Abbi Glines: Álmomban szerettelek
A nap, amikor Vale McKinley és barátja, Crawford átvették az érettségi bizonyítványukat, tragédiába torkollott, amikor egy szörnyű autóbaleset után a fiú kómába került. Az egész nyarat a fősuli tervezgetésével kellett volna tölteniük, majd pedig együtt indulhattak volna el a lehetőségekkel teli, ragyogó jövő felé. Ők ketten – hiszen ezidáig senki más nem számított. Ehelyett Vale minden napját Crawford kórházi ágya mellett tölti, reménykedve, hogy a fiú, akit gyerekkora óta szeret, felébred.
Slate Allen, Vale bátyjának jó barátja, aki nem mellesleg igazi nőcsábász, szintén abban a kórházban tengeti a napjait, haldokló nagybátyjának nyújtva támogatást. Amikor találkozik a lánnyal, Vale nem tagadhatja az azonnal érzett perzselő, tiltott vonzalmat. Próbálja figyelmen kívül hagyni ezt, de nem tud sokáig ellenállni – reményei Crawford iránt azonban még nem hunytak ki, így Slate-tel szép lassan barátság alakul ki közöttük.
Azonban Crawford nem ébred fel… Vale-nek rá kell jönnie, hogy muszáj megpróbálnia folytatni az életét a fiú nélkül, így egyedül vág bele a főiskola nyújtotta új kalandokba, melyek során útjai folyton összefutnak az észvesztően dögös Slate-ével. Barátságuk tagadhatatlanul átalakul, és szenvedélytől lázas kapcsolatuk nemsokára nem várt fordulatot vesz.
Mindig nagy elvárásokkal kezdek neki Abbi Glines könyveinek, mert nagyon jó alapötletei vannak, csak aztán a megvalósításnál a legtöbbet közepesre sikerülnek a kész művek. Persze vannak kivételek, de ez a történet nem tartozik azok közé. Jó volt olvasni, pár órára segített a kikapcsolódásban, de nem került a legjobb művei közé.
Maga a cselekmény érdekes szituációkba sodorja a karaktereket, arra kényszerülnek, hogy átértékeljék az életet, esélyt kapnak arra, hogy változzanak. Számomra a könyv második fele mentette meg a könyvet, ha arra jobban rákoncentrált volna az írónő, akkor lehetne ez a könyv is a kedvencek között.
Míg Crowford kómában fekszik, Vale minden nap bejár hozzá és órákat ül a váróteremben mire bemehez hozzá. Így futnak össze Slattel, aki a nagybátyjához jár be látogatóba. A magányos órák, az érzékeny pillanatok, a magány is rásegít arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Majd eljön az idő, amikor Vale-nek döntenie kell, hogy Crowford nélkül indul e egyetemre. Slate és Vale új szituációban, a kórházon kívül is egyre több időt tölt egymással.
Volt egy akkora csavar a történetben, hogy majdnem seggre ültem, és csak néztem ki a fejemből, hogy biztos jó fordítást olvasok e. :D Na de kanyarodjuk vissza a kezdetekhez, spoilermentes bejegyzés lesz, így erről több szót nem is szólok, lepődjön meg mindenki, ahogy én is. :)
Vale karakterével nem voltam mindig kibékülve, értettem, hogy milyennek akarja az írónő láttatni, de a viselkedése és a tettei olykor más látszatott keltettek. Aranyos, kedves és szeretnivaló, de a valóságban az ilyen embereket vacsorára eszik meg a farkasok. Sajnáltam, szurkoltam neki, együtt éreztem vele, de a legtöbbször azt kívántam, hogy bárcsak erősebb karakter lenne. Aztán persze a könyv második felében bebizonyította, hogy talpra esettebb, mint ahogy az elején gondoltam. És onnantól kezdve máshogy néztem rá.
Slate, te drága! Sokkal több rejtőzik benne, mint ahogy azt kimutatja. Igaz, álompasi nem lesz belőle, de azért voltak pillanatok amikor az én válogatós szívem is megdobogtatta. A gondtalan életből belecsöppen a kőkemény valóságba, és tetszett, ahogy alkalmazkodott a dolgokhoz. Ahogy Vale esetében, úgy nála is azt éreztem, hogy a könyv második felében sokkal közelebb éreztem magam a karakteréhez és jobban meg is kedveltem. Az elején ő volt a megtestesült hímrongyó, egyszerűen undorítóan könnyen bújt össze a könnyűvérő nőcskékkel, és ez nagyon keserű ízt hagyott a végére is a számban.
Ez bizony nem egy könnyű történet, de azért akadtak mosolyogtatós jelenetek. Itt küzdeniük kellett a karaktereknek, erősnek maradni. Nem kell attól félni, hogy búskomor hangulatú a könyv, de a történet megkívánja olykor, hogy mi is átértékeljük az életet.
Számomra nehéz volt olvasni a könyvet, mert tavaly elvesztettem az öcsém egy balesetben. Így mindent megadtam volna, ha kapott volna ő is második esélyt. Talán pont ezért láttam más szemszögből Vale és Crowford balesetét, az azt követező időszakot. Egy ilyen dolog minden emberben átértékeli a dolgokat. Van aki arra öszpontosít, hogy ezután a mának éljen, mindent kihasználjon amig lehetősége van rá, és van aki óvatosabb lesz és jobban átgondolja a következő lépést.
Mindent félretéve, tetszett a könyv, mert tényleg elgondolkodtat, hogy ha te kerülnél ilyen szituációba, akkor vajon hogy reagálnál. Vale és Slate pedig tényleg jó párost alkotnak, csak kicsit az egymáshoz vezető út volt túl kanyargós.
Maga a cselekmény érdekes szituációkba sodorja a karaktereket, arra kényszerülnek, hogy átértékeljék az életet, esélyt kapnak arra, hogy változzanak. Számomra a könyv második fele mentette meg a könyvet, ha arra jobban rákoncentrált volna az írónő, akkor lehetne ez a könyv is a kedvencek között.
Míg Crowford kómában fekszik, Vale minden nap bejár hozzá és órákat ül a váróteremben mire bemehez hozzá. Így futnak össze Slattel, aki a nagybátyjához jár be látogatóba. A magányos órák, az érzékeny pillanatok, a magány is rásegít arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Majd eljön az idő, amikor Vale-nek döntenie kell, hogy Crowford nélkül indul e egyetemre. Slate és Vale új szituációban, a kórházon kívül is egyre több időt tölt egymással.
Volt egy akkora csavar a történetben, hogy majdnem seggre ültem, és csak néztem ki a fejemből, hogy biztos jó fordítást olvasok e. :D Na de kanyarodjuk vissza a kezdetekhez, spoilermentes bejegyzés lesz, így erről több szót nem is szólok, lepődjön meg mindenki, ahogy én is. :)
Vale karakterével nem voltam mindig kibékülve, értettem, hogy milyennek akarja az írónő láttatni, de a viselkedése és a tettei olykor más látszatott keltettek. Aranyos, kedves és szeretnivaló, de a valóságban az ilyen embereket vacsorára eszik meg a farkasok. Sajnáltam, szurkoltam neki, együtt éreztem vele, de a legtöbbször azt kívántam, hogy bárcsak erősebb karakter lenne. Aztán persze a könyv második felében bebizonyította, hogy talpra esettebb, mint ahogy az elején gondoltam. És onnantól kezdve máshogy néztem rá.
Slate, te drága! Sokkal több rejtőzik benne, mint ahogy azt kimutatja. Igaz, álompasi nem lesz belőle, de azért voltak pillanatok amikor az én válogatós szívem is megdobogtatta. A gondtalan életből belecsöppen a kőkemény valóságba, és tetszett, ahogy alkalmazkodott a dolgokhoz. Ahogy Vale esetében, úgy nála is azt éreztem, hogy a könyv második felében sokkal közelebb éreztem magam a karakteréhez és jobban meg is kedveltem. Az elején ő volt a megtestesült hímrongyó, egyszerűen undorítóan könnyen bújt össze a könnyűvérő nőcskékkel, és ez nagyon keserű ízt hagyott a végére is a számban.
Ez bizony nem egy könnyű történet, de azért akadtak mosolyogtatós jelenetek. Itt küzdeniük kellett a karaktereknek, erősnek maradni. Nem kell attól félni, hogy búskomor hangulatú a könyv, de a történet megkívánja olykor, hogy mi is átértékeljük az életet.
Számomra nehéz volt olvasni a könyvet, mert tavaly elvesztettem az öcsém egy balesetben. Így mindent megadtam volna, ha kapott volna ő is második esélyt. Talán pont ezért láttam más szemszögből Vale és Crowford balesetét, az azt követező időszakot. Egy ilyen dolog minden emberben átértékeli a dolgokat. Van aki arra öszpontosít, hogy ezután a mának éljen, mindent kihasználjon amig lehetősége van rá, és van aki óvatosabb lesz és jobban átgondolja a következő lépést.
Mindent félretéve, tetszett a könyv, mert tényleg elgondolkodtat, hogy ha te kerülnél ilyen szituációba, akkor vajon hogy reagálnál. Vale és Slate pedig tényleg jó párost alkotnak, csak kicsit az egymáshoz vezető út volt túl kanyargós.
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
2018. május 8.
320 oldal
Fordította: Bihari György
ISBN:9789632619279
A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Abbi Glines legújabb regényét: Álmomban szerettelek címmel. A Magyarországon is méltán népszerű írónő ezúttal egy önálló regénnyel rukkolt elő, melyben egy buli utáni baleset következményeiről mesél, sok érzelemmel, váratlan fordulatokkal fűszerezve. Érdemes követni a három állomást, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.
05.05 Kelly és Lupi olvas
05.07 Kristina blogja
05.09 Könyvvilág
A szerző méltán híres emlékezetes szerelmespárjairól. Minden állomáson találsz egy fiú és egy lánynevet, a feladatod megfejteni a sorozat címét, amelyben szerepeltek. Mindhárom sorozat magyarul is megjelent, de elfogadjuk az angol sorozatcímeket is.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
Pagan - Dank
Posts
