Meglepetés

Sajnos semmi időm nincs varrni, viszont egyik beadandó házi dolgozatom témája egy tetszőleges weboldal elkészítése. Hát ha már nem varrhatok, gondoltam elkészítem ezt:
http://dalia.hu/kulturaquiltek/index.html
Egy állandó összefoglalónak szánom, ahol mindig elérhető az összes munka országok, illetve készítők szerint rendezve.
Még sok benne a hiba, a héten folyamatosan készül, ill. majd mindig frissítem. Ha nagy hibát találtok, láttok, kérlek szóljatok.

Köszönöm

d.

Magyarország - Összefoglalás

Készítettem egy összefoglalót a magyar quiltekről:

Az előző 6 fordulóhoz a linkek:

1. Finnország
2. Thaiföld
3. Kuba
4. Portugália
5. Marokkó
6. Pápua ÚJ - Guinea

Ellenőrizzétek, jók - e a linkek !

Tiszavirágzás

"Temető a Tisza, mikor kivirágzik,
millió kis lepke habja között játszik.
Egy sem él sokáig, míg számolok százig,
temető a Tisza, mikor kivirágzik."
(magyar népdal)

Nekem a Tisza a mindenem, mellette éltem 19 éves koromig, dédnagyapám révész volt a Tiszán. Azóta sajnos a sors elvezérelt onnan, de olyan sírig tartó szerelem ez, amihez kevesebb hasonló van az életben. :-) Talán Évi Lánchíd-vonzalmához tudnám viszonyítani. :-)
Amikor Ildi szólt, hogy ha érdekel, beszállhatok a KQ-buliba rögtön tudtam, hogy ezt fogom megvarrni. Nem tudom, hogy egy kívülálló számára mennyire sikerült visszaadnom ezt a semmihez nem fogható élményt, amikor júniusban egy késő délután virágba borul a folyó, a nap sugarai visszatükröződnek a délutáni párában a rovarok testén, aranyszínűvé varázsolva azt.
Egyetlen napig tart - nekünk csak 24 óra, de a tiszavirágnak egy egész élet. Ennyi ideje van, hogy párt találjon, eljárja násztáncát (ez maga a virágzás), hogy szaporodjon...

Ha két éltem volna, minden belférne. Most épp ennyi, I.

kulturaquiltek.blogspot.com

Sziasztok, jó, hogy elkészültem, de még van egy másik Mogyarországom is félig készen.... Nem tudtam dönteni, estére az is várhatóan meglesz. A méret mm-re A/4-es, talán a fotó nem a legjobb, ennél egy picit élőbbek a színek.

Irén Magyarországa

Már megint rám hárult mások munkájának felrakása, mert Irén - kezdő blogolóként - nem boldogult a kép beszúrásával.
Szóval, itt van a mű: a falurészlet az anyagra van printelve, a többi festett, és sok benne a kézi hímzés.

Zzzűrjelentés

Messze nem olyan, mint amilyet elképzeltem, bocs az irdatlan késésért is. Most ennyire futotta.
Megszólalni sem tudok mellé. :-((

Új forduló - december 19!

Érdekes volt ez a forduló, sokkal izgalmasabb, mint a korábbiak, hiszen a szívünkhöz legközelebb álló dolgot kellett kifejeznünk. Örömmel láttam az ismert stílusokat. Örültem, hogy nem mindenki volt múltba néző, "régi dicsőségünk" felmutatója, hanem megjelentek a tájak és a jelenlegi világunk is. Örültem, hogy néhányan sikeresen alkalmaztak új fajta technikákat.
Ugyan Mártamásé éjszakai felvételét már egy hete epedve várom, és mindannyian kíváncsiak vagyunk Irén és Cic Magyarországára, de úgy döntöttem, elmondom, mit találtam ki.
Előzetesként annyit, hogy rá kellett jönnöm (nem volt nehéz), hogy akármennyi idő is van, a többség az utolsó utáni pillanatban áll neki a munkának - persze sok agyalás után, Ezért aztán most csak öt hetet adok magunknak: december 19-et jelölöm meg szigorú határidőként.
Az új országunk Irán, avagy régi nevén Perzsia. Az új hagyományhoz híven van megkötés, mégpedig kettő is. Mivel Marokkónál már "kilőttük" az iszlámot, mellőzzük a mecseteket, mozaikokat és lefátyolozott nőket, stb. A másik, az igazi megkötés, hogy ne legyen a kép(en) perzsaszőnyeg. Mivel nálunk az iskolában sok iráni diák van, higyjétek el, így is marad éppen elég textilbe kívánkozó téma.

Napsugaras ház

Kemény lecke volt ez a téma. Már sokszor, sokan feldolgozták, különböző pályázatokra, kiállításokra ill. csak úgy.

Első dilemma: merre induljak? Valamilyen fogalom, érzés megfogalmazása? Ebben sajnos egyáltalán nem vagyok jó. Valamelyik tájegység, tájrészlet? Melyik lehetne jellemző? "Vár állott, most kőhalom..." - talán egy romos vár, alátömködött applikált kövekkel? Modern, vagy régi? Urbánus, vagy népi-paraszti? Erre két ötletem támadt: egy Balaton-felvidéki házrészlet, els. a tornác jellegzetes oszlopai, ill. a szegedi napsugaras házak. Ekkor olvastam Colette-nél a magyar házról egy szép szösszenetet, és tudtam, hogy ennél a témánál maradok.

A szegedi napsugaras házakat választottam.

"Ez a díszítés a 18. század végén jelent meg és terjedt el Szegeden. A napsugár motívumban benne van az ősi napimádat. A napsugár sokat jelentett a természettel szoros kapcsolatban élő embernek, hiszen életének ritmusát a nap járása határozta meg, nem volt még villany, karóra, mobiltelefon, számítógép. A szegedi nagy tájon élő „célszerű szegény ember” (Tömörkény István nyomán) segítséget csak a természettől és Istentől remélhetett.A díszítés teljességgel összefüggésbe hozható a katolikus barokk templomok belsejével, amely bőségesen alkalmazza a napsugár motívumot, s a Szentháromság jelképével is, amely láthatóvá teszi a ház lakóinak abba vetett hitét, hogy Isten mindent és mindenkit lát és óv."

Számomra ez (is) Magyarország. A továbbélő hagyomány, a letisztult vonalak.

A készítés menetéről:
Az oromzatot külön készítettem, két flízzel alábéleleve tűztem a deszkalécek vonalát. Ezután pánttal tisztáztam a szélét, amit az alja kivételével plusz flízzel béleltem. Az "istenszömet" kivágtam, eltisztáztam a szélét, és fekete anyagot bigyesztettem alá. rátettem az A/4-es kék égboltra, és nagy lett....

Lelógott a két széle. Így hagyjam, vagy átszabjam?

Átszabtam.

Ezután elkészítettem a házat is, símán ráaplikáltam a fehér falat a kékre.

És a tetőt a helyére illesztve láthatatlan cérnával rávarrtam az alapra.

Eltűnő Józsefváros

A képhez felhasznált fotók származási helye: http://www.flickr.com/photos/olahcsabika/2633931937/ ; http://nyoc.blog.hu/ ; http://www.flickr.com/photos/almodozo/2612345334/; http://www.flickr.com/photos/topster/2652436822/

Amikor végigsétáltam az utcán, mindig elhatároztam, fogom a fényképezőgépem, visszamegyek, és mindent gondosan megörökítek. Mégsem tettem. Talán azért, mert csak még jobban fájt volna.... Már nincs sok fényképezni való, szép lassan lebontották az összes házat, napról-napra tűntek el. Az egyik kedvencem még ott árválkodik egymagában a hatalmas üres területen, ablakai alatt a kitárt szárnyú angyalkákkal. Mindig megcsodálom, amikor elmegyek mellette, és megfordul a fejemben, hogy még mielőtt lebontják a házat, valahogy egyet le kéne vennem, de nem hiszem, hogy olyan egyszerű lenne, több kiló is lehet, szerintem csak összetörne. Szerencsére vannak akik bátrabbak nálam. Két angyalka már hiányzik, és látszik, hogy valaki szakszerűen szedte le. Nagyon örülök neki:)))
Ja, hogy még nem mondtam? A Leonardo da Vinci utcáról van szó., és az ottani házbontásokról. Szinte egytől-egyig gyönyörű épületek, vagyis voltak:( Helyükre pedig újépítésű dobozok kerülnek.
A 33-as számú ház igazi remekmű volt. A középen kiugró zárterkély remekül tagolta a háromtengelyes épületet. Különleges volt a zárterkély alján található két vadmadár épületszobor is, akik szegények, már egy jó ideje fejetlenek voltak.

Nem véletlenül nyilvánították műemlékké, de számít ez ebben az országban??? Úgy tűnik cseppet sem.

Az unokáink sem fogják látni műsorban is foglalkozott az esettel:
"Most ősszel hirtelen lebontották a Leonardo da Vinci utca 33. számú házat úgy, hogy éppen műemléki védelem alá helyezte azt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal!Lassan elfogynak a megszokott budapesti kerületek, elfogynak a régi házak, és ma már annak is örülhetünk, hogy ha megőrzik a házak homlokzatait, és a befektetők és tervezőik e díszletfalak mögött építik meg a lebontottaknál sokszor valóban értéktelenebb, új épületeiket
Más országokban a '60-as években volt ez divat, Magyarországon most terjed el. A Leonardo da Vinci utca 33.-at a VIII. kerület vezetésének teljes pártfogásával bontották le! És közvetlen környezetében a további házak, a nagy is, meg a kicsi is már az utolsókat rúgja, mielőtt az utolsókat rúgják beléjük. Már kiürítették őket, bontásra előkészítették, és eltűnnek, mint Józsefváros múltja, hagyományos világa másutt is.
Némelyik 100 éves ház mai állapota siralmas, de ezek az évtizedeken át elhanyagolt házak felújíthatók, és úgy is használhatók lennének, nem pedig csak telekként, hogy helyükre mást építsenek.Egy-egy megőrzött homlokzat is fontosnak számít már manapság, mert úgy látszik, hogy magukat a házakat nem lehet megmenteni."(Unokáink sem fogják látni... - 204.adás http://www.hirado.hu/cikk.php?id=252204)

Sziasztok, köszönöm,hogy Együtt dolgozhatom Veletek, Felber Irén

Megszakítjuk adásunkat

Kastanie (Márti) és Nana (Anni) visszalépése után tegnap óta két új tagunk van: Ági (Cicvarek) és Irén. Abban maradtam velük, hogy "idővel" ők is elkészítik a saját Magyarországukat.

Isten hozta őket körünkben!

Mátyás törvénykönyve

Kicsit röstellem magam, hogy megint hímzés. Legközelebb ígérem, varrni fogok, habár a szabadgéptűzés el van könyvelve, mint quilt technika, de azért mégis. Ezer dolog megfordult a fejemben, Trianon előtti Magyarország térképk, vagy a határvonal mentén szétszakított családok, Szent István, a korona, az Országház, valamelyik híd, de aztán úgy voltam vele, Magyarország ez, nem Budapestország, meg aztán, ha már kultúra, legyen valami kultúra. Így választottam ezt nagy nehezen, Mátyás 1486-os törvénykönyvét. Decretum Maius, ez az első magyar törvény, amely nyomtatásban megjelent. A címlapon a király, tudósai körében. Eleinte kéziratos másolatokban küldték szét a megyéknek, így lépett a korábbi szokásjog helyébe az írott jog.

(a történelmi háttérről, a törvénykönyvről bővebben a blogomban: http://rongyok.blogspot.com/

Bazaltorgonák

Elkészült az én magyarországi képem is. Mint a blogomban http://btrudy.blogspot.com írtam (hiába vagyok városi lány) mégis a természet "alkotását" választottam témául. Ezek a Tapolcai medencében található bazaltorgonák egyedülálló természeti képződmények.

"Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, arany vetések, száz falu, ezernyi hegyi hajlék, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, fehér házak, korhadt és mégis fényes romok..."Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül

Nagyon örültem, mikor megtaláltam azt a szürke anyagdarabot, amiből lettek a sziklák. Ildi tanfolyam után már biztosan másképp készülnek majd. Így "csak" vatelinnel tömtem ki. Sajnos a fényképen nem látszik jól, mennyire kidomborodnak. Nekem most ez lett Magyarország.

Kőszegi emlék

Végre bejutottam! Bocs a késésért!

Szeretek Kőszegre menni, csodálatos hangulatú város. Mindig megcsodálom az épületek homlokzatát. Egyik kedvencem a Sgraffitos ház homlokzatán levő motívum.Ezt rajzoltam meg világosbarna anyagra, majd a vonalak mentén tűztem, és hipózással világosítottam ki.

Ez lett belőle:

az én hazám

nekem magyarország budapest. és budapest a mindenem, az ország a mindenem. de mégsem látom rózsásnak és nem kötődöm a magyar gyökerekhez, kicsitsem kötődöm, de nagyon egy vagyok a koszos drága városommal, és leginkább a lánchídról a mélybe nézve, a hömpölygő koszos dunát nézve vagyok itthon. ezt akartam megvarrni egy koszos hömpölygő dunát, ragyogva, mocskolva. És egyfolytában lükettek bennem JA sorai, valahogy bele akartam varrni az egész verset, muszáj idemásolnom nektek, olvassátok végig kérlek, ebben minden-inden benne van. És nagyon tetszik Ildi munkája, ezt is bele akartam varrni, de elcsépelte Gyurcsány a "rendezni végre közös dolgaink" sort, sajnos nagyon. Így végülis egy másik vers másik sora került rá, de igazából az egész Duna verset kellett volna rávarrni, vagy még inkább az egész JózyafAttila kötetet az első betütől az utolsóig. (Esterházy Péter írta meg a teljes Ottlik: Iskola a határon-t egy darab a4-es lapra, ezt tenném szívem szerint én József attilával, ha azt kérdeznék mi nekem ez az ország) Ehelyett maradt a kedvenc JA sorom, és mellé a vers, nektek.

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

Aggteleki csappkövek magyarázat

Adós vagyok a készités menetével ime: sok töprengés és próbálkozás után találtam a rongyok között egy nagyon régi tülldarabot, ami tiszta pamut és puha és nagyon jól formálható ugy maradt ahogy akartam, ez lett a cseppkövek alapanyaga amit ragasztóval rögzitettem első menetben, csak annyira hogy ott maradjon.Először megrajzoltam ami a fejembe volt, hogy ez hogyan is nézett ki, persze most nem volt képem, csak régi dia amit még én csináltam valaha ott a pontos formát a két alaknak onnan néztem meg .Azt hogy valami mélység meg háttér is legyen ugy gondoltam, organzával oldom meg , az van ragasztva mint alap, de ez nem igazán jött be túl csillogós, meg tul fehér meg merev meg minden, de ez volt. Sokat gondoltam Ildire meg a már mutatott anyagokra amivel nagyon könnyen lehetett volna ezt megoldani, de most még ez nincs, igy maradt az tüll meg a nylon organza ezeket formáltam addig mig elfogadható lett az alap , de ezek nem voltak alkalmasak a két alakzathoz, mert inkább hasonlitott egy jégbarlanghoz, igy a még nem kimosott selyemmolinóból vágtam le a darabokat, ez jónak bizonyult, mert nem vakitó fehér egy kicsit sárgás szóval jónak találtam.Igy megformáltam kialakult hogy ilyen lesz, aztán jött a tűzés a megformált félig ragasztott csepköveket krémszinű cérnával még rögzitettem, a vakitó tüllt pedig fekete tűzéssel próbáltam tompitani, és valahogy nem tiszta fekete fehéret adni,igaziból van is egy kis sárgás szine de a fényképezés valahogy nem adja vissza.Szóval ennyi ilyen lett Képek a készitésről:

Hazafelé - Magyarország

(Frissítés: kicseréltem a képet, most megnyílik, de nagyon vacak minőség, ne képzeljétek, hogy ilyen a quiltem, mintha a kutya szájából szedték volna ki. Majd fotózok jobbat.

40 perce nyaszakodom vele, de valamiért a bejegyzés közepén nem hajlandó kinyitni, csak, ha itt van elől...)

Sokat gondolkodtam. Azt hiszem, ez volt a legnehezebb mindannyiónknak, hiszen ezt a tájat tényleg ismerjük, tudjuk a sztrereotípiákat, ismerjük a népművészetet, és főleg a textilművészetet. Egy másik országnál Nem hibázunk, hiszen nem is tudjuk megismerni annyira, hogy érezzük, ha hibázunk.
Rengeteg ötletem támadt, mindben volt egy kis hézag.

Az első a Magyar népmesék c. rajzfilm főcíme, nagyon kedves nekem, de mivel abban tényleg az a poén, hogy a madárka szájából előtünnek a motívumok, letettem róla. Aztán jöttek a mesehősök, de az sem igazán tetszett.

Végigrágtam a jelképeinket, de biztos voltam benne, hogy páran megcsináljátok (bejött), ezért letettem róla.

Következett nagy szívemszottya: Vasarely. Na, ő aztán magyar (bár ezt csak én akartam hinni, mert azért nagyrészt Franciaországban alkotott a drága...) és ráadásul annyira régóta szeretnék varrni egy Vasarely-koppintmányt. Na, de A4-ben? Na, itt visszahőköltem. Az megint csupa ragasztás, semmi varrógép, ugrott a téma (pontosabban tartalékossá vált).

Aztán elgondolkodtam magamon.
Én egy igazi tősgyökeres pesti lány vagyok. Még a nagyszüleim is Pesten laktak...
Nekem Magyarország nagyrészt Budapestet jelenti. ÉN szeretem Budapestet. Akkor miért nem varrok Pestről? És ekkor bevillant a kép, amit minden egyes elutazásomkor annyira várok: visszajönni Pestre, átjönni a Lánchidon.

Ha hiszitek, ha nem, ha valahonnan jövünk haza kocsival, 10-ből 9-szer át kell mennünk a túlpartra, és ezt mindig a Lánchídon tesszük. És legalább 9-szer este.
És én már az alagútnál kukkolok előre, mert egyszerűen 40 év alatt sem sikerült betelnem az esti Lánchíd látványával. És amikor átérünk, folyamatosan bámulok körbe-körbe a városon, hogy mi változott itthon, amióta nem voltunk itt (ha ez csak 3 nap, akkor is másnak látom a várost).

A gyerekek már egészen apró korukban megszerették az oroszlánokat, s látom az arcukon az izgalmat, amikor kanyarodunk a Roosevelt téren a hídra, hogy mindjárt jönnek az Oroszlánok...
Ez az izgalom van az én arcomon is minden áthajtáskor. Még a két végén lévő dugó sem szokott felizgatni... :)

Tehát végül is csak választottam egy jelképet, vagyis képeslaptémát, ügyesen ellentmondva magamnak, de legalább megpróbáltam megfogni azt a látványt, amit én szeretek benne legjobban.

Nem vagyok elégedett, sajnos nem volt elég türelmem hozzá, ezért nem lett olyan, mint vártam. De azért majd megszeretem... Rátét és sok tűzés. Büszkeséggel jelenthetem, hogy VOLT olyan sk.festésű anyagom, ami ilyen szép aranysárga. Azért a végén itt-ott megtuningoltam egy kis krétával.

A szegés kényszer, sajnos a láncot mindkét oldalnál kisebbre csináltam, mint kellett volna, ezért kénytelen voltam kicsit szélesen bekeretezni.

És így lett belőle képeslap. :)))