A hét műtárgya - Maskarás burgonya

Úgy tűnik, kimeríthetetlen tartalékai vannak országunkban a burgonyaábrázolásnak. Erre ékes bizonyíték az a jeles alkotás, melyet Másenyká volt olyan kedves sziveskedni tetszeni megalkotni, és melyet az alábbiakban közlök.

A korszakalkotó mű címe: Maskarás burgonya

Köszönöm szépen a művet, ezennel Másenyká blogjának is a megtisztelő BBB - azaz Baráti Burgonyaábrázolói Blog - címet adományozza Vezérigazugatótanácsunk. E remekmű pedig közvetlenül elérhető a bal oldalon a Kulturális ellenjavaslatok listája címszó alatt, a "Maskarás burgonya" feliratra kattintva.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy javítsak egy apró hiányosságot: A tegnapi bejegyzésben elkezdtem írni egy zárójeles megjegyzést, de el felejtettem a zárójelet bezárni. Ezt pótolom most: )

Remélem, hogy a továbbiakban is kapunk még Másenykától krumplis műveket. Akkor cserébe hálám jeléül közzéteszem az egyetlen orosz nyelvtörőt, amit tudok.



Újabb játék Fanninál

Tájékoztatom a tisztelt burgonyafogyasztókat, hogy ismét jéték van Fanninál.  (Csak az újszülöttek kedvéért: Ő alkotta a Krumplicsók című remekművet.
Hamar hamar mindenki tegyen bejegyzést, mert a 100. bejegyzés után lesz sorsolás.
Ezeket lehet nyerni:



Nálam is tart még a játék, aminek a végén örül majd a nyertes és a vesztesek egyaránt.

Talános kérdés

Mert lehetne találós kérdés is, vagy talányos kérdés, de egyik se nem, viszont talános, azért, mert aki megpróbál rá válaszolni, lehet, hogy így válaszol:

Talán (itt következik, az amire a megoldás nyitjaként következtetni bátorkodik a megfejtő)?

Talán (na ugye, hogy talános!) ennyi elég is volt megjegyzésként érdeklődésfelkeltésileg, jöjjön a kérdés:

Hová megyek ma későn délután, ráadásul mit csinálok ott? (A családtagjaimat nem ér megkérdezni élőszóban, távközlési, vagy elektronikus formában, mert úgy könnyű!)

Könnyítésképpen felteszek egy fotót, ezen a nyomon tessenek elindulni.

(Nem tudom, mit esznek, nem zárható ki, hogy krumplit, de ez most nem oszt, nem szoroz, nem hatványoz.)

Vers, mindegy, kinek - Ősz van

Ilyenkor a levelek hullása nagyon sok embert megihlet, különösen a költőket. Én is így jártam, ezért most közzéteszem legújabb versemet az őszről.

ŐSZ VAN

Ősz van.

A lehullott levelek felett száll az ének.

A dombon leopárdmintás birkák legelnek.

Odébb meg tehének.

A hét műtárgya - Krumplicsók

Döbbenetes, néha milyen véletlen egybeeséseket produkál a burgonyakutatás! (E mondást tévesen úgy is alkalmazzák, hogy az élet, de így pontosabb.)

Ahogy már írtam, megkértem Fannit, hogy rajzoljon valami krumplisat, és az imént örömmel olvastam, hogy már el is készült a mű.

Következzék tehát a hét műtárgya, a Krumplicsók című alkotás.

S hogy milyen egybeesésről írtam a bejegyzés elején? Épp ma van 21 éve, hogy a volt menyasszonyom megszűnt a menyasszonyom lenni, így hát nem csoda, hogy dupla örömet okozott számomra e jeles alkotás.

Köszönöm szépen a művet, ezennel Fanni valamennyi blogjának a megtisztelő BBB - azaz Baráti Burgonyaábrázolói Blog - címet adományozza Vezérigazugatótanácsunk. E remekmű pedig közvetlenül elérhető a bal oldalon a Kulturális ellenjavaslatok listája címszó alatt, a "Szerelmes burgonyatermelőknek" feliratra kattintva.

Nyomatékosan felhívom valamennyi olvasóm figyelmét - nem megfeledkezve azokról sem, akik csak a képeket nézegetik -, hogy amennyiben bármiféle egyedi kitűzőre volna szükségük (vagy ha alkalomhoz illően szeretnének öltözködni, mielőtt kimennek a domboldalba-ba-ba faleveleket rugdosni ) elsőként itt nézzenek körül. Ha pedig szeretnének egy olyan kedves kis háziállatot maguknak, ami csendes, és nem kerül sokba az etetése, akkor csakis innen válasszanak.

Remélem, hogy a továbbiakban is kapunk még Fannitól krumplis műveket.

(Még az jutott eszembe, hogy ha már ennyi kedves fiatal művésznő van, aki ilyen szép krumplikat tud készíteni, talán érdemes volna elindítani a művészeti iskolákban egy burgonyaábrázolói tanszéket...)

A krumplibogár, mint biológiai fegyver

Blogunk emblematikus figurájának, törzshozzászólójának és kéretlenülreceptetcsakazértisbeküldőjének, Jámborka néninek a regényes - és egyúttal rejtélyes - életét feltáró történelmi mű IV. részében beszámoltunk arról az alattomos támadásról, amit az amerikai imperialista-kolonialista körök intéztek aljas szándékkal a szocialista burgonyatermelői kultúra ellehetetlenítése céljából. (Bocsánat, hogy el kell térnem a tárgytól, de meg kell dicsérnem saját magamat, mert ezt annyira szépen megfogalmaztam, hogy még sokra vihetem, ha visszajönnek az oroszok.)

Sajnos értek kritikák a tárgyi bejegyzést követően is, volt olyan személy, aki kétségbe vonta, hogy valaha is történt volna ilyen, hogy krumplibogarakat szórtak le repülőgépről.

Természetesen a történelem ismételten igazolta, hogy amit írtam, "abból nincs kihazudva egy fél mondat sem", - hogy nagy klasszikusaink szóhasználatával éljek.

Aki nem hiszi, az olvassa el ebben a cikkben az utolsó előtti bekezdést.

A cikk megerősíti, hogy Jámborka néni igenis kiugorhatott egy kolorádóbogárszóró légi járműből. (Amit az is valószínűsít, hogy néha olyan kommentárjai vannak, mintha fejére ejtették volna...)

Rendkívüli közlemény - Hivatalos burgonyaábrázolónk győzött!!!

Örömmel tájékoztatom mindazokat, akik csak a képeket nézegetik - és természetesen az olvasókat is, különösen a "dislekcijásokat" - , hogy képek nézegetésére ragyogó lehetőségük nyílik, ha ellátogatnak hivatalos burgonyaábrázolónk, Eszter kiállítására. További részletekért lásd az alábbi meghívót:

Nagy öröm burgonyafogyasztói társadalmunk számára, hogy e blog hivatalos burgonyaábrázolója nyerte el a "BPIX 2010 - Az év digitális festője" címet a fenti meghívón is látható "Amikor így láttuk magunkat" című alkotásával.

Vezérigazugatótanácsunk arra buzdít minden burgonyafogyasztót, hogy a tárgyi kiállításra mielőbb elzarándokolni sziveskedjenek.

Egyben szeretném ráirányítani a figyelmet arra a sok kritikára, melyet régebbi bejegyzéseikben tettek némelyek, nem értékelve a honi (sőt, Dunán tulis!) burgonyakutatás érdekében tett erőfeszítéseimet. Hát most itt a válasz! Ismét megelőztem a kort, amikor hivatalos burgonyaábrázolót választottam e blog részére.

Vezérigazugatótanácsunk rendkívüli ülésén hozott határozata értelmében ezúton is elismerését fejezi ki Eszternek, és fényes sikerét szerepeltetni fogja a "krumplilekvar.blogspot.com 2010 évi hervadhatatlan dicsőségű eredményei" megnevezésű éves statisztikánkban.

Balesetvédelmi oktatás falevélrugdallók részére (kiegészítve)

Minden burgonyatermelő életében kritikus szakasz az őszi krumplibetakarítás és a tavaszi vetés közti időszak. Mihet kezdjen ilyenkor a tisztelt blogolvasó, valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik?

No jó, megvesszük a vetőkrumplit, főzünk krumplis ételeket, bővítjük burgonyatermelői ismereteinket, de ez önmagában kevés.

Ilyenkor ősszel gyakorlatias, és egyben időszerű is lehet, ha meghallgatjuk Ruttkai Bori Világbéke című dalát. (A teljes mű megtalálható ehun is e) Én úgy szoktam zenét hallgatni, hogy ha tetszik egy dal, azt képes vagyok akár több órán át többször is meghallgatni egymás után. (Pontosabban nem egy más után, hanem saját maga után) Ez a módszer persze magában hordozza a dallamtapadás lehetőségét. E dal esetében ez annyira kialakult, hogy a múlt héten az 58. sz. fkl. út 0,00 és 21,90 kilométerszelvénye közt folyamatosan ezt dúdolgattam, pedig közben az autógépjárművemmel több nyergesvontatót is megelőztem.

De ezt csupán bevezetésként említettem, ami a lényeg: E blog Vezérigazugatótanácsa azt javasolja, aki nem tud mit kezdeni magával, az csináljon úgy, ahogy Bori énekli:

"Kimegyek a domboldalba-ba-ba,

Rugdallom a faleveleket..."

Faleveleket rugdallni ugyanis jó dolog. (Persze rúghatnánk labdát is, de a labdarúgásnak semmi értelme. Aki nem hiszi, nézzen meg tíz percet egy első osztályú magyar bajnoki mérkőzésből...)

Fentiek fényében szeretnék néhány tanácsot adni a kezdő falevélrugdallóknak, amellyel megelőzhetővé válnak e nemes tevékenység végzése során felmerülő kockázatok:

1. Már a domboldalba való elindulás előtt határozzuk el, melyik lábunkkal szeretnénk rugdallni a faleveleket.
2. Az 1. pontban megfogalmazott döntés azért fontos, mert a falevelek rugdosásához ki kell választanunk a megfelelő lábbelit. Mivel általában csak az egyik lábunkkal rugdosunk, miközben a másikon támaszkodunk, a rugdosó lábunkon lévő cipő lényegesen nagyobb igénybevételnek lesz kitéve.
3. A 2.  pontban részletezettek szerint érdemes egy kevésbbé értékes lábbelit választanunk a rugdosó lábunkra, így megelőzhetjük az esetleges cipősérülés esetén feleségünk vagy szüleink értetlenkedő kérdéseit, megjegyzéseit, mint például:
   "Lehetett volna annyi eszed, hogy ne a legszebb/legjobb/legdrágább cipődben rugdosd a faleveleket!"
   "Miért kell neked faleveleket rugdosnod?" ... stb., stb.
4. Amennyiben a rugdosó lábunkon lévő cipő olyan mértékben megsérülne, hogy ki kell dobnunk, fontos, hogy a párját megtartsuk. Előfordulhat ugyanis, hogy a legközelebbi falevélrugdosás alkalmával olyan helyen fogunk rugdosni, ahol valaki ravasz módon elrejtett a falevelek közt egy nagy követ, vagy egy nagyméretű gőzgépalkatrészt. Ha ezt nem vesszük észre, és belerúgunk, könnyen eltörhetjük a lábunkat, és ha a rugdosó lábunkat begipszelik, akkor csak a másik lábunkon lesz szükségünk cipőre. Ilyenkor jól jön a megtartott fél pár cipő.
5. A 4.  pontban részletezett okok miatt mindig jól vizsgálnjuk át a rugdosás megkezdése előtt azt a területet, ahol rugdosni szeretnénk, és győződjünk meg róla, hogy senki nem rejtett-e el  a falevelek közt egy nagy követ, vagy egy nagyméretű gőzgépalkatrészt.
6. Miközben rúgásra lendítjük a rúgásra kiválasztott lábunkat, ne gondoljuk meg magunkat, és ne próbáljunk egyidejűleg a másik lábunkkal is rúgni, mert hanyatt fogunk esni, és a többiek kinevetnek.

Remélem a fenti hat pont segít minden falevélrugdallónak e nemes sport gyakorlásában.

Irány a domboldal!

Külön köszönet Ashley-nek a leveles fotóért, sajnos nem tudtam megkérni, hogy engedje meg a közzétételt, mert nem tudok elég jól külföldiül. Kérek mindenkit, ha feljelent ezért, gyűjtsetek az óvadékra, és hozzatok be sült krumplit a beszélőre. Kudzut üdvözlöm.

Játék a krumplilekvar.blogspot.com-on

Magam is beneveztem már néhány más blogban meghirdetett játékba. Elhatároztam, hogy magam is hirdetek egy játékot. Nem kis fejtörést okozott, hogyan oldjam ezt meg? Nem szeretném, ha szokványos lenne, vagy lenne értelme: "Tegyél bejegyzést, tedd közzé, és akkor esetleg nyerhetsz valamit, de ha mégsem, az sem baj, mert a gráfelmélet alapján a matematika majd megoldja, hogy több látogatója legyen az oldalamnak."

Ez nekem túl szokványos. Ezért az általam meghirdetett játék részvételi feltételei a következők:

1. Jelezd itt hozzászólás formájában, ha szeretnél részt venni a játékban.
2. Ne tedd közzé sehol, hogy játék van nálam, de ha közzéteszed, hogy játék van a krumplilekvaron, azt sem bánom.
3. A játékon nem lehet nyerned semmit.
4. A játékba való benevezéssel egyúttal vállalnod kell, hogy nem gratulász a győztesnek.

Jól látható, mennyi előnye van, ha valaki részt vesz a játékomon: Más játékokon általában csak egy, vagy csak néhány játékos nyeri el a nyereményt, valaki esetleg szomorú lehet, hogy nem nyert, semmit sem kap. Ebben a játékban ez nem így van: Nálam nem csak az nem kap semmit, aki nem nyert, hanem a nyertes sem kap semmit. Így aki nem nyert, ugyanúgy örülhet, mint az, aki nyert.

Továbbá nem kerül hátrányos helyzetbe az sem, aki nem tudja hol közzétenni, hogy játék van.

Játékra fel hát!

Sorsolás: november 10.-én, Öveges tanár úr születésének, és Somlay Artúr halálának napján.

(Somlay legendás alakítást nyújtott a Valahol Európában című film főszereplőjeként. Az 1940-es évek végén a Színházművészeti Szövetség elnökeként kiállt számos nehéz helyzetbe került kollégájáért. E bátor tevékenysége nem tetszett a rákosista kultúrvezetésnek, s amikor a színész-kitelepítések elleni kérelmét visszautasították, érezve a már őt is fenyegető veszélyt, öngyilkos lett. Legendásan zsörtölődő és hirtelen haragú ember volt. Alakításai során a legkisebb zavaró tényezőt sem viselte el. Egyszer óriási botrányt kavart azzal, hogy leszólt a színpadról a közönségnek, fejezzék be a beszélgetést. Máskor a fényt rosszul beadó színpadi munkást egyszerűen felpofozta. Így amikor vendégművésznek hívták egy másik színházba, a direktor a felkéréshez utóiratot is mellékelt: `Itt küldöm egyúttal fővilágosítómnak a fényképét, hogy megfelel-e Neked...` )

Öveges tanár úr emlékére pedig egy költséghatékony programajánlat.

Játék Fanninál

A tegnap közölt hírekben tájékoztattam a tisztelt blogolvasókat - valamint mindazokat, akik csak a képeket nézegetik -, hogy intézkedni fogok az ügyben, hogy a blognak saját pingvinje legyen, mert jelenleg nincsen.

Így beneveztem egy játékba, ahol megpályáztam az 5. sorszámú pingvint.

A Vezérigazugatótanács arra is felhatalmazott, hogy további művészekkel folytassak tárgyalásokat burgonyaábrázolás tárgyában. Ezért anyagot, erőt, energiát nem kímélve felvettem a konzultációs kapcsolatot Fannival, aki már meg is ígérte, hogy rajzol nekünk krumplit. Erről bővebben a tegnapi hírekben olvashatnak a blogolvasók, valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik.

Hírek

Mint azt a tisztelt blogolvasók - valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik - megfigyelhették e blog szerzője elkötelezett támogatója a kortárs magyar művészetnek.

A blog Vezérigazugatótanácsa komoly tárgyalásokat folytatott - mind szóban, mind a világhálón keresztül - annak érdekében, hogy a blognak legyen hivatalos burgonyaábrázolója. E tárgyalások eredménye, hogy Eszter már több alkalommal is tetszett sziveskedni megalkotni tetszeni a hét műtárgyául szolgáló burgonyás műalkotást. Sőt, egy alkalommal még a jövő hét műtárgyát is megalkotta, nem beszélve arról, amikor még mielőtt a blog hivatalos burgonyaábrázolója lett volna, már akkor is készített krumplis művet. Ez utóbbi műhöz fűzött megjegyzések közt találhatják meg a tisztelt blogolvasók - valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik - annak a tárgyalássorozatnak a hivatalos dokumentációját, melyet a blog Vezérigazugatótanácsa folytatott, anyagot, erőt energiát nem kímélve.

Természetesen más művészeket is támogat a blog, így került közlésre a Kitti által készített Három krumplibarát.

És ez még nem minden:

Vezérigazugatótanácsunk ma hajnalban, a Barátság kőolajvezeték magyar szakasza felavatásának 47. évfordulója alkalmából tartott rendkívüli ülésén, a következő határozatokat hozta:

1. A blog teljes tárgyévi bevételének 100%-át a burgonyaábrázolói kultúra támogatására használjuk fel. (Ez jelenleg 0 forint, de ez az összeg az év végéig a jelenlegi prognózisaink alapján akár meg is négyszereződhet.)
2. Blogfőszerkesztő urat felhatalmazzuk további művészekkel folytatandó tárgyalásokra, valamint hogy intézkedjen az ügyben, hogy a blognak saját pingvinje legyen, mert jelenleg nincsen.
3. Az előző pont második felében meghatározott cél érdekében blogfőszerkesztő úr nevezzen be valamilyen játékba, ahol pingvint lehet nyerni.

A tárgyalásokat, és a játékba való benevezést a fenti felhatalmazás alapján megkezdtem, bővebb tájékoztatást a pénteki napon teszek közzé (,ha úgy lesz).

Egy biztos befektetés

Vezérigazugatótanácsunk nem érti meg mindazon embereket, akik svájci frankban vettek fel hitelt, és most csodálkoznak azon, hogy jelentős mértékben megnövekedett a törlesztőrészletük. Tényleg van olyan ember, aki elhitte, hogy a magyar gazdaság több éven keresztül képes azonos szinten stagnálni? (Azt nem is feltételezem, hogy van aki elhitte, hogy képes növekedni - ennyit szerintem senki nem hiányozhatott a történelemórákról.)

Azért a frankhitelesek számára van egy jó hírem: Járhattak volna ennél sokkal rosszabbul is, ha a bankok burgonyahitelt folyósítottak volna a frankhitel helyett. 2006-ban a svájci frank árfolyama 140Ft körül mozgott, jelenleg pedig még mindig nem éri el a 220Ft-ot. Ez a növekedés 4 év alatt mindössze 58%. Illetve mit növekedés? Ez semmi!

Ez a növekedés!

Egy év alatt 100%! Ez már valami! Nem véletlen, hogy Vezérigazugatótanácsunk továbbra is azt javasolja minden olvasónknak - továbbá azoknak is, akik csak a képeket nézegetik -, hogy befektetéseiket tartsák burgonyában.

Pályaválasztási tanácsadó

A tisztelt blogolvasók - valamint mindazok, akik csak a képeket nézegetik - bizonyára elgondolkodtak már azon, hogy a mai bizonytalan világgazdasági helyzetben (amikor a világ kőolajkészletei már 30 éve csak 20 évre elegendőek) mi az a foglalkozás, ami biztos megélhetést ad a burgonyatermelő ember számára a téli időszakban, amikor nem kell a krumpliföldön fáradozni.

Bizony, nem könnyű ilyen foglalkozást találni. Az már csak ráadás, ha olyan szakmát választunk, ami élvezetes, változatos, kihívásokkal teli. A krumplilekvar.blogspot.com Vezérigazugatótanácsa ezért úgy határozott, hogy elindítja a "Pályaválasztási tanácsadó" című rovatot.

Az általunk elsőként javasolt szakma megfelel a fentiekban meghatározott szempontoknak. Ráadásul jelenleg nem is sok ember foglalkozik ezzel, így a munkaerőoiacon nincs túlkínálat, ez könnyíti az elhelyezkedés esélyeit. A képen látható, miről is van szó, de ha nem volna egyértelmű, tessék továbbolvasni.

Éppen ezért azt javasoljuk: Legyen Ön is bálnatakonygyűjtő.

Mit esznek a nemzet színészei?

A mostani bejegyzésben közölt rövid kis filmrészlet két tényszerű összefüggésre világít rá:

Először is: Mit tegyen az a személy, aki panelban lakik, megfelelő földbirtokkal nem rendelkezik, és az erkélye is kicsi ahhoz, hogy megtermelje a családjának szükséges burgonyamennyiséget? A válasz kézenfekvő: A panelban lakók is tudnak az épület köré krumplit ültetni. Csak ki kell gyomlálni egy gazos területet. Ez szerencsére szinte korlátlanul áll rendelkezésre városaink közterületein. (Meg kell jegyeznem, hogy a filmrészlet arra a helyzetre is gyakorlatias tanáccsal lát el, hogyan tudunk kibújni a segítségnyújtás alól, ha felkérnek, hogy segítsünk a gyomlálásban)

A másik kérdés, ami bizonyára felmerült a tisztelt blogolvasókban, valamint azokban, akik csak a képeket nézegetik: Mi kell ahhoz, hogy valakiből a nemzet színésze lehessen?

A válasz természetesen pofonegyszerű, de azért a gyengébbek kedvéért közzétesszük: Sok burgonyát kell enni télen is. A következő filmrészletben jól kiemelik ezt a nemzet színészei: Komlós Juci, Raksányi Gellért és Zenthe Ferenc.

Játék

Felhívom a tisztelt burgonyafogyasztók figyelmét  továbbá mindenkiét, aki csak a képeket nézegeti -, hogy hivatalos burgonyaábrázolónk, Eszter újabb játékra invitálja a tisztelt burgonyafogyasztókat.

Meg lehet nyerni például az itt látható madárkás fülbevalót, de van a nyeremények közt egy nyaklánc és egy kép is.

A részvételi feltételek pedig annyira egyszerűek, hogy még nekem is sikerült másodszorra megértenem, ezért is született meg ez a bejegyzés.

Természetesen senkit sem szeretnék arra buzdítani, hogy vegyen részt a játékon, mert az rontja az én esélyeimet. Csak azért írtam az előbbieket, mert ez feltétel a játékban való részvételhez. (Persze azt is tudom, hogy úgysem hallgat itt rám senki...)

A jövő hét műtárgya - Krumpliromantika

Éppen közzé akartam tenni egy újabb bejegyzést, ami gyakorlatias tanácsokkal szolgál azt illetően, hogy ha valakinek nincs krumpliföldje, és így nem tud burgonyatermelőként tevékenykedni, milyen szakmát válasszon magának. De amint belépek a blogra, látom ám, hogy hivatalos burgonyaábrázolónk, Eszter blogjára két órával ezelőtt újabb krumplis műalkotás került fel, melyet ezúton is hálásan köszönök a blog valamennyi olvasója , valamint mindazok nevében is, akik csak a képeket nézegetik.

Tekintettel erre az örvendetes tényre, valamint hogy a hét műtárgyaként már került műtárgy közzétételre, így az újabb remekmű "A jövő hét műtárgya" címszó alatt szerepel. (Ez újabb ékes bizonyíték arra, hogy e blog megelőzte a korát...)

Következzék hát a jövő hét műtárgya, melynek címe: Krumpliromantika

(A műhöz tartozó elemzést a későbbiekben teszem közzé, jelenleg még annyira a hatása alatt vagyok, hogy nem találom a szavakat)