Képtár

Gondoltam szólok Ildinek, hogy kész a képtár, illetve már két hete készen van. Nem láttam a diavetítésben, csak azért szólok.
Nézegetem ám a Portugáliát, izgalmas téma ez is, szívem szerint varrnék egy másik Marokkót, ezzel nem vagyok elégedett :-S

Tudtátok, hogy ....

a világ parafadugó-termelésének több mint a fele a portugál paratölgyekből készül? Ez lesz valahogy az én témám. Emlékszem, hogy Portóban milyen szépen "nyomtatott" dugókat láttunk.

Tegnap a foci EB-n Portugália 3:0 ra elkalapálta a törököket. Ha megnyerik az EB-t remélem valaki csinál róla egy örömujjongó tömeget!!

Még mindig Marokkó...

Írtam pár sort a Majorelle Gardenről a blogomban.

Végre!

Elkészültem, köszönöm a türelmet! :-)))

Szóval az ihletről. Mivel eddig tájképek készültek a kezem alatt, most valami mást gondoltam. A sivatag nem öltött testet bennem, "nem szólított meg", a díszítőművészetük pedig igen.

Ismerkedtem a faragásokkal, a csempékkel, és egyszer csak jött ez a kép:

És megszólított. Vadásztam, és annyit tudtam meg, hogy Meknesben található, a Bab Mansour falának mintázata.

Tehát a minta megvolt.

Jött a technikai kivitelezés. Azt gondoltam, végre varrnom is kéne, hiszen az előző képeimet csak ragasztgattam, de aztán mégiscsak maradt ez a technika.

A kőrácsozatot ívenként vágtam ki, ragasztottam, majd a betétek fehér alapját illesztettem be.

Ezután jött a móka, a mozaik. Itt képek alapján, de egyedi mintát raktam ki, folyamatosan vasalgattam. Ez meglepően hosszú idő volt. :-))) Közben folyamatosan érkeztek a többiek hasonló témájú művei, de szerencsére egyik sem volt "konkurencia". :-))

Maga a varrógép ezután jutott csak szerephez. A kő-rácsot trapuntó-szerűen alábéleltem, de sajnos vékony flízzel, így nem lett domináns.

Fázisfotó nem készült, mert nem volt töltött akkum.....

De azért szeretem!! :-))))

(és köszönöm a türelmet - egy kis magyarázkodás itt)

Igen, Portugália!

Szeretném, ha először meghallgatnátok ezt a dalt.
Ez egy fado (ejtsd fadu), ami a lehető legportugálabb dolog, előadója pedig az az Amália Rodrigues, aki a lehető legportugálabb énekesnő. Istennő, kultikus figura volt, akinek a halálakor nemzeti gyásznapot rendeltek el, és lisszaboni sírja zarándokhellyé vált. A fado alapérzése egy lefordíthatalan szó a "saudade", ami a beteljesületlen vágyat, elvágyódást, szomorúságot jelenti.
Portugália NEM mediterrán ország: sem földrajzilag, hiszen déli partját is az Atlanti-óceán mossa, sem értékeiben, kultúrájában. Egész történelme során sokat szenvedett a "nagy testvértől", noha a portugálok szent meggyőződése szerint ők fedezték fel a világnak a világot. És tényleg, ha utánanéztek, portugál hajósok indultak neki legelőször - már 1420-ban - a nagy vizeknek.
Portugália nem gazdag ország, és sok szempontból nagyon hasonlít Magyarországra. Érdemes megismerni, és megkülönböztetni őket a spanyoloktól. Örömteli felfedezést!

Ötödik forduló - július 15.

Hölgyeim! Az ötödik fordulót "barchobásítom", azaz kiválasztottam öt képet erről az országról, és holnap este nyolcig lehet találgatni, hogy hol is készültek. Aztán ha netán nem jönnétek rá, elmondom és meg is indoklom a választásom.

Ez a lisszaboni Szt. Justicia lift, amit az Eiffel-iroda tervezője alkotott. Azért volt rá szükség, mert a város közepén van egy "törésvonal", azaz kb. 100 méterrel magasabban van az egyik fele, mint a másik.

Ezek a híres "azulejos" csempék. Egész templomok vannak kívülről ilyennel borítva. Ezt a képet konkrétan egy vécében csináltam.

Ez Cabo de Roca, az európai kontinens legnyugatibb pontja.

Ez pedig Batalha - templom és kolostor egyben. Gótikusként indult, de aztán elterjedt az ún. manuel stílus, ami ilyen barokkos díszítettséget jelent.

Marokkó dióhéjban

No.
Többször nem kérek bocsánatot, mert úgyis elnézőek lesztek és attól jobban fogom érezni magam és jó így nekem szarul. Úgyhogy haragudjatok rám nyugodtan, ilyesmitől épül az ember :-)

Nagyon kevés időm volt-van, de nem akartam nem megcs csinálni, úgyhogy ez egy gyors egytálétel kategória. Először mindenfélét akartam felvarrni egy rózsaszínes vagy egy kék alapra, fehér boltívet, csipkés rácsokat, tevét, mozaikmintás anyagot, aztán eszembe jutott, hogy van egy csomó saját kézzel horgolt csipkém és hogy ezek mennyire emlékeztetnek a marokkói gyönyörű rácsozatokra. Aztán nem sajátot választottam, Manyi nénitől kaptam a fesztiválunkon (hosszas lelkendezés hatására, ez igaz) ezt a gyönyörű csipkét, amit végül beépítettem - édesanyja keze munkája. A festék kevés kotyvasztás után sikerült ilyenre, elégedett vagyok vele.

A mintás szél egyik kedvenc anyagom, Zsuzsucitól származik :-) a mozaikok világát idézi, igaz a képen ez alig látszik.

Nagyjából ennyi, szépeket varrtatok, azért nézegettem, de most hétvégéig még hajtás van nekem, utána jól beszólok mindenkinek.

Marokkó együtt

A képre kattintva bejön az eredeti bejegyzés.






nagyobb kép
előző összefoglalók:
KUBA
THAIFÖLD
FINNORSZÁG

Marokkó - Fez - oszlop - ÉVI

Na, ma reggel korán keltem, és végre befejeztem Marokkót.

Emlékeztek, ugye, hogy a múltkor nyavalyogtam, mert nem varrtam eleget a kubai quilten. No, most rendesen bepótoltam :)

Először az ihletadó képről. Amikor megtudtam, hogy Marokkó a célország, nagyon megörültem, mert talán az az egyetlen észak-afrikai ország, ahova nagyon is vágyom. Valami lakberendezési filmet láttam, ahol az angol pár Spanyolországban vesz kecót, aztán "átruccan" Marokkóba, mert abban a stílusban akarják berendezni a lakást. Húúú, kész voltam. Olyan lámpák, csempék, kisbútorok, textilek, szőnyegek kerültek elő, hogy csak néztem.

No, és a nagy szerelmem, a matematikai pontossággal kiszámolt indaminta, amit arabeszknek neveznek. (A wikipédia szerint az arabeszk (másik nevén moreszk) bonyolult, ám szabályos növényi vagy groteszk díszítés.)

Abban biztos voltam, hogy ezt a mintázatot fogom elkészíteni, csak a téma és a technika nem volt biztos. Leszedtem egy csomó képet, és két tuti befutó maradt, persze minden más képnél elméláztam, hogy: "ez milyen szép, de klassz lenne rongyon..." :)

A bloggomra később felteszek egy-két (sok) képet, amelytől elaléltam.

A befutók:

Nekiálltam az elsőt csinálni, megvolt a kontúr, szétvágtam a részeket, majd rájöttem, hogy nincs hozzá szép anyagom, szerezni/festeni meg már nincs időm.

Így nekiálltam a másodiknak.

Először levettem a hátsó csempemintát, majd készítettem egy kontúros képet, kivágtam a réseket, és az anyagválogatás után kiszabtam a háttérelemeket. Szabás után egy ragasztós vetex ragis oldalára felrakosgattam az elemeket úgy, hogy a kivágott mintát raktam rá ellenőrzésképpen. Majd rávasaltam:

Mikor ez megvolt, vasaltam kétoldalas ragasztót arra az alapra, amely majd az indaminta anyaga lesz, és rárajzoltam a mintázatot. Majd két esti sorozat alatt kivágtam...

Aztán rávasaltam a színes alapra, és felrajzoltam az indaminta átfedéseit.

Ezután már tényleg "csak" a tűzés maradt hátra. Na, az viszont annyi volt, hogy egy tegnap délután már annyira fájt a hátam, hogy abba kellett hagynom (még jó, hogy a lányom hegedűvizsgájára úgyis el kellett mennünk, itt jelzem, sikerült). És ezért ma reggel fejeztem be.

Íme:

Akkor most azt is ideírom, mi a bajom vele. Nagyon jó lett a minta, nagyon tetszik, varrás közben jöttem rá igazán, mennyire zseniális, mert a vonalak legtöbbje mind a három csillagot érinti.

Viszont az anyagokat baromi rosszul sikerült kiválasztanom, tulságsan ragaszkodtam az eredeti színhez, de mivel az festett, vannak benne kisebb díszítőelemek, pöttyök, vonalak, amelyek látványossá teszik. Az enyém viszont rettentően sápadt.

Még lehet, hogy variálok vele, de most örülök, hogy kész van, és tulképpen elégedett vagyok a végével.

szerk.

próbálgatom ezt a hozzászólás összegyüjtőt, hol működik, hol nem, elnézést ha néha lassítja az oldalt a teztelés!

köszi

dália

Ildi mi lesz az új ország? Lassan lejár a határidő, már csak öt hét és négy nap!

Marokkói festőmühely

Jelentkezem, és adom a magyarázatot is. Köszönöm Ildinek, hogy feltette, a képem, és itt van a menet ahogyan készült. Sok képet megnéztem Marokkóról, soha nem jártam arrafelé,igy csak a képek után tudtam kitalálni valamit, vonzottak a szinek, a kék, sárga, narancs, piros, a sivatag szinei, ahány sivatagi képet néztem, annyiféle sárga, vagy narancs. A festőmühely azért maradt, mert egyrészt ugy gondoltam, hogy itt tudom megcsinálni azt a sokféle szint ami vonzott, másrészt most ilyen festős mániás vagyok. Itt vannak a menetközbeni munkák, most csináltam képeket. A képek sorrenben, anyagválogatás, azután megrajzolás, probléma hogy miből legyenek a festős kádak? anyagból nem volt jó, kézimunkás fonalas megoldás nem jó,tűzéssel? nem jó, végül is véletlen találtam egy darab finom bőrt és abból vágtam ki felragasztottam, és procionnal utólag festettem bele a festéket.Igy alakult, talán jól sikerült, nem tudom.

never ending quilt

kezdem az elnézést kéréssel, bár a sors fintora, hogy végül elkészült időben - máramennyire az elkészült szó használható ebben az esetben - szóval vasárnap éjfélkor kész voltam, de elfelejtkeztem arról az apróságról, hogy laptopom szervízben és a kölcsöngépen amin most dolgozom nincs kártyaolvasó így nem tudtam leszedni a képet a kártyáról, csak ma reggel jutottam oylan géphez ahol ez sikerült. nade a lényeg, hoyg most itt van.

Abban a pillanatban, hogy olvastam a kiírást biztos voltam benne, hogy ilyet akarok, imádom a marokkói mozaikokat, a szimbólumaikat, a 8 ágúcsillagot, az indákat. Azt is tudtam, hogy kelta qulittel szeretném megcsinálni. A problémák a megvalósításkor kezdődtek. Hogy nem kaptam megfelelően vékony ferdepánt készítőt, így nekiáltam simán vasalással... hát horrorisztikus volt, vagy 3 estét elszurtam bénábbnál bénább próbálkozásokkal, - mindet ugye vizsgaidőszak közepén, foylamatosan lelkiismeretfurdalásom volt, ha varrtam azért, ha tanultam azért. azért inkább a tanulást választottam, érdemes volt, 94% lett a matekom:) - majd végre kb. egy hete a varrógépcentrumban kaptam ferdepántkészítőt. De a rávasalható ragasztóra már sajnáltam a pénzt, hiba volt, iszonyat szívás volt így felrakosgatni az indákat, vagyis nem is hogy nehéz volt, hanemcsak lassú. és akkor jöttek a csillagok, amit kiderült, hoyg a 8 ág, az 16 hajtás, és az 5 centis mintában képtelen vagyok hajtott széllel elkészíteni, pedig szétégettem magam a vasalóval. Akkor jött a vasárnap és beláttam, hoyg ez nem fog menni, sima szegetlen szélű csillagok és négyzetek lesznek. De persze nem tetszik, túl egyszerű. Ésa kkor kiatláltam és kézzel hímzek rá, sokat,sok-sok díszítő tűzést, hímzést, gyönygöt, flittert szeretnék rá, de ez nagoyn sokáig fog tartani. De hamarosan indulunk nyaralni, viszem magammal és majd a homokozó szélén öltögetek, gyönygyözök amíg el nem készül.... majd mutatgatom mi lett belőle.

Marokkói ablak

Elkészült, bár nem ez volt az első tervem, nálam is a Nana által megvarrt kert volt az első, de nem sikerült azt a kéket "kikevernem". Festettem, végül ez a türkizkék lett a legjobb.
Maradtak az ablakok, a csodás rácsozattal, na meg a szép kékre vagy türkizre festett falak, amik azért még ütött- kopottak néhol. Ezt a tűzéssel próbáltam visszaadni.
A rácsozatot hímeztem, géppel és kézzel, színátmenetes cérnával, hogy itt is kiemeljem a festés egyenetlenségeit.

Marokko - Majorelle Garden

Na, hát nekem is sikerült elkésnem, de nem magyarázkodom, hiszem elkezdhettem volna előbb is a munkát, és vehettem volna egy tasakkal több kék festéket is....
Aztán a méretét is sikerült elszúrni, de minél többet javítgattam, annál rosszabb lett az egész, így hát itt abbahagytam.
És akkor még a hab a tortán: ugyanezt a bejegyzést, amit ide szántam, sikerült elsőre a saját blogomba varázsolni. Nem véletlenül péntek 13-a van?

Kastanie - Marokkó

Nehezen tudtam Marokkóhoz kezdeni, annyira távol állt tőlem ez a világ. Nem vagyok utazó típus. Annyit képzeltem, hogy kicsit kopár, biztos vannak mecsetek, színek, beburkolózott emberek, meg tevék.
Aztán a sok fotó végignézésekor az ezeregyéjszaka kincseit láttam összehalmozva. Gyönyörű ország, és amit a berberekről olvastam, az is nagyon izgalmassá tette őket.
Tetszettek a díszítő motívumok a kovácsoltvas térelválasztókon, mozaikok az épületek falain, a szőnyegek színei, a piaci felvételek, a bőrfestő kádak, a sivatag, a kapuk jellegzetes alakja. A hennával festett lámpaernyők, a tenyérre lábra festett indák, az elképzelhetetlen árnyalatú kékre festett lépcsők, falak. Ez a kék szín különben nagyon meglepett, talán ha magamtól fedeztem volna fel, akkor ennél maradtam volna, de úgy sejlik, hogy többen is ezt választják. A sivatag. A mentatea, a teáskanna, a tálca. Kaftánok, papucsok. Akár egy mesekönyv lapjai.
Annyit már tudok, hogy megszerettem Marokkót is.

A képre több dolgot szántam egy időben megmutatni: a sivatagot a nagyon kék éggel, a jellegzetes alakú palotakapukat, a díszített falfelületeket, a mozaikot, a színes szőnyegeket. Volt még terveimben papucs és teáskanna is.
Előszedtem az anyagok közül azokat, amik szóba jöhetnek, megtöltöttem velük egy nagy vesszőkosarat, de a többi anyagot is a közelben hagytam. Újra átnéztem a legyűjtött fotókat, hogy valami általános kialakuljon, meg az emlékeimben élt árnyalatokat ellenőriznem kellett. Sokáig tanulmányoztam a mintákat, formákat, színeket.
Az első két kiválasztott szín a homok és az ég volt, nagyon megfelelőnek találtam őket.
Aztán jött a kapu, aminek az alakját feltétlenül bele akartam komponálni a képbe, a többi a fal lett volna, díszítve. A kép alján mozaikszerű kék anyag a padló.
Ha így hagytam volna, túl kopár lett volna, ezért a szőnyegeket is szerettem volna valahogy a falra aggatni, vagy felhalmozni, ahogy a bazárokban látni. Egyúttak keretbe foglaltam vele a képet. Próbáltam olyan színekből varrni a csíkokat, mint a szőnyekeken vannak. A hullámosan vágott szőnyeges kerettel is a szőnyegek puhaságát szerettem volna hangsúlyozni, bár a végeredményt látva ez nem volt annyira jó ötlet.
A fal mögé dupla adag flízt tettem, hogy kidomborodjon.
Eredetileg a képre több jellemző dolgot szerettem volna egymás mellett megmutatni, mégis inkább tájkép formája van, amiből hiányzik a perspektíva.
Itt vannak az ihlető képek:



Tudom, hogy nem így szólnak a feltételek, és csak egy képet lehet készíteni, de azért megmutatom a második képet is:
Marokkó másodszor

Ez a kép azért jött létre, mert a korábbi válogatások során sokat próbálgattam ezeket egymáshoz, aztán ha már úgyis Marokkót varrok, ezt is összeállítottam. Az indás díszítés, a nyolcágú csillag, a famenyezet, a rácsok, a padlókövek hangulata van együtt, amiket az alábbi képeken láttam: