Egy kis tavasz az ablakban

Már nagyon várom....

Parmezános spenót

Hatalmas szatyor gyönyörű, harsógózöld, ropogós spenóttal tértem haza a zöldségestől, alig láttam ki mögüle a biciklin. Azért kell jó sokat venni, mert főzés közben a terjedelmes levélzet jelentősen összelappad.
Előszöris alaposan megmostam a spenótleveleket. Ez eléggé időigényes tevékenység, főleg hogy biospenótot vettem, így tekintélyes létszámú fauna lakott a levelek között, ami szemmel láthatólag igen jól érezte magát a zöldövezetben. A legdurvább az volt amikor - hmm, hogy is mondjam, szóval izé - gyanútlanul meztelen csigába markoltam, majd eszelősen sikítva hajítottam ki a kertbe. Utána még percekig hisztérikusan sikáltam a kezemet, áááááááá! De nem akarom a kedélyeket korbácsolni, minden jó, ha jó a vége, végülis sikerült tökéletesen húsmentesíteni a spenótot, miközben természetesen a leveleket a száraktól és az erektől is megszabadítottam.
Igazából csak eddig volt macerás (és kalandos), innentől fogva nagyon felgyorsultak az események. Elővettem a gigantikus serpenyőmet, amit még Vitéz László, sőt a bátor néni néni is megirigyelhetne, majd felolvasztottam benne némi vajat. Amikor a vaj felforrósodott, beleszórtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát és pár pillanatig pirítottam. Tényleg csak pár pillanatig, mert nagyon hamar megég és keserű lesz. Aztán beledobtam a spenótot, megsóztam, amitől levet eresztett. Kevergetve pároltam egy kicsit saját levében, majd öntöttem bele egy kis húslevest és abban főztem készre. Én úgy szeretem, ha nincsen teljesen szétfőzve a spenót, hanem egy kicsit még érezni rajta a levelek struktúráját. Ezek után belekevertem a tejszínt, szerecsendiót reszeltem és borsot őröltem bele, végül belereszeltem a parmezánt. Na, ebbe aztán rendesen beleizzadtam. Árvíz idején tutajt ácsolni valamint parmezánt reszelni énszerintem határozottan férfimunka, de most nem volt itthon a Ház Ura.
Én mindenhogyan szeretem a spenótot, de számomra ez a legkedvesebb elkészítési módja. Olyannyira, hogy rögtön meg is ettem belőle egy kis tálkával, méghozzá a szabadban, mert nekem már igenis tavasz van!

Tarkabarka rokfortgolyók

Ez a kedvenc partikajám, bár ma nem jönnek vendégek, de mi is megérdemeljük.
Kb negyed kiló rokfortot lereszelünk, belenyomunk 3 kis gerezd fokhagymát, beleaprítunk egy kis csokor petrezselymet és vajforgácsokat szórunk bele, hogy a végén krémes, homogén masszát kapjunk. Turmixgépben jól összekeverjük, majd ilyen helyes (illetve az enyémnél sokkal helyesebb) kis golyóbisokat formázunk belőle. Különböző tarkabarka fűszerekben meghempergetjük őket. Én örölt köménnyel, őrölt borssal, szép piros paprikával és gyönyörű sárga curryporral szeretem legjobban, és nem csak a szép színe miatt, hanem mert nagyon finom, és mert az egyes színek egészen más ízvilágot közvetítenek. Hiába igyekeztem, hogy még nappali fényben elkészüljek, hát sajnos belecsúsztam az estébe, így a fotó nem tudja visszaadni a gyönyörű élénk színeket, holnapra pedig már egy szem sem marad belőle....

Lazac carpaccio

Ebben az a legjobb, hogy nem kell főzni. Sőt gyakorlatilag semmit nem kell vele csinálni.
A nyers lazacszeletet madárbegysaláta-ágyra fektettem. Egy gyors hideg mártást csináltam hozzá, mégpedig úgy, hogy az aprítógépbe pár gerezd fokhagymát tettem, majd egy kevés olívaolajat és másfél lime levét. Ezzel meglocsoltam a halat, kaprot és kapribogyót szórtam rá és jól megettem!

Kolozsvári rakott káposzta

Ezeket a klasszikus ételeket Mamitól érdemes megtanulni, ezt a finom rakott káposztát is ő főzte, én csak lejegyzetelem, íme:
Nem egy bonyolult étel, csak kissé időigényes az elkészítése, ugyanis minden hozzávalót külön-külön meg kell főzni. Előszöris főzött egy pörköltet, a szokásosnál sokkal hosszabb lére eresztve. Amíg ez fődögélt, addig kevés vízben megfőzte a savanyúkáposztát pár szem egész bors és babérlevél társaságában, valamint a rizst is megfőzte a szokásos módon.
Amikor minden megfőtt, egy tepsit enyhén kivajazott, erre tette az első réteget, ami a káposzta volt. A második réteg a rizs, szépen eloszlatta a káposzta tetején. Utána a pörköltből kivette a húst és a rizsre tette a leve nélkül, majd a legtetejére ismét egy réteg káposzta került. A pörköltszaftot összekeverte egy nagy adag tejföllel, és ezzel vonta be az étel tetejét. Néhány kolozsvári szalonna-darabkával megszórta és kb egy órára betette a sütőbe.
Szerintem ezt az ételt a Mami készíti a legjobban...
(Sőt, olyan rendes volt, hogy a kedvünkért az egyik feléből kihagyta a rizst, persze nekünk szalonna sem járt a tetejére.... :)

Édes-savanyú kacsa ananásszal

Kb fél kiló kacsahúst (mindegy, hogy mell vagy comb) vágjunk vékony csíkokra. Kevés vajon pirítsuk meg a húsdarabokat addig, míg a rengeteg zsír kisül belőle és ropogós lesz a bőre. Vegyük ki a húsdarabkákat a serpenyőből és öntsük ki a zsírt. Az edény alján maradt kis zsírban pirítsunk meg egy kis fej, nagyon apróra vágott hagymát, néhány gerezd zúzott fokhagymát és egy ötcenti hosszúságú reszelt gyömbért, majd tegyük vissza a húst és öntsük fel húslevessel. Keverjünk hozzá három evőkanál baracklekvárt, facsarjuk bele egy citrom levét, egy fél ananászt felkockázva, ízesítsük szójaszósszal és chilivel, majd lassú tűzön rotyogtassuk addig, míg a hús vajpuha lesz. A főzés közben elpárolgó nedvességet időnként hozzáöntött vízzel pótoljuk.

Mentás gezemice

Az összes hozzávalót, azaz: uborkát, retket, répát és a lilahagymát lereszeljük, kicsit besózzuk és állni hagyjuk. Kinyomkodjuk a kieresztett levét, majd egy másik tálba téve joghurtot és apróra vágott mentát keverünk hozzá. Ennyi.

Füstölthúsos juhtúró

Nekem eszembe nem jutott volna soha, hogy juhtúróhoz húst keverjek, azonban amikor múlt pénteken borkóstolón jártunk, ezzel a finom borkorcsolyával kínáltak meg minket egy jófajta testes vörösborhoz, és teljesen meggyőzött. Most én is megcsináltam, némiképp - mondhatni teljesen - átalakítva, a magam kedvére formálva.
Füstölt húst - lehet bármi - tegyünk az aprítógépbe és apróra zúzzuk össze. Tegyük hozzá a juhtúrót, a gép kissé fel fogja habosítani. Nagyjából egyforma mennyiség kell a két hozzávalóból. Ezután tegyük át a masszát egy másik edénybe és kézimixer segítségével keverjük alaposan össze, hozzáadva még egy jókora fej összevágott hagymát, egy pohár tejfölt és egy kis vajat. Sózni nem kell, mert mindkét hozzávaló sós.
Természetesen házikenyérre kenve a legfinomabb, ami ebben az esetben Gyula receptje alapján készült.

Kocsonya a hóban

18 éven aluli vegetáriánusok most ne nézzenek ide, ez a látvány nem nekik való. Mert fogyókúra ide, fogyókúra oda, február van, bizony kocsonyaszezon, és az nem lehet, hogy egy télen ne legyen legalább egyszer kocsonya, így aztán tegnap rászántam magam és kocsonyát főztem. Azért kellett rászánnom magam, mert nekem a kocsonyafőzéshez egy teljes nap kell.
A kocsonya lényege a rengeteg bőrös alkatrész, ezeknek köszönhető, hogy megdermed a leves. Én mindig jó sokat szoktam beletenni, hogy biztos legyek az eredményben, mert zselatint és egyéb zselésítő anyagot soha nem teszek bele. Nem szoktam méricskélni, de tegnap lemértem az adagokat, hogy le tudjam írni.
Van egy hatalmas fazekunk (a lecsót is ebben szoktam főzni :)), tíz liter vizet öntöttem bele. Ehhez 10 tíz db alaposan megtisztított körmöt és még néhány darabka bőrt tettem (utóbbi nem került bele később a kocsonyába, de ez a mennyiség kellően biztosította a dermedést), ezen kívül egy jókora darab (kb kilónyi) sertéscomb és ugyanennyi füstölt sertéscomb volt a hús a kocsonyában. Amióta egyszer megízleltem S.E. kocsonyáját, aki füstölt hússal készítette, azóta soha nem hagyom ki a füstölt húst. Igaz, hogy kicsit megszínezi a levet, de annyi baj legyen, az íze mindenért kárpótol! Általában csülköt szoktunk venni, de tegnap nem kaptam, végülis bármiből jó. Három nagy szál petrezselyemgyökeret, öt jókora sárgarépát egészben, egy nagy fej zellert, két fej hagymát és három fej fokhagymát tettem a levesbe. Sózni csak akkor sóztam meg, amikor a füstölthús már kellően kieresztette a levét, nehogy elsózzam, egy marék egész borsot és négy-öt babérlevelet szórtam bele, és feltettem főni. Először felforraltam, majd leszedtem a ronda habját és aztán egészen lassú tűzön, halkan rotyogtattam órákon keresztül. Akkor mondható késznek, amikor a hús már leválik a csontról. Kocsonyásító tulajdonságát pedig úgy ellenőrizhetjük le, hogy a gőz fölött tartsuk kifeszített tenyerünket, és ha az ujjaink összeragadnak, akkor biztosan jó lesz a kocsonya. A sok bőrös cuccból egyébként rengeteg zsír fő ki. A zsírtalanítás legegyszerűbb módja hogy egy éjszakára félretesszük a levest, akkor könnyedén le lehet szedni az összes fagyott zsírt, majd másnap felmelegítve porciózzuk szét. Nekem azonban ehhez soha nincs türelmem, hiszen akkor csak egy nappal később ehetjük :), így én főzés közben folyamatosan szedegetem róla a zsírt. Mire megfő a leves, így már egy csepp zsír sem marad rajta.
Amikor tehát minden szépen megfőtt, akkor leszűröm a levet. A leveszöldséget nem szoktam beletenni, csak a sárgarépát karikázom fel és szórok minden edénykébe, és egyenlően elosztom a különböző húsféleségeket. Tegnap ebből a mennyiségből 47 db kis tálkányi kocsonya készült, de tartok tőle, hogy holnaputánra már nem lesz belőle semmi. A gömbölyded tálkákból ki szoktam borítani a kocsonyát egy tálra, így ilyen takaros kis szilikonciciket tálalok fel.
Boriéknak kultúrált kocsonyát is csináltam, azaz a színhúson kívül semmiféle disznóság nem került bele. Mondhatni vega, ahogy a Mami szokta mondani.

Holnap pedig ez lesz:

Holnap sem én főzök: Ali készíti az ünnepi menüt a Mami szülinapjára, többek közt ezt a gyönyörű bőrös malacot. Már előkészítette a kis drágát: kicsontozta (ebből készül holnap a húsleves), beirdalta szépen a bőrét, amin hál'istennek nem túl vastag a zsír, így szépen ki fog sülni belőle. Aztán megspékelte fokhagymával (egy egész fej ment bele). Chilit, babérlevelet, köménymagot összezúzott a mozsárban, hosszú, vékony csíkokra vágott még egy fél fej fokhagymát, és ezzel a keverékkel kente be a hús nem bőrös felét, és persze megsózta-borsozta. Két rozmaringágat fektetett a húsra és szorosan összekötözte.
(Ezen a ponton el kell gyászolnom a hatalmas rozmaringbokromat. Míg a tavalyi telet simán átvészelte, sőt folyamatosan hajtott a tél folyamán és tavaszra kétszer akkora lett, mint volt, idén sajnos az egyik hideg éjjelen megfagyott. )
Mindenesetre ezt a finomságot rendelte a Mami holnapra. Igazán sajnáljuk, hogy Beáék nem tudnak jönni.

Gyömbéres sertéshús

Ma Ali főzte az ebédet, ezt a finom gyömbéres sertéshusit. Nagyon jó sorozat a TvPaprika "Egy falat..." sorozata, ez az étel az "Egy falat Thaiföld" című könyvből készült.
Először is a főzés megkezdése előtt áztassunk be egy marék júdásfüle gombát meleg vízbe. Eközben egy csésze húslevest keverjünk össze evőkanál halszósszal és egy fél teáskanál barnacukorral. Kb két centi gyömbérdarabkát hámozzunk meg és vágjunk vékony csíkokra, és egy közepes fej hagymát vágjunk nyolc gerezdre. Két szál vékony újhagymát hosszában vágjunk ketté, és 1 kimagozott, hosszú, piros chilit vágjunk hosszú vékony csíkokra.
Wokban forrósítsunk fel egy kis olajat, majd közepes lángon pároljunk meg két finomra szeletelt fokhagyma gerezdet. Szeleteljünk fel vékonyra fél kiló nagyon sovány sertéshúst (most sertésszűzből készült nálunk), majd ebből kb egy maréknyit pirítsunk két-három percig és szedjük ki a wokból. Aztán megint pirítsunk egy kis fokhagymát és húst, szedjük ki és így tovább, míg a teljes adag hús elkészül. Ha kész, az egészet tegyük vissza a wokba. Öntsük hozzá a halszósszal elkevert húslevest, tegyük hozzá a gyömbért és a nyolc gerezdre vágott hagymát és a gombát, és még főzzük egy-két percig. Ha szükséges, sózzuk meg. Az újhagymát és a chilit csak a legvégén dobjuk a húshoz. A nem fogyókúrázó családtagok rizzsel fogyasztották.

Pizza vegetariana

Nem azért mutogatom itt ezt a semmikülönös pizzácskát, mintha én találtam volna fel a spanyolviaszt, nem, nem, csak gyűjtögetem a recepteket a 90 napos diétánk különböző naptípusaira. A tészta és a paradicsomos szósz a szokásos módon készült, csak most semmi fehérje nem került rá. Cukkini vékonyra szeletelve, a hagyma nemkülönben, és paprika. Illetve ki mit szeret. Egyébiránt pedig nekünk ez annyira bejött, hogy nem hiányzott nekem erről az égvilágon semmi, még kedvencem a prosciutto crudo, sőt még a sajt sem.
(Bori, Tomi, ti azért holnap a sonkás-gombás-sajtos verzióból kaptok.)

Vargánya salátaágyon

Bori, örök hálám, amiért felfedezted, hogy a helyi Sparban árulnak fagyasztott vargányát! Eddig ugyanis kies környékünkön max sampinyonhoz jutottunk hozzá, na de most!!! kinyílt a világ előttünk. Elsőként egy egyszerű vargányás saláta-jellegű valamit csináltunk.
Előszöris pancetta vagy kolozsvári szalonna darabkákból teljesen kisütjük a zsírját, felöntjük egy kis balzsamecettel és elpároljuk. A kockákat kivesszük a zsírból és félretesszük, amíg vár a sorára. Emellett balzsamecetből és mézből mártást készítünk: felforraljuk az ecetet, belecsorgatjuk a mézet, aztán együtt is forraljuk egy kicsit.
A gombákat nagy rusztikus darabokra vágjuk, és vajon megpároljuk kakukkfű, bors, és egy kis rozmaring keverékével. Fejes salátából vagy ruccolából és színes paprikadarabkákból megágyazunk neki, majd erre halmozzuk a gombát. Camembert darabokat szórunk mellé, majd egy nagyon keveset a szalonnából, és rozskenyér héjából kis szilánkokat szórunk még rá. Meglocsoljuk egy kevés balzsamecetes mártással és melegen hamm bekapjuk. Ali lőtte valami főzős műsorban, állítólag toszkán parasztétel, bár a camembert miatt ezt én kétkedve fogadom, de egyébként tőlem bármi lehet, ez nagyon finom.

Penne diómártással

Úgy látszik, már sportot űzük belőle, hogy minél hamarabb elkészüljön egy étel. Ez kábé tíz perc alatt lett kész.
Amíg a fél kilónyi tészta fő, elkészítjük ezt a roppant bonyolult mártást.
Száraz serpenyőben megpirítunk egy nagy marék diót, majd durvára összetörjük. Ezután turmixgépbe tesszük, és pépessé zúzzuk. Kis olívaolajon éppen csak hogy megfuttatunk egy fél fej összenyomott fokhagymát, és a dióhoz keverjük. Egy fél deci extraszűz olívaolajat csurgatunk hozzá, ezzel is összekeverjük, majd egy nagy csokor petrezselymet aprítunk a mártásba. Visszatesszük a serpenyőbe és megmelegítjük, közben ízlés szerint sóval és frissen őrölt borssal ízesítjük. A tészta főzővizéből merünk a mártáshoz egy keveset, hogy a pesto-hoz hasonló sűrű, de krémes masszát kapjunk.
Azt hiszem leírni tényleg tovább tartott, mint megfőzni.
A fotóért bocs, de nem tudtam kibontakozni, már hisztizett a család, hogy együnk már...
Igazuk volt, ez nagyon finom. Ja, és nagyon jól illik hozzá a ruccola, aminek szintén enyhén csípős-diós jellege van.

Gombás sertésszelet

Na ez aztán nem valami kifinomult elegáns étel: teljesen hagyományos, finom húsétel. Az elkészítése sem egy nagy ördöngősség.
Karajszeleteket fektessünk egy tepsibe, sózzuk és borsozzuk meg őket, és kenjük be zúzott fokhagymával. Öntsünk alá nagyon kevés olajat, egy pohár fehérbort és húslevest, és lefedve félig puhítsuk meg. Eközben készítsük el a gombás mártást (ami tulajdonképpen egy gombapaprikás): kis olajon pároljunk meg felaprított hagymát és zöldpaprikát. Adjuk hozzá a gombaszeleteket, sózzuk meg, és addig pároljuk, míg elfő a leve. Némi majorannával és borssal ízesítsük, és keverjük hozzá a tejfölt.
A félig puha húsra kenjük rá ezt a masszát, és továbbra is lefedve addig süssük, amíg egészen megpuhul, majd a fóliát levéve kicsit pirítsuk is meg.

Szicíliai narancssaláta

Elkezdtünk fogyókúrázni, méghozzá a 90 napos fogyókúra tapasztalatai szerint. Viszonylag tartható diéta ez, az egyetlen - hatalmas!! - bajom a gyümölcsnappal van. Ugyanis, bocsánat, tudom, hogy ez nem vet rám jó fényt, de általánosságban utálom a gyümölcsöket. Na jó, ez így nem igaz, olykor megkívánok és szívesen meg is eszem egy-egy finom gyümölcsöt, de ha egész nap csak gyümölcsöt szabad enni, az nekem rosszabb, mintha nem ennék semmit.
Ezért azon gondolkoztam, hogy lehetne úgy elvarázsolni egy gyümölcsöt, hogy ne érezzem azt, hogy gyümölcsöt eszem.
És ekkor hopp! Eszembe jutott, hogy kedvenc szicíliai éttermünkben az egyik barátunk nagy bátran ilyen rendkívül bizarrnak tűnő salátát rendelt. Mi csak veregettük a vállát, jóvan Lacikám, egyed csak.... aztán megkóstoltuk, és csak ámultunk-bámultunk: ez finom!!
(Azért bevallom, ha épp nem a gyümölcsnap sanyargatna, önszántamból biztosan nem készítenék ilyen salátát. Maradok a caprese-nél és társainál.)
Leírni nem lehet, mert az van rajta, amit itt látsz. Narancs, hagyma, salátalevél, só bors, és olívaolaj. Jelen esetben chilis olaj. A Lacién úgy emlékszem, olajbogyók is voltak, de az most nem volt itthon.

Avokádókrém

Két nagyon érett, puha avokádót meghámozunk, hatalmas magját kivesszük. (és ismét bizakodunk abban, hogy ha elültetjük, kikel.) Villával összenyomkodjuk a gyümölcs húsát, majd 2 db nagyon apróra vágott, meghámozott és kimagozott paradicsomot keverünk hosszá. Két gerezd fokhagymát összenyomunk, egy csokor snidlinget felaprítunk, és ezeket is belekeverjük. Két kis lime vagy egy citrom levét is hozzáfacsarjuk, só, bors ízlés szerint, összeturmix és megesz.
Normális körülmények között egy kis olívaolajat is szoktam beletenni, vagy sűrű tejszínt, de mindezektől most eltekintettem, mivelhogy fogyózunk. Ami persze így is egy röhej, hiszen az avokádónak magas a kalóriatartalma a benne lévő rengeteg olaj miatt. De annyi esélyt adtunk a dolognak, hogy legalább most nem pirítóssal ettük, hanem csak úgy magába'.

Lazacos farfalle

Amilyen finom ez az étel, olyan egyszerű elkészíteni. Gyakorlatilag az egész elkészül annyi idő alatt, míg a tészta megfő.
Újhagymát felaprítunk, és egy serpenyőben vajon megpároljuk. Kis konyakot öntünk hozzá, és egy citrom levét, ezzel fejezzük be a hagyma párolását. Vékony csíkokra vágott füstölt lazacot dobunk bele, és rögtön öntsünk hozzá két és fél deci tejszínt. Tekerjünk bele egy kis borsot, szórjuk meg felaprított petrezselyemmel, rottyantsunk rajta egyet, majd keverjük a megfőtt (al dente), leszűrt tésztához. Egy kis reszelt parmezán is jól jön a tetejére.