Új forduló - október 31.

Mivel kicsit késtem, úgy gondolom, hogy adjunk magunknak több időt - pláne, ha figyelembe vesszük az októberi foltvarrós események túltengését. Megfogadtam tanácsaitokat - majdnem. Maradjon hathetente egy új ország, de minden alkalommal lesz egy kis "nehezítés", azaz valamilyen korlátozás.
Már többen sugalltátok nekem itt-ott, hogy jó lenne szép hazánkat is bevonni a játékba. Hát legyen! Legyen akkor Magyarország! DE a piros-fehér-zöld színek egymás mellett nem használhatóak fel, illetve csak minimális mértékben (mondjuk Dióhéj elhasználhat 1-1-1 méter cérnát a tűfestéséhez). A határidő október 31., mert elseje ünnep.

Jó volt tegnap együtt

Anélkül, hogy Oscar-díj átvevő beszédet mondanék, szeretném megköszönni Nektek, hogy

1. beszálltatok a játékba,
2. minden kétely, gond, időhiány stb. ellenére kitartottatok
3. mindannyian eljöttetek tegnap
4. élőben még fantasztikusabbak a munkáitok
5. egyenként és közösen szuper ajándékokat hoztatok nekem
6. nem akarjátok abbahagyni

Most egy-két napot kérnék, hogy kitaláljam a folytatást.

Találkozó

Kicsit homályos a kép, de nagyon jellemző volt a tegnapi napra:

Az összes

Na én itthon vagyok. Küldöm a képeket. Igen jó kis csapat vagyunk.Nagyon jó szeánsz volt.

Emlékeztető

DUVILAX = ragasztó ( könyvkötészeti alapanyag)

Thaiföld-utólag

Biztosan emlékeztek rá, hogy én csak Marokkónál csatlakoztam hozzátok, így most pótolnom kell az elmaradt quilteket. Íme Thaiföld.

Már gyermekkoromban nagyon foglalkoztattak az úgynevezett „hosszúnyakú nők”, az észak-thaiföldi Karen Padaung törzs tagjai.

Bronz gyűrűik az évek során szaporodnak a végleges számra, kétévente eggyel, ötéves koruktól kezdve.

Egyesek szerint a gyűrűk eredetileg a tigrisharapások elleni védekezést szolgálták, míg mások azt állítják, hogy azért volt szükség a deformációra, mert ezzel az asszonyok elvesztették vonzerejüket más törzsek tagjainak szemében, és így megmenekültek attól, hogy azok elhurcolják őket. Olyan verzió is létezik, hogy a hosszú nyakon viselt réztekercsek hasonlatossá teszik őket a helyi folklórban rendkívüli módon tisztelt sárkányokhoz. Manapság ez a hagyomány már nem kötelező érvényű, mégis sokan követik, hiszen a törzs számára az élő látványosságra kíváncsi turisták jelentik a fő megélhetési forrást.

Az esztergált gyűrűk viselése lenyomja a kulcscsontot és elsorvasztja a nyakizmokat. Mire elérik a felnőttkort, nyakuk hosszúsága a természetes kétszeresére is nyúlhat. A közhiedelemmel ellentétben a nők nem fulladnak meg, ha eltávolítják nyakukról a karikákat. Ám mivel csigolyáik deformáltak és nyakizmaik gyengék, iszonyatos fájdalommal jár, ha nem viselik a rézgallért.

Lábasház

(majdnem) elkészült.

Valahogy az a bizonyos múzsa nagyon elkerült az elmúlt hetekben. Semmi ötlet, semmi egyedi. Amikor nézegettem a képeket PNG-ról, csak klisék, általatok korábban megvalósított technikák ugrottak be.

Aztán végül kiválasztottam a témát, a lábon álló házakat - vízi, vagy földi változat legyen? Legyen víz, mert most nincsenek jó zöldjeim az őserdőhöz. Maradtam a jól bevált technikánál, a ragasztásnál. A múzsa készítés közben is jó messzire távozott, nem sikerült a hely szellemét belevinnem.

A tűzés még nincs teljesen kész, a vízen kell még árnyékolni, de az már nem sok idő (talán...)

Nem igazán szerettem meg. De azért remélem, nem szavazzátok ki! :-))

plakát

megint egy never-ending-quilt, az idők végezetéig tudnám folytatni a hímezgetését, most itt megállok, fényképezek egyet, a hétvégéig még öltögetek, elbir még párszáz gyöngyöt...

insp:

quilt:

Mindenféle összefoglalók

Javítottam, az én hibám volt:-( Remélem, most jobb.
Országonként: PÁPUA - ÚJ_GUINEA PORTUGÁLIA MAROKKÓ KUBA THAIFÖLD FINNORSZÁG
Minden ország minden képe együtt ITT

Pápua Új-Guinea összefoglaló

Hangulat

Azt hiszem némi magyarázattal kéne szolgálnom:) Nagyon tetszik, ahogy ezek az emberek festik az arcukat, testüket. Egyik szebb mint a másik, és nekem az összes tetszett. Nem akartam kiragadni egy maszkot, így maradt az összbenyomás, és készült el a képem felhasználva az arcfestésnél használt színeiket, motívumaikat.

Az ihletadó képek Eric Lafforque munkái /http://www.flickr.com/photos/mytripsmypics/

Pápua Új-Guinea

Elkészültem a képemmel, de a gépem heveny hurcolkodás miatt darabokban van, a fényképezőm kábele is valami biztos helyen, így csak scannelni tudok. Hát az meg ilyen:

Csontvázember

Miután elvetettem azt az ötletet, hogy kagylókból megvarrom a nyakláncot egy női fejhez, végül mégis ennél a képnél kötöttem ki. Szerintem a pápuákról alkotott képbe belefér, mégha ma már nem is olyan ijesztőek, mint állítólag régen. Sajnos, mivel eléggé későn készült el, a fázisokról megint nincsenek képek. Volt egy régebbről festett fekete anyagom, ami pont jól jött most, mivel nem túl erős fekete a szine. Használt fehér lepedőből vágtam ki az alakokat, kétoldalas vetexre vasalva, majd ráfestettem a fekete formákat és megtűztem. Végül, a vadon és a természet jelképeként rátűztem az óriási leveleket. Na, és ekkor jött a technika ördöge, kimerültek az elemek a fényképezőgépben. Most sikerült feltölteni.

Kondér fűkunyhóval

Nem tudtam szabadulni a kondéromtól. A lábszárcsontokról még sikerült lebeszélni magam, de egy lándzsa mellett heverő parafakalap, még lehet, hogy idővel felmászik a kunyhóra.
A fűszál-hasogatás annyira lekötött, hogy elfelejtettem fotózni, így max. néhány vázlatot tudnék csak elétek tárni.
Voltak először a tűz körül táncoló, csontokkal hadonászó bennszülöttek. Azután egy pár fűszoknyás táncoló láb.
Végül egy fűkunyhó előterében a vacsoramaradék, ennek szelídített változatát láthatjátok, a misszionárius ruháját, már eltakarítottam, csak a szelleme száll.
Inkább a színei jelentik nekem az országot.

Összehordtam tücsköt-bogarat

Nem borzolom tovább a kedélyeket. Még nem vagyok teljesen kész, bocsánat, habár ez a képen alig látszik. 80% kb készen van.
Nézegettem én is a maszkokat, nekem inkább lárvaszerűek voltak ezek az arcok, ijesztőek és komorak, akár egy hatalmas harci bogár, vagy egy torz tengeri élőlény. Van mindkettőből bőven Pápua Új Guineában, gondolkodtam én is valami csodás víz alatti világ megalkotásán, de közelebb állnak hozzám a föld színek, barnák, zöldek. Miért is ne maradhatnék a földön, vagy kúszhatnék négykézláb akár a hatalmas fűben, elrejtőzve a harci maszkok elől.

Aztán ahogy négykézláb kúsztam, felfedezve a National Geographic varrótűvégre kapható élővilágát Pápua Új-Guineában, jöttek szembe itt is hatalmas szemű ijesztő maszkok mögé rejtőző lények.

Jó szöveg, mondhatnátok, lehet, hogy mondjátok is, hiszen ezek magyar tücskök is lehetnének. Majd légyszi úgy mondjátok, hogy ne halljam.

Na jó ez csak szöveg volt itten. Tücsköt akartam varrni és kész.
Más ötletem meg nem volt :-)



Ez meg itten egy közeli kép, ezen a részen minden kész van:

Maszk

A kép

Harci díszben - Dixike

Mivel nincs Pesten, engem kért meg, hogy tegyem fel. Majd szombaton elmeséli a részleteket.

PNG - A vadonban - Évi

Hát igen, az elején olyan egyszerűnek tűnt...

Oké, most nem nyöszörgöm el, amit ti is valószínűleg végigéltetek a hat hét alatt, majd a blogomban részletezem. :)

Szóval, mikor rájöttem, hogy nem eszik azt a kását olyan forróm, akkor rámentem a kivárásra.

Nézegettem a képeket, és vártam, hogy jöjjön az ötlet.

És az jött.

Azt vettem észre, hogy gyakran néz úgy ki egy-egy arcfestés, mint a csodás madarak fejének rajza. Nem tudom, ez az én felfedezésem, vagy megtették ezt már komoly antropológusok (ugye azok molyolnak ilyesmivel?), de a gondolat rögtön szülte a következőt: a két, számomra nagyon tetsző dolgot )maszk és madűár) összemosom. Olyan kuba-módszerrel, a fél álarc és a fél madár.

Aztán rajzolgattam egy kicsit, finomítgattam, majd megvarrtam.

A végén meg persze elrontottam az arányokat (konkrétan az maszk állát).

Érdekes, hogy Anikóval mennyire egyet gondoltunk. Én ugyan nem az ólomtechnika miatt gondoltam a fekete tűzést és cakkolást, de valahol az eredmény hasonló lett.

Nekem a módszert egy kép adta, ami egy pápuai bevásárlóközpontban (micsoda szókapcsolat!!!)található.

Valamint az, hogy a zászlóban is túlteng a vörös és a fekete. Biztos voltam benne, hogy ezeket a színeket kell hoznom a munkán, és persze a zöldet, ami ott olyan zöööööld!

A folyamatról néhány kép:

A rajz. És a róla készült skiccpausz minta.

A háttér felvasalása egy ragasztós flízre.

A madár kivarrása.

A maszk csíkjainak felvarrása.

A háromszögekre kipróbáltam egy gyors módszert: csíkban feltettem a piros anyagot, majd végigmentem cikcakkal a mintának megfelelően, aztán a felesleget kivágtam. Gyors és főleg pontos. :)

Így csináltam a szájrészt is, ott azért benne van a gikszer, skiccpauszra rajzoltam a száj mintázatát, és úgy vartam. Psze, hogy a papírt nem sikerült kibányásznom a varrat alól. Majd idővel...
Aztán már csak a háttér tűzése volt hátra.



És a végeredmény, amint felszállt a kopasz fánkra. Épp ment le a nap, úgyhogy egészen meleggé varázsolja a kép színeit.