WT: De, van, de tudod, a szokásos történet: ő kellene nekem, de én nem kellek neki.
M: És nincs még valaki, aki tetszik neked?
WT: Naná, hogy van.
M: És ki az?
WT: Hát te, te hülye.
jaja, WT-vel kibékültünk, megbeszéltük a hozzáállási problémáimat, majd a cseten arról győzködött egész délután, hogy minden ember egy csoda és hogy én egy hülye vagyok, amiért nem találok mindenkit különlegesnek, hiszen mindenki rejtélyes és izgalmas és egyedi a maga módján. Hiányzik belőlem a nyitottság, ezt mondta, meg a szeretet, még az is hiányzik, ejnye és tényleg, milyen igaza van, ma reggel például majdnem felrúgtam pár emós gyereket az utcán.
A dolgok úgy oldódnak meg, hogy elmúlnak.
(Nem, nem fasz-, hanem szeretethiányom van.)
A dolgok úgy oldódnak meg, hogy elmúlnak.
(Nem, nem fasz-, hanem szeretethiányom van.)
Hát ezen nem tudok segíteni.
VálaszTörlés