Talán múlthét hétvégével kezdeném, amikor is a babafalvás csajokkal taliztunk a Margitszigeten. Fantasztikusan jó volt. Annyira jó és (egyben rossz) volt látni, hogy minden baba, hogy megnőtt!!! Két csoportra oszlottak, a már járni tudó és a még négykézlábon egyszerűbben haladó Csöppek-Marci utóbbiak táborát erősítette). Látszott rajta, hogy nagyon élvezte az azonos korúak társaságát. Nagy haverságba lett Attila babával. Mindössze 8 nap korkülönbség van közöttük, nagyjából azonos méretekkel is születtek és FÉLELMETES mennyire egy és ugyanazon dolgokat művelnek. Ha valamelyiknek rossz napja van akkor tudjuk, hogy a másiknál is ugyanez a helyzet.
A többi baba is nagyon aranyos volt, és az anyukák is úgy szintén.
A piros pólós Marcipán
Vasárnap elmentünk telket nézni Fótligetre, mert el szeretnénk költözni. Több szempont miatt is. Az egyik a rezsi (a távhő olyan mértéket ölt már, hogy szörnyű), a másik a társadalmi összetétel miatt is (és itt nyugodtan lehet nagyképűnek nézni minket). Majd utána kimentünk piknikezni szintén a szigetre. Hát elég vegyes érzelmekkel távoztunk onnan. Egyrészt nagyon jó volt, mert sütött a nap, szép idő volt. A pokrócon ülve a fiúnkat nézve szinte hihetetlennek tűnt, hogy ő a mienk. Már nem kell vágyakozó pillantásokat vetnem a kisgyermekes anyukákra, akiknek az arca ragyog a boldogságtól, mert már itt van a mi kis Csodánk. Aki már nem is kicsi.
Másrészről nagyon elszomorító volt találkozni az emberi kulturálatlansággal. Körülbelül egy négyzetméteren hatezer csikk és ugyanennyi kutyaszar volt található. SZÖRNYŰ!!!
Hú de érdekes...
Még érdekesebb...
Paparazzik, kíméljetek...
Ilyen nagy vagyok.
Imádok enni, főleg azt, amit Apa!!!
Apa, ennyire szeretlek!!!
Don Vigyoresz!
Sok-sok zöld "izé"Hétfőn meglátogattuk védő nénit, ránk illik a mondás, ha hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez, de ezt inkább nem részletezném. Marci 10400 gramm és 76 centi. Nem egy apróság. Megállapította, hogy nagyon szép egyenes háttal ül, ami állítólag az én érdemem, mert nem erőltettem nála semmit. Pedig, ha tudná, milyen korán ültetve lett, mert fekve utált lenni... .
Marci leszokott a szopiról. Ugye már kb. két hónapja, csak reggel-este és éjszaka cicizett. Az utolsó bejegyzés óta nem kelt enni éjszaka, nagyjából át is alussza. Átlagban 5 órakor kel fel először, amivel csak annyi gond van, hogy azt hiszi -révén ilyenkor már világos van odakint- indul a nap. Aztán az esti cicit se hiányolja, így marad a reggeli, de az se kell neki sokszor. Így megérett az elválasztásra. Helyette viszont minden új ízt szívesen fogad.
Anyásból átmentünk Apásba... . Pénteken egész napos rendezvényre voltam hivatalos, így Apa vigyázott rá. Este, amikor találkoztunk, először fel se akart ismerni, majd el kezdett derengeni neki ki is ez a nőszemély, de ezalatt a pár óra alatt olyan személyi kultusza alakult kis Apának, hogy húhúúúúú. /Persze biztos mindent megengedett neki :-))))) / A lényeg, hogy ha nála van, én nehogy át merészeljem venni, mert akkor egyenesen hiszti rohamot kap. Mi lesz itt hétfőtől... megy dolgozni vele. :-)))
Fogaink száma még mindig ugyanannyi. Fogmanó egy kissé lusta, Marci meg nyügi. Tegnap egy laza háromnegyed órás visítást rendezett. Semmi nem volt jó neki. Úgyhogy ezáltal is kérlek Manó dolgozz egy kissé gyorsabban.
Mozgásbeli fejlődésünkben nem állt be változás. Néha megpróbálja a dolgokat, amibe kapaszkodott elengedni, de ennyi. Viszont a finommotorikai képessége (lehet nem így hívják, de jól hangzik) sokat fejlődött. A kis ujjaival a legapróbb dolgokat is fel tudja venni a földről. A kockákat (ami nem is kocka, hanem olyan pohárszerű valami), amik egymásra vannak rakva, egyesével szedi le, anélkül, hogy összedőlne. Sőt most már az egymásra rakással is próbálkozik. A tévét egy újjal ki-be kapcsolgatja, a könyveket hihetetlen gyorsasággal pakolja le a polcról.
Közeleg az egyéves születésnapja. Szeretnénk a keresztelőjével együtt megtartani. Már most a tortán gondolkozom. Vagy gyümölcs tortája lesz vagy túrótortája. Az ajándékát még nem találtuk ki. Az biztos, hogy egy feledhetetlen, össznépi születésnapot szeretnénk neki tartani.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése