Gorgonzolás spárga húsgolyókkal

Na most kapaszkodjatok meg! 350, azaz há-rom-száz-öt-ven forintért jutottunk csodálatos, friss spárgához, egyenesen a termelőtől. És én hülye alulkalkuláltam a mennyiséget, azt hittem, a rendelt adagból még egy csomót leagyaszthatok, de miután megfőztem a tekintélyes létszámra való tekintettel a vacsit, alig maradt lefagyasztanivaló.
Ez a finomság pedig - ami megakadályozta, hogy a mélyhűtő spárgától roskadozzon, mert megettük - így készült:

Először a húsgombócokat kevertem be, de közben azért feltettem a spárga főzővizét (sóval és cukorral persze) is. Háromnegyed kiló darált sertéscombhoz egy nagy fej dinsztelt hagyma került, egy fél fej fokhagyma összenyomva, mozsárban megőrölt koriander, só, bors, és egy felvert tojás. Jól összemalackodtam, aztán kis lappantyúkat gyurmáztam belőle. A víz eközben felforrt, beletettem a spárgát, és két-három percig előfőztem (a sütőben még tovább fog fődögélni úgyis). Kiszedtem, lecsöpögtettem, és kivajazott hőálló tálba fektettem őket szép sorban. 200 gr gorgonzolát morzsoltam rá, és meglocsoltam egy kis főzőtejszínnel. Be a sütőbe 180 fokra.

Eközben a tűzhely tetején....
... Elkezdtem sütni a húskorongocskákat. Csak kis olajjal kentem meg a serpenyőt, így sült meg szép ropogósra mindkét oldaluk. Amíg sülögettek persze kihasználtam az időt, és elkészítettem a mártást.
Szép húsos kolozsvári szalonnát kis kockákra vágtam (egy maréknyit), kis olívaolajon kisütöttem, majd három gerezd összenyomott fokhagymát pirítottam rajta. Fél liter főzőtejszínnel öntöttem fel, belereszeltem egy citrom héját, sóval, borssal és petrezselyemmel ízesítettem. Így rottyintottam még egy-két percig, aztán ebbe a mártásba forgatva tálaltam a húskorongokat a gorgonzolás spárgával együtt.

Csökkentett szénhidráttartalmú kenyér

(Hű de tudományos lett ez a cím...)
Amikor ugye az ember fogyókúrázik, igyekszik visszavenni a szénhidrátfogyasztásból, és nem nagyon enni kenyeret. De vannak olyan kaják - mint pl az alábbi padlizsánkrém is - amelyek elképzelhetetlenek valami kenyérféle nélkül. Ilyenkor szoktam ehhez hasonló kenyereket sütni. Van, amikor szárított paradicsommal és olívával ízesítem, mint most is, máskor pedig köménymagot és szezámmagot teszek bele. Az alaptészta minden esetben ugyanaz, mégpedig az alábbi:
Fél kiló zabpehelylisztet és fél  kiló csökkentett szénhidráttartalmú lisztet (mindkettő bioboltban kapható), egy egész kocka összemorzsolt élesztőt, 350 ml vizet, egy kiskanál cukrot, három kiskanál sót alaposan összekeverek, meggyúrok. Ha ízesíteni van kedvem, a különleges hozzávalókat is hozzákeverem persze, ezúttal fél marék olajbogyó és ugyanennyi, szintén apróra cafatolt szárított paradicsom került bele. A tészta elég rugalmas lesz, kb 7 cm átmérőjű kis hurkákat formázok belőle, és megtekerem őket. Én úgy szoktam keleszteni, hogy kilisztezett cserépedénybe helyezem őket, és a fedelével együtt beteszem a sütőbe melegentartó üzemmódba (35 fok). Kb egy óra alatt szépen megkelnek a kiflikék, na ekkor alaposan feltekerem a sütőt 250 fokra, és uzsgyi, kezdődhet a sülés. Kb fél óra alatt szép ropogósra sül. Hogy úgy mondjam, talán túlzottan is ropogósra, fogakra veszélyes péksütemény ez....
Két nagy előnye is van ennek a kenyérnek: az egyik, hogy nagyon tömör, masszív kenyér, ezért csak egész keveset tud megenni belőle az ember, tehát igazán fogyúkúrabarát. A másik, hogy jó sokáig eláll, egy kilónyit egy hétig is rágcsálunk.
Külön felhívnám a figyelmet a képen látható szép és jó minőségű konyharuhára, ami szerintem nagyon tuti vétel volt. Aki szeretne ilyet, most rohanjon a hozzá legközelebb eső Pennybe, mert ott 10 db-ot lehet venni egy csomagban 1290,- forintért.

Paprikás padlizsánkrém

Sokszor csináltam már padlizsánkrémet saját kútfőből, de minden alkalommal másképpen, mert sose emlékeztem, hogyan is csináltam előzőleg. Így aztán minden alkalommal újra és újra fel kellett találni, és hol ilyen lett, hol olyan... Ez a mostani viszont olyan jól sikerült, hogy most gyorsan le is írom a receptjét.
Négy közepes méretű padlizsánt és két db pritamin paprikát villával megszúrkáltam és 180 fokon kb egy óra alatt megsütöttem. Fedeles edénybe zártam a zöldségeket kis időre, ettől könnyedén lejött a héjuk. Feldaraboltam, majd aprítógépbe tettem őket, és egy deci extraszűz olívaolajjal krémesítettem a masszát. Két gerezd összenyomott fokhagymát, egy kiskanál frissen őrölt borsot és kb két kiskanál sót szórtam bele és jól összedolgoztam. Na és itt jön bele a három új hozzávaló, amit eddig nem tettem bele, de most igen, és többé már nem is akarom kihagyni: másfél evőkanálnyi mustárt és egy kanálnyi majonézt, valamint egy fél citrom levét adagoltam hozzá, és ezekkel kevertem készre. Vannak, akik nagyon karakteresen majozézesre ízesítik, én azt nem annyira szeretem. Nem akartam, hogy kikönyököljön a majonézes jelleg, domináljon csak a padlizsán íze! Csak egy kicsi kell bele, hogy simulékonyabb legyen az íze.

Húsvéti Kocsonya

Minden Húsvétkor, amikor füstölt sonkát főzök, lefagyasztom a főzőlevet, mert jó lesz az még babhoz, lencséhez, stb. De most maradt egy liter, ami már nem fért be a hűtőbe. Kezdetét vette hát a Húsvéti Sonka Ezer Arca Project, amikor is feltalálom a sonka újrahasznosítását.

Kocsonya - ez lett a főzőléből.

Ha időben eszembe jutott volna ez a mentőötlet, akkor már eleve tettem volna a sonka főzővízébe kocsonyásító cuccokat, de nem jutott eszembe. Így utólag kocsonyásítottam zselatinnal. (Alapból nem szeretem a zselatint, de jelentem: a Dr Oetker zselatin-por színtelen-szagtalan, teljesen bejött.)

A sonkalevet ugyanannyi vízzel hígitottam, hogy ne legyen olyan sós. Minden fél liter vízhez egy zacskó zselatinpor jár. Zacskónként 4 kanál vízzel fel kell főzni, és a többi léhez keverni. Melegíteni lehet, de főzni nem. Kissé langyosan kell a tálkákba porciózott húsra önteni, majd hűtőben dermeszteni.

Mivel Húsvét, ezért én főtt tojás karikákkal és felaprított friss zöldhagyma- forgácsokkal dobtam fel a kocsonyalevet.