Mediterrán risoni

Szeretem a risonit, ez egy tésztafajta, ami rizsszem alakú és ugyanúgy készítem el, mintha rizottó rizsből tenném. Amolyan ál rizottó, de az íze ugyanolyan finom. Ezért tehát ezt az ételt nyugodtan készíthetitek akár rizottórizsből, akár risoni tésztából, a végeredmény szinte ugyanaz: hatalmas ízrobbanás.
Ez a mediterrán párosítás remek választásnak bizonyult, mivel a kapribogyó és az olajbogyó csak úgy szétrobban a számban, mellé a füstölt lazac pedig szinte csiklandozza a szájpadlásomat! Próbáljátok ki, ha valami igazán különleges kulináris élvezetre vágytok!

Hozzávalók 2 személyre:
1/2 adag lazactatár
3 marék risoni "rizsszem" tészta
10 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
500 ml húsleves alaplé
1 dl száraz fehérbor
5 dkg reszelt parmezán
30 dkg hideg vaj a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam és 10 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon pár perc alatt megpároltam (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a risonit,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a tésztaszemek kicsit pirultak. (ez kb 2 perc)

Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a tészta magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagoltam a tésztához, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem a tésztaszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett, ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a hideg vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, majd hozzáadtam a lazactatárt, alaposan összekeverem és tálaltam. 

Balzsamecetes epersaláta kecskesajttal

Annyira vágytam valami jó kis gyümölcssalátára. De most valahogy nem a klasszikusat szerettem volna, hanem valami formabontót. És akkor beugrott, hogy tavaly egyszer kipróbáltuk a házi kecskesajtomat eperrel és valami isteni volt. Már meg is volt az ötlet, az alapot egy apróra vágott jégsaláta adta, a többit meg csak "összedobáltam" :-)

Hozzávalók 2 személyre:
1 kisebb jégsaláta (2 nagyonn levelét tegyük félre)
20 szem eper
kb 12 dkg apró kockákra vágott kecskesajt (a linken tehéntejből készült, de én most kecsketejet használtam)
balzsamecet

A jégsalátát apróra vágtam, az epreket negyedeltem, a kecskesajtot is apró kockákra vágtam. Majd az egészet kézzel összekevertem. Tálaláskor egy  nagyobb jégsaláta levélbe szedtem a salátát és a tetejét megöntöztem balzsamecettel.
Ennyi az egész, de varázslatos finomságot lehet az az asztalra tenni pár perc alatt!
Ugye kipróbáljátok?

Best blog díj - kétszeresen

Megkaptam életem első díját Böbétől (ezúton is köszönöm neki, hogy az én boszikonyhámra gondolt).
Rögtön aznap megkaptam még Műkedvelő Hedonistától is, ami számomra igazi megtiszteltetés, tekintve Péter igen komoly konyhai munkásságát.

A díjjal járnak szabályok is:
1. meg kell említeni, hogy kitől érkezett a díj
2. tovább kell adni 4 bloggernek, akinek 200 alatti a blogkövetői száma
3. értesíteni a megajándékozottakat.

Én ezennel szeretném továbbadni 4 olyan kedves bloggertársamnak, akiknek nagyon szeretem a blogját, már készítettem is tőlük recepteket és igazán megérdemlik ezt az elismerést.

1. Életinfó
Era kedves barátnőmmé vált az elmúlt évben, csodás és kreatív receptekkel örvendeztet meg minket hétről hétre!

2.  Sarokkonyha
Hajni és Zoli munkásságát nagyra tartom, csodálom a lelkesedésüket és a fantasztikus finomságokat, amiket napról napra (!!!) készítenek.

3. Rubin konyhája
Gaby, a Rubin konyhája szerzője szintén jó barátnőm lett, nem véletlenül: a blogjában nem csak fantasztikus receptekre lelhettek, hanem kitűnő írásokat is találtok.

4. Relaxotour
Wanna blogján gyönyörű ételeket találtok isteni receptekkel.(már próbáltam párat, nem csalódtam :-)

Kucsmagombás rizottó

Újabb rizottó, hiszen hogyan is maradhatna ki a sorból a kucsmagombával ízesített kedvencem.
És persze igen, most ez az aktuális nagy kedvenc, meg vagyunk érte őrülve, a gyerekek is azt kérdezgetik folyton: "Anya, mikor lesz megint kucsmagombás rizottó?"
Ettől a gombától különösen selymes, krémes és ízes lesz a rizs, ráadásul mind a rizottónak, mind a kucsmagombának remekül áll a fehérbor és a vajas mártás, így ez a két finomság úgy összeillik, mint egy puzzle két darabja.
Még mindig van pár kucsmagomba az erdőben, úgyhogy irány az erdő, vagy egy gombaárus és próbáljátok ki ezt a finomságot is!

Hozzávalók 4 személyre:
500 gramm kucsmagomba
1 dl fehérbor
50 gramm hideg vaj
só
bors

4 nagy marék rizottó rizs
1 liter zöldség alaplé
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

Először elkészítettem a kucsmagombát. A szárát kiszedtem és eltettem más ételhez. A kalapokat alaposan megmostam, majd kisebb darabokra törtem. Ezután az 50 dkg vaj felét megolvasztottam egy serpenyőben és amikor már habzott, hozzáadtam a kucsmagombát. Jó sok levet eresztett, sóztam, borsoztam, majd 5 percen át hagytam nagy lángon forrni. Ezután hozzáöntöttem a bort és újabb  5 percig nagy lángon forraltam tovább. Végül lezártam alatta a gázt, hozzáadtam a maradék 25 gramm hideg vajat, így a gomba körüli szósz mártás sűrűségű lett. Az egészet átöntöttem egy tálba, a serpenyőt nem mostam el, a benne maradt kevés szósz jó lesz a rizottó alapjához is.

Ezután a vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon a kucsmagombás serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó. 15 perc elteltével (kb az utolsó merőkanál hozzáadott leves előtt) hozzáadtam a külön tálba szedett kucsmagombát a mártással együtt és tovább főztem a rizottót.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.

Jó étvágyat hozzá!

Édeskömény leves gravlaxal

Annyi finom zöldség van a piacon, amik nem csak sültek mellé jók köretnek, vagy salátába valóak, hanem bizony isteni levest is lehet készíteni belőlük. Ilyen az édeskömény is. Ugyan nagyon finom nyersen salátákba, vagy puhára sütve köretként, de nagyon izgatott, hogy milyen lenne levesnek.
Nagyon kellemes, kicsit ánizsos-édeskés az íze, de a gravlaxal tökéletesen ellensúlyoztam, így egy igen különleges levest tehettem a család elé. És bizony elfogyott az utolsó cseppig:-)

Hozzávalók:
1 édeskömény gumó
1 közepes fej vöröshagyma
1 evőkanál olaj
só
fehérbors
1 liter zöldségalaplé
2 dl tejszín

A vöröshagymát megpucoltam és apró kockára vágtam. Kevés olajon megpároltam, majd hozzáadtam az édesköményt és hagytam kicsit párolódni. Majd pár perc után felöntöttem az egészet a zöldségalaplével és 20 percen át főztem, amíg az édeskömény meg nem puhult. Ezután botmixerrel leturmixoltam (én kicsit darabosra hagytam, de lehet egészen simára is), felöntöttem tejszínnel és még ízlés szerint sóztam, borsoztam. Majd hagytam felrottyanni.
 Tálaláskor gravlaxal (azaz érlelt lazacszeletekkel) kínáltam.

Amilyen rövidke a recept, olyan gyorsan el is készül, próbáljátok ki, mert nagyon finom!

Rizottóval töltött kelkáposzta

Íme, ismét egy remek étel, ami az előző napról megmaradt étel hasznosításáról szól. Mindig okoz egy kis fejtörést, ha marad egy kevés rizottó, de most beugrott egy ötlet, emiatt kifejezetten több rizottót készítettem, hogy végül másnap elkészíthessem ezt a finom, egyszerű ételt.
Hatalmas sikert aratott, a fiúk csak úgy falták egymás után a gombócokat. Kicsit töltött káposzta jellege van, mégis egészen más. Érdemes kipróbálni!

Hozzávalók:
1 fej kelkáposzta
1 üveg (450 gramm) paradicsomszósz (pl Dolmio)
20 dkg reszelt sajt
a rizottóhoz:
2 nagy marék rizottó rizs
1/2 liter húsleves
40 gramm marhavelő
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez


Először a rizottót készítettem el a szokásos módon:
A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam , majd a serpenyőben kevés olívaolajon megsütöttem a marhavelőt. Ebben a zsiradékban lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára pároltam a hagymát (de nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a  rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort , rászórtam a sáfrányt és hagytam, hogy a rizs magába szívja a bort.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, végül, a fedőt levéve a rizottóról, alaposan összekevertem.

Amíg a  rizottó hűlt, én a kelkáposztát szépen, óvatosan  leveleire szedtem és egy lábos forrásban lévő vízbe mártottam úgy 2-3 percre, majd egy másik lábos jéghideg vízbe tettem át, hogy megtartsa ropogósságát (ezt hívják blansírozásnak).
Majd mindegyik levélbe egy maréknyi összegyúrt rizottó-gombócot tettem és szépen becsomagoltam. Majd a káposztás-rizottós gombócokat egy tűzálló tálba tettem, szépen egymás mellé. Amikor a tál tele lett, az egészet leöntöttem egy üveg paradicsomszósszal, majd megszórtam jó sok reszelt sajttal.
200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a sajt rá nem pirult a gombócok tetejére.

Narancsos mascarponehab tésztakosárkában

Annyira megörültem, amikor találtam még egy üveg narancslekvárt a kiskamrámban. Sajnos az utolsó a télen vett kezeletlen narancsból készített lekvárkáimból, így méltó véget szántam neki.
Egy része tegnap rosé kacsamellen végezte, kevés mézzel összekeverve és a sülő húsra csorgatva. Másik része pedig ebben az isteni habos, könnyű mascarponés édességben lelte utolsó perceit, hatalmas örömet okozva ezzel a családnak.
Nem kell hozzá sok minden és pillanatok alatt kész van, a legnehezebb mutatvány talán a hab felverése, vagy a leveles tészta felvágása....nem is tudom:-)
Szóval vágjatok bele, nagyon finom, savanykás nyári édesség.

Hozzávalók:
1 csomag előre kinyújtott leveles tészta
120 gramm mascarpone
1,5 dl tejszín
2 teáskanál méz
3 evőkanál narancslekvár + 6 teáskanálnyi a díszítéshez

Elővettem a 6 darabos muffinsütő formámat és a sütőt előmelegítettem 200 fokosra.
A leveles tésztát 12 négyzetre vágtam, 1-1 tésztanégyzetet tettem egymásra átlósan, majd mindegyik muffinformába beraktam ezt a "dupla" levelestésztát. (igazából nekem túl vékony lett volna, ha csak egy darabka tésztát teszek egy mélyedésbe, ezért tettem össze 2 tésztát egymásra és így béleltem vele a formát)
Kb negyed óra alatt aranybarnára sütöttem, majd, amikor kihűlt, szépen kiszedtem és tálcra raktam őket.
Majd a mézet összekevertem a narancslekvárral és ezt belekevertem a mascarpone krémbe. Végül felvertem a tejszínhabot és először csak a felét forgattam óvatosan a narancsos mascarponéba, majd beleforgattam a másik felét is, persze vigyázva, hogy a habos állag megmaradjon.
A krémet hűtőbe tettem, majd közvetlenül tálalás előtt tettem bele mindegyik tésztakosárkába 1-1 evőkanállal a mascarponehabból, a tetejét pedig 1-1 teáskanál narancslekvárral, valamint kevés mézzel díszítettem.

Remélem kedvet kaptatok hozzá!

Kókusztejes-currys rizstészta kacsahússal és zöldségekkel

Ismét zöldséges rizstésztát készítettem, de most egy nagyon finom kókusztejes-currys szósszal. Így az egész étel lágyabb, mégis erőteljesebb lett. a kókusztej lágyította, a chili és a gyömbér erőteljessé varázsolta. Annyira bejött a családnak, hogy az első elkészítés óta már háromszor is meg kellett csinálnom. Úgyhogy nincs kibúvó, csináljtáok meg ti is. Ez is egy 30 perces étel, akár munkából hazaérve, vagy hétvégén, egy gyors ebéd keretében is össze lehet dobni. Ismét figyeljünk arra, hogy mire összeállítjuk az ételt, minden hozzávalónk kéznél legyen és csak sorban dobáljuk a wokba. Valamint a wokedényben egyszerre csak egy adagot készítsünk, akkor lesznek a zöldségek friss-ropogósak, a tészta pedig nem egy ragacsos massza, hanem finom, szósszal bevont tészta.

Hozzávalók 1 adaghoz:
150 gramm rizstészta
1 tojás
1 marék vékonyra vágott cukkini
1 marék kis kockára vágott sárgarépa
1 evőkanál csíkokra vágott bambuszrügy
3 evőkanál apróra vágott, olajon megpirított kacsahús (én mellet használtam)
2 fokhagyma apróra vágva
1 levél medvehagyma vékony csíkokra vágva
szezámmag
szezámmagolaj


a szószhoz:
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál curry
1 nagy csipet őrölt fahéj
4 vékony szelet friss gyömbér
chili (ízlés szerint)
1 dl húsleves alaplé
2 dl kókusztej

Nos, mint már fentebb is írtam, mindennek kéznél kell lennie. Így először elkészítettem a kókusztejes szószt. Az olívaolajon megfuttattam a curryt, fahéjat és a friss gyömbért és chilit, majd felöntöttem az alaplével és hagytam kicsit forrni. Végül hozzáadtam a kókusztejet és pár percig együtt forraltam az egészet, majd fedővel letakartam és felhasználásig állni hagytam. Felhasználás előtt a gyömbérszeleteket kivettem a szószból. Majd összevágtam a zöldségeket, valamint a tésztát beáztattam tűzforró vízbe kb 10 percre (azért 6-7 perc után érdemes már kóstolgatni, nehogy túlázzon), majd kiszedtem egy tálba.
Közben a wokedényt odatettem a tűzre, 1 evőkanál olajat hevítettem benne, majd megpirítottam benne a kacsahúst. Ezután egy papírtörlővel kitisztítottam a wokot és ismét kevés olajat hevítettem benne, beleeresztettem a tojást és vadul elkezdtem kavargatni. Amikor a tojás megszilárdult (értsd: rántotta állaga lett), rázúdítottam a zöldségeket, kb 20 másodpercig pirítottam, majd jött a tészta, amivel átforgattam (kb 5 másodperc) és már le is vettem alatta a lángot takarékra. E fenti currys kókusztejes szósszal ízesítettem, majd jól összeforgattam és már öntöttem is a tálba! Pirított szezámmaggal díszítettem. Jó étvágyat hozzá!

Póréhagyma krémleves töltött kucsmagombával

Itt a tavasz, én pedig valami igazi tavaszi levesre vágytam. Legyen szép színes, legyenek benne a tavasz finomságai. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy a levelsbe betétként nem a megszokott sajt vagy kruton kerül, hanem medvehagymás-sonkás mascarponéval töltött kucsmagomba.
Mit is mondhatnék, remek választásnak bizonyult, fantasztikusan összeillett a póréhagyma krémes állaga a kucsmagombával. Próbáljátok ki, nem fogtok benne csalódni!

Hozzávalók:
a leveshez:
2 szál póréhagyma
1 liter zöldség alaplé
1 dl tejszín
fehérbors

a töltött kucsmagombához:
12 nagy kucsmagomba félbevágva
120 gramm mascarpone
2 szelet füstölt sonka
5 levél medvehagyma
a kucsmagomba szára összevágva, 10 dkg vajon megpárolva
só
bors
parmezán sajt

Először a póréhagymákat megmostam, a felső, sérült réteget lehúztam róla, majd karikára vágtam. Kevés olívaolajon 20 perc alatt megfonnyasztottam, borsoztam, majd felöntöttem a zöldséglevessel és 10 percig főztem. Majd botmixerrel leturmixoltam, hozzáadtam a tejszínt, hagytam egyszer összerottyanni és már kész is lett a levesem.

A gombák szárát kiszedtem és apróra vágtam, majd 10 dkg vajon megpároltam. A gombák kalapját nagyon alaposan megmostam, félbevágtam és egy tűzálló tálra tettem.
A kihűlt gombaszárakhoz adtam a mascarponét, a vékony csíkokra vágott medvehagymát és a kockára vágott füstölt sonkát, majd alaposan összekevertem. Utána még ízlés szerint sóztam és borsoztam (de óvatosan a sóval, mert sülés közben koncentrálódik az íze)
Végül a tölteléket a gombakalapokba töltöttem, az egészet megszórtam kevés reszelt parmezánnal és 10 perc alatt 200 fokosra előmelegített sütőben meg is sütöttem.

A töltött kucsmagomba magában, előételként is kiváló, de remek kiegészítője volt a póréhagyma levesnek.

Sült csirke

Meséltem már az egyik legzseniálisabb szakácskönyvről? Ez nem más, mint a Szakácsok könyve. No, nem azért, mert én szakácsnak képzelem magam és megvettem, hogy hátha van benne pár új dolog. Nem bizony. Ezt a könyvet csupa híres, profi és néhány Michelin-csillaggal megdobott szakács írta, és gondolom ezután nem árulok el nagy titkot, ha azt írom róla, hogy vérprofi.
Már elég sok tanácsot megfogadtam belőle és jó sok receptet el is készítettem és eddig még egyszer sem csalódtam.
Lazac-ügyben lapozgattam serényen, amikor megláttam a sült csirkét benne. Gondoltam, mi lehet ezen ilyen különleges?
Aztán addig olvasgattam, amíg megjött a kedvem a "tökéletes sült csirke" elkészítéséhez.
Igen, bizony, most sem csalódtam: röpke 60 perc alatt kívül ropogós, belül szaftos, tökéletesen átsült csirkét kaptam. (halkan teszem hozzá, még a porci is puha és ehető volt, ez pedig nagy dolog, mert nálam a porcin dől el, hogy egy sült csirke jó vagy sem)

Hozzávalók:
1 közepes csirke
1 citrom (lehetőleg kezeletlen, vagy nagyon alaposan átsikált)
50 gramm szobahőmérsékletű, puha vaj
2 evőkanál olaj
100 ml víz
só
bors

töltelékhez:
1 zsemle
1 csirkemáj (nekem a csirkéhez volt, a pocakjában lapult szépen becsomagolva)
tej
só
bors
pirospaprika
medvehagyma
vöröshagyma
gomba
1 főtt tojás

Első lépésként elkészítettem a tölteléket. A zsemlét apró kockára vágtam, beáztattam annyi tejbe, amit éppen be tud szívni, de ne legyen tocsogós. (ha mégis az lesz, semmi baj, egyszerűen két markunkkal kifacsarjuk a felesleges tejet belőle) Majd hozzákevertem a sót, borsot, pirospaprikát (ízlés szerint), belekevertem az előzőleg olajon megpárolt vöröshagymát és gombát, valamint az apróra összevágott kemény tojást. (nyers tojás nem kell bele, ha jól csináltuk a tej-zsemle áztatást, akkor az egész összeáll)

Ezután a sütőt előmelegítettem 220 fokra. A csirkét megmostam, majd papírtörlővel szárazra lapogattam. A tölteléket a melle húsa és a rajta lévő bőr közé nyomkodtam, a maradék tölteléket egy kivajazott alufóliába tettem és a sütés vége előtt 20 perccel a csirke mellé tettem. Majd először az olajjal kentem be, aztán következett a puha vaj, amivel szintén körbe-körbe alaposan megkentem két szorgos kezecskémmel. Ezután sóztam, borsoztam, a hasában lévő üregbe nyomtam a citromot )ami azért kell, hogy szaftos maradjon a husi) és beletettem egy tepsi közepébe, a töltött mellével felfelé. Alá öntöttem a vizet és betoltam a sütőbe. Nagyon fontos, hogy ha hűtőből vesszük elő a csirkét, akkor a sütőbe tolás előtt hagyjuk szobahőmérsékleten akklimatizálódni (kb 1 órát, persze nem a 40 fokos nyári melegben), majd ezután kenjük, sózzuk, borsozzuk és irány a sütő.
A sütőben 220 fokon 15 percig sütöttem, majd a hőfokot visszavettem 190-re és további 25 percig így sütöttem tovább. Majd az egészet kivettem a sütőből, meglocsoltam az alatta összegyűlt szaftos-zsíros lével és egy húsvilla segítségével megfordítottam. Mellé tettem a fóliában pihenő tölteléket, visszatoltam a 190 fokos sütőbe és 20 percen át a másik oldalát is sütöttem. Ezután hústűvel megszúrtam a legvastagabb részeit (melle, combja) , hogy ellenőrizzem, megfelelően átsült -e a hús. Ha a kifolyó lé tiszta, akkor a csirke kész. Ha a kifolyó lé még véres, akkor érdemes s csirkét visszatolni 10 percre.
Az én csirkém átsült, így kivettem és letakartam alufóliával, majd így pihentettem 10 percig. Ezután egy éles kés és egy húsvilla segítségével feldaraboltam és már lehetett is enni. Ropogós bőrű, szaftos, omlós csirkehúst kapott a család a tányérjára.
Köretként bulgurt és sült zöldségeket kínáltam.

Tejszínes kucsmagombás tagliatelle

Még mindig tombol a kucsmagomba szezon és én azt sem tudom, éppen mit is készítsek belőle. Na, nem azért, mert nincs ötletem, sőt. Ötlet az rengeteg van, de melyik is a legfinomabb? EZért is van az, hogy mostanában sok a kucsmagombás recept a blogon: ezt az ételt rengetegszer ki kell próbálni, mert az íze fantasztikus.
Szerencsére heti kétszer tudok a piacon friss gombához jutni, de gombászom már szólt, lassan vége lesz a szezonnak. Így nemsokára elkezdek bespájzolni, hogy nyáron is jusson a tányérra belőle. Addig pedig kiélvezem a friss gomba nagyszerűségét!
Most éppen tejszínes szósszal és tagliatelle tésztával: mennyei!

Hozzávalók 4 személyre:
400 gramm tagliatelle
50 gramm vaj
50 dkg kucsmagomba
só
bors
5 medvehagyma levél vékony csíkokra vágva
2 dl tejszín
5 dkg reszelt parmezán

Elsőként odatettem egy lábas vizet forrni.
Közben a vajat a serpenyőben felforrósítottam, majd beledobtam az alaposan megmosott, negyedekbe vágott kucsmagombát. Kb 2 percig pároltam, majd hozzáadtam a csíkokra vágott medvehagymát, sóztam, borsoztam és további 3 percig együtt pároltam. Közben a víz felforrt, én pedig beletettem a tésztát és 7 perc alatt al dentére főztem.
Ezalatt a gomba levet eresztett, jól megpárolódott, így felöntöttem a tejszínnel és még kb 5 percen át hagytam forrni, hogy kicsit besűrűsödjön. Miután a tészta elkészült, kevés főzőlével együtt átszedtem a kucsmagombás mártásba, alaposan összeforgattam, majd megszórtam a parmezánnal és újra összeforgattam.

Jó étvágyat hozzá!

Ír kenyér pudding (Irish bread and butter pudding)

Ezt az ételt zsebpiszok gasztroblogján, a Konyhamalac-ságokon találtam. Utána olvasgattam még pár ír és angol gasztroblogon, végül annyira megtetszett, hogy hétvégén (kisebb változtatásokkal) el is készítettem a fiúknak, bár kicsit féltem tőle, hogy milyen lesz a fogadtatás, így egyelőre csak szuflétálkákban mertem elkészíteni. Nagy hiba volt! Úgy falták be a fiúk egy pillanat alatt, hogy mire a sajátommal le tudtam ülni, az övék már elfogyott. Így az enyémet is szinte ők ették meg. De csak szinte, mert ahogy megéreztem az ízét, én is gyors kanalazásba kezdtem. Ne várjatok és ne gondolkozzatok, készítsétek el egy jó nagy tűzálló tálban, és biztos vagyok benne, hogy nem sok minden marad belőle.
A hozzávalók így hirtelen kicsit bizarrul hangozhatnak, de a végeredmény tényleg egy pudingszerű finomság lesz. És ugyan kenyérből készült, de mire kivettem a  sütőből, már egyáltalán nem lehetett érezni, hogy kenyér van benne. Csak egy hatalmas, gőzölgő, édes, finom, dús pudingot kanalazhattunk.

Hozzávalók 4 szufléformához:
12 szelet "pesti kenyér" (a normál kenyérrel állítólag nem lesz jó)
50 gramm puha vaj
5 dl tej
2 egész tojás
2 tojás sárgája
50 dkg nádcukor (a sima is jó, de én most nádcukrot használtam)
1 teáskanál vaníliakivonat
2 evőkanál Bailey's (vagy bármilyen whisky krémlikőr)
mazsola (ízlés szerint)
aszalt vörösáfonya (ízlés szerint)

Elsőként a szufléformákat kikentem vajjal. Majd mindegyik kenyeret megkentem a puha vajjal és mindegyiket először keresztben félbe (tehát 2 háromszöget kapva), majd a háromszögeket is félbe (azaz szintén 2 kis háromszögbe vágtam).
Ezután elkészítettem a tejes krémet, amivel nyakon öntöttem a kenyereket. A tejet felforrósítottam (de nem forraltam fel) egy edényben, amíg melegedett, addig a 2 egész tojást és a tojások sárgáját a cukorral és a vaníliakivonattal alaposan elkevertem. Majd, amikor a tej forró lett, lassan beleöntöttem a tojásos masszát, közben gyors mozdulatokkal egy kézi habverő segítségével kevertem, nehogy becsomósodjon. Majd hozzáadtam a 2 evőkanál krémlikőrt is, ezt is alaposan elkevertem.
  
Aztán 4 kis kenyér-háromszöget elrendeztem mindegyik szuflétálka alján, megszórtam mazsolával és vörösáfonyával és nyakon öntöttem annyi tejes szósszal, ami ellepi a kenyeret. Ezután ismét egy sor (4 darabka) kenyérháromszög következett, majd újra mazsola és áfonya, végül ismét tejes szósz. A tetejét a maradék kenyerekkel szépen lezártam (ezeket a kenyér-háromszögeket vajas felükkel lefele tettem rá a tálkákra) és ezután nagyon óvatosan, apránként felöntöttem a maradék tejjel, közben pár percet várva, hogy a kenyér a szószt magába szívja. Kb 10 perc alatt tudtam az egész tejet ráönteni a kenyerekkel teli szufléformákra, addigra  szívta meg magát az összes kenyér.
Majd mindegyiket megszórtam 1-1 csipet cukorral és 200 fokra előmelegített sütőben kb 20 perc alatt készre sütöttem. És hogy mikor van kész? Amikor a kenyérkék felemelkednek, sőt, egészen kiemelkednek a formából, akár a yorkshire puding. A teteje pedig nekem szépen kezdett aranybarnává válni.
Ekkor lezártam alatta a gázt és kivettem a sütőből. Sajnos a hővesztés hatására elég hamar összeesett, viszont így könnyen ki tudtam fordítani a formából egy tányérra és egyszerűbben lehetett fogyasztani, mintha a tűzforró szufléformákat kéne fogni.

Próbáljátok ki, nem fogtok benne csalódni, nagyon finom édesség.

Medvehagymás csirkecomb kukoricapehely-bundában brokkoli fasírttal

Ez egy fantasztikusan finom, ropogós bundába bújtatott sült csirkecomb, amit bátran ajánlok azoknak, akik rántott húsra éheznek, de nem akarnak olajban sütni, viszont valami nagyon ropogósat szeretnének!
Ragasztóanyagnak pedig medvehagyma-krémet választottam, ami fantasztikusan kiegészíti ezt a különleges sült-rántott húst.
Jójó, a hús már megvan, de mi legyen a köret. Szinte elfeledkeztem a  hűtőmben lapuló brokkoliról, de szerencsére férjem rákérdezett, így gondoltam egy merészet és fasírtot készítettem belőle!
A család ezt az ételt is megszavazta a "bármikor készíthetem" listára.

Hozzávalók 4 személyre:
8 csirke felsőcomb kicsontozva, bőr nélkül
medvehagymás pesto
natúr kukoricapehely

hozzávalók kb 25 kis fasírthoz:
1 nagy brokkoli
3 evőkanál zsemlemorzsa
tej
vöröshagyma
2 evőkanál reszelt trappista

Elsőként a combokat megmostam, kifiléztem és leszedtem a bőrét. Majd besóztam és felhasználásig hűtőbe tettem. Majd feltettem egy lábasban vizet forrni, és amikor már lobogva forrt, beleraktam a rózsáira szedett brokkolit és kb 10 percig forraltam. Ezalatt a brokkoli már kezdett megpuhulni, de a szára még kicsit keményebb maradt. Ekkor egy szűrő segítségével kivettem a brokkolit a vízből, egy villával nagyjából összetörtem, de hagytam benne nagyobb (1 centis) darabokat is.
A zsemlemorzsát annyi tejjel kevertem össze, hogy sűrű tejbegríz állaga legyen, majd alaposan összekevertem a brokkolival. Hozzáadtam még 1 apróra vágott vöröshagymát és 2 evőkanál reszelt sajtot is, majd kicsit még sóztam, jól összekevertem és pingponglabda nagyságú golyókat formáztam belőle.
Sütéskor ezeket a golyókat két tenyerem közé véve kicsit összenyomkodtam és pár evőkanál olívaolajon aranybarnára pirítottam mindkét oldalát.
A húsokat - kivéve a hűtőből - 2 evőkanál olívaolajon egy széles serpenyőben elősütöttem (azaz mindkét oldalukat aranybarnára pirítottam kb 2-2 perc alatt). Ezután mindkét oldalukon vékonyan megkentem a medvehagyma pestoval, majd natúr kukoricapehelybe forgattam és sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és 220 fokos sütőben még 30 percig sütöttem.

Rizottó medvehagyma-pestoval

Nem is tudom, ez a bejegyzés hogy' maradhatott ki eddig. Hiszen a medvehagyma is nagy kedvenc, a rizottó-mániámat meg nem kell bemutatni, ugyebár.
Idén is készítettem medvehagyma pestot, ami előszeretettel használok nagyjából mindenbe: tésztákhoz, salátákba adagolva, húsokra kenve vagy csak simán pirítóson, kevés vajjal alákenve. Mennyei, és csípős és érzem benne a tavasz erejét....egyszóval zseniális.
Nos, ezt az erőt ötvöztem a rizottó krémes lágyságával és igazi különlegesség lett belőle. Nemm nagy ördöngősség, csak egy alap  risotto bianco kell hozzá, majd jöhet a tetejére a pesto és lehet is összekutyulni.
Kipróbálós!!!

Hozzávalók:
4 nagy marék rizottó rizs
1 liter zöldség alaplé
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
pár kanál medvehagyma pesto

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Tálaláskor minden adagra pár kanál medvehagyma pestot szedtem, amit mindenki ízlés szerint elkavar (vagy sem) :-)

Jó étvágyat hozzá.

Töltött kucsmagomba

A napokban készítettem kucsmagombát fehérboros-vajas mártással és akkor félretettem 20 nagyobb kalapot, hogy megtöltsem.
Sokáig nem kellett törnöm a fejem a tölteléken, ugyanis éppen töltött padlizsánt készítettem vacsorára, így abból merítettem ihletet. Végül egy finom, kicsit paradicsomos, húsos töltelék került a gombákba, tetejére pedig finom parmezánt reszeltem.
(Persze legjobban azt várom, hogy jövő héten végre megérkezzen az első zöldspárga és az kerüljön tejszínes szósszal a kucsmagombákba.)
Ha sikerül kucsmagombához jutnotok, mindenképpen próbáljátok ki, nagyon különleges finomság.

Hozzávalók:
20 kucsmagomba kalapja
fél fej vöröshagyma apróra vágva
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
5 levél medvehagyma
15 dkg darált hús
5 evőkanál paradicsomszósz (én most Dolmio-t használtam)
20 gramm vaj
0,5 dl húsleves alaplé
0,5 dl fehérbor
reszelt parmezán

A kucsmagombák kalapját alaposan megmostam, megtisztogattam a kis redők közt is (amennyire tudtam), majd mindegyik kalapot félbe vágtam és egy tűzálló tálra tettem szépen sorban, egymás mellé.

Aztán nekiláttam a tölteléknek: kevés olajon megfuttattam a vöröshagymát és a fokhagymát, majd hozzáadtam  a darált húst és megpirítottam. Ezután hozzákevertem a paradicsomszószt és még kicsit sóztam, borsoztam. Pár percig összerottyantottam, végül, mikor lezártam alatta a gázt, beleszórtam az apróra összevágott medvehagymát is.
Ezután jött a sziszifuszi része: kávéskanállal mindegyik félkalap gombába tettem a töltelékből. Felöntöttem az egészet a húslevessel és a fehérborral, rávágtam vékony szeletekben 10 gramm vajat, majd 200 fokos sütőbe toltam 20 percre. A 20 perc letelte után ráreszeltem kevés parmezást és visszatoltam még 10 percre a forró sütőbe. Aztán a gombákat kiszedtem egy tálba, az alatta összegyűlt gombás-boros lét pedig kis lábasba öntöttem, felforraltam, végül 10 gramm hideg vajjal mártássá sűrítettem.
Tálaláskor a töltött gombafejeket a vajas mártással meglocsoltam.
Jó étvágyat hozzá.

Tőkehalas-cukkinis lasagne

El sem tudom mondani, hányszor adott ihletet a Tarka Bárka. Aki még nem ismerné ezt a blogot,az most nagyon gyorsan kattintson IDE, mert őket muszáj ismerni mindenkinek, aki szereti a halat és a tenger gyümölcseit.
Gaba, a blog egyik szerzője minap lasagnét készített cspósügérrel és póréhagymával, gondoltam, ezt a párosítást (mármint hal-lasagne) nekem is ki kell próbálnom.
Volt a mélyhűtőben alaszkai tőkehal és a kamrában cukkini, így már meg is volt a vacsora ötlete. A kivitelezés pedig rendkívül egyszerű volt (leírni nehezebb:-)))

Hozzávalók:
500 gramm tőkehal
1 közepes cukkini
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
40 gramm vaj
2 evőkanál olívaolaj
0,5 dl fehérbor
2 dl húsleves alaplé
5 dl tejszín
só
bors
currypor
1 evőkanál étkezési keményítő
20 dkg reszelt mozzarella
12 lasagne lap (az én tűzálló tálamba 3 lap fér és 4 réteget raktam le)

Mindenek előtt a halat kifiléztem, azaz a gerincét - a mellette elhelyezkedő szálkákkal együtt - egy éles késsel kivágtam, majd a halhúst 3*3 centis darabokra vágtam.
A vajat a kevés olívaolajjal megolvasztottam, majd az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát beletettem és megfonnyasztottam. Hozzáadtam a curryt és kicsit "megpirítottam" a hagymás olajon. Majd felöntöttem a fehérborral és hagytam kicsit gyöngyözve forrni. Ezután beleöntöttem a húsleves alaplét, belekevertem az étkezési keményítőt (amit előtte kevés hideg vízzel csomómentesen feloldottam) és ismét forraltam kicsit. Végül következett a tejszín , ezzel is jól összefőztem. Ezután beletettem a szószba az apró kockákra vágott halat és lezártam alatta a gázt.
A cukkinit nagyon alaposan megmostam és zöldséghámozóval vékony csíkokra vágtam.

Egy mély, tűzálló tálba először a tejszínes halas szószból szedtem, erre raktam rá a lasagne lapokat, majd ismét egy kis szósz, és egy sor vékony cukkini csík következett. Ezt megszórtam kevés sajttal, aztán jött megint egy sor tészta.  Erre ismét szósz került, majd cukkini és megint sajt. Összesen 4 réteget tettem a tálba, a tetejét pedig megszórtam a maradék reszelt sajttal.
200 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.

Paradicsomos-olivás csiga és táska

Nemrég Gasztroblogger találkozó volt Nagykovácsiban, amire mindenki készült valami finomsággal. Én fügés kekszeket csináltam, de gondoltam, valami sós ropogtatnivaló is jól fog jönni. Mivel nem készültem különösebben, abból kellett dolgoznom, amit a konyhában/kamrában/hűtőben találtam.
Ez pedig nagyon egyszerű volt: leveles tészta (az nálam mindig van talonban), paradicsompüré (apósom keze munkája: vöröshagyma, paradicsom, zeller és fokhagyma összefőzve, lepasszírozva), fekete olívabogyó és mozzarella sajt.

Ennyi kellett a boldogsághoz és bizony olyan finomra sikerült, hogy a család ismétlést akart. EZért elkészítettem a vastagabban megkent, több töltelékkel megrakott változatát is, táska formában.

Hozzávalók:
1 csomag előre kinyújtott leveles tészta
paradicsompüré (vagy a kedvenc paradicsomszószod)
fekete olívabogyó
mozzarella sajt lereszelve vagy apróra tépve

A leveles tésztát kicsomagoltam, majd az egészet egy ecset segítségével lekentem paradicsomszósszal. Erre raktam vékony karikákra vágott olívabogyót (ízlés szerint) és megszórtam reszelt mozzarella sajttal. Majd az egészet hosszában félbe vágtam, mindkét részt a hosszú felénél fogva feltekertem és kb ujjnyi vastag szeleteket vágtam mindkét tészta-rúdból. Majd sütőpapírra fektettem a csigákat és 200 fokos sütőben kb 15 perc alatt megsütöttem.
Egyszerű és finom vendégváró falatkák!