Bevallom nem sikerült első pillantásra a szivembe zárni ezt a kis országot. Hogy jön ő ahhoz, hogy ilyen kicsi létére ilyen istentelenül gazdag legyen. Épületek. Csillivilli felhőkarcolók. Nem az én világom. Mikor Ildi szeánszán megláttam a képet az égő déli kapuról, (csak arról volt képem mikor még ép volt) piromán lelkemben felcsillant, hogy tudnék vele kezdeni valamit.
Nehezen indult, mert az épülethez nem tudtam hogy fogjak hozzá. Végül vizszintes tűzésvonalak közé buheráltam hasonló de mégse azonos puppets cérnát, hogy mégse legyen egysíkú. A faszerkezethez négyféle csipkét festettem,vagdostam, varrtam, hímeztem, tűztem, és egész jól sikerült megcsinálni - na persze aztán az egészet betakarta a tűz, és nem látszik.
Az elől álló tűzoltóautó kissé meghaladta a képességeimet, de valahogy leküzdöttem. Nagyobb gond volt az elől levő kavalkáddal, 360 tűzoltó a rengeteg minden, még szerencse, hogy éjszaka van, és inkább csak a létrák, és a fényvisszaverő csíkok látszanak az egészből. Ezt úgy próbáltam idevarázsolni, hogy apróra végtam vastagabb fekete és szürke hímzőcérnát fekete szatént, neonsárga szatént, és közéaprítottam a vasalós vetex műanyagjából apróra vágott darabkákat. Olyan volt, mint mikor salátát csinálok, csak apróbb. Két sütőpapír közt rávasaltam, magam is meglepődtem, hogy ott maradt, míg tűzéssel rögzítettem.
Jött a tűz pancsinggal. Az egészből ez volt a legélvezetesebb. Alig bírtam abahagyni, pedig ha túl sok a szösz, akkor se jó.