Kint voltunk a parkban...a madarak is igen csak érezték a tavasz közeledtét...koncerteztek...
Fannikám felfigyelt először csak a hangokra...majd a fák között megbúvó kisebb nagyobb madárkákra...
Mama....csip....és mutatta az ujjaival is ami Fanni nyelven annyit jelent, hogy Mama kezd a mondókádat...
"Két kismadár ül a fán, ( az ujjainkkal próbáljuk a madarakat imitálni)
Egyik Péter, másik Pál. (előre az egyik kéz. utána a másik...a nevek mondásával)
Szállj el Péter! (elreptetjük az egyiket,)
Szállj el Pál! (elreptetjük a másikat.)
Gyere vissza Péter! ( kézzel hívó mozdulatot teszünk....visszarepül az egyik,)
Gyere vissza Pál! ........(visszarepül a másik.)"
...és megy a kacagás...Mama még...közben repülünk mi is a boldogságban...
