik a pénzével.

Valaki azt mondja meg nekem, de kurva gyorsan, hogy egy nyavalyás hagyatéki tárgyalásban mi a franc kerül 90 ezer forintba? 

vallásháború

Általános nézet, hogy a nyitottság jó dolog és mindenképpen jobb, mint az elzárkózás, mivel a befogadókészség, meg a hajlandóság arra, hogy minden nézőpontot megértsünk és elfogadjunk (vagy legalább semlegesen megvizsgáljunk), sokkal komolyabb megértést, illetve egyetértést generál, mint a gyanakvó távolságtartás, nade.
Nekem világ életemben az volt a problémám a nyitottsággal, hogy egyszerűen elvesztem benne, elvesztek a határaim, képtelen voltam öndefinícióra a nagy megértésben, együttérzésben, blablabla.
Persze tudom én, hogy a dolgok megszilárdítása rugalmatlan, merev elképzelésekhez vezet és ezekből születnek a buta dogmák és végső soron a háborúk is, de lehet-e anélkül nyitottnak maradni, hogy ne állítanánk legalább néhány falat? 
Képes-e az ember önmagát definiálni egyértelmű elképzelések nélkül és fenntartható-e a nyitottság szilárd öndefinícióval? 
Ezekről és a vallásról ordibáltunk éjjel egy körül; szerintem nincs még két ember a világon, aki ennyit vitatkozna elvekről.
Tulajdonképpen építő balhék ezek, csak mindketten szörnyen indulatosak vagyunk, úgyhogy  csak és kizárólag tüzet okádva tudjuk megvitatni azt a kérdést, hogy vajon mennyire kell egy ateistának nyitottnak lennie a vallásra és a vallásos tanításokra és ennek kapcsán persze mindig előkerül a vita (szerintem valódi) alapkérdése, vagyis hogy szükség van-e arra, hogy az ember az égvilágon mindenre nyitott legyen és keblére ölelje az emberiséget. (Nincs.)
Érdekes, hogy valamiért mindig vallási kérdések körül borul a bili, valahogy mindig ott jelentkeznek halmozottan a világnézeti különbségeink: Marci a világra rácsodálkozó, érdeklődő, boldog és naiv kisgyerek, én meg az elutasító, cinikus (szerintem simán realista) ördög vagyok.  
Végül mindig sikerül valamiféle konszenzusra jutnunk és mindenki enged egy kicsit: én megfogadom, hogy átgondolom a vallás iránti beteges ingerültségemet (igazi harcos ateista vagyok és állítólag szörnyen pökhendi is, ezeknek meg nyilván valami erőteljes elutasítás az alapja), ő meg talán hajlandó egy kicsit elgondolkozni azon, hogy a dolgok feltétel nélküli elfogadása és üdvözlése, a gyermeki rácsodálkozás nem biztos, hogy tiszta, boldog, nyitott világot, hanem sokkal inkább kaotikus zűrzavart teremt és bármilyen szomorú is,  bizonyos falak  igenis kellenek. 
PS: Fél kettő körül végül nagy egyetértésben, mondatról mondatra elemeztük a dalai láma fizikus gondolatait  A boldogság művészete című könyvben.

csütörtök, július 23, 2009

menonemmeno

Este tízkor a pasinkkal futni Olaszországban a tengerparton nemcsak nagyon menő, de rettentő romantikus is, ebben szerintem egyetérthetünk. A futás utáni esti fürdés pedig még ennél is sokkal menőbb, sőt, sokkal romantikusabb is.
Időnként magam is elcsodálkozom, hogy mindezek ellenére összeszorult szívvel ábrándozom egy szombat reggeli sétáról a csöpögő esőben a  Leicester Square-en.

szerda, július 22, 2009

megszelídített rókás buli

Mo: Ha Amerikába mész dolgozni és engem is viszel, akkor el kell venned feleségül, tudsz róla?

Ma: Igen, pont ezen gondolkoztam tegnap cigizés közben.

Mo: És akkor elveszel feleségül?

Ma: Igen. És megcsinálhatod a Sark Kertes esküvőt*. 

* az én esküvőm ugyanis a Sark Kertben lesz, szilveszterkor (végre egy jó buli a városban, ugye), lila hagymás zsíroskenyérrel meg fröccsel és az lesz a legfőbb kikötés a meghívóban, hogy mindenki a leghétköznapibb ruhájában jelenjen meg, merhogy csak a menyasszony és a vőlegény lesz puccos (de nagyon durván puccos, abroncsos szoknya, fátyol, kesztyű, longzsakett, miegymás) és indusztriális esküvői képeket akarok: az ifjú pár egy összegraffitizett tűzfal előtt, az ifjú pár a Kökin, egy metrókocsi tetején, az ifjú pár az Akkumulátor diszkont előtt, fasza lesz. 

kedd, július 21, 2009

Nagy Smasszer

Feleim, szerintem tuti, hogy a Gésa emlékiratainak rendezője a Facebook egyik adminja.
Az előbb vesztemre beléptem és mivel sokadjára kaptam hányingert a volt (természetesen) magyar kollégáim angol nyelvű édelgésétől (erről már írtam egyszer, ki is borultak páran, pedig tényleg gutaütést kapok tőle, faszér nem lehet kibaszott mailben - esetleg személyesen, bár tudom, ez már ódivatú - közölni, hogy ma már nem fáj a torkom, tök jól vagyok, megyek dolgozni és látjuk egymást, hú de baró), meg az ismerőseim teszteredményeitől, meg az egész idióta szartól, ami csak arra jó, hogy úgy képzeljük, vannak emberi kapcsolataink és egy csudálatos (?) közössség tagjai vagyunk (ne aggódjatok, nem kezdek oktatásba a netes kapcsolattartás borzalmairól, elvégre éppen blogot írok, naugye), persze, persze, tudom, én túlreagálom, ez vicces dolog, puszta időtöltés, képeket nézegetünk, csajokat stírölünk, mér, most micsináljak, olvassak helyette?, blablabla, na mindegy, a lényeg az, hogy elkezdtem szépen mindent kikapcsolgatni, hogy namosmár elég, nem érdekel, hogy ki lenne tokaszalonna, ha kaja volna, meg hogy vajon Kovács Béla vagy Kiss Krisztike tud jobban angol szlengben gügyögni az üzenőfalon és akkor megpillantottam a bűvös deactivate account gombot (ha jól érzékelem, ez lehetőségeim maximuma és a facebook-ról a büdös életben nem tudom törölni magam) és itt jött a hollywoodi fordulat, amit Robert Marshall az ő nyivákolós gésájával is megirigyelhetne: amikor meg akartam nyomni ezt a remek gombot, ami megszabadít a pokolból (facebook), akkor hirtelen az ismerőseim profilképeivel találtam szembe magam, mindegyik alatt felirat, hogyaszongya XY hiányolni fog. Gyerekek, nem hittem a szememnek. Ezt itt szabad? Ezt itt lehet?
Búcsúzásképpen még közölték, hogy simán újra aktiválhatom magam, ha visszalépek, kipróbáltam, sikerült, de nem fognak ki rajtam, már megin nem vagyok aktív, hehehe; tudom persze, hogy az a szomorú igazság, hogy a facebook nem ereszt, az accountom meg ott hever passzívan, sunyi módon. Várja az aktiválást, borzalom.

"a színlelés szakértői"

Mo: Az az exed, őt képzelem ilyen szabályos típusnak, ilyen kilenckor kelőnek.
Ma: Pedig nem volt unalmas egyáltalán.

De mért olyan unalmas a szabályos ember? Bevallom, 34 évesen, túl jón és rosszon, nekem tetszik a szabályosság, sőt, ahogy öregszem, azt veszem észre, hogy egyre jobban iszonyodom a szabálytalantól, de ez mindegy is - bár mingyár visszakanyarodom ide is kicsit - , mert igazából most nem ez érdekel, hanem mondjátok már meg végre, hogy egy nő kitörési lehetősége, azaz esélye, hogy eltérjen az átlagostól miért mindig az, hogy vagy nagyszájú gátlástalan ribancot vagy bolondot kreál magából?
Mert nézzük csak meg: amelyik nő nem a neurózisából és a hisztériájából kovácsol erényt, az őszinte, bátor, szabad és emancipált viselkedésként éli meg azt, amit a társadalom alapvetően a macsóknak tulajdonít: hogy minden bokorban dug valakivel, hogy iszik, mint a gödény és hogy köp a világra (igen, időnként egybeesik a kettő és igen, pontosan tudom miről beszélek).
Miért van az, hogy a klasszikus női erények (a kedvesség, az empátia, a báj, az odaadás, a hűség, a gondoskodás) mára gyakorlatilag nevetségessé váltak és a nő egyetlen esélye a "kiemelkedésre" az elmebajos promiszkuitás maradt?
A férfiaknak ezzel szemben nemigen kell tennie semmit a megfelelő megítélésért, már akár puszta létükkel is képesek felhívni magukra a figyelmet, nézzük csak meg ezt az alapesetet: egy bulin egy nőt egyedül, a sarokban üldögélve dögunalmas fapicsának bélyegzünk, míg egy ugyanígy üldögélő férfit titokzatos alfahímnek.
Vajon az egész csak szocializációs probléma és a nőktől egyszerűen "rendeltetésük" okán várnak teljesen mást mint a férfiaktól és éppen ezért nekik csak a nagyon szélsőséges utak maradnak, hogy észrevétessék magukat?


Mo: Jézusom, ki találta ki, hogy a szabályos unalmas? Bár szabályos ember lehetnék, jókor, jó dolgokat csinálva, pont időben...

hétfő, július 20, 2009

Egy dögunalmas gésa dögunalmas emlékiratai

Észrevettétek már, hogy ü(r)(gy)es mondatok és szép képek segítségével bármelyik foglalkozás piedesztálra emelhető?
A filmről nem írok, mert tényleg szót sem érdemel, csak a szokásos izé: szép képek, szép ruhák, szalonbölcsességek, gésaklisék (mér nem a Bodó Viktor szerepel itt is, én nem értem...egyszer össze kéne ereszteni a lassú és kiszámítható filmek stábjait büntiből) iszonyatos lassúság (mikor a csudálatosan filozofikus gésa huszonötödjére hasonlította önmagát a vízhez, ami mindenhol utat tör és mindent legyőz, én sikítani akartam), satöbbisatöbbi.
Szerintem kéne egy film mondjuk Egy ápiszos néni emlékiratai címmel és ebben a remekműben az ápiszos néni nagyon lassan, lágy alt hangon, kellő pátosszal mesélne a szagos radír meg az emeletes tolltartó eladásáról és azokat a képeket, ahol pénzt vesz el és a keze összeér a vevőkével, nos, azokat mondjukööö...ez az, mondjuk lassítva mutatnák több szögből, meg ilyesmikre gondoltam.

vasárnap, július 19, 2009

"mint alvadt vérdarabok"

folyton az az utolsó igazi karácsonyunk jár a fejemben, folyton eszembe jut, ahogy ült a metrón a család, erzsébetről, vendégségből mentünk hazafelé és azzal a piros-sárga hallal idétlenkedtünk amit az egyik nagynénémtől kunyeráltam, mindenféle badarságot beszéltünk, az anyukám sokat nevetett és senkinek se jutott eszébe, hogy egy rákos daganat növekszik az agyában és másfél év múlva már halott lesz.
az is sokszor eszembe jut, ahogy az anyukám állt az árpád hídnál, mindig a megbeszélt helyen, sokszor találkoztunk ott munka előtt reggel, ha valami hivatalos papírt kellett odaadnom, vagy ha hozzájuk érkezett levelem, sokszor főzött is nekem valamit és magával vitte, ilyenkor mindig idétlenkedtünk, folyton vihogtunk ha együtt voltunk, emlékszem, mikor londonban laktam, az anyám megírta az egyik levelében, hogy senkivel nem tud olyan marhaságokról beszélgetni mint velem és most, ha valamin hentergünk a röhögéstől (szerencsére folyton ezt csináljuk), mindig olyan szívesen elmesélném neki, hogy már megint micsoda baromságot találtunk ki, olyan szívesen felhívnám, olyan szívesen kialkudnám ezt valahol, hogy oké, nem láthatjuk, nincs velünk, de legalább hadd beszéljünk vele néha, legalább hadd nevessek vele egy jót, legalább még egyszer, legalább egy kicsit, annyira szeretném

macskás

Szerelmetes macskámat némi távolságtartással kezelem mióta elfogott és megevett egy embernagyságú legyet.







Ma: Jaj, Fannika, ugye nem fogsz most hányni?
Mo: A helyes kérdés inkább az lenne, hogy ugye én nem fogok most hányni...

péntek, július 17, 2009

A kilenckor kelő ember

Ezt a típust mindig tisztelettel vegyes gyanakvással figyeltem, valahogy teljesen megzavarodtam az unalmas szabályosságától, ugyanakkor persze irigyeltem a látszólagos zűrtelenségét.
Ez az embertípus már általános iskolás korában, szünidőben is maximum kilencig alszik, mindig jól szervezett, vicces, soha nem káromkodik, nem iszik, minden egyetemi vizsgáján jól teljesít, summa cum laude végez, ahogy kell, nincsenek zűrös szerelmi ügyei, tökéletes barátaival procc, ámde kalandos külföldi nyaralásokat szervez, bölcsiből hozzánőtt szerelmével tökéletes esküvő keretében pont időben összeházasodik, takkra csinál megfelelő mennyiségű gyereket, akikkel boldogan sétálgat a játszótéren, láthatóan soha semmi nem zavarja meg, nincsenek titkos és rejtélyes szorongásai, egészséges, sportos, nem dohányzik, nem kávézik, nem éjszakázik, mindig mindenre van ideje, mindig mindenkinek segít, világos lakásában világos bútorok közt mosolyog még ráncosan, nyugdíj után is, fiatalos, kertészkedő vidám nagyszülő válik belőle, majd pont időben, családjának épp csak minimális problémát okozva illedelmes halált hal.

csütörtök, július 16, 2009

Overnight

Vajon lehetne egyszer egy olyan filmet forgatni, amiben nemcsak panelek meg klisék láthatók egy adott csoporthoz tartozó emberről?
Mondjuk lehetne például egy ilyen filmbéli brókernek kicsit több humorérzéke és akkor a rengeteg pénzével nemcsak ezeket a bitang uncsi dolgokat (bulizás, csajozás, rakás pénzért ebédelés, mindenhova taxizás, üvegpalotában lakás, gyanús pénzügyi tranzakciók) csinálná, hanem lenne benne kreativitás vagy oké, ha az nem is (elvégre az átlagember is csak nagyon ritkán kreatív), akkor legalább látnánk őt emberi formájában, mittomén lehányt lila suhogósban rántottát csinálni Csepelen vagy szerelmesnek lenni vagy megsimogatni egy aranyos kutyát az utcán (mondjuk ez is egy izgalmas dolgozat témája lehetne, hogy az emberiről nekem a lehányt lila suhogós jut eszembe, hát naigen), mert persze, értem én, hogy kemény világ ez, csak laptopba dugott fejjel, Nagy Ervinnel szövetkezve, pókerarccal naponta más nőt megdugva lehet itten helyt állni, merhát mit képzelek én, a bróker nem ember, ő nem látja a szutykot a Blahán, nem jár gyalog, emberi dolgokkal csak akkor találkozik, mikor a hülye taxisofőrt útba kell igazítania meg mikor terhestesztet tolnak az arcába (mellesleg a rendezőnek ezúton üzenem a védőnős jelenet újragondolását, ami a híresztelésekkel ellentétben, Bánsági Ildikóstul úgy gagyi ahogy van), merhát neki a világot az operatőr faszán lecsupaszította üvegépületekre (ezúton szeretnék gratulálni ennek a kedves úriembernek), ő kérem egy szelíd Patrick Bateman, aki rezzenéstelen arccal állja ki az üzleti élet kemény próbáit.
Gondolom a film bosszantó művészfilmmé lassítása ennek a világnak a förtelmes sterilségét és ürességet hivatott ábrázolni; a főszereplő (a csaknem felismerhetetlenre hízott vagy hízlalt Bodó Viktor) tohonya szkepticizmusa, a film egész lassúsága, meg az, hogy a várva várt tragédia (nemár, hogy minden megoldódik, nemár, hogy egy nemkívánt terhesség legyen a végső borzalom) nem következik be, mind-mind valahogy szétdobják a filmet, nincs elég ereje, nincs feszessége, a sztori lagymatag, Bodó Viktor embertelenül érzéketlen, a taxisokon kívül nincsenek jó karakterek, majdnem mindenki pocsékul beszél (a felsőoktatás hanyatlásával a színészképzés is sokat romlott azt hiszem), az Eszenyitől én személy szerint rosszul vagyok, Rába Roland nagy bánatomra csak vigyorog egy keveset, Vajdai Vili túl izé: túl vicces, túl fura, épp csak arra nem jó, amiért odatették, vagyis hogy ő legyen a természetes "szarok bele" bróker. Szerintem az is klisé, ahogyan a kőpapírollós, mítinges, áhitatosan körbenállós irodai fríkségeket előadják, de persze oké, a klisék (meg Enikő szerint a nyál) tartják össze a világot.
Nem jó film, de mivel csak mérsékelten idegesítő, ezért egyszer elmegy.



PS.: Jóvanna, tök rég írtam beadandó esszét, kicsit okoskodtam, nohát.
Amúgy mondtam már, hogy a macskának tegnap úszósapka szaga volt?

kedd, július 14, 2009

Mars, Vénusz, meg ezek a marhaságok

De én ilyenkor nem azt akarom, hogy megoldd, nem kell mondanod semmit, egyszerűen csak maradj csöndben, hallgasd meg, hogy panaszkodom és nézd ahogy zokogok.

hétfő, július 13, 2009

GP

Szegény Gwyneth Paltrow, de komolyan.
Egy rakás filmjében a lúzer klasszik nőt játszatják vele: a Talented Mr Ripley-ben a rossz fiúba szerelmes vakon és naivan, de a fickó meghal végül, úgyhogy még elég genyóság se jut neki, a Sliding Doors mindkét verziójában átverik és az egyikben meg is hal, a The Good Night-ban ő az uncsi és gonosz, folyton idegesítően ordibáló élettárs, akit csak Penelope Cruz álomképével lehet elviselni, a Sevenben levágják a fejét, Sylvia Plathként hosszasan szenved majd öngyilkos lesz, a Bounce-ban meghal az igazi férje és az új udvarló kapásból nem mondhat neki igazat, hát nemtom.
Vajon egy színésznő sikeresnek mondhatja magát, ha folyton nyomorult nők eljátszására kérik fel? Oké, persze a nyomorultság is relatív: végülis unatkozó, Olaszországban élő milliomosnak, költőnőnek meg Londonban élő bárminek lenni elvileg nem vall nagy szerencsétlenségre, de mégis: a filmjeiben a nők folyton vesztésre állnak.
Mondjuk nem lehet csodálkozni: egy olyan nőről beszélünk, aki egy darabig Ben Affleck-kel járt, igen, szerintem ezzel mindent elmondtam...

ugyan, ezek csak a hormonok, ejnye

fáj a hasam, újabban menetrendszerűen azt hiszem, hogy terhes vagyok mielőtt menstruálnék, mert nem kívánom az alkoholt, vadul vágyakozom mindenféle lehetetlen kaják után, valójában fogalmam sincs róla mikor kéne menstruálnom, írd fel, minden normális nő írja, ó, hát én évek óta nem, utoljára mondjuk úgy hetedikben, szóval fáj a hasam, azt a tesztet vedd, annak kilója olcsóbb, persze nem vagyok terhes, ez a terhesség dolog amúgy is kényes pont ugye, de mér mindig a nő menstruál, komolyan, minden második hónapban a férfiaknak kéne, hogy végre érezzék azt a borzalmas kétségbeesést, amit én tegnap éjjel, emlékszem, a sötétben zokogva oda akartam verni magam az ágyhoz, mert eszembe jutott, hogy az anyám meghalt, soha többé nem lesz itt, aztán nyugtatgathattam magam hosszú percekig, hogy ugyan, ezek csak a hormonok, ejnye, fáj a hasam, igen, végre a férfiak is érezhetnék ezt a borzalmas kínt, amikor fogalmad sincs miért, de annyira feszít valami indulat, hogy szét akarod rúgni a lakást, hogy üvölteni és bömbölni akarsz, hogy meg akarsz halni, de persze olyankor civilizált nőként visszafogod magad, ugyan, ezek csak a hormonok, ejnye, az egyik orvos tanítványom mesélte, hogy az öngyilkos nőknél legelőször megvizsgálják, menstruáltak-e, mikor megölték magukat és bizony, az öngyilkos nők sokszor menstruálnak, döbbenet, hogy mit tesznek velünk a hormonok, a férfiak csak isznak, mielőtt levetik magukat a tizedikről, én mondom, kéne nekik kölcsön egy kis menstruáció, valami hercig kis kísérlet keretében meg lehetne nézni, hogy vajon mennyire közeledne a nemek álláspontja a világról, ha a férfiak is havibajtól szenvednének, fáj a hasam, ugyan, ezek csak a hormonok, ejnye

vasárnap, július 12, 2009

áthághatatlan kulturális különbségek

Egyszerűen semmi értelme egy külföldivel komolyabb kapcsolatba kezdeni, mert  egy külföldi nem evett még Túró Rudit, nem tudja ki az a Mekk Mester, nem lehet neki József Attilát idézni, nem volt napközis, nem volt úttörőtáborban, nem mondhatsz neki borzalmas szóvicceket, szóval nyilvánvaló, hogy nem fog megérteni soha igazán. 

szombat, július 11, 2009

furious anger

Aki szerint bárki taníthat (fordíthat) angolt ha legalább a középfokú nyelvvizsgáig elküzdötte magát, az holnaptól lesz szíves egy fogorvosként tevékenykedő kováccsal javíttatni a fogait.

csütörtök, július 09, 2009

oly korban élek én e földön

Egyszerűen nem értem hogyan létezhet még szerelem, mikor az emberek naponta tesznek közzé videókat a neten arról, ahogy könyékig a saját seggükben túrnak.

Forró zápor, my ass

Kedves Antonio Banderas!

A hangzatos képzavarok és ostoba operatőri klisék egymásra halmozása no meg a humorérzék és az emberismeret tökéletes hiánya még soha senkit nem tett filmrendező óriássá, szóval kisszívem - ha szólíthatlak így - bújj vissza szépen a veszkó csizmádba és ne rendezz többé filmeket, köszönöm.

Őszinte felháborodással,

Molly Bloom

helyzetjelentés

(Sopron- csomó Ausztria - Budapest - Trieszt - nyekk)

- egy társadalom helyzete tökéletesen lemérhető nyilvános vécéi állapotából (a fraknói várban három rétegű, virágmintás sárga klotyópapír van)
- a katasztrófafilmek fulladós-kúszós-menekülős jeleneteit nyilvánvalóan pezsgőfürdőben forgatják
- a tanítvány nemcsak a feladatot, de a távolmaradására felszólító sms-t sem olvassa el és percre pontosan rágja a küszöböt az ájultan heverő tanár lakása előtt
- az eddig minden utazás alatt poroszosan fegyelmezett macska sajátosan küzd az autózás ellen: Szlovéniában bepisil, Triesztbe érve bekakil
- hajnali fél háromkor fagyott csirkenyakkal elvágom a csuklóm

vasárnap, július 05, 2009