Péntek estére értünk haza a hargitai táborból. Útközben megálltunk Marosvásárhelyen, meglátogattuk az állatkertet is. 11 órát buszoztunk összesen, és hála Istennek, nem volt különösebb gond.
Lakásunkban valami angyalok jártak érkezésünk előtt, mert kétféle meleg étel is várt a konyhában. Ó, mennyi szeretet belefér egy tepsi pizzába, például! Köszönöm, Istenem!
A szombati nap pakolászással telt, na meg mosással és teregetéssel, de kellett főzni és takarítani is.
Vakációban a fiúk naponként felváltva szolgálatosak a konyhában, és hát ma Ábelen volt a sor a naptári beírás szerint. Mondta is kelletlenül, hogy elszokott már ettől.... Mit mondjak? Én is elszoktam a Hargitán a főzéstől, rutinos házimunkáktól, csak élveztük a jót... :)
Borókát, sajna, betegen hoztuk haza, kicsit piros a torka, és a láza nem akar elmúlni... Étvágya sincs így. Imádkoz(z)unk, és meggyógyul hamarosan.
Vasárnap az Úr napja, lelki töltekezés és a pihenés ideje. Ilyen napot kívánok nektek.