eretnek

Sajnos képtelen vagyok szabadulni attól a szörnyen eretnek gondolattól, hogy az újonnan vásárolt Biolux macskaalmon látható macskáknak Jézus arca van.

"bazmeg bazmeg bazmeg akkor is csak bazmeg"

Na. Asszem már eleget bőgtem, most gyorsan leiszom magam és úgy fordítom a pederaszta könyvét, biztos sokkal izgalmasabb lesz.
Szóval az úgy volt, hogy hazafelé rájöttem, hogy könnyen lehet, hogy ősztől nem lesz egyáltalán munkám és akkor hirtelen felbasztam az agyamat, felhívtam M-et és a Duna Plaza közepén azt üvöltöttem, hogy lelövöm a Gyurcsányt, utána pedig megint sikerült két embernek nagyon csúnyákat mondanom mer nekem jöttek - elképesztő, hogy milyen változások játszódnak le az agyamban ha dühös leszek - és erről az egészről igazából Jack Welch tehet, merhogy arra bíztat a kibaszott bájgúnár, hogy legyek őszinte és bazmeg, ha őszinte lennék, akkor bemennék a kurva Leöveybe és torkon ragadnám az igazgatót, majd szépen bevonszolnám a Fókusz stúdiójába és pisztollyal kényszeríteném, hogy azonnal adjon számot a nyilvánosság előtt arról, hogyan lehetséges, hogy valaki, aki egy éve betegszabadságon van és nyílt titok, hogy kutya baja
1) még így is kétszer annyit keres mint én
2) nem őt rúgják ki, hanem az én szerződésemet nem hosszabbítják meg
3) neki bazmeg nincs is angol szakos diplomája

Úristen de ideges vagyok. Nem is tudom: vagy kefélni kéne gyorsan, vagy megölni valakit.
Ja bazmeg, az meg a másik, hogy az összes nyomorék, színtelen-szagtalan senkiházi lányismerősöm bepasizott, én meg bazmeg nulla forintból tök egyedül várom, hogy a macska lerágja az arcomat.
(Most hangosan röhögök)

"You can't always get what you want"

Jójó, értem én ezt. De hogy soha semmilyen szinten ne legyen rendben az életem, hogy egyetlen olyan része se legyen, amire gondolva elismerően csettintek egyet, az azért nem járja.
Pár évvel ezelőtt egyszer egy fiú csinált nekem valami kurva bonyolult horoszkópelemzést, nem értek ehhez, de mindenféle házakba - szerelem, szerencse, házasság, család meg ilyenek - mindenféle pontok kerültek. Nekem szinte üres volt az egész, de a "megpróbáltatások" házában (úgy emlékszem így hívták, de bizonyára nem) hihetetlen magas pontszám volt.
Felháborodva kérdezgettem a fickót, hogy akkor most mi a franc ez, semmi jó nem történik majd, csak küzdeni fogok folyton és erre aszonta, hogy hát igen, ekkora életenergiával megérdemlem a sorsom.
Hátbazmeg.
Jaja, szarul vagyok, rossz híreket kaptam, sürgősen kérek egy másik életet, ez már nem kell.

intelem

V: Ne zsidózz. Ne nezsidózz.

tudattágítás

World- és Excel-tanfolyamok munkalehetőséggel*










*Pesti Est hirdetés

A munkanélkülileg+

Tesó aszonta, hogy engem ősszel - vagyis hát ősztől, értitek - kirúgnak, mer szerinte csak azt jelentheti a rejtélyes hablaty amit a kedves estis igazgató bácsi (nem merek csúnyábbat mondani) előadott nekem ma.
Majdnem az arcába ordítottam a bullshit közben, hogy Jack Welch is megmondta már, hogy nyomjuk egymás arcába a frankót, te tetű.
(Igen, igen, agresszív baszatlan hisztérika vagyok, így szerettek úgyis, tudom.)

A munkanélkülileg*

Tesó: Milyen meleg van ebben a szobában...simán termeszthetnél itt kendert, az meg is oldaná az anyagi gondjaidat nyáron. Aztán télen meg könyvet írnál a váci női börtönről.









* István egyszer így kezdte az egyik motivációs levelét. Nem vették fel.

helyzetjelentés

1, jj ma visszament Virginiába (És sunyi geci módon nem találkoztam vele. Egyszerűen nem vettem fel a telefont mikor hívott. Bűntudatom van.)
2, a nagy sárga kutyának kicsi sárga kölykei születtek

Kedves Jack Welch!

A jó kurva anyád legyen mindig őszinte.
Hát azt akarod te, hogy egy kicsi, sebezhető, nyomorult pontnak érezzem magam, akit kidobtak a rohadt budapesti sárba?
Nem, nem. Legyen őszinte minden nagyon erős ember - az a két-három - , sok szerencsét nekik. Én gyáván, gyengén meghúzom magam.

Nem bírok egyedül élni.

Philadelphia

Most megint megnéztem - nem, addig sem fordítottam, ne is mondjátok és különben is hajnalban kelek, nem lesz ez így jó - és még mindig szeretem ezt a filmet a benne lévő összes nyálas és hamis pátosszal együtt (és sokat sírtam is rajta megint, látjátok, a cinikus rohadékoknak is van szíve), először Bogláron láttam vagy száz éve (még létezett boglári mozi, döbbenet) a szülőkkel és ők is lelkesek voltak, hiába, no, felvilágosult családból származom, az anyám például kifejezetten meleg-rajongó(fogalmam sincs ez mitől van neki, a világ egyik legprűdebb családjából származik) és ugyan kedves édesapám néha lelkesen buzizik, szerintem főleg szokásból teszi, mer azt a macsóknak illik ugye, szóval a lényeget mondom akkor: valaki végre magyarázza el nekem, hogy mi gyűlölnivaló van a homoszexualitásban.
Előre is köszönöm.

apró

Nyughatatlanságomat higgadtságra cserélem, illetve megunt - de még megfelelően használható, kellemesen extravagáns és nagy orrú - pasiját jutányos áron megveszem.
Ugyanitt eladó egy Winning című könyv, melynek borítóján Jack Welch látható, aki szabadidejében feltételezhetően kisfiúk seggét nyalja ki.
http://daveferguson.typepad.com/photos/uncategorized/jack_welch.jpg

Candour

Nahátnahát. Még ez a buta könyv is egész fejezetet szentel az őszinteségnek, lám, lám, nemcsak én vagyok monomániás.
Azt állítja ráadásul, hogy még a kis ferdítések is iszonyú ártalmasak - szerintem azok valójában rosszabbak mint a szép kövér hazugságok - és soha de soha de soha ne állítsunk valótlanságokat, ne szépítsünk, ne ferdítsünk mert az ilyesmi mindenkit megnyomorít, tönkretesz, merhogy a hazugság gyilkos.

Le a munkával!

Öngyilkos leszek ha még sokáig ezt a fost kell fordítanom. (Márpedig muszáj lesz).
Egyrészt fáj a seggem az üléstől, másrészt könnyezik a szemem az állandó monitorbámulástól, harmadrészt megőrülök az olyan mondatoktól, hogy Váltsd valóra álmaid, légy aki vagy, ne hagyd elnyomni magad, blablabla, bullshit.
Volt egy tanítványom aki a GE-ben dolgozott - mellesleg hites volt szegény, úgy meg azér minden könnyebben érthető - és egyszer valami éves beszámolót kellett írnia és még azt is meghatározták nekik, hogy milyen nyelvtani szerkezetből mennyi lehet a szövegben, így például nem írhatott szenvedő mondatokat.
Szerintem multicégnél dolgozni kábé annyira lehet kellemes, mint amikor hosszas elektrosokk-terápiának vetnek alá valakit.
Kicsit anarchista hangulatba kerültem, úgyhogy: Öljünk meg minden rohadékot!

"I want to ride my bicycle bicycle bicycle"

M. aszonta, nekem adja a biciklijét egy szopásért. 'Hát mi az neked?' - kérdezte kedvesen, aztán hozzátette, hogy nem bánja, dughatunk is. 'Hamar végzek, nem fogsz érezni semmit.' - mondta aztán, én meg ezen a ponton elbúcsúztam, éreztem, hogy ez a nagyszerű beszélgetés már sehogy sem fokozható.

Szerencsére könnyen megfélemlítem - képzeljétek, fél tőlem, állítólag ijesztő vagyok -, úgyhogy simán nekem adja majd egy pusziért is.

Munkaterápia rulez

Bármennyire undorító, a magamfajta hibbantnak megváltás egy ilyen munka: annyira sokat kell dolgozni annyira rövid idő alatt, hogy nincs időm marhaságokon gondolkozni.

Segg és gyomor

Na ez a kettő kell ennek az undormány amerikai business-help irománynak a fordításához, a GE nemtommilyen nagyhatalmú ex-menedzsere a szerző és az egész mű fröcsög a pozitív energiától.
Hátbazmeg. A könyv akkora rakás szar, hogy még a libidóm is felmondta a szolgálatot.
Amerika a világ vezető nagyhatalma, ezzel az "együtt megcsináljuk, mert a remény és a szeretet élteti csapatunkat"- attitűddel.
Hát énnemtom.
Kéne már az az atombomba: egy kis vérfrissítés - jójó, az atombomba kapcsán ez morbid -, tisztogatás, nem rossz dolog az.

Mama indulnom kell hányni

Szeretném ha ti is éreznétek a szellemiségét a könyvnek amit fordítok:

Winning lifts everyone it touches - it just makes the world a better place.

terv

Ha elhagyom végre - és örökre - Magyarországot, akkor csakis Thaiföldre megyek, a buddhista papokhoz* akik tigrisekkel élnek. Bármit megtennék egy óriás macskáért, bár amilyen az én formám, engem azonnal seggbe harapna valamelyik.









*akik szerzetesek

helyzetjelentés

Azt szeretném ha a kínaiak átvennék a hatalmat Magyarországon és akkor biztosan nem kéne a vakmelegben Újpestig caplatnom macskaalomért valami rejtélyes keresztény ünnep miatt. Nem akartam elhinni, hogy a buta teszkó is zárva van, először azt hittem atomtámadás volt az éjjel, aztán rájöttem, hogy a Pünkösd okozza a nehézségeimet.
Mikor hazaértem, azt mondtam magamnak a macska hangján, hogy 'Köszönöm, hogy elmentél miattam Újpestre, nagyon szeretlek.'

munkás

Az elkövetkező három hétben egyfolytában fordítanom kell majd és ennek fényében bizony még a takarítás is vonzó alternatívának tűnik. Borzalmas, hogy azonnal szuicid leszek amint muszáj csinálni valamit. A kedvemért mindenre azt kéne mondani, hogy ezt 'csinálhatod ha akarod'.

"Túl vagyok a szexen"

Akkora ügyet csinál mindenki a szexből. Én is. Pedig. Sokkal nagyobb ügyek vannak. Ez a kivelmiértmikormiértnem meg a kivelszabadnemszabadbuzievagy az agyamra megy.
A szexet valahogy a helyére kéne tenni. Nem áll jól neki a piedesztál.

"Ma már menekülök, otthagyok mindent, elhagyok mindenkit"*

A Keserű mézről meg Istvánról jutott eszembe a vele töltött időszak meg az iszonyú fájdalom amikor először szakítottunk.
Akkor annyira feloldódtam abban a kapcsolatban, hogy szinte nem is léteztem és tulajdonképpen nem volt személyiségem amikor kiléptem belőle.
Egyszerűen azt gondoltam akkor, hogy belepusztulok ha nélküle kell élnem. Semmit nem tudtam csinálni nélküle: nem tudtam aludni, nem tudtam enni, nem tudtam főiskolára járni, nem tudtam beszélni.
Emlékszem, a szakításunk után vagy két hétig napközben mániákusan bámultam a Duna tévén az időjárás jelentést - akkor egész nap abból állt a műsor, hogy a különböző magyar városok időjárásáról mentek összefoglalók -, este pedig a telefont bűvöltem, hogy talán megszólal, István megszabadít a szenvedéseimtől és kiderül, hogy ez az egész csak egy rossz álom volt és újra együtt leszünk.
Ma már előre menekülök ha nagyon erős szenvedélyt érzek, talán én magam provokálom ki azt is, hogy gyorsan elhagyjon mindenki aki egy kicsit is szeret vagy akit én szeretek.
Sokszor nem jó egyedül, de az biztos, hogy sokkal egyszerűbb. A túlélésre játszom egy ideje: a lehető legkevesebb sérüléssel szeretném végigcsinálni az életet.




*Cyril Colard, respect.

Azelőtt volt időm, nem kapkodtam, hagytam, hadd folyjak együtt az élettel. Ma már menekülök, otthagyok mindent, elhagyok mindenkit. A Nyilas jegyében születtem. Az őrület, az újdonság szüksége hajt és ez nálam életösztön.
De hova menjek, mikor úgy érzem, minden utat végigjártam?

Az előző folyománya

Mióta halálra unom az önsorsrontással mixelt önpusztítást, egyre gyakrabban dúdolgatom, hogyaszongya Hazamegyek, lefekszem, csináljátok helyettem.

Molly törvénye harminc fölöttieknek

Már a tudatmódosítás sem a régi.

stream of consciousness

Tudom, hogy a legtöbben mindenféle csúnyákat gondolnak a macskákról, egy csomóan önző, buta, sunyi, ijesztő állatoknak tartják őket, akik nem ragaszkodnak a gazdájukhoz.
Én természetesen mindennek az ellenkezőjét gondolom, de ez most lényegtelen. Amiért ezt mondom az az, hogy igaz, hogy a macskák sokkal kevésbé nyomulnak a gazdira mint a kutyák, de Fanni ragaszkodásáról például sokat elmond nekem, hogy amikor reggel hatkor érek haza, akkor a gazdi nélkül töltött éjszaka dühében (vagy bánatában, fene tudja) összepisili az ágyat.
Amúgy kellett kardigán, mindenki nagyon berúgott (kivéve M és én, nekem nem volt kedvem inni, így mindegy is volt mennyi piát nyomok magamba, nem történt semmi), Mamzi továbbra is őrült, én meg öregszem és alapvetően kiráz a hideg a koncertektől, bár könnyen lehet, hogy ez folyománya az Istvánnal eltöltött hét évnek, mert amíg együtt voltunk, az életem arról szólt, hogy baszott unalmas beállásokat, koncerteket és stúdiófelvételeket hallgattam végig és a kocsiban az egész dobszerkót az ölembe rakták, aztán mikor István annyira berúgott, hogy semmi másra nem volt ereje, csak hogy hajnalban azt üvöltse a csepeli kertek alatt, hogy Hollare! Oooh-oh! Cantare, akkor mindig én cipeltem haza a kurva basszusgitárját.

Mamzi buliba invitál

Fannit fogjuk megvuduzni ha nem jössz.

nyaff

Éjszaka annyit sírtam mintha teljesítménybérben csinálnám, de reggelre már szerencsére magyarázatot is sikerült találnom az elmúlt napok durva depressziójára: lázas vagyok, fáj a torkom, úgyhogy nyilván a betegség előtti nyomoroncság volt a baj.
(Jójó, hát alapvetően az a baj, hogy súlyosan terhelt vagyok, de az most nem lényeges, ne nyaggassatok.)
Megyek is, átalszom a hétvégét.

Ja, mondtam már, hogy kéne egy pasi?
Most tutujgathatna, főzhetne teát meg aggódó arccal kérdezgethetné hogy hogy vagyok én meg jól hazaküldeném, mer az milyenmár, hogy szarul vagyok és itt ugrál valaki körülöttem. Na. Megy ez.

eh

Valaki feltöltött. Mind gyanúsak vagytok feleim.

"A sötét szoba sarkában zokog egy tehetetlen, guggoló gyerek. Sír, mint a cipő alatt a homok. Vergődik, mint a nehéz tengerek."

A legjobban akkor szeretek a geci, emberevő külsejű szomszéd bácsival találkozni, amikor
1, sírva állok a liftben
2, a házban lakó macskákhoz intézek gyújtó hangú beszédet
3, picsa részegen jövök haza egy vadidegennel

Most pedig Faithless diszkót rendezek itthon és mingyár minden sokkal szebb lesz, a kurva életbe.

CRIME SCENE DO NOT CROSS

http://www.youtube.com/watch?v=gUm5zXrJdKw

small ad

Ronda vagyok és buta. Vegyen valaki feleségül.

helyzetjelentés

Egy tanítványom ma azt mondta, hogy szép vagyok. Általában azt gondolom olyankor amikor valaki szerint szép vagyok, hogy csak segíteni próbál és bíztat, nehogy nagyon elkeserítsen a valóság, vagyis az, hogy igazából kurva ronda vagyok. Jójó, nem kell semmit mondanotok.
Amúgy az egész délutánt az arabokkal fogom tölteni: nem elég, hogy véres verejtékkel megírtam azt a kurva szakdogát, most el is kell magyaráznom, hogy pontosan miről is van szó benne.
Szegény jj azóta is hívogat, hogyaszongya csak egyszer szeretne látni és ne meneküljek előle meg hozott nekem ajándékot. Sajnálom szegényt, de rettegek, hogy újra megőrül és üldözni fog miután találkoztunk. Méghogy a nők őrültek...

Éjszakai

Éjjel felrobbant Budapest. Tudom, mert felébredtem a robajra. Kedvesen bíztattam Fannit, hogy feküdjön az ágyba ha fél, de joviális képpel ült tovább az ablaknál, úgyhogy rá kellett döbbennem, hogy én félek, nem ő, igaz, egy percig arra gondoltam, szegény talán süket...

Teszt

Vajon az alattam lakó melyik tevékenységemet gyűlöli a legjobban?

1) capoeira rúgások gyakorolása este tízkor
2) csirkenyak püfölés egy órával később
3) végtelenített Holdfény-szonáta hallgatás
4) tűnődés Billy Bob Thorton büdösségén (hangtalan)


Bónusz kérdés:
Feltöltsem-e KK kérésére a boxos kreditemet?
1) töltsem
2) ne töltsem

" Romolj meg, ostromolj meg, nagyon durván és nagyon lassan"

Na, ma szófosós napom van úgy tűnik, a tegnapi hirtelen letargia után most takarítom kicsit a lelkemet, szóval az jutott eszembe, hogy kéne egy pasi.
Ez mondjuk elég gyakran eszembe jut, na mindegy, szóval ehhez ugye pasizni kéne, de nemtom azt hogy kell.
Ma végiggondoltam, hogy hogyan is viselkedem én idegenekkel és hát azt kell mondjam, hogy időnként kissé félreérthetően, merugye ha rossz napom van, akkor fintorogva ülök egy kurva szó nélkül - ilyenkor szokták azt gondolni, hogy egy sznob seggfej vagyok (és tényleg) -, aztán ha iszom, akkor időnként egyszerűen rámászom bizonyos emberekre és piszkálom - én abszolút nem vagyok érintésfób, mindenkit szeretek fogdosni - meg szagolgatom őket (a szó legszorosabb értelmében: emlékszem, Istvánnak egyszer a szakállát húzgáltam beszélgetés közben, bár akkor még utáltuk egymást. Utólag bevallotta, hogy nagyon furcsa volt), na olyankor nyilván hülye kurvaként könyvelnek el (joggal), úgyhogy asszem a távolsággal gondjaim vannak.

Szóval a lényeg: meg kell tanulnom pasizni.

Célzott bejegyzés

Mindig hálás vagyok, ha valaki érzi, hogy mikor kell sms-t írnia.
Meg egyáltalán: szeretem a jól érző embereket, na.

Nem, nem nőnemű az illető.

tanáros

Ő: Én sem a tanári fizetésemből élek.
Én:Én abból próbálok.

Az első hangposta üzenet

I'm not going crazy.

Szerintetek milyen lehet a harmadik?
(Ráadásul szegény csak képzeli, hogy szeret, tudom, hogy nem képes ilyen érzelmekre.)

Miért utálok nyaralni?

Na hát, elsősorban azért mert ez pont olyan kötelező program mint a köcsög szilveszter és ha nem mész nyaralni, akkor te egy idióta vagy. Aztán azért sem szeretek nyaralni, mert nincs rá pénzem, és hát azt is utálom, hogy nincs pasim és barátnőkkel nyaralni meg valahogy olyan idétlen.
Mi a bajom még? Nos, a nyaralás általában kibaszott unalmas - a strandon döglés nekem egy percig megy, utána felvágom az ereimet a zuhanyozóban -, az úgynevezett aktív pihenés pedig hihetetlenül lehangoló ötven fokban.
De a legfőbb oka az averziómnak, hogy iszonyúan hiányzik a macska. Egy napot is nehezen bírok ki nélküle, még sírni is szoktam titokban.

Ábránd

Szerelmes vagyok az Idegennyelvű Könyvtárba. Az előbb fájó szívvel nézegettem az olvasótermet, itt tanultam tavaly az államvizsgára. (Na jó, igazából főleg azt számolgattam, illetve táblázatban ábrázoltam, hogy kivel mikor feküdtem le.)

Szeretnék egy nagyon gazdag néma férjet, aki halálosan szerelmes belém de nincsenek elvárásai és finanszírozza a doktorimat.

Reménytelen

Engem a kegyetlen gecik érdekelnek. Ha valaki kedves és én érdeklem vagy ne adj' isten szeret engem, azt rövid úton megpróbálom leépíteni. Ha ez mégsem sikerül és az illető geci módon próbál viselkedni, hogy a kedvemre tegyen és szeressem, akkor azért kezdem utálni, mert már nem olyan kedves mint amilyen eleinte volt.

fuck.fuck.fuck.

I'm here in Budapest, mondta jj (ez pont úgy hangzik mint a halálos ítéletem) és ekkor bontott a vonal, azóta nem merem megnézni a hangposta üzeneteim számát, a lényeg viszont, hogy ezentúl barátkozzon az exekkel az, akinek hat anyja van.

A levakarhatatlan férfiak a levakarhatatlan nőknél is rosszabbak. fuck. fuck. fuck.

(hangosan felsír)

Kicsi sárga (telefonbeszélgetés)

Én: Valld be, azért hívtál, mert hallani akarsz a kicsi sárga kutyáról. A kicsi sárga kutya a hajléktalan gazdájával hever az egyes villamos Árpád hídi megállójában egy nagyobb sárga kutyával, szerintem az a mamája és a hajléktalan láthatóan imádja a nagyobb sárga kutyát, de a kicsit elhanyagolja.

M: Honnan tudod?

Én: Már egy ideje figyelem őket: mindig csak a nagyot simogatja, szerintem ez felháborító és igazságtalan, aláírást fogok gyűjteni a kicsi sárga kutya érdekében.

M: Le akarom tenni.

(csüggedt)

Csüggedt.

thlp

Na megyek, kialszom ezt a szart.
Az előbb sikerült elkapnom egy buta sorozat patetikus végét: mindenki riasztó és sérült, hangzott az üzenet...
Annyira utálom már magamat ezért a zűrzavarért a fejemben és olyan fáradt vagyok tőle, hogy csak abban reménykedem, hogy éjszaka meghalok és a macska lerágja az arcomat mire a szüleim rámtalálnak. (na jó, hát szegény anyám...)
Jóvanna, ez csak vicc volt, látjátok, ma este ilyen teátrális hülye lúzer picsa vagyok.
Azon gondolkoztam, hogy mi lenne velem, ha holnapra minden bajom elmúlna. Hát bazmeg, nem tudom. Egész biztosan hiányoznának a kisstílű barátaim, azaz szorongás, melankólia, hisztéria, meg a többi ismerős.

"I'm in the basement baby"

Egyébként meg nem tudom, hogy mi a franc van - de, kicsit tudom azért -, de olyan szuicid vagyok, hogy egy pszichiáter mind a tíz ujját megnyalná, ha most beszélgetne velem.

Butaság

Aki a következő történetben magára ismer, annak ez tulajdonképpen lényegtelen, én meg amúgy sem hozzátok beszélek, csak magamban motyogok, szóval most is csak úgy magamnak mondom, hogy én sosem hittem a jelekben és hát ha ezzel kezdem, akkor ugye mégiscsak olyan valamit írok majd, ami ilyen jeles izé, szóval az úgy volt, hogy volt itten egy bögre - ráadásul nem akármilyen, hanem különleges formájú, szép darab - a lakásban, amit szakrális tárgyként imádtam tavaly augusztusban, merhogy egy vip ivott belőle és aztán, a vip távoztával fontos személyként, mosatlanul üldögélt az asztalon és valahogy mindig történt vele valami: levertem, kicsit megrepedt, aztán újra levertem és letört a füle, a macska meglökte és még egy kis darabka lepattogzott a széléből, végül persze elmosogattam és bekerült a szekrénybe, de valahogy ott sem volt nyugta és többször felborítottam mikor valami mást kerestem, úgyhogy szegény egyre megviseltebb lett. Aztán ma végül darabokra tört. Kidobtam.
Nem, nincs tovább. Ilyen kis szar sztori, na.

kérdések

Dehát mi a baj veled?
Meg tudod fogalmazni, hogy pontosan mi a bajod?
Mi a fasz bajod van?

apró

Ezúton keresem olyan vállalkozó szellemű barátomat vagy ismerősömet aki az éj leple alatt hajlandó lenne belopózni a lakásomba, hogy valami kíméletes módon megszüntesse földi szenvedéseimet; szélsőséges hangulatváltozásaimat ugyanis egyszerűen már képtelen vagyok elviselni de az öngyilkosság olyan snassz.

"Oed' und leer das Meer"

A Zongoratanárnőt azért szeretem újra meg újra megnézni, mert minden egyes alkalommal gratulálok magamnak, hogy milyen csodálatosan egészséges és életvidám vagyok.
Szegény Isabelle Huppert, egyetlen normális szerelmi jelenetet sem játszhatott el a szép, szőke főszereplő fiúval, akiről mindig egy SS-tiszt jut eszembe.
Ha Elfride Jelinek tényleg ennyire beteg - a könyv szerintem jóval durvább a filmnél, hasonlóan a Keserű mézhez -, hát akkor sok szerencsét neki...

Erről jut eszembe, hogy rövid időn belül harmadszor hallottam magamról mostanában, hogy életvidám vagyok, tele energiával - hogy is mondta a Vidámpark? Életvidám öngyilkosok, azaz -, úgyhogy tán épp ideje felnőnöm a feladathoz, elvégre a környezetem bizonyára tud rólam valamit amit én nem...

Titkos

Bevallom, időnként - úgy minden második percben - annyira szenvedek attól, hogy engem nem szeret senki, meg hogy én nem szeretek senkit, meg egyáltalán, ettől az elvadulós-magányos-senkihezsemszólós léttől, hogy úgy szeretném a földhöz csapkodni magam mint egy idióta kisgyerek.
Én azt gondolom, hogy ez abnormális - bár nem verem a seggem a földhöz bánatomban és szerencsére sikerül elfojtanom ezeket a szánalmas késztetéseket - de valahogy ki kéne gyógyulnom ebből.
Egész biztos, hogy nem a szerelem a megoldás, merhogy ez nyilván belőlem következik, nem tud ezen senki segíteni csak én, ráadásul hiába voltam szerelmes, akkor is mindig jött ez a szar elégedetlenség, asszem az alkoholt többek között ennek az elnyomására próbáltam használni.
Egyelőre fogalmam sincs mit kezdjek ezzel a rejtéllyel.


Picsábamár a tébollyal.

macskás szófosós

A callanetics óta tudom, hogy az ember bárhogy képes kicsavarni a testét, de azér a jóga időnként már tényleg túlzás. Szegény Fanni nem is érti itten a dolgokat, minden nap megvetően bámulja ahogy csavargatom magam: ő bármikor felugrik a kályhára, félálomban, kaja után, minden előzetes gyakorlás nélkül.
Beszarok a macskáktól komolyan, nem csodálom, hogy sokan félnek tőlük, döbbenetes szerkezetük van. Időnként azon kapom magam, hogy Fannit csodálom percek óta.
Irigylem őt, annyira tökéletes lény.

kiegészítés az előzőhöz

Egyszerűen unom izgalmassá tenni az életem. Magától kéne lenyűgöznie.

"Bunkó nyár"

Ma böjtölök és nem eszem, viszont henyélős napom van - reggel volt egy nyamvadt kis órám, aztán annyi - ezért boldogan átaludtam a délutánt.
Álmomban zabáltam és három különböző emberrel keféltem. Asszem ezt hívják vágyteljesítő álomnak hehe.

Ez a nyár is hossszú, dögmeleg és kurva unalmas lesz.

LB (az amit az előbb, igenigen)*

Engem még mindig nem szeret senki.







* Egyáltalán nem az számít, hogy ti mit éreztek és hogy valójában szeret-e valaki, hanem hogy én érzem-e azt a bizonyos szeretést, szóval ne mondjatok semmit, ejnye.

Terv

Szeptemberben elmegyek Floridába. Nanemmintha, de azért mégis, sej.

LB*

Most először láttam világosban a szomszédot akivel tavaly dugtam és meg kellett állapítanom, hogy kifejezetten jó pasi. Kár, hogy akkora tapló, hogy legszívesebben a Dunába lőném.
Találkozásunk örömére megint elgondolkoztam a foglalt férfiak félrekúrós bátorságán: az ilyen pasi nem fél, hogy letáborozok az ajatajuk előtt és botrányt csinálok, nap mint nap rágom a küszöböt, sírva könyörgök, megtámadom a nőjét meg hasonló borzalmak? A nőkkel vigyázni kell, a nők félelmetesek ha megőrülnek.
Mellesleg az is érdekes, hogy sosem voltak morális dilemmáim akkor, amikor velem csaltak valakit - ezen vekengjen a félrelépő fél -, a saját megcsalásaim persze okoztak elég plafonbámulást, bár azért emlékszem jópár olyanra amikor azzal az érzéssel mentem haza, hogy 'Nekem ez jár'. Hát igen, szép, őszinte, kielégítő kapcsolatokban éltem mindig is...most érdemes lenne látnotok a grimaszt az arcomon.

Szerintetek különben létezik olyan, hogy *lelki baszatlanság?

Gosford

Elhülyülésemet mi sem példázza jobban, mint hogy egyszerűen nem értem a sokszereplős filmeket - valljuk be, sosem értettem, szó sincs elhülyülésről -, úgyhogy hiába néztem meg újra a Gosford parkot, ismét nem fogtam fel, hogy ki kicsoda, ki a gyilkos és mi a francról van egyáltalán szó.
Amúgy tegnap egész nap kötelet kerestem unalmamban, nem értem rá írni.

Tegnapimai

Még a dögunalmas francia erotikus sorozat is jobb mint az Ördögűző, bár tagadhatatlan, hogy felröhögtem párszor mikor Richard Burton elhaló hangon beszélt a nemtommilyen afrikai démonhoz, aki sáska képében röpködött valahol a sivatagban.
Amúgy kedves, barátnős volt ez a mai nap, leszámítva, hogy újfent beláttam, hogy tavaly szeptemberben egy, a figyelmemre különösen méltatlan emberre pazaroltam egy hónapot az életemből.
Megint eszembe jutott az egyik öt évvel ezelőtti emlékezetes párbeszédem a pszichonénimmel:
Én: Engem a normális férfiak észre sem vesznek.
Ő: Maga nem veszi észre őket.

Abszurd

Mióta a boxon társkeresek, egyre több a barátnőm.

Éjszakai telefonbeszélgetés

M: Miért hívtál?
Én: Hogy megkérdezzem mit nem csinálsz.
M: Én most alszom.
Én: De alvás előtt is aludtál? Illetve ugye nem aludtál, merhogy azt szeretném tudni,
hogy mit nem csinálsz.
M: Le akarom tenni.

Petit Mort

Tulajdonképpen egyetlen szexuális élményemet sem tudom felidézni, csak néhány kép ugrik be - így képzelem egyébként az állatok gondolkodását, felvillanó képekben - hangokról, arcokról, elmesélhetetlen érzésekről, de valahogy annyira megszűnik létezni az ember szex közben, hogy arról a dimenzióról nem lehet mesélni, talán még a zene viszonylag megfelelő eszköz a kifejezhetetlen kifejezésére.
Kleist azér ügyesebb nálam:
olykor, mint a csókban, már nem tudtam testem határait

"Tekerd meg és táncolj, gyere pörögj míg bírsz, ó vagy ugorj a felhőkig"

Részemről az úgynevezett igazi gyűlöletet elegánsan körberöhögöm.
Igazi gyűlölet? Igazi szeretet? Ugyanmár.
Érezni amúgy is mindenki elfelejt egy idő után, a legtöbben megrekednek a péntek esti tecsó shoppingoláskor vásárolt kibaszott gazdaságos lónyálak beszerzése felett érzett örömöknél.
Kényszer, érdek, ösztönélet.
Aki érez az meg úgyis hamar beledöglik - szép halál -, főleg ha túl komolyan veszi magát.

Dugjatok inkább, feleim, szép lesz a bőrötök a sok szextől.

"és beleborzongok látván..."

Tegnap azt kívántam, bár hozzám szólna a vibrátorom,kicsit dumálnánk, tévéznénk, pizzát rendelnénk, ő cigizne a konyhában szex után, én meg addig a boldogságtól fennakadt szemmel hevernék az ágyon.
Hát én mosmár tényleg nemtom mi kéne nekem, néma szexrabszolga vagy beszédes vibrátor...jaja, már megint az a fránya szex, hát, így harminc fölött úgy látszik tényleg magukra találnak a nők szexuálisan, sej.

Amúgy kedves orgazmus, mindent köszönök.

Antialkoholizmus rulez

Gyűlölöm az alkoholt. Fáj minden hang és mozdulat, okádnom kell minden egyes bólintáskor, száz kiló sültkrumplit akarok megenni, megőrülök a szomjúságtól, csatornaíze van a számnak, továbbá hasonlítok az Alzheimer-kórtól teljesen leépült Rita Hayworth-re.
Antialkoholizmus rulez.

Molly nem túl eredeti felismerése

Ha fogyókúrázol és antialkoholista vagy, a legjobb, ha a négy fal között rohadsz el, mert kint, egy boldogabb világban, az emberek kacagva vedelnek és zabálnak míg te az egészségedet féltve magányosan feszengsz.

Apró kellemetlenség

Engem nem szeret senki.

Tanévzáró

Kifingott a Nagy Magyar Tanév az estin. Ennek örömére jól berúgtunk. Az antialkoholizmus lejárt lemez, ne papoljatok itten, jó?!
Amúgy MÖR*.














* A tudatlanabbak kedvéért: Mamzi Összes Rövidítve, azaz Dugni jó.

helyzetjelentés

Négy óra alvás rémesen kevés, de ha nem iszol, egészen elviselhető így is az élet: nem fáj minden hang és mozdulat, nem kell okádnod minden egyes bólintáskor, nem akarsz száz kiló sültkrumplit megenni, nem őrülsz meg a szomjúságtól, nincs csatornaíze a szádnak, továbbá nem hasonlítasz az Alzheimer-kórtól teljesen leépült Rita Hayworth-re.
Antialkoholizmus rulez.

levél

szerintem jó fejed van
ha fiú lennék dugnálak

"Valaki látta, hogy bántottalak már, valaki látta, hogy bántottál"

Na jó, szóval úgy van ez nálam, hogy én egy provokatőr vagyok, egy csomó dolgot tudatosan csinálok szar geci módra. Meg egy csomót nem. És akkor most megint nem jutottunk el a megfejtésig. Viszont. Szeretek addig játszani a tűzzel, amíg jönnek a tűzoltók a dögös egyenruhájukban és köhögnek a füstben.
Nemár, na, komolyan, nemtom. Nem mindig öntudatlan az a bántás. Sokszor abba rúgok, akit nem tisztelek eléggé. Aki valamiért irritál vagy aki túlságosan szeret, esetleg túl közel van hozzám.
Belerúgok, felháborodik, én meg tisztelni kezdem. Esetleg szeretni.
Najóvanmosmár.
Kérek egy adag zazent. MOST.

"Vitte a nagylöttyös indulat. A férfit."

Azelőtt nem voltam geci. (Mi előtt?)
Amúgy én meglepő módon komolyan gondolom a bocsánatkérést. (Tudom, tudom, az előbb aszontam engem nem kell komolyan venni, picsába, hogy mindig beleszóltok, na...)
Sőt, mindig meghat, ha valaki képes beismerni, hogy hibázott, szerintem ez fontos dolog (én általában már önmagában ezért megbocsátok másoknak).
Jóvanna. Egy geci vagyok akkor is, tudom.

(csüggedten el)

Magad emésztő

Időnként sajnos úgy rúgok bele valaki másba, hogy fel sem tűnik, vagy csak kis semmiségként tekintek a dologra, ez valószínűleg megint a skizofrén viselkedésemnek - merhát egyáltalán nincs szinkronban amit beszélek, amit gondolok és amit cselekszem, ez akkor valami olyasmi, nemde? - köszönhető, most aztán persze olyan bűntudatom van, hogy megfulladok tőle, dehát jó tanulság ez a jövőre nézve: kevesebbet kell beszélni.
Valahogy annyira bízom abban, hogy mindenki azt érzi amit én, hogy fel sem merül bennem, hogy bárki bármit komolyan vesz amit mondok.

Nem pofázni, ez lesz az új mantrám.

Financiális nyiff

Már megint itt a kurva nyár és vele együtt a koldusbot, bár M épp hívott, hogy le kéne fordítani valami agyhalott középvezetőknek szóló könyvet felesben, hát az is valami, bár nemtom, hogy pl augusztusban mi a francból fogok élni.
Egyébként a nem túl kreativ, ámde ideig-óráig hatékony módszerem a számlák ellen megint az, hogy nem nézek a postaládába.
(A pénztelenség mellesleg komoly érv a férjhezmenés mellett, nem?)
Amúgy a macska asszem személyes sértésnek veszi a jógát: iszonyodó arckifejezéssel, nekem háttal ül mióta végignézte a napi adagomat.

"I was never loyal except to my own pleasure zone"

Nahát, amikor épp elkezdenék hisztizni, hogy egyedül vagyok és a picsába, hogy engem nem szeret senki és ez egyszerűen mekkora kibaszás és igazságtalanság már, meg hogy mért pont én vagyok tökegyedül, akkor mindig történik valami olyan, ami (újfent) elgondolkodtat a párkapcsolatokat illetően.
Ma beszéltem telefonon egy lánnyal, akivel együtt kezdtünk tanítani annak idején, ő ma már csak fordít, vidékre költözött a pasijával, akit valami netes társkeresőn szedett össze (tán a boxon, nem tudom) és ma elmesélte, hogy vettek egy házat közösen két éve, aminek nagyjából egyedül ő fizeti a részleteit, úgyhogy két éve egyfolytában fordít, kurvára meghízott, így - saját bevallása szerint - igazán illik a vidéki parasztasszonyok közé. A kérdésemre, hogy összeházasodnak-e, azt mondta, hogy nemsokára. Aztán jött ugye a kérdés, hogy És veled mi van? Én meg ilyenkor sosem tudom mit meséljek, merhogy nekem mindenféle elbaszott kísérleteim vannak csak, de nem tudok beszámolni a világon semmiről csak a lakáskölcsönömről meg a macskáról. És akkor elhangzott a lány szájából az a bizonyos mondat: Ne gondold, hogy férjhez menni olyan jó dolog.
És ezt az ember persze racionálisan tudja is - a napi mantrám ugye a kibaszott férfiak - de valahogy mégis olyan sokat hallja-látja, hogy ezt így kell: férjhez kell menni, szülni kell, aszonta a nagymamám, az anyám meg a nők úgy általában erre pályáznak és hát a volt osztálytársaim is csont nélkül tolják ki magukból a gyerekeket, én meg egy korcsnak érzem magam amiért nem kellek senkinek, de aztán hallom ezeket a meséket és akkor megveregetem a saját vállam, hogy sosem mentem bele eleve vesztes ügyekbe.
Ja, a netes ismerkedésről jut eszembe, hogy a nagymamám segíteni akart nekem, a nyomorult szinglinek és a múltkor azzal biztatott, hogy Már az interneten is lehet társat keresni...

"I read a book about the self, said I should get expensive help"

Olyan vagyok ezzel a hajjal mint egy lencsibaba. A végén még kiderül, hogy én egy kedves lány vagyok, ma az utcán mindenki mosolygott rám. Az a baj, hogy aranyosnak lenni olyan degredáló, bassza meg.

Good bye inertia

Az eke-póz kitartásakor nemcsak a székről a fejemre zúduló ruhákkal kellett megküzdenem, hanem a macska megvető tekintetét is muszáj volt méltósággal viselnem, így sajnos csak nehezen tudtam a közvetlenül utána következő gyomormasszírozó gyakorlatra koncentrálni, most pedig szörnyű migrén gyötör. Jaja, kipróbáltam I jóga dvd-jét.
Nemtom mit kezdek majd a zazennel...

helyzetjelentés

Bocsánatot kérek, de tényleg, ne haragudjatok, én tulajdonképpen nem gondolom ám így, csak néha, illetve csak kicsit, vagy igazából kicsit sem, csak minden második nap, na jó, minden tizedik percben, de azért valójában ez csak amolyan móka, persze vegyétek komolyan, merhát mégis ugye...összefoglalva tehát asszem, hogy ma valahogy mindenki bekaphatja.
Most pedig közösen szavaljuk el a Barna kislány szemének a... című igen kiváló versikét.

Némaüzem

Á aszongya, ő érintésfób, nekem meg a beszéddel vannak gondjaim: rühellem a fölösleges beszélgetést, ezért találkozom mindig csak jól bejáratott emberekkel, akikkel van hullámhossz, közös érdeklődés, stb, mert megbolondulok ha olyasmikről kell beszélnem (és olyasmiket kell hallgatnom) amikhez a világon semmi közöm vagy amikről nem érdemes beszélni; komolyan mondom, inkább lefekszem valakivel, csak ne kelljen vele beszélgetni...tudom, tudom, így elég nehéz lesz találnom valami izgalmas pasit, dehát nincs mit tenni.
A némaságot egyébként mesteri fokon űzöm mostanság: újabban egész hétvégéket töltök egyetlen szó nélkül, nagyon érdekes érzés, elég elhagyatott, de időnként kifejezetten kellemes.
Tegnap például összesen 25 percnyi beszédben vettem részt: ez három telefonbeszélgetést jelent, amikben ugye nem én beszéltem egyfolytában, ezenkívül pár mondatot szóltam a macskához és kész. Szerintem egészen jó remete válna belőlem, ha nem kéne dolgoznom...

2Pac

Nekem eddig senki se mondta, hogy Tupac Shakur ilyen baromi jó pasi volt (még az orra is szép, pedig fekáknál az ritka, sőt, az orra annyira szép, hogy tanítani kéne azt az orrformát), francba, lehettem volna szerelmes belé már eddig is...Annak idején, mikor láttam az Utolsó belövést, csak Tim Roth bamba pofája érdekelt - akkoriban még sznob voltam, mostanra erkölcsi fertőben fetrengek - de mostan, a napi mozizásom végén - ma csak három filmet néztem meg, fájdalom - sorra került Tupac és hát húha...mondjuk asszem az is tetszik, hogy igazi ragyabunkó volt, ráadásul lelőtték ugyebár, hümm. És a film végén még basszusgitározik is, olálá.
Lassan ismét kiskamasz leszek és posztereket rakok a falra, kitűzőket hordok, meg dalszövegeket vések a lift falába.
Kicsit hamar jött az öregkori elhülyülés, nem?

A room with a view

(Látszólag) milyen egyszerű volt szegény jó Forster világlátása, meghát arról persze nem írhatott nyíltan a nyomorult, ami valószínűleg a legfőbb gondja volt (és amiről valószínűleg a leginkább szeretett volna írni) - a homoszexualitás -, csak a szexuális elfojtásokat érzékeltethette, persze azokat is elképesztően viktoriánus módon: merhát akkoriban ha x úrfi ledugta a nyelvét y kisasszony torkán, az akár társadalmi halált is okozhatott ha kiderült (a homoszexulitás meg nyilván sokkal durvább következményekkel járt)...
Már a Maurice-on is csodálkoztam, annyira visszafogott volt, hát igen, ezzel az én XXI. századi agyammal szinte felfoghatatlan ez a rémült távolságtartás nők és férfiak - no meg férfiak és férfiak - között, ámbár nehéz elképzelnem, hogy valódi képet kaphatna az akkori világról az ember az irodalom segítségével, nyilván erősen kozmetikázott regények születtek, kiszolgálva a korszellemet. Mondjuk az elfojtott korszakok valahogy mindig sokkal izgalmasabbak mint a túl szabadosak, merhát egy csomó rejtély és ellenállás és felszabadítatlan energia forrong mindennek a mélyén.
Persze nem bánnám, ha nyavalygó, abroncsos szoknyás kisasszony lennék, aki időnként Olaszországba utazik, egész nap csak zongorázik és dögunalmas felolvasásokon üldögél, ahol nagynénik és egyéb rokonok figyelik árgus szemmel minden mozdulatát, merhát ugye mennyivel kevésbé kockázatos élet ez ahhoz képest mint amilyet élek...

Someone please, knock me up**

(**a cím ad némi támpontot az előző rejtvényhez)

Mióta rájöttem, hogy mire való a telefonom szundi funkciója, azóta rendszerint vagy öt órával tovább alszom a tervezettnél...Fanniba pedig ma azért szerettem bele az eddiginél még hevesebben, mert közelről néztem a kicsi szőröket a halántékán.

Someone please, knock me up*

Ő: XY-nak most lesz az esküvője.
Én:Akkor már gyerekük is lesz, nem? Mostanra nyilván már pont annyira megunta a csávó, hogy teherbe ejtse...










* aki a címben rejlő többértelmű szóviccet pontosan megfejti, azt leszopom...jójó, bocs, már megint milyen közönséges vagyok, csak vicceltem, hát persze, szóval az kap tőlem mondjuk egy fagyit. Okéoké, nem olyan nehéz, dehát azér kicsit kell tudni hozzá angolul, ejnye. Aki szótár nélkül megmondja, azt azér talán leszopom...az amúgy is olyan nagyon szexis ha valaki tud angolul na. (A tud angolul az azér nem ám középfokú nyelvvizsga szint, oké?)

Politikailag rendkívül inkorrekt felhívás

Flórián, a kisstílű cigány bűnöző - miért is nem Ábrahám vagy Lévi, hírhedt fehérgalléros zsidó bűnöző, hümm.. - sajnálatos módon kikapott ma este bowlingban Pedrotól, az olasz maffia egyik hírhedt tagjától.
A rendőrség tudomására jutott továbbá, hogy az említett személyek egy időben tetű és féreg fedőnevek alatt játszottak egyes budapesti szórakozóhelyeken, azonkívül olyan rendkívül fontos információk is a nyomozók birtokába kerültek miszerint e két veszélyes bűnöző játék előtt megtekintette a Sandra Bullocks (igen, nenézzé, bullocks) nevű hallatlanul idegesítő fapina legújabb és természetesen dögunalmas filmjét, majd bowlingozás után egy kibaszott jó kocsival - melynek szaga Flóriánt a bolgár tengerpartra emlékeztette - távoztak, egyes fültanúk szerint egy bizonyos csíkos fagyikáról beszélgetve.
A rendőrség kéri azon személyek jelentkezését akik a leírás alapján a fent leírt személyeket felismerni vélik, illetve tartózkodási helyükről információval rendelkeznek.

"Never in all my puff"

Ma még gyorsan egy Trainspottingot is lenyomtam újra és hát - hogy is mondta a skót pasim? - groovy, ja (úbazmeg, ezt mondta, tényleg...)...

I hate being Scottish. We're the lowest of the fucking low, the scum of the earth, the most wretched, servile, miserable, pathetic trash that was ever shat into civilization. Some people hate the English, but I don't. They're just wankers. We, on the other hand, are colonized by wankers. We can't even pick a decent culture to be colonized by. We are ruled by effete arseholes. It's a shite state of affairs and all the fresh air in the world will not make any fucking difference.

mszpb

(morbid szingli picsás bejegyzés)

Végül a Gulagot próbáltam folytatni (január óta olvasom), de pár oldal után, eretnek gondolatoktól vezérelve inkább kipróbáltam az évek óta a dobozában porosodó vibrátoromat (ilyent még sose csináltam, valahogy mindig olyan röhejesnek éreztem ezt a vibrátor-dolgot)...ööönaigen.
A történelem olyan erotikus dolog, nem tehetek róla, már az arab-amerikai konfliktustól is mindig begerjedtem...a vibrátor pedig felnyitotta a szememet: hát hiszen van nekem élettelen szexrabszolgám, oh yeah.

Éljen a BVÖÉ azaz előre a Blogos-Vibrátoros-Örömteli Életért!

Friday Night Fever avagy Girls Just Wanna Have Fun

Megyek, olvasok egy kis Tar Sándort.

A mások élete

Arra jöttem rá, hogy kábé annyira sivár az életem mint egy Stasi ügynöknek, erre igazán jó volt a film, meg hát amúgy is, a közhelyek ellenére, egészen királyul elkapja a hangulatot, Kelet-Berlin azér egészen kemény hely, meg is nézem mingyár a fotóimat.
A filmről persze az is eszembe jutott, hogy annak idején az én családomat is megfigyelték, többször érzékeltük a Balatonon, meg Pesten is, hogy valaki elmozdít tárgyakat, valahogy tudtuk, hogy jártak ott, sőt, emlékszem, a nyolcvanas években a nagypapámék - nagypapám ugye politikus költő volt, büdös komcsi, bezony - telefonját is lehallgatták. Akkor persze nem értettem semmit az egészből, csak emlékszem, hogy a szülők egymás közt beszéltek erről.
Persze a legérdekesebb ebben az ügynökösdiben, hogy ki hogyan élt azután, mármint hogyan viselte mondjuk egy ügynök, hogy a nevét nyilvánosságra hozták, meg hogyan viselte konkrétan mondjuk a főszereplőt játszó színész, hogy a nője évekig jelentett róla. Nyilván van egy rakás ilyen film is, jóvanna.

"Elhagyott a közérzetem"

Időnként annyira értem őket:

VLADIMIR:

What do we do now?

ESTRAGON:

Wait.

VLADIMIR:

Yes, but while waiting.

ESTRAGON:

What about hanging ourselves?

fatigue

Már megint csak vonszolom magam tanítani, annyira nagyon nincs kedvem. Lassan valami mást kéne csinálni - vagy legalább valami mást is -, szerintem az ingerültségemet a kedvetlenségem (is) okozza.
Az az igazság, hogy fájdalmasan unom.

Shortbus

Az a graffiti jut eszembe erről a filmről, hogyaszongya 'Mummy, what's an orgasm?' 'Dunno, ask your father'.
Az látszik, hogy a rendező rettentően kitett magáért, valamit nagyon le akart tenni az asztalra, úgyhogy van minden, ami trendi: leszbikus, homokos, hetero szex hárman, párban, sokan, percenként maszturbál valaki, esetleg leszopja a saját farkát és hát egy rakás idegesítő közhelyet is ránk zúdítanak: szexterapeuta aki képtelen az orgazmusra, kicsit hetero transzvesztita, depresszív homokos fiú, aki nem hagyja, hogy seggbe dugják mert képtelen az intimitásnak ilyen magas fokára, domina lány, aki nem tud hosszú kapcsolatban élni de persze nine-to-five job-ról, családi házról meg boldog életről ábrándozik, sőt, nagyon kevés szó még 9/11-ről is esik, nem értem miért csak érintőlegesen merül fel a téma, pedig a poszt-traumatikus new york-i lélek is egyike a motívumoknak ha jól érzékeltem, na mindegy, végül egy áramszünet mindenkinek megváltoztatja az életét és nagy, szerető családként egymásra (magukra) találnak.
Bizonyára Almadovar a rendező példaképe, pont olyan sok és fölösleges harsánykodás meg eltúlzott és hamis szex volt a filmben mint az ő filmjeiben szokott.
Ha tizenöt éves lennék, most elismerően csettintenék, hogy fú, de baromi merész film. Harminckét évesen viszont, fájdalom, de elaludtam a végére...

Nagyszerű megoldás

Azt hiszem azt az embert fogom oldalba rúgni aki azt állította a blogjában, hogy a 22-es csapdája egy retek szar könyv, illetve ugyanez az illető egyszer egy hosszú bejegyzésben dicsőítette a 21 gramm című, valóban retek szar filmet.

Remek lesz.

helyzetjelentés

A reggeli csodás sms-váltás megpecsételte a napom további részét: olyan ingerült vagyok, hogy szívesen oldalba rúgnék valakit. Amikor mentem tanítani, a lift előtt valami baromra ráköszöntem de ő úgy tett mintha nem látna, erre egészen jól hallhatóan megjegyeztem, hogy Nehogy köszönj büdös köcsög.
Egy ilyen agresszív napomon egyszer tényleg meg fog verni valaki ...

"Leszarom, hogy mit gondolsz vagy mit csinálsz"

Ezt válaszoltam egy sms-re, ami éjjel kettőkor érkezett (Most kúrok az biztos)
Egyszerűen nevetséges, hogy amikor végre kimondom amit gondolok, nem fogom vissza magam és nem bocsájtok meg szánakozva, akkor egy felnőtt férfi úgy kezd viselkedni mint egy retardált kretén.

Gyűlöletbeszéd (to be continued)

kibaszott férfiak

Match Point

Azonkívül, hogy bosszantó ahogy Woody ellopta az Etűdök zenéjét - jójó, ez nyilván kedves kis konnotáció itten - és amúgy is lopott az egész cucc (a sztori kábé az Amerikai Tragédia története, több motívum és zene emlékeztet a Tehetséges Mr Ripley-re, meg biztos találnék mást is ha vadul figyelnék), engem személyes okokból kikészített a film, de csak azért, mert rájöttem, hogy van valami, amit rég eltemettem magamban és most eszembe juttatta ez a sztori: mikor István először elhagyott, akkor a csaj akivel csalt, terhes volt. Óbazmeg.
Faszér jutott ez most eszembe, tök jól megvoltam enélkül.

Kösz, élet.

Szerelem

A szerelem tényleg betegség. Jó lenne végre feltalálni valami frankó gyógyszert ellene. Megdöbbentő, ahogy amúgy egészséges fiatal barátaink súlyos transzba esve reménytelen szerelemtől homályos szemmel és aggyal, elfehéredett szájjal, monomániásan botorkálnak a világban és a legapróbb - és persze abszolút nem reményt keltő - jelben is valamiféle isteni kinyilatkoztatást látnak.
Be kéne tiltani a szerelmet. Börtönbe zárni. Megverni. Kínozni.

Egy telefonbeszélgetés margójára

Valahogy úgy van ez a nem szerelemből született fölösleges kapcsolatokkal, amikhez csak azért ragaszkodik valaki, hogy a) legyen egy szobanövényhez hasonló élőlény a közelében b) legyen állandó szexpartnere c) legyen kivel moziba és kajálni járnia d) legyen kihez szólnia mikor unatkozik e) legyen valaki aki megszereli a dolgokat a lakásban és hát természetesen sok egyéb érv is felmerülhet, illetve ezek kombinációi is megesnek, szóval ezek az érdek-kapcsolatok egy rövid idő után olyan terhessé válhatnak, hogy miközben épp kulturáltan tévézel, vagy kedvesen mosolyogva bevásárolsz aktuális kapcsolatoddal, időről-időre rajtakaphatod magad, hogy azon elmélkedsz, milyen élvezetes lenne egy fahusánggal szétverni drága partnered fejét.

"Keress magadnak egy rendes fiút"

Ő: Ő egy nagyon kedves, normális fiú, én azt hiszem pont ez a probl...
Én:Oké, ne is folytasd, már ez a mondat is dögunalmas.

Recognishun

A szexrabszolgádtól pont azért undorodsz meg végül, amiért kezdetben izgalmas volt vele: megutálod őt mert hagyja magát kihasználni, írtózni kezdesz tőle, mert mindig odaadó, mindig készséges, mert tulajdonképpen egy akarattalan nulla.


(...ha úgy akarja a szervezetem, soha többé nem vagy senki nekem...)

Lelkiekben gazdag Molly

Én: De én nem azt akarom, hogy halott legyen és úgy dugjunk, nem nekrofil vagyok, te hülye, én azt akarom, hogy eleve ne éljen, ne tudjon beszélni, ne legyenek érzései, gondolatai, igen, én tulajdonképpen egy műanyag emberrel akarok dugni.

M: Kicsit kezdek félni tőled.

"Hogy tied legyen az, ami nem a tiéd, a nincstelenség útján kell járnod."

Nem nagyon akarom bevallani, csak egy egészen kicsit, de nem, persze egészen kicsit sem, marha kínos ez nekem, a fasza csaj imidzsem rovására megy ugyebár, merhát okés, hogy én folyton azon kapom magam, hogy nemhogy fasza csaj nem vagyok, de a szerencsétlenek között is a legszerencsétlenebb fajta, dehát ti ezt azér ugye nem tudjátok, mer vaslédinek mutatom magam, közben meg csak vasba csomagolt szardarab vagyok, szóval azér itt a post végére eljutva nincs mit tenni, úgyis olyan önvallósban vagyok, tehát az van, hogy kéne valaki akit szerethetek.

gyerekes

Nos hát, úgy van ez, hogy tudatosan én soha életemben nem akartam gyereket, soha soha soha senkitől. Nem tudom miért van ez, belőlem azt hiszem hiányzik az anyai ösztön, illetve valószínűleg kimerül az állatimádatban.
Sokat töprengtem azon, hogy ez miért lehet így és annak idején döbbenten hallgattam a csoporttársakat, mikor lelkesen tervezgették az esküvőjüket, meg gyerekekről ábrándoztak.
Én ilyenkor egyszerűen ledermedtem a rettegéstől, tisztára mint egy férfi...régebben időnként végiggondoltam, hogy milyen lenne gyerekkel az élet, de mindig arra jutottam, hogy elég egyértelmű, hogy az én kölköm majd a telefon zsinórját tekeri a nyakam köré, feldarabol és végül megetet a macskával mer egy kis drogos geci szörny lesz, bármit is teszek majd vagy beteg lesz, egy torzszülött, esetleg agyi fogyatékossággal születik, mittomén...szóval ilyesmiken elmélkedtem mindig és ezek megerősítettek abban, hogy nekem bizony nem kell gyerek.
Sokáig aztán az volt az elméletem, hogy egyszerűen nem tudok neki mit mondani majd, nem tudom neki megmagyarázni, hogy minek hoztam erre a gányos világra és a gyerek emiatt bizonyára gyűlölni fog amint eszmélni kezd...viszont van bennem némi félelem is amiatt, hogy később, amikor már nem lehet gyerekem, megbánom majd, hogy nem reprodukáltam magam és ezért időről-időre elgondolokodom a gyerekszülés lehetőségén.
Hát így.

warning

Ő: Mióta akarsz te gyereket? A gyerek a fejedre szarik, behugyozik, lehány és nem hagy aludni...

thx

Szia Molly!

Rajzoltam Neked lovat, először tollal, de az nem volt olyan
látható, így filctoll lett a vége:) remélem örülsz neki:)

csak a Tied, csak most és csak Neked!:)

Jelen vs múlt

Az azér vicces ám amikor a tökéletesen illegális jelenembe bezavar a tökéletesen illegális múltam. Hehehe. Jóvanna, szeretem a zűrt, de erről kurvára nem fogok beszélni itten, bármennyire is akarjátok kedves tévénéző gyerekek, merhát kell valami magánélet nekem is, nohát.
Különben meg megin csak azt tudom mondani, hogy énekeljük el közösen aztat hogy azon a napon a karfiolok felfigyelnek az eszmére s a délibábrohamok elsöprik a városokat.

A zavaró érzelmek, a merev elképzelések, a feleség meg a szeretője, la-di-da

Nem is tudom mi van velem mostanában, újabban a merev elképzelések és dogmatikus gondolatok elleni harc koronázatlan királynőjének képzelem magam, ma például kezelésbe vettem a nagymamámat és hosszasan elemeztem a lelkét, meg hogy mit kéne máshogy csinálnia, ő persze majd' elolvadt, egyszerűen imádja ha foglalkoznak vele, olyan mint egy kisgyerek.
Szeretek másokat analizálni, olyan árvák az emberek és annyira nem értik önmagukat. Ez persze rám is vonatkozik, de nyilván könnyebb másokban egy kis rendet rakni - a saját szaromat folyamatosan gyártom és nehezen tartok távolságot tőle -; illetve rendet rakni persze nem tudok mások helyett, merhát mindenki self-made man ugyebár én maximum csak mutogathatok, hogy akkor ezt és ezt ide meg ide tedd, azt meg dobd ki...
A nagymamám persze aligha változik már sokat, de az is valami, ha egy napig elfelejti a szorongásait. És nem, nem, nem értek egyet a mindent megengedő empátiával: a legtöbb embernek felváltva kell adagolni a simogatást és a seggbe rúgást.

"Hogy elment az élet, mintha nem is éltem volna"

Amikor az egyik leghűségesebb olvasómról kiderül, hogy kifejezetten jó pasi, sőt, egyenesen szép, akkor kissé könnyebb szívvel gondolok arra a derék nagy baromra, aki a Cseresznyéskert előadásáról kijövet a felettébb bamba barátnőjének azt az igen kiváló mondatot vakkantotta, hogy Hiányoltam belőle a hanyatló dekadenciát...naná, hogy rögtön beugrott az Annie Hall és benne az a mondat, hogy Keresem olyan nő ismeretségét, akit érdekel Mozart, James Joyce és a szodómia...

Amúgy meg most épp Csehovba vagyok szerelmes, ejjej...

Dasein

Beszélni kicsit magamról, kimondani amit eddig nem mertem. Sétálni a körúton az esőben. Nem gondolni semmire. Felhívni valakit, aki szeret engem.











Tudom, hogy akkor is jó amikor nem.

Fontos kiegészítés a tegnap estéhez

A bátyám azt hitte a hajsimító vasra, hogy elektrosokk készülék, az M-tól kapott hatalmas és bánatos játékkutyámat pedig plüss Taszilónak nevezte.
Boldog vagyok, hogy olyan családban élhetek, melynek minden tagja elmebeteg...

Állapotjelentés

Ó, bár meghaltam volna éjjel és most ne tudnék dolgozni!
Tesóék hoztak egy vagon filmet tegnap, van köztük egy kefélős sundance-es is, inkább azt nézném a fölösleges szájtépés helyett. Ráadásul pedig azt álmodtam, hogy...nanem, ezt nem mondhatom el.
Romantikus álmom volt, nincs mit tenni: bele kell törődnöm, hogy egy idealista haláláig bizakodik.

"I swear by Almighty God that I will tell the truth, the whole truth and nothing but the truth"

Tesó: Talán valami olyasmiről kéne írnia, amiről képes hitelesen beszámolni, amivel tud azonosulni anélkül, hogy megcáfolná a viselkedésével azt, amiről beszél.
Én: Ebben az esetben politikai értekezések helyett az anális szexről kéne kis szösszeneteket publikálnia...

"Ó vagy ugorj a felhőkig"

Kétségtelen, hogy összeférhetetlen, elviselhetetetlen, kiismerhetetlen, nem túl okos, nem túl szép, nem különösebben tehetséges és furcsán bizonytalan hisztérika vagyok, az élet velem sokszor maga a pokol és nem is értem, hogy szerethetett bármikor bárki engem, de be kell látni: nincs ember ma Magyarországon, aki nálam jobb paprikás krumplit főz...

"And she gave away the secrets of her past and said: I've lost control again"

Naszóval az úgy volt, hogy én augusztusban szerelmes lettem és mivel olyan rövid volt a szerelem kölcsönös időszaka mintha csak álmodtam volna, nagy bánatomban, meg azért, mert amúgy is hajlamos vagyok az önsorsrontásra (és ahhoz a magamfajtának azért kell valami csinos kis ideológia is, nem lehet azt csak úgy, elméletek nélkül, hát nem állatok vagyunk, kéremszépen...), szép ámokfutásba kezdtem, elvállaltam egy olyan munkát, amiről szinte az első perctől tudtam, hogy nem nekem való és meggebedek, ha nap mint nap mások idióta kölkeit kell nevelnem és fegyelmeznem és szépre-jóra tanítanom, ezért aztán az egyetlen szórakozásom az volt, hogy halálra ittam magam esténként és persze a tébolyból nem hiányozhatott a féktelen pasizás, amiről az ember azt képzeli, hogy segít felejteni, de persze csak iszonyú ürességet és önutálatot okoz az ilyesmi és akkor találkoztam valakivel, aki valamiért érdekesnek tűnt (utólag már azt gondolom, hogy ahhoz volt kellően izgalmas, hogy ideig-óráig feledtesse a bánatomat) és ha nagyon sokat ittam és elengedtem magam, félig behunyt szemmel, nos, igen, olyankor még azt is gondoltam, hogy szerelmes vagyok, aztán persze az egész érthetetlenül ment szarrá, hihetetlen bánatot és űrt okozva, amitől legalább elfelejthettem az eredeti nyomoromat, igen, ha nagyon fáj a fogunk, hát érdemes pengével a lábunkba vágni.
Aztán jó szokásomhoz híven megbocsájtottam, újra találkoztunk, újrakezdtük, újra befejeztük, veszekedtünk, nem beszéltünk, barátok lettünk, összevesztünk, találkoztunk, szóval mindent elkövettem, hogy a sok zűrzavar által igazán mélyen belekeveredjünk valami abszurd közös sorsba (ezt mindig így csinálom és a furcsa káosz miatt mindenkivel mély lelki kapcsolatba kerülök, tiszta röhej) és aztán próbáltam ezt a barátság lófaszt fenntartani, de valahogy akármikor találkoztunk az volt az érzésem, hogy nem, erotikus töltet nélkül már kurvára nem érdekel az egész, hogy szarom le az ő nyomorát, hogy mire vágyik, hogy mit baszott el, hogy hogyan él és tudtam, hogy ő meg aztán végképp nem kíváncsi rám és akkor, talán ezt is érezve, de leginkább a saját eredendő frusztráltsága miatt elkezdett bántani engem, csúnya, fájdalmas dolgokat a fejemhez vágva, olyasmit, amit mástól szemrebbenés nélkül elfogadok, mert egészen jól viselem a kritikát egy ideje, de tőle, aki ocsmány, hazug, szar, gyáva geci módjára átbaszott, aki saját maga elől is menekült, tőle egyszerűen nem vette be a gyomrom ezeket és akkor legutóbb egy ilyennél felálltam és otthagytam és most látom ahogy kapaszkodna vissza az összes spermával összebaszott női ölbe és mérhetetlenül szánalmas az egész, de a legijesztőbb ebben az, hogy nem érzek semmit iránta. Semmit. Mintha sosem ismertem volna. Már felidézni sem tudom azokat az örömöket, azokat a fájdalmakat, azt az egész zűrzavart akkor ősszel.
Sem a jóra, sem a rosszra nem emlékezem.


Száradok, törődöm.

"Honest as the cat when the meat's out of reach."

Bevallom, időnként elbizonytalanodom a macskát illetően, főleg olyankor, amikor félig megfőtt, kissé még véres csirkefejet marcangol lihegve...hogyan imádhatok ilyen vehemenciával egy brutális vadállatot?

"I'll be your father, I'll be your mother, I'll be your lover, I'll be yours"

Elképesztő, hogy a férfiak mit meg nem tesznek egy kis pinamelegért. A box nekem kábé olyan, mintha egy végtelenített Amit tudni akarsz a férfiakról de sosem merted megkérdezni szemináriumra járnék, illetve talán úgy helyesebb lenne az elnevezés, hogy Amit mindig is sejtettél a férfiakról de sosem merted elhinni.
A lyuksógornőség rettentő tanulságos, ráadásul hallatlanul vicces is: tökéletes móka egyeztetni a hazug és gyáva férfiak szánalmas badarságait.
Bevallom, időnként nosztalgiával gondolok johnjohn borzalmas magyarsággal előadott nyers és kellemesen egyértelmű vallomására, hogyaszongya: Meg ákárlák bászni.

tegnap esti vinnyogás

Tegnap titokban írtam blogot a boxon. (Ez milyen már...) Aztán töröltem, túl hisztérikus volt, a sok engem kioktató idiótának nincs ehhez köze. Megőriztem azér, ez a blog ugyebár a Vinnyogásaim Összes, vicces lesz majd 20 év múlva elmélázni az elmebajomon...

Ide menekülök a másik blogom elől, tiszta röhej, de tényleg, ott már nem merem leírni, itt meg félreértitek...nem érdekes, nem baj, gondoljatok amit akartok, most muszáj fosnom a szót, szóval valahogy úgy van ez, hogy iszonyatos düh van bennem, gyűlölöm az összes exet amiért ezt teszik velem, erre kényszerítenek, hogy hazajövök az üres lakásba sírva (és nem, nem, most nem az fáj, hogy a lakás üres, az éppen jól esik) és végiggondolom, hogy tényleg, tulajdonképpen egyre csak zabáltatom a szívverésemet, még mindig és újra, egy (két) kibaszott blog a legjobb barátom és ha sírnom kell, hát büszkén csak egyedül, a négy fal között, hogy senki ne tudjon róla...és tulajdonképpen ez sem baj, nem fáj (nem a faszt), mert hát mindenki ezzel a mocskos magánnyal küszködik mióta kikényszerítették kedves édesanyja hasából, bele is törődnék a dologba, ha nem lenne néha itten valami mézesmadzag...valami reménysugár, hogy majd most, most kapsz valakit aki meghallgat, megért, akit szerethetsz, aki szeret, aki bizonyos tekintetben csak a tiéd (persze, igen, nevetséges ez a cukormázas gondolat, dehát valljuk be, titokban, jajongva, amikor senki nem látja és hallja, a legtöbbünk valaki ilyen után sóvárog), szóval nem, nem kéne ez a remény és tán nem tűnne fel senkinek, hogy...egyébként meg kibaszottul nem arról beszélek itt sem amiről szeretnék, úgyhogy nevetséges az egész, tehát

THE END

Most pedig énekeljünk el közösen a Mindenki volt már szerelmes, még Derrick is kezdetű kellemes punk dalocskát.

M-mel

ma felidéztük, ahogy Proust miatt lekurvázott egyszer a telefonban és valami beckettes vita miatt elküldött a jó kurva anyámba.
Meg ahogy lebontotta a lakást valami másik irodalmi vita kapcsán.
A legszebb persze az volt, ahogy a boxos farsang után álltam a Nyugatiban hajnali háromkor egy égő kuka mellett a halál angyala jelmezemben és sírva üvöltöttem a telefonba, hogy Dögölj meg, te geci.

wasted

Jóvan, én benne vagyok, beszéljünk akkor inkább arról a számról, aminek az a refrénje, hogy
Mindenki volt már szerelmes, még Derrick is,
Mindenki le akar fogyni, még Derrick is...

Vagy végképp elnémulok, vagy idétlenséggel álcázom a legújabb szarhalmot a lelkemben.
Jaja, úgy bizony...megint tele van az agyam olyan dolgokkal, amikről nem lehet beszélni.

Nyögni kell.

helyzetjelentés

Sikerült a tökéletes elalvást produkálnom ma reggel, mindig is ilyenről ábrándoztam: éppen akkor ébredtem fel amikor véget ért volna az órám.
Azt hiszem beteg leszek, ezért volt a tegnapi nyafogás is.
Háromra kezdjetek sajnálni.

A könny nyomot hagy a párnán

a nyavalygás nem mindig az, aminek látszik

Egyébként nem minden szentimentális nyavalygás ami annak tűnik. Illetve hát persze, hogy van szentimentális nyavalygás, de nálam elég gyakori a tárgyilagos nyavalygás meg a nyavalygásnak tűnő, nyavalygásszerű élménybeszámoló.
Amúgy meg kár, hogy nem vág pofán néha valaki. Jót tenne nekem.

Buda Béla lol

Mióta keresem azt a nagyszerű könyvet, amiben Buda Béla a szerelmet definiálja...
És most csak itt, csak nektek, csak Buda Béla:

A szerelemről csak közelítő meghatározást lehet adni. Sajátos érzelmi állapot, melyet az jellemez, hogy a tudat egy másik ember képével, emlékeivel van tele és a személyiség motivációs rendszere leginkább arra irányul, hogy ennek a másik embernek a közelében lehessen lenni, mégpedig szexuális kapcsolat formájában. A meghatározáshoz szervesen tartozik, hogy a másik ember képe különlegesen pozitív értékminősítést kap, minden vonása kedvesnek, értékesnek tűnik, mind testi, mind lelki tulajdonságai ilyenek. Az is hozzátartozik a definícióhoz, hogy a szerelmes nemcsak együtt akar lenni szerelme tárgyával, a másikkal, és egyszerűen szexuálisan birtokolni őt, hanem kiemelt fontosságúnak tartja a kölcsönösséget, azt, hogy a másik is hasonlóan érezzen őiránta, hogy a másik törekvései is a közeledésre, együttlétre irányuljanak, hogy a másik is ugyanúgy igényelje a szexuális viszonyt, stb. A szerelem sajátosan felmagasztosult, feszült lelkiállapotában különlegesen fontos a kölcsönösség eleme.

A kurva fontos papírokat persze nem találom sehol...

A fiók mélyén

Amikor az ember az adóbevallásához elengedhetetlen papírok után kutat, akkor olyan, rég eltűntnek hitt dolgokat találhat, amik durván gyomorszájon vághatják ha nem elég éber: régi szerelmek gyerekkori fényképei, egy negatív aids-teszt, egy terhességi ultrahang felvétel, régi írások, versek, egy hajtincs, irodalomkritika puska, szerelmes levelek...rémisztő belegondolni, hogy valószínűleg csak ennyi marad belőlem ha meghalok.

Megint Paul

Nekem úgy tűnik a nők szeretnek nagyon előre gondolni és valami cél felé haladni, egy bizonyos kor fölött legalábbis.


Ha valaki megmondaná, hogy mi legyen a cél ami felé érdemes haladnom, hát esküszöm lelkesen haladnék...de eddig mindenki olyan kiábrándító ötletekkel állt elő.
Én meg persze nagyon félek attól, hogy bebizonyosodik, az élet mégiscsak ilyen kicsi kis nyavalya és nem több és a kurva nagy előadás amire várok, nos, az elmarad.
Ó nem, a jegyek nem visszaválthatók.