Szász Svájc

Prága, Drezda , Berlin városlátogatása során a legszebb vidéket is bejártuk.Hajóztunk az Elbán, láttuk Bastei szépséges szikláit, a Bastei hidat, s rengeteg sziklamászót.

Az Elba- völgyben a világon egyedülálló  földtani érdekességeket, homokkő képződményeket láttunk.

Feljutottunk Königstein várába is. Csodaszép panoráma úton értünk fel, s a látvány innen magáért beszél! A várat egykor bevehetetlennek tartották . A háborúban a szász fejedelmi családmenedékhelye volt, itt rejtették el kincseiket is  Megnéztük a kis katonai múzeumot,a csodálatos felvonóhidat, kastélyt, pincéket.

  

Csodaszép a kilátás az Elba völgyére 

 

 A vár egy részlete.

Meseszerű, lélegzetelállító panoráma.

Hortenziakoszorú

 

 Elkészült a hortenzia koszorú, száraz virágfejecskékből.

Szalmakoszorú alapra rögzítettem és alul halvány rózsaszín masnit kapott díszítésül.

 Ide került mindnyájunk örömére :)

 

Kicsit már őszies hangulatban. Holnap készítek a lányaimnak is, csak még nem volt annyi száraz fejemcsém. De ha nagyon szeretné valamelyik, akkor már ma neki adom az enyémet! Meglátjuk, mit szólnak hozzá! <3

 

Augusztus végén eljutottunk Prága, Drezda, Berlin, szász Svájc útvonalon egy kis körutazásra.Adorján unokánkat is vittük velünk, aki nagyon szívesen jött. <3

A Szent Borbála templomot néztük meg legelőször Kutna Horában. Városnézésünk során Közép- Európa legszebb műemlékeivel találkoztunk.Belvárosa a világörökség része.

 Majd számomra, számunkra az egyik legmegrázóbb, legdermesztőbb látványban volt részünk: A Csontkápolna mintegy 40000 emberi csontvázat foglal magában.A 14. század közepén pusztító hatalmas pestisjárvány, majd a huszita háborúk idején több mint harmincezer embert temettek el annak a ciszterci monostornak a kertjében, melynek részét képezi a sedleci osszárium – azaz a Csontkápolna.

Egy, az emberi test valamennyi csontját magában foglaló óriási csontcsillár függ a koponyák fűzérével díszített boltozatú templomhajó közepéből. Emberi csontok alkotják a Schwarzenberg család címerét, az oltáriszentséget éppúgy, mint Rint mester aláírását a bejárat közeli falon.

 Ez a csontcsillár az emberi test valamennyi csontját magában foglalja.

Azért kijőve nagyon lecsendesedett a csoport. Nekem hátborzongató élmény volt !
A főként erősebb idegzetűek látogatására váró kápolna erősen morális tartalmat közvetít az utókor számára. Érzékelteti a korai századok vallásosságát, s hogy mennyire erősen áthatotta őket a halandóság érzése, a testi lét alávalósága.
„A csontkápolna azért jött létre, hogy figyelmeztesse a látogatókat a halál tényére, és az emberi élet rövidségére. Mivel az emberi test oly szegényes, mulandó, csak a lélek erőfeszítése révén maradhat meg becsületes emlékünk, az emberiség történetében” – olvasható egy feljegyzésben

 

A város maga nagyon szépséges, tele meglepetésekkel. Ezek a képek is ott készültek :)

Holnap írok  Drezdáról és Berlinről, az Elba völgyéről is Addig is élvezzük, hogy hétvége van !

Jártatok már lépegetettek valaha, kora hajnalban, a füvön üldögélő harmatcseppeken? Amikor a  korán kelő nap ereje már benne van a talpatok alatt guruló gyöngyökben?
 Benne van az épp múló éjszaka csendje , szépsége. Finoman csiklandozzák a talpad bőrét, simogatják az épp lábra álló szereteted.

Amikor még érezni az éjszaka alatt összegyűlő nedvességet, ami gömböcske formájában a fűszálakra telepszik, majd rálépve hajnalban megsimogatja a hozzá érő emberi életet is?

Simogattátok már meg a kezetekkel, lábatokkal a harmatos füvet? Húztátok már gyengéden, épp a cseppeket érintve a talpatokat, fölöttük?

 Örömteli érzés.

 Lépkedtetek szemet lehunyva picit, a testet tartó lábatokat fürdetve, a pirosló, rózsaszínű hajnal erejében?

Hisztek a harmatcseppekben? A rózsaszirmokról leguruló gyöngyökben?  A hajnali napsugárban, amely beleolvasztja a korán kelő  vízcseppek és a saját erejét a növényekbe?

Én ma is ezzel kezdtem el a napom. Megtehettem, hisz hatalmas kertemben fürödtek a növényeim a kora reggelben. Majd magukat lágyan megmosva engedtek az én kérésemnek is, a talpam bőrét simogatták, gurulva gyöngyözték.

Jól esett. Így indult a reggelem  :)

 /fotó:internet/

 Kormányos Sándor: Még kacag a nyár...

Még kacag a nyár
de érzi már
hogy valahol messze
bús szelek
jajgatva sírnak
fel az égre,
s lehullnak majd
a levelek.
Még kacag a nyár
de tudja már,
hogy ajándék minden
pillanat,
mely maholnap
emlék lesz szívünkben
ha ősz oson át
a fák alatt.

Kicsi Ádámkának is dukál takaró, ha már Bencének varrtam egy traktorosat.
Neki édes kis tündérfiús panelekből állítottam össze, a kék szín dominál. 

Összevarrva így néz ki.

És az ágyacskájában, már használatba is vette.<3

 

 

Természetesen kispárna is készült hozzá. Már örömmel nézegeti, tapogatja :) <3

Nagyon kellemes időt, remek hétvégét kívánok! 

Aludnék......

Még vetkőztet a nyár. Még a kitárt ablakok mellett hallani éjszakánként a meleg rövid ujjú ,nyári zajokat.

Becsukom a szemem. Azt játszom, hogy vajon egyszerre hányféle hangot hallok, tudok megkülönböztetni a sötétben, a becsukott szemem mögül. Jobban odafigyelek.

Hallom, ahogy a kis tücsök éjszakai nótáját egyre jobban cifrázza. Vagy tán mindig ugyanazt fújja? Ahogy szorgalmasan hegedül, nem törődik vele, ki hallgatja meg. Bátor kis élet, nem bújik el az éjszakai sötétség elől.

Tovább hallgatózom. A fülem az éjszaka csendjére tapasztom. Érzékelem, hogy a vonat az állomásra ér. Nem is olyan messze van tőlünk ,de a megszokás, hogy nem is hallom már, most feloldja a gátat.

Tudom, hogy az éjszakai szellő megringatja a nyírfácskánk ágait, zöld levélkéit, s velük együtt millió magocskáját szórja szét a sötét levegőben . A virágmagok könnyedén, pörögve kicsit, tollászkodnak, majd földre hullanak.

A bokor alatt, ahol sok a száraz, lehullott bőrlevél ,- a babérmeggy levetett hajacskája , meleg ruhácskája - éjszakai állatkák szorgoskodna, .motoszkálnak, jönnek - mennek. Nem tudom meghatározni mik azok, csak hallom őket.

Mellettem hirtelen figyelek fel kedvesem egyenletes légzésére. Ő már alszik. Látni vélem ősz haját, szép arcát, szerető kezét. Feléje fordulok. Hallgatom

Sokszor elkalandozom, aztán visszatérek ahhoz az elképzelésemhez, hogy most a jelenben maradok. Nagyon nehéz. Valami mindig eltérít. Hol a jövőben, hol a múltban kalandozom.

Aztán felfigyelek az órára, egyenletes lüktetésére, ha kell, ha nem, egyenletes járására.

Majd megszólal a harang, gyönyörűen elhallatszik idáig. Tisztán, szépen cseng-bong. egyáltalán nem zavaró.  Késő van, de nem számolom a kongatásokat .Pedig akkor tudnám, hányra jár az idő. Régen csak kiszaladtam az udvarunkra, onnan jól látszott a templom torony, s azon a pontos idő. Reggelente  mindig ahhoz igazodva mentünk az iskolába. Az úton végig láttuk a tornyot, s az órát. Sosem késtünk el.

Nem tudom , mióta fülelek, amikor meghallom az emeletről pici Ádikánk édes oááá-zását, ami szépséges , édes tejet kéregető hangocska. Mosolygok, hiszen a legszebb zene , amit mostanában a legszívesebben hallgatok. Szinte látom, ahogy anyja két kezével  magához emeli, egészen közel az arcához, s gyengéden, szájával megsimogatja puha kis babaarcát, majd beleolvadnak egymásba. A legszebb pillanatok.

Már megint nem itt vagyok, hanem Náluk!

Időnként elmegy egy motor , egy- egy autó a ház előtt. Majd hirtelen meghallom a közeli bányató felől a zöld hátú , széles szájú kuruttyolók énekkarát. Szinte fél éjjel hangoztatják a dallamot, mindig vélem hallani, de csak most figyelek rájuk tudatosan. Az emlékeim odavisznek. Mennyit ültünk a tóparton gyerekkorunkban! Szerettem ott. Volt egy csónak a partján, de én egyedül sosem mertem beleülni, mert nem tudtam úszni. Kellett a megerősítés. Aztán beeveztünk, s ott énekeltünk. J Mindenfélét . Régit és újat, magunk költöttét, és más népdalokat , az énekkaron tanultakat.

Akkor még,  a kicsit messzebb levő otthonom volt a hazám. Mára egy labdadobásnyival közelebb hajtjuk álomra a fejünket . És megint kalandozom.

Lassan elfáradok, még hallom, hogy az óra hangosan kergeti a perceket. Most zavar. Holnap kiviszem a hálószobából. Minek is van itt?

Nem kell, hogy halljam a surranó időt  .Hangos ütemezése egyre jobban dobol a fejemben.

Aztán kedvesem hozzám fordul, átölel, s én elfeledve , mit is akartam annyira érzékelni , pillanaton belül elalszom. Ez az utolsó emlékem a tegnap éjszakáról.

Reggel megpróbálom összeszedni a széthullott időt ,s ismét próbálok csak a jelenben létezni.

Meglátjuk….  Nehezen alszom el mostanában

A tengernél...

 Kellemes hangulat, kis szellő fújdogál, ,séta a tengerparton.....

Jól esik mezítláb a meleg homokban lépegetni.

Világos sárga anyagra dolgoztam de szebb lett volna vászonra elkészíteni.

Azért jól mutat a szekrénykémen :) Én szívesen nézegetem :)

Transzfer technika

Már nagyon régóta szeretném megtanulni ezt a technikát, most sikerült egy egyszerű módját megpróbálni

Lézernyomtatóval  kinyomtatott mintát transzferáltam anyagra. 

Ilyen lett.:

A technikát Évinél láttam: 

Köszönöm az útmutatót, a leírást!

Legközelebb fára fogom megpróbálni, aztán jöhetnek az ötletek, hogy mi készüljön belőlük. A hímzés, varrás után felüdülés ez a kicsit másabb technika. Persze varrással fog társulni, még megálmodom hogyan :)