ÍZLÉSEK ÉS POFONOK.....

Régi igazság rejlik a fenti címben. Többnyire gondolkodás nélkül elfogadjuk. Legalább is jómagam csak mostanság morfondíroztam azon, hogy miért. Miért látjuk ugyanazt a dolgot, eseményt más és másképpen. Holott mi emberek látszólag egyformán vagyunk "felépítve", teremtve, kifejlődve :-) (kinek-kinek hite , tudománya szerint)
Értem én, hogy az értelmi szintünk, iskolai végzettségünk, családi indíttatásunk, iskolázottságunk különböző.
Ám ha nagyon hasonló körülmények között élőket figyelünk meg egy-egy témakörben, ott is homlokegyenest eltérő véleményeket , érveket találunk.
Nehezen meggyőzhetők vagyunk, mindenki hisz a maga igazában. (pedig nekem van igazam :-)))) Lám csak, lehet, hogy ez a titok kulcsa?
Hogyan lehetséges, hogy a babfőzelék egyeseknek maga a mennyei manna, másokat a hideg lel tőle. Hogy lehet, hogy ugyanazt az embert sokan az egekig magasztalják, mások legszívesebben a sárba tipornák.
Mostanság még a megszokottnál is mozgalmasabb az életem. A hirtelen nyár rengeteg kinti munkával jár. Esküvő is lesz hamarosan a családunkban, mely nagyon közelről érint. (Nem-nem én..) No meg az unokák. Szóval nem is értem magamat, miért töröm a fejem látszólag érdektelen kérdésen.
Ez az "érdektelen" szó mégsem állja meg itt a helyét. Gondoljunk csak a politikára, mely teljesen áthatja, befolyásolja a mindennapjainkat, a hidraként szerteágazó, mindent befonó szövevényes ágaival. Hogyan ront meg barátságokat, családi kapcsolatokat.
Vannak kevésbé fontos témák is, de egyetértést ott sem találunk.
Őszintén érdekel a kérdés biológiai vagy lélektani megfejtése. S, az is, hogy így jó-e, ez a sokszínűség, mert unalmas az egyformaság? Vagy vannak alapvető dolgok, melyekben fontos lenne az egyetértés?
Nem tudom, önmagammal is vitában állok :-))))

Ezenközben a nagy anyatermészet csak rohan-rohan. Az orgona nem várta meg az anyák napját, s már látom, hogy a pünkösdi rózsa is elhervad időnek előtte. Felgyorsult az idő, s nekünk futnunk kell vele, pedig mennyivel érdekesebb lenne a lassú szemlélődés.