Barackos lepény

Barbi konyhájában láttam meg ezt a csodát, és természetesen rögtön ki kellett próbálnom. Íme az eredmény: savanykás-édes, puha és nagyon, de nagyon finom pite. Nekem piskótajellegű letta  tésztája, talán, mert elszaladt a mérleg nyelve és az eredeti 350 gramm helyett a végén 400 gramm liszt került bele. Bárhogy is alakult, Barbi drága, köszönöm a receptet, igazi nyári sütit tehettem a család elé.

Hozzávalók:
4 tojás
400 g liszt 
100 g kristálycukor 
1 cs.sütőpor 
4 dl tejföl 
2 dl étolaj 
800 g sárga- és őszibarack (maggal mérve) 
kristálycukor a sárgabarackok szórásához

A tojásokat a cukorral és a tejföllel csomómentesen simára kevertem, majd hozzáadtam a sütőporos lisztet és az olajat és ezt is alaposan, csomómentesen elkevertem.
Aztán egy 25*35 centis tepsit sütőpapírral kibéleltem, beleöntöttem a tésztát és a kimagozott, félbevágott sárgabarackokkal és őszibarackokkal jól feldíszítettem, majd mindegyik barackot megszórtam egy kis csipet kristálycukorral (ami a végén jól rákaramellizálódik).
Majd 200 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütöttem, amíg a tészta szép aranybarnára nem sült.
Tálaláskor porcukorral is meghintettem.

Túrógombóc

Mostanában akármerre néztem, mindenhol a túrógombócba futottam. Blogokon, kifőzdében, úgyhogy el is határoztam, megcsinálom én is. Előtte finom bablevest készítettem, aztán jött a gombóc. A gyerekek odáig voltak, na meg vissza, én meg elégedetten dőltem hátra, mert így egy kalap alatt megettek egy csomó gyümölcsöt is. (amit természetesen a fotózás után sikerült csak rátennem :(

Hozzávalók: (kb 20 gombóchoz)

50 dkg túró

3 tojás sárgája

3 tojás fehérje habbá verve

csipet só

120 gramm búzadara

forgatáshoz:

zsemlemorzsa

olaj

öntethez:

tejföl

porcukor

pár csepp citromlé

A túrót villával összetörtem, hozzáadtam a sót a tojások sárgáját és a búzadarát és alaposan összegyúrtam. Majd jó 1 órán át hagytam pihenni, amíg a búzadara meg nem duzzadt. Eközben a fehérjéket kemény habbá vertem, majd óvatosan összeforgattam a túrós-búzadarás keverékkel. Vizes kézzel csinos kis gombócokat formáztam belőle és lobogó vízben kb 10 perc alatt puhára főztem.

Kevés olajon egy külön serpenyőben aranybarnára pirítottam a zsemlemorzsát és ebben forgattam meg a már kész gombócokat.

Tálaláskor a porcukorral kikevert tejföllel locsoltam meg. Mivel rengeteg friss gyümölcs van a piacon, érdemes jó sok savanykás gyümölccsel tálalni!

Száznapos tojás

Igen érdekes dolgot fedeztem ma fel az egyik, Budán található ázsiai boltban: száznapos tojást. Műkedvelő Hedonista barátomnál már többször is olvastam róla itt, és egy ideje bizony elég rendesen izgatta a fantáziámat. De valahogy nem tudtam rászánni magam, hogy komolyabban utána is járjak és vegyek egyet. Nos, ma konkrétan szó szerint az orrom előtt volt a polcon, nem bírtam nem észrevenni és egy jó nagy levegővétel után úgy döntöttem, hogy veszek egyet és kipróbáljuk - lesz, ami lesz.
Hohóóó, és micsoda szerencse, hogy ma ilyen felfedező kedvemben voltam, hiszen új szerelem született.
De először lássuk csak, mi is az a 100 napos tojás. A Wikipedia ezt írja:

"A száznapos tojás vagy ezeréves/ezredéves/százéves/kínai/fermentált tojás kínai ételkülönlegesség. Alapanyagul nyers kacsatojás vagy ritkábban tyúktojás (esetleg fürjtojás) szolgál, ezt három hónapra egy faszénből, oltott mészből, sóból és vízből álló keverékbe helyezik. Idővel a tojásfehérje zselatinszerű, borostyánszínű masszává alakul át, a tojássárgája pedig túrószerű, krémes konzisztenciát vesz fel és bezöldül. Vannak más konzerválási módszerek is, a felhasznált konzerváló keverék összetevői többé-kevésbé eltérőek lehetnek. Egy a kínai konyhában kedvelt másik keverék hamuból, sóból, citrom(lé)ből és teából áll.
A száznapos tojás hónapokig eltartható (hasonlóan a régen pincében, oltott mészben tárolt görögdinnyéhez). Kínában alapvetően két fajta bőrtojást különböztetnek meg; a félkemény tojássárgájút, amelynek kellemes, könnyű aromája van, utóíz nélkül, illetve a kemény tojássárgájút, amelynek elég csípős, kicsit sós íze van, sokáig megmaradó utóízzel. A kínai konyhában előétel, szójaszósszal ill. ecettel és gyömbérrel kínálják."

Nos, én nem tudtam, mi vár rám a tojáshéj alatt, annyit mondott a kínai árus, hogy vágjam 8 szeletbe és locsoljam meg szójaszósszal. De nem ám akármilyennel, csak a világos a jó! Ok, mondom neki, akkor ajánljon egyet. Nos, a végén egy tojással és egy világos szójaszósszal felszerelkezve mentem haza.

Otthon férjúr kissé száját húzva fogadta a hírt, hogy mi ma 100 napos kacsatojást fogunk kóstolni és megkért, hogy csak a vacsi után bontsam fel, nehogy elmenjen az étvágya. Na, gondoltam, szép kilátások.

Aztán elkezdtem pucolni, mint egy átlagos főtt tojást és meglepődve láttam meg az egészen sötét, borostyánszínű "fehérjét". Amikor végre csupasz volt a tojás, úgy nézett ki, mint egy drágakő. Nem sokat gyönyörködtem, először félbe, majd negyedbe, végül 8 szeletre vágtam és szépen elrendeztem egy tányéron.
Majd a kínai hölgy instrukciói szerint összekevertem a szójaszószt kevés szezámolajjal és rálocsoltam pár kanállal a tojásgerezdekre.
Végül frissen apróra vágott újhagymát szórtam rá és letettem az asztalra.
Kicsit félve és csodálva néztük, forgattuk a fény felé, hogy "Jééé, milyen szép zselés" Aztán én elszántam magam és bekaptam az első falatot. Hmmmm, elsőre, akár egy sima főtt tojás, mégis, azonnal megüt valami ismeretlen íz, közben érzem a szójaszószt és a hagymát is, de mellette ott az a nem túl tolakodó, mégis igen erőteljes csípősség, ami a kemény "sárgájú" tojásokat jellemzi és az egészet körülöleli egy zselés anyag.
Megettem az első falatot és igazi ízbomba maradt a számban még mindig. Csak egyet akartam: még egy szeletkét! 

Férjúr ugyanígy járt, egymás után majszoltuk a falatokat, közben élveztük ezt a szenzációs ízhatást.
Aztán elfogyott. És mi megbeszéltük: ilyet még venni kell. Szóval lesz még folytatás :)
 

Joghurtos málnatorta csokoládés piskótával

Az ötletet Szofika adta, az ő csodás málnamousse tortájával. Viszont az ötlet olyan hirtelen jött (konkrétan tegnap délután), hogy nem volt időm beszerezni az alapanyagokat, így egy kicsit igazítanom kellett a recepten. A málnakrém kb ugyanaz maradt, a piskóta viszont más.
És a végeredmény: mennyeien csokoládés piskóta, amihez hihetetlen jól passzol a savanykás málnakrém.
Próbáljátok ki, amíg még van friss málna, aztán, ha már leérik, lehet venni mélyhűtöttet :)

Hozzávalók 26 centis tortaformához:
a joghurtos málnakrémhez:
500 gramm málna
400 gramm görög joghurt
200 ml habtejszín
10-12 evőkanál porcukor
2 csomag zselatin fix

a csokoládés piskótához:
200 gramm kristálycukor
3 tojás
125 gramm puha vaj
80 gramm kakaópor
160 gramm liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
csipet só
120 ml tej

Először a piskótát készítettem el, hogy legyen ideje kihűlni.
A puha vajat a cukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tojásokat és még habosabbra kevertem.
Ezután egy tálba tettem a száraz hozzávalókat (liszt, szódabikarbóna, sütőpor, kakaópor, só) és hozzáadtam a tojásos masszához. Óvatosan elkevertem, végül a tejjel simára kevertem és sütőpapírral kibélelt, kapcsos tortaformában, 180 fokos sütőben kb 30 perc alatt készre sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem, hogy a piskóta alaposan átsült.

Aztán hagytam kihűlni, persze a sütőpapírt óvatosan lehúztam az aljáról. Amikor a piskóta kihűlt, visszatettem rá a tortakarimát és elkészítettem a joghurtos málnakrémet.

A málnát botmixerrel pürésítettem, majd átpasszíroztam (ez volt a legmacerásabb az egész tortából :) Egy mély tálba tettem a joghurtot és a porcukrot és kézi habverővel elkevertem, majd hozzáadtam a málnapürét és szépen, egyenletesen elkevertem.
A lehűtött habtejszínt és a zselatin fixeket a csomagoláson található leírásban megadottak szerint felvertem, majd a kemény habot óvatosan a joghurtos málnakrémhez kevertem és a tortaformába öntöttem (aminek az aljában ugyebár már ott pihent a kihűlt (!!!) csokis piskóta.
Pár órára (minimum 4, de a legjobb, ha egész éjszakára) a hűtőbe tettem dermedni, majd olvasztott étcsokoládéval és friss málnaszemekkel díszítettem.

Tojásos tészta

Anyósom nagyszerű receptje ez, ő is családi szakácskönyvből örökölte. Nagyon egyszerű és isteni finom, nekem a tojásos nokedli jutott róla az eszembe, csak nem kell annyit kínlódni a nokedli szaggatásával.

Hozzávalók 4 személyre:

6 tojás

250 gramm száraz tészta

1 kis fej vöröshagyma

1 kisebb cukkini

1 kisebb padlizsán (elhagyható, de én imádom!)

kevés olaj

Elsőként megfőztem a tésztát, majd kiszedtem a vízből és kevés olajjal összekeverve (hogy ne tapadjon össze) félretettem.

A vöröshagymát megpucoltam, apróra vágtam, majd kevés olajon megfuttattam. Közben a cukkinit alaposan megmostam és szintén összevágtam vékonyka csíkokra és a hagymához dobtam. Ezután következett a padlizsán: meghámoztam, majd apró kockákra vágva ment a hagyma és a cukkini mellé a serpenyőbe. Amikor jól megpárolódtak-összefonnyadtak a zöldségek, 6 tojást felvertem (akár egy rántottához) és a zöldségekre öntöttem. És itt jön a csel: amikor a zöldséges tojás még nyálkás, nem állt össze teljesen, beleborítottam a főtt tésztát és addig kevergettem a forró serpenyőben, amíg az össze nem állt, a tojás meg nem szilárdult. Persze, aki szereti, hagyhatja kicsit szaftosabbra is.

Tálaláskor reszelt sajttal kínáltam, mellé téve kis tálkányi ecetes fejes salátát :-)