"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom.
Ekkor nagymama rám nézett, letörölte a könnyeim az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. 20 perc múlva nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette a tányérra, ami megfőtt bennük.
- Mondd el, mit látsz - kérte tőlem
- Répát, tojást, kávét.
- Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
-Látod édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény, könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük, lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet.
-Te melyik vagy?- kérdezte. Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, megkeményedik belül?
Itt egy kis szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.
-A szellemiség bennünk a folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanok leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk.
-Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg kávé lenni!"
2018. október 14., vasárnap
2018. október 13., szombat
Kávés Nutellás sajttorta
Húúú, hát amikor van egy csepp időm, és kell egy kis passzív időtöltés, akkor nézegetem az olasz dolciagogo oldalt, amin csodás színek, pazar porcelánok, és olyan ételek szerepelnek, amik szinte megszólalnak a kamera előtt. :) Szerencsémre tavaly egy olasz kisfiú is járt a nagylányommal oviba, anyukája seperc alatt lefordította nekem a kiszemelt receptet. Ezúton is köszi!
Szaranya effektus volt. Sajnálatos módon éppen abban a hónapban kaptunk az élettől egy három hetes masszív kihívást, amikor nálunk a legkisebbnek és a legnagyobbnak is szülinapja van.
Fáradság a köbön, daráljuk a napokat, és megmondom őszintén, nem az a guru, aki felmegy a hegyre, bevonul egy barlangba tök egyedül és elmélkedik a türelemről, kitartásról, erős idegzetről, love and peace, neeeem. Adjon neki az élet egykét "huncut-kölyköt" :), és megtudja, mi az egy nap megmenteni 9 féle balesettől, elmondani 45 féleképpen a NEM-et, válaszolni 123 kérdésre, elviselni, amikor a tömött villamoson üvölteni kell teli torokból, mert a lánchídnál az oroszlán nem teszi a dolgát. A metróaluljárót Tihanynak nézni, és sikongatni aprókat, ámde éleseket. :) Lelkesíteni, védeni, kitartani, tenni, lenni, ölelni, puszilni, inteni, nevelni, szeretni, aggódni, sírni.
Hát így történt, hogy hiába az adott recept, kimaradt egy két dolog, vagy éppen nem akkor és nem úgy került bele, tehát lett egy teljesen más torta. Na és a hab a tortán, hogy hétvégén, amikor végre összeterelődött a család, elkészült az ünnepi fogás, elfújtuk a tortán a gyertyát, felvágtuk, és megettük. A kicsit elmentek aludni. Másnap reggel eszméltem fel, hogy ja, az ajándékot meg nem adtuk oda a gyereknek...mondom, szaranya effektus volt. Élet:anya 2:0.
Legalább a nagypapától csodaszép rózsacsokrot kapott a picilány. :)
200 g csokis keksz (oreo, hogy jó sötét színe legyen)
100 g vaj
Töltelék:
500 g mascarpone
3 ek nutella
200 ml friss tejszín (na ez kimaradt a krémből, rákerült a tetejére cserébe)
80 g kristálycukor
2 csésze kávé (csak 1, mert gyerekek is eszik)
1 kk instant kávé (totál kifelejtve)
8 g zselatinlap (zselatinporral pótolva 3 kiskanál lapos, nem púpos)
Dekorációhoz:
az eredetin csokimáz volt és mogyoró
nálam olvasztott csokicsíkok, ferrero golyók és roletti
20 cm-es tortaformát kibéleltem alul sütőpapírral. Aprítóval összetörtem a kekszet, olvasztott vajjal nyakon öntöttem és amikor vizes homok állagú, belenyomkodtam a forma aljába.
Hidegre tettem amíg elkészül a krém.
A habtejszínt felvertem.
A mascarponét eldolgoztam a cukorral és a nutellával. Itt kellett volna hozzákeverni a felvert tejszínt.
Sebaj. Közben 30ml forró vízben feloldottam a zselatinport és ahogy hűlt, a lefőzött kávét belelöttyintettem. Amikor langyosra hűlt a krémhez kevertem és a kekszes alapra halmoztam, majd elegyengettem. Ekkor villant be, hogy a tejszín kimaradt. Nem baj, így lesznek szépek a színek. Étcsokis sötét a kekszes alap, világosbarna a krém, és fehér a tetején a hab. Mivel a tejszínhabot nem mertem bevonni csokival, így csak csíkokat csorgattam rá, majd a nagypapi által adott édességekkel díszítettem. Min. 6 óra hideg helyen, mielőtt nekiesik a család.
2018. október 2., kedd
Kettő
"Tudod anya, amikor angyal voltam fentről néztelek.
Már akkor nagyon szép voltál és én nagyon szerettelek.
Sokat gondoltam rád. Rád, mert tudom, hogy téged választva bizony nehéz lesz az élet, a tiéd.
Nem tudtam megigérni, hogy mindig jó leszek, csak azt, hogy mindig szeretlek.
Nem tudtam megígérni, hogy mindig szép leszek, de téged a legszebbnek látlak majd.
Nem tudtam megígérni, hogy hosszú lesz az út, de azt igen, hogy a legszebb.
Tudod anya, amikor angyal voltam, és fentről néztelek, tudtam, hogy melléd kell megszülessek.
A te hajad illata kellett nekem. Az illat, a mosoly, az est csendjébe besurranó esti ének dallama, ezt akartam és megkaptalak. Angyalból gyermekké lettem, mert úgy akartuk.
Te és én. A szíved a szívem lett, és minden dobbanása érted él.
Te anyává lettél, és én most is szépnek látlak. Szépnek akkor is, ha néha rossz vagyok,
ha vágyaim vannak, teljesíthetetlenek. De a legfontosabbat megkaptam.
Életet. Veled. Melletted. Köszönöm. "
(Theodorovits Andrea)
Már akkor nagyon szép voltál és én nagyon szerettelek.
Sokat gondoltam rád. Rád, mert tudom, hogy téged választva bizony nehéz lesz az élet, a tiéd.
Nem tudtam megigérni, hogy mindig jó leszek, csak azt, hogy mindig szeretlek.
Nem tudtam megígérni, hogy mindig szép leszek, de téged a legszebbnek látlak majd.
Nem tudtam megígérni, hogy hosszú lesz az út, de azt igen, hogy a legszebb.
Tudod anya, amikor angyal voltam, és fentről néztelek, tudtam, hogy melléd kell megszülessek.
A te hajad illata kellett nekem. Az illat, a mosoly, az est csendjébe besurranó esti ének dallama, ezt akartam és megkaptalak. Angyalból gyermekké lettem, mert úgy akartuk.
Te és én. A szíved a szívem lett, és minden dobbanása érted él.
Te anyává lettél, és én most is szépnek látlak. Szépnek akkor is, ha néha rossz vagyok,
ha vágyaim vannak, teljesíthetetlenek. De a legfontosabbat megkaptam.
Életet. Veled. Melletted. Köszönöm. "
(Theodorovits Andrea)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)