Tegnapi nap nem történt semmi említésre méltó eset. Egész délelőtt itthon voltunk, és csak késő délután merészkedtünk ki az UV-B sugárzás miatt. Délután uzsi után lementünk Apa elé, majd célba vettük a fagyizót. Marci is kapott egy tölcsért, már másodszorra, amikor először adtunk neki nem igazán tudott vele, mit kezdeni, azaz, de apró darabokra törte. Most azonban, némi hiszti után elkezdte rágcsálni. Mire hazaértünk el is fogyott (némi rásegítéssel :-) ). Ja és nem tudunk úgy fagyizni, hogy ne kunyizna tőlünk...

Este vacsi után elővettem a hintát neki. Nagyon élvezte. Majd, mikor kivettem, mindenáron meg akarta kaparintani-ehhez azonban még nőnünk kell:

3. fog

Kijött a 3. fogunk (jobb felső, egyes)!!!! Jippiájájippájú! Teljesen nyugodt lett Marcimanó, nyoma sincs az elmúlt napok nyűgösségének, hiszitjeinek. Úgynéz ki Fogmanóra csak rá kellett parancsolnom! :-)

Tegnap szülinapozni voltunk, nagymamét tartottuk. Grilleztünk a kertben , élveztük a napsütést, egészen addig, míg be nem borult. Így a tortát a házban voltunk kénytelenek elfogyasztani. Amint ezt megejtettük ismét százágra sütött a nap. Ez telkjesen njellemző ránk!!! :-)

Jár a baba, jár.

Gyereknapra kaptam.

Úgy érzem

fel kell


állnom.

Kukucs!!!!

11 nap történései :-)

Húúú, jó rég nem írtam, azt sem tudom, hol kezdjem...

Talán múlthét hétvégével kezdeném, amikor is a babafalvás csajokkal taliztunk a Margitszigeten. Fantasztikusan jó volt. Annyira jó és (egyben rossz) volt látni, hogy minden baba, hogy megnőtt!!! Két csoportra oszlottak, a már járni tudó és a még négykézlábon egyszerűbben haladó Csöppek-Marci utóbbiak táborát erősítette). Látszott rajta, hogy nagyon élvezte az azonos korúak társaságát. Nagy haverságba lett Attila babával. Mindössze 8 nap korkülönbség van közöttük, nagyjából azonos méretekkel is születtek és FÉLELMETES mennyire egy és ugyanazon dolgokat művelnek. Ha valamelyiknek rossz napja van akkor tudjuk, hogy a másiknál is ugyanez a helyzet.
A többi baba is nagyon aranyos volt, és az anyukák is úgy szintén.

A piros pólós Marcipán






Vasárnap elmentünk telket nézni Fótligetre, mert el szeretnénk költözni. Több szempont miatt is. Az egyik a rezsi (a távhő olyan mértéket ölt már, hogy szörnyű), a másik a társadalmi összetétel miatt is (és itt nyugodtan lehet nagyképűnek nézni minket). Majd utána kimentünk piknikezni szintén a szigetre. Hát elég vegyes érzelmekkel távoztunk onnan. Egyrészt nagyon jó volt, mert sütött a nap, szép idő volt. A pokrócon ülve a fiúnkat nézve szinte hihetetlennek tűnt, hogy ő a mienk. Már nem kell vágyakozó pillantásokat vetnem a kisgyermekes anyukákra, akiknek az arca ragyog a boldogságtól, mert már itt van a mi kis Csodánk. Aki már nem is kicsi.
Másrészről nagyon elszomorító volt találkozni az emberi kulturálatlansággal. Körülbelül egy négyzetméteren hatezer csikk és ugyanennyi kutyaszar volt található. SZÖRNYŰ!!!



Hú de érdekes...

Még érdekesebb...

Paparazzik, kíméljetek...

Ilyen nagy vagyok.

Imádok enni, főleg azt, amit Apa!!!

Apa, ennyire szeretlek!!!

Don Vigyoresz!

Sok-sok zöld "izé"

Hétfőn meglátogattuk védő nénit, ránk illik a mondás, ha hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez, de ezt inkább nem részletezném. Marci 10400 gramm és 76 centi. Nem egy apróság. Megállapította, hogy nagyon szép egyenes háttal ül, ami állítólag az én érdemem, mert nem erőltettem nála semmit. Pedig, ha tudná, milyen korán ültetve lett, mert fekve utált lenni... .

Marci leszokott a szopiról. Ugye már kb. két hónapja, csak reggel-este és éjszaka cicizett. Az utolsó bejegyzés óta nem kelt enni éjszaka, nagyjából át is alussza. Átlagban 5 órakor kel fel először, amivel csak annyi gond van, hogy azt hiszi -révén ilyenkor már világos van odakint- indul a nap. Aztán az esti cicit se hiányolja, így marad a reggeli, de az se kell neki sokszor. Így megérett az elválasztásra. Helyette viszont minden új ízt szívesen fogad.

Anyásból átmentünk Apásba... . Pénteken egész napos rendezvényre voltam hivatalos, így Apa vigyázott rá. Este, amikor találkoztunk, először fel se akart ismerni, majd el kezdett derengeni neki ki is ez a nőszemély, de ezalatt a pár óra alatt olyan személyi kultusza alakult kis Apának, hogy húhúúúúú. /Persze biztos mindent megengedett neki :-))))) / A lényeg, hogy ha nála van, én nehogy át merészeljem venni, mert akkor egyenesen hiszti rohamot kap. Mi lesz itt hétfőtől... megy dolgozni vele. :-)))

Fogaink száma még mindig ugyanannyi. Fogmanó egy kissé lusta, Marci meg nyügi. Tegnap egy laza háromnegyed órás visítást rendezett. Semmi nem volt jó neki. Úgyhogy ezáltal is kérlek Manó dolgozz egy kissé gyorsabban.

Mozgásbeli fejlődésünkben nem állt be változás. Néha megpróbálja a dolgokat, amibe kapaszkodott elengedni, de ennyi. Viszont a finommotorikai képessége (lehet nem így hívják, de jól hangzik) sokat fejlődött. A kis ujjaival a legapróbb dolgokat is fel tudja venni a földről. A kockákat (ami nem is kocka, hanem olyan pohárszerű valami), amik egymásra vannak rakva, egyesével szedi le, anélkül, hogy összedőlne. Sőt most már az egymásra rakással is próbálkozik. A tévét egy újjal ki-be kapcsolgatja, a könyveket hihetetlen gyorsasággal pakolja le a polcról.

Közeleg az egyéves születésnapja. Szeretnénk a keresztelőjével együtt megtartani. Már most a tortán gondolkozom. Vagy gyümölcs tortája lesz vagy túrótortája. Az ajándékát még nem találtuk ki. Az biztos, hogy egy feledhetetlen, össznépi születésnapot szeretnénk neki tartani.

Iiiiiiigggggggggeeeeeeennnnnnnn

Igen És Igen És Igen, hosszú idő óta az első átaludt éjszaka!!!!! 20.30-tól 06.10-ig aludt Marci Manó, el sem hiszem. Pedig a tegnapi nap után nem hittem volna. Ugyanis minden bizonyossággal a múlthét csütörtök óta tartó náthának az oka, a jobb egyes felső fogacska, amely még csak csík formájában virít a szájában, nagyon édes, de olyan kis ördöggé teszi fiacskát, hogy csak na. Még a délelőttök hagyján, tegnap is játszótéren hintáztunk, meg birtokba vettünk egy mászókát, aminek minden egyes szegletét bejárta, de délután, hát... . Annyira sírt szegénykém és én annyira sajnáltam, de nem tudok, mit tenni. A Dentinox finoman is szólva annyit ér, mint hallottnak a csók. Bár, hogy ebben , mennyi a rájátszás azt nem tudom, mert érdekes, ha elfoglalja magát akkor nem fáj???!!!

A hétvégénk nagyon gyorsan eltelt. Itt volt Magdi (zalai) nagyi, így valamennyit sikerült pihenni. Hétfőn Margit szigeten voltunk sétálni egyet, délután pedig nagypapáztunk egyet.

Kedvenc foglalatossága: még mindig a dvd-k őrült pakolása, de úgy hogy már sikerült a polcot is a fejére pakolni. Imád labdázni is. Kati (pesti) nagyitól még húsvétra kapott (vagy a nyuszitól???) egy kék alapon fehér pettyes kisebb méretű lasztit. A drágám meg rájött, hogy nem csak dísz, hanem játszani is lehet vele. Megfogja, felemeli a feje felé (nem hiába édsanya kézizet) ésssssssssss vagy semmi, mert olyan, mint a sivatagi showban a majom, tudjátok, amelyik bedugja a kezét egy lukba a finomságért, de nem bírja elengedni, vagy sikerül kipottyantania a kezéből és akkor olyan édesen tud kuncogni, mint aki nyugtázza ez is sikerült. Továbbá minden olyan kedvenc, ami veszélyes, ami inog, ami ráz, ami szorul, ami csapódik és csukódik, azaz polc, szék, konnektor, komód fiók, és ajtó. Ekkor szokta mondani DÁ, Az ő nyelvén gondolom, azt jelenti, hagyj játszani. És, mi történik, ha nem engedjük? Na, egyszer felveszem, mert leírni nem nagyon lehet!!!

Kedvenc szavai: ANA, Mama, Baba-és a DÁ-DÓ

Testi-mozgásbeli fejlődése: Bútorok mentén lépeget, járássegítőjét maga előtt tolva jár. Felállás után már megszűnt a liszteszsák effektus, helyette letérdel és leül, vagy térdre rogy, és uccu neki.

Táplálkozás: Enni egyszerűen imád!!! Igazából majdnem mindennel megismerkedett már, kivéve a K (karalábé, káposzta, kel) betűsök és a tejtermékeket. Ezek még váratnak magukra. Kifejezetten ízlett neki Magdi nagyi húslevese, vagy Csaba nagypapa és Kati nagymama gulyáslevese!!! A cici már nem favorit, sőt van olyan nap, mint a tegnapi, hogy csak egyszer szopizott!!!

Fogaink száma összesen 33. :-) Nekem 31, Marcinak kettő (útban van a harmadik). :-)))))

Vagy fogzunk vagy beléptünk a hisztis korszakba

Marcira napok óta rá se lehet ismerni. Egyfolytában nyüglődik, sír és semmi se jó neki. Tegnap délután is borzalom volt itthon, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő elképzelte akkor üvölt-és mint már írtam a babakocsizás is kezd rémálommá válni. Elhiszem, hogy uncsi ülni, de mit csináljak egy járni még csak most tanuló, de mindent a szájába vevő gyerekkel az utcán???! Gondoltam egyet és beraktam tegnap a homokozóba. Nagyon édesen ismerkedett, kapargatta, morzsolgatta és zsuppsz máris egy adag eltűnt a szájában, majd amikor a szájából akartam kibányászni a maradékot, akkor a szemét kezdte el az alig homokos kezével dörzsölni. Így maradt a babakocsizás, amit igen-igen sértődötten vett tudomásul.

Hazaérvén gondoltam gyorsan kajcsizunk, fürdés, és alvás. Az elején rögtön magára bortította a főzeléket, ezzel meg engem ki teljesen. Azonban az evés igen fárasztónak bizonyult, így érdeklődés hiányában a fürcsi elmaradt. :-)




Dehogy éjszaka, mi volt-katasztrófa. 11kor felsírt, innentől hajnali háromig nem nagyon aludt. Elkezdett folyni az orra is-kettőkor már nem kapott levegőt. Így felkeltünk, leszívtuk az orrát. Na háromtól aludtunk ötig, de onnantól megint nem sokat. :-( A mai napról meg ne is beszéljünk...

rég voltam...

Rég voltam, rég írtam, most igyekszem kicsit pótolni.

Kezdeném a jelennel. Nem ismeri az órát, ezt hiányosságnak vélem nála felfedezni. Ma hajnali 4.30kor azt hitte reggel van. Jujjj, nagyon rosssz volt. Felállt rajtam, majd a szemem kezdte piszkálni. Nagy nehezen meggyőztem, hogy a kakas is még alszik, na ráhúzott egy órát. Így is még csak 5.30 volt.

A babakocsiban már nem nagyon marad meg. Sőt már nem is alszik benne, eddig legalább nyitott szemmel aludhattam séta közben, de már ez is a múlté. Mint valami artista próbál megfordulni benne és felállni. A sapkákat egyenesen utálja, állandóan leveszi, így közlekedni vele elég muris. Fél kézzel tolom, fél kézzel meg harcolok vele, hogy a sapka a fején maradjon, ő meg a babakocsiban.
Eddig naponta háromszor aludt, ezt sikerült jobb esetben kettőre, rosszabb esetben egyre redukálnia. Így szinte semmit nem lehet mellette csinálni, mert állandóan a nyomában kell lenni.

Május elsején Surányban voltunk. Nagyon-nagyon jó volt! Marci ismerkedett a természettel (fűvel-fával :-))))), kutyával...tollasütővel).







Fejlődése:

Oldalazva lépked a bútorok mentén. A járássegítőjét tologatja, de még túl nagy iramot diktálna saját magához. :-) Állásból leguggol, letérdel és így ül le, már nem vetődik, mint egy katona. Hasizomból felül a babakocsijában, elég nehéz így altatni benne.

Így lépkedünk:





A játékban is kezd partner lenni, nagyon jól el lehet labdázni vele. Én gurítom, ő próbálja visszagurítani. :-) A szoba olyan néha, mint ahova bomba röpült!!! De, ami nagyon jó, ha olyanja van nagyon szépen eljátszik egyedül. A kedvenc játékai, a zenélő mesekönyv, egymásra építhető kocka szerűség-pontosan nem tudom megfogalmazni, forma bedobó, és a labdája.

Szemléltetvén, amit írtam:






Szókincse nem bővült, de ami megvan azt bőszen gyakorolja, az anya az professzionális szinten megy neki!!!

És nagy fiúk lévén már a nagykádban fürcsizünk, tegnap elővettük neki, amit a déditől kapott karácsonyra ajándékba-FP fürdőjáték- ne már mindig a kacsákat gyilkolássza.

És a végére-vigyázzat Ősök! Cogito ergo sum-dehogy, mit találok ki???

Anyák napja

Nagyanyó(k)nak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak/apukámnak
is van édesanyja.


Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat/apámat
felnevelted nékem.