Egy csöppet sem vagyok járatos a japán konyhaművészetben (sem), és a tegnapi nap tapasztalata sem jogosít fel igazán arra, hogy bejegyzést készítsek a szusiról, de most Katáéknak köszönhetően végre egy kicsit tisztábban látok. Tegnap ugyanis szusipartit rendeztünk nagy bátran. Azért voltunk bátrak, mert igazából nem is mi rendeztük: mi csak a helyszínt adtuk az eseményhez lévén a mi házunk alkalmas ekkora vendégség befogadására. Nagyon jó volt, hogy itt készültek az ételek, mert így, hogy segítettünk, kicsit beleláttunk a rejtelmekbe, és most már nem érzem annyira ördöngősségnek az elkészítését. Sőt már bátorságot is érzek arra, hogy legközelebb magam is belevágjak.
Először is próbáljuk meg tisztázni a neveket.
A kis kör alakú izéket, amiknek elvileg a közepén lenne a cucc, ha profik csinálták volna, úgy hívják, hogy MAKI SZUSI.
A hosszúkás rizs-alapra helyezett halszeleteket NIGIRI SZUSI-nak hívják.
Hogy a kaviárral töltött szintén kör alakú kis ufószerű valamiket hogy hívják, arról fogalmam sincs. Ha valaki ezt olvassa és tudja, megköszönném, ha felvilágosítana.
NORI a neve annak az alga lapocskának, amibe a makikat tekerjük.
Na és akkor lássuk szépen sorban, hogy mindez hogyan készül.
Megfőzzük a rizst. Természetesen kifejezetten tapadós szusirizst. Az arányok ez esetben nagyon fontosak: Fél kiló rizshez 6 kanál rizsecetet, másfél evőkanál porcukrot és egy teáskanál sót keverünk, ez lesz az alapja mindennek.
MAKI készítéshez elővesszük a makitekerő kis bambuszrolóinkat, melyből természetesen minden rendes magyar háztartásban van néhány darab :). Mi a miénket Boriéknak köszönhetjük. Ráfektetjük a nori-lapot, és megkenjük rizzsel. Kb egy centi vastag rizs-réteg vonja be a norit. Erre aztán fantáziánknak és kedvünknek megfelelően tehetünk az égvilágon bármit, és tekerjük fel minél szorosabbra. Gyorsan dolgozzunk, mert meleg rizs kell ahhoz, hogy a nori kicsit ráolvadjon. Ehhez persze előbb fel kell vágnunk vékony csíkokra azokat a dolgokat, melyeket később a makiba szeretnénk tekerni. Nekünk pl vékonyra sütött tojáslepény, avokádó, uborka, kaliforniai paprika, újhagyma, és a halak kerültek bele.
Ja, hogy a halak.
Itt álljunk meg egy szóra.
Mivel ugye nyers halról beszélünk, csakis rendkívül friss lehet az alapanyag! Esetünkben rák, lazac és vörös tonhal. Utóbbiért nagyon szégyelljük magunkat, de azzal magyarázzuk nem túl környezetbarát viselkedésünket, hogy az a szegény hal már úgyis meghalt, és mi garantáltan nem fogunk ilyet készíteni kábé két éven belül.
NIGIRI: Vizes kézzel hosszúkás kis rudacskákat formázunk a rizsből, erre fektetjük szépen a megfelelő méretűre szelt halszeleteket, és vékony nori szalaggal átkötjük, melyet egy csepp vízzel ragaszthatunk össze.
Az ismeretlen nevű kaviáros izék pedig így készülnek:
Kis hengerkéket formázunk a rizsből, körbetekerjük a hengernél 5 mm-rel magasabb nori-szalaggal, és a maradék helyet lazac kaviárral töltjük ki, megint csak elnézést kérve, de legalább mi esszük ki a lazacból, nem a medve. Sőt, mi a lazac húsát is megettük.
Na jó, nem álságoskodok itt tovább lelkiismereti kérdéseket feszegetve. Ez nagyon-nagyon finom volt, és kész.
És köszönjük szépen a szakácsainknak.
Még annyit:
Természetesen szójaszósszal és wasabi mustárral kínáljuk mindezt.
